Az elmúlt hétvége legfontosabb eseménye, nemcsak magyar szemszögből nézve, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) székelyudvarhelyi küldöttgyűlése volt, ahol határozat született az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozásáról. A magyar nyelvű sajtó - természetes módon! - nagy terjedelemben foglalkozik az üggyel, ezért ezen bejegyzésemben csak néhány kérdésre próbálok választ adni.
Amennyiben bejegyzik (ehhez 25.000 támogató aláírását kell csatolni 18 megyéből és Bukarestről, de minden megyéből legalább 700-at), az EMNP-vel a romániai magyarságnak két és fél pártja van, amiből jelenleg a fél az egyetlen parlamenti képviselettel rendelkező. Azért fél, mert az RMDSZ nem politikai párt, ám akként kezelik, nem rendelkezik pontosan meghatározott politikai irányvonallal, de jelenleg az egyetlen intézményesített (pénzügyi-politikai értelemben) kapcsolat az állam hivatalos szervei és a magyar közösség között.
Itt jelenik meg az első kérdés: honnan lesznek szavazói az EMNP-nek? Szervezőiből, eddig ismertté vált programalkotó nyilatkozataikból ítélve, illetve abból, hogy az EMNT ülésén Répás Zsuzsanna személyében a magyar kormány magas szinten képviselte magát egyértelműen leszögezhető, hogy a fő megcélzott réteg a romániai magyar jobboldal. Ez rögtön felveti azt a kérdést, tudjuk-e, mekkora ez a réteg? Ugyanis erre alapoz egyértelműen az EMNP és a már létrejött Magyar Polgári Párt, de természetesen az RMDSZ is. Képes-e ez a réteg egymaga biztosítani a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékot? Igyekszem elég alaposan figyelni a sajtót, de nem emlékszem arra, hogy az elmúlt években született volna egy átfogó felmérés a romániai magyar közösség ideológiai és pártpreferenciáiról. A magyarországi és romániai magyar jobboldal hajlamos kész tényként kezelni, hogy a romániai magyar közösség döntő többsége jobboldali, de ez nem biztos, hogy így van. Azt is lehetne mondani, hogy az RMDSZ támogatottsága az elmúlt két évtizedben félmillió (kb. 900.000-1.000.000-ról kb. 450.000-re) fővel csökkent, így rendelkezésre állhatna egy olyan tartalék, melyből megfelelő programmal és mozgósítással akár két párt bejutásához szükséges szavazatot lehetne szerezni (persze, ehhez más tényezőknek is teljesülniük kellene, pl. a többség átlagos, vagy átlag alatti részvételi aránya stb.). De ez csak egyszerű találgatás, amíg nem készül egy reprezentatív közvélemény-kutatás, egy erdélyi magyar politikai barométer, ami alapján tudni lehetne, mi a kiindulási pont, vagyis a jelenlegi helyzet.
Persze, könnyen érthető, hogy eddig miért nem készült sem ilyen felmérés, sem az a romániai magyar kataszter, amire a 90-es évek elején az RMDSZ ígéretet tett és még pénzt is kapott az Antall-kormány idején. Pontos, vagy legalábbis empirikus kutatásokkal szerzett adatok hiányában mindenki azt mond, amit akar és főleg, amit az érdeke diktál. Az RMDSZ könnyedén eljátszhatja a „nincs alternatívám”, az „aki mást mond, az megosztó és elveszejti az erdélyi magyarságot” tartalmú előadást, bírálói pedig a „mi vagyunk a tiszták, a nem megalkuvók, az elveket minden körülmények között érvényesítők” műsort, de végül minden marad a régiben.
A második kérdés: képes-e az EMNP elindítani a romániai magyar politikai életben az ideológiai tisztázódást? Részben igen, részben nem. Az EMNP megjelenése felkavarja a 20 éve kialakult látszategyensúlyt, amit az MPP megalakulása csak rövid ideig és csak korlátozottan tudott megzavarni. Az RMDSZ mostanáig sikeresen el tudta kerülni ideológiai önmeghatározását, ködös kétértelműségbe rejtve ezt a kérdést. Ebben nagymértékben volt a segítségére a különleges román politikai helyzet, ahol a többség pártjainak többsége szintén nem rendelkezik jól meghatározott/megalapozott, vagy következetesen képviselt ideológiai önmeghatározással. A külvilágnak szánt szövegek ne tévesszenek meg senkit, a román jobboldal és a román baloldal a nyugat-európai, de még a magyarországi értelemben sem létezik! Ilyen körülmények között az RMDSZ viszonylag sikeresen, vagy legalábbis nehezen megcáfolhatóan eljátszhatta a romániai magyar közösség „parlamentje” szerepet, amiben minden irányzat híve/szimpatizánsa megtalálhatja a helyét.
Az MPP korlátozott hatósugara és vezetőinek egyetlen ügyre – a székely autonómiára – összpontosítása és ideológiai képzetlensége miatt nem tudta elérni azt a kritikus tömeget, ami színvallásra kényszeríthette volna az RMDSZ-t.
Az EMNP elvileg megfelelhetne ennek a szerepnek. Hatósugara az RMDSZ-ével azonos (lehet), vezetői, kezdeményezői között számos olyan személy van, akik alkalmasak lehetnek egy markáns ideológiai irányvonal meghatározására. A néhány mondattal ezelőtt írt „részben nem” azonban arra vonatkozik, hogy az autonómián kívül egyelőre nem látszik semmilyen másik olyan ügy, ami képes lehetne meghatározni az új párt arculatát. Nem mondom, az autonómia tényleg fontos, de egy párt megalapozásához kevés (ld. MPP). A romániai magyar pártoknak/pártszerű szervezeteknek is rá kellene ébredniük, hogy meglévő és lehetséges választóik az etnikai/nemzeti önmeghatározás elemein kívül más jellegű kérdésekre is választ várnak és ha a magyar szervezetektől nem kapják meg, a román pártoknál fogják ezeket keresni (vagy már keresik is!). Egy romániai magyar számára fontos, hogy gyermeke magyar iskolába járhat-e, a közigazgatásban elfogadják-e a magyar nyelven megírt beadványát, de ugyanilyen fontos számára, hogy mi lesz a bérével, a gyessel, a nyugdíjával, a beruházásokkal, az infrastruktúrával, a gazdasággal, a társadalommal. És erre magyarok által, magyarul meghatározott válaszokat akar! Ezért az EMNP akkor lesz eredményes és hatékony, ha a többségi pártokkal folytatott tárgyalásokon nemcsak etnikai/nemzeti kérdésekről folytat majd alkut, hanem egy jól meghatározott (pl. jobboldali) ideológiai irányvonalnak megfelelő gazdasági/társadalmi kérdésekről is. Ez semmiképpen sem csökkenti/csökkentheti a szövetségalkotási lehetőségeit, hiszen nem példa nélküliek az eltérő ideológiai irányultságú pártok szövetségalkotásai, ha a szükség és a helyzet úgy hozza.
És végül a harmadik kérdés: veszélyezteti-e a parlamenti képviseletet az EMNP megjelenése? Attól függ! Ha a megmaradt 450.000 szavazóra ácsingózik, akkor igen. Mert ez már az az alsó határ, ami alatt már senkinek sincs, vagy nagyon kevés esélye van. Mint írtam, ha sikerül az elveszett szavazókat újra mozgósítani és újakat szerezni, akkor akár még erősítheti is a parlamenti képviseletet.
De az igazi az lenne, ha megvalósulna az a magyar közösségi parlament, amiről a 90-es évek elején már szó volt és amit az RMDSZ sikeresen elszabotált (mert amit ma miniparlamentnek neveznek, az nem az!). Ehhez viszont elengedhetetlen a romániai magyarok számbavétele (a többi elcsatolt területen élőkkel együtt) és egy olyan belső választási rendszer kidolgozása, ami létrehozná a romániai magyar közösség saját választott testületét. A romániai parlamenti választáson pedig ez a testület indulna a belső választáson eldőlt erőviszonyokat tükröző képviselő-jelölti „csomaggal”. Ennek több előnye is lenne, ezekből (hiszen egy külön bejegyzést érdemelne) csak néhány: nem lenne elveszett szavazat, a közösség pénzügyeiről és követendő irányáról egy reprezentatív testület döntene és nem egy belterjes kör, csökkenne a szervezeti elfásulás veszélye, a különböző irányvonalak folyamatos harcra és versenyre kényszerülnének egymással, a többséggel meglévő kapcsolatokban kevésbé lehetne a magyar szervezeteket egymás ellen kijátszani stb.
Ebben a folyamatban azonban jelentős magyarországi támogatásra lenne szükség, pontos célok meghatározásával, az ezekhez rendelt anyagi/logisztikai forrásokkal, szigorú határidőkkel és elszámoltatással. Az egyik fontos és elengedhetetlen lépés Semjén Zsolt regisztrációs elképzelése lehetne, aminek egy ilyen terv célt és értelmet is adna!
