A román közélet közismerten alkalmaz kettős mércét a nemzeti ügyekben. Azt hiszem, ezt eddig is bizonyítottam az ezzel kapcsolatos sorozataimban. Ennek egyik példája alig néhány hónapos, hiszen mindnyájan emlékszünk – gondolom –, micsoda cirkuszt váltottak ki március 15-e környékén egyes magyar politikusok, vagy közéleti személyek autonómiával, országcsonkítás előtti múlttal kapcsolatos kijelentései. A gépszíj nemcsak a román politikusokat kapta el, hanem az értelmiségieket és a sajtó képviselőit is, akik kórusban szörnyülködtek és vádolták Magyarországot revansizmussal, imperializmussal, empirio kriticizmussal (na jó, ez utóbbival nem…).

Szinte mulatságos lenne, ha nem volna dühítő, hogy ugyanazok a lapok, melyek újságíróikon keresztül mindig véres kardként hordoznak körbe minden – legtöbbször ártatlan, vagy tudatosan félreértett – magyar nyilatkozatot, milyen könnyedén írnak arról és mennyire magától értetődőnek veszik, hogy minden románnak egy országban kell élnie, a Peloponézosztól Dél-Ukrajnáig, a Bugtól a Tiszáig. Erre példaként közlök egy interjút, amit egy újonnan létrehozott román egyesület, az Akció 2012 vezetőjével készítettek. Csak megjegyzem, a cikkben úgy az újságíró, mint ahogy az interjúalany is elismerik, hogy romániai szervezetek jelen voltak Kisjenőben, amikor a felheccelt tömeg szétverte a Parlamentet és az Elnöki Hivatalt. Akkoriban viszont ezt hivatalosan tagadták…

Mindenesetre úgy gondolom, az interjú sok szempontból tanulságos számunkra, magyarok számára is!

U. i.: A címben egy román uralkodó neve szerepel. Tudatosan a Vitéz Mihály változatot használtam a Mihai Viteazu helyett, mert ez a HELYES! Jelenleg újra fellángolt a vita Romániában arról, hogy tanulhatják-e Románia földrajzát és történelmét a nemzeti közösségek a saját nyelvükön és az egyik fő érvük ez ellen az, hogy micsoda szörnyűség, ha a román uralkodók nevét pl. magyarul írják le. Érdekes módon, még egyiknek sem jutott eszébe elővenni egy román történelemkönyvet és megnézni, az angol, francia, spanyol, német, vagy esetleg magyar uralkodók miként szerepelnek benne. Ugyanis az általános gyakorlat az, hogy az uralkodók nevét lefordítják, vagyis Nagy Sándort, Földnélküli Jánost és igen, Vitéz Mihályt mondunk és írunk és nem ezen nevék eredeti változatát!

 

„Add Uram, hogy akadjon egy Vitéz Mihály, aki egyesít minket Besszarábiával!”

 

A hét elején volt a bukaresti békeszerződés aláírásának 199. évfordulója, mellyel az Oszmán Birodalom átengedte a Cári Oroszországnak Besszarábiát. Szó lehet ma még Románia újraegyesüléséről a Prut és Dnyeszter közötti országgal? Az „Akció 2012” polgári platformba tömörült legalább 20 NKSZ azt mondja: „IGEN”.

„Nem a politikusok fogják megvalósítani a Moldovai Köztársaság egyesülését Romániával, hanem a Prut két partján élő emberek akarata, amit konkrét akciókban fejeznek ki”, ez az idén április 17-én létrehozott Akció 2012 mozgalom mottója.

Az Akció 2012-nek jelenleg 20 szervezet a tagja mindkét országból, köztük lévén az 1989. December 21. Egyesület, a Besszarábiai Hallgatók Egyesülete – Krajova (Craiova), a Tisza Jobb partján lévő Máramarosiak Klubja, a Román Világtanács, a Dorobanţii, vagy a Grigore Vieru alapítvány stb.

Miért Akció 2012? Mert jövőre, május 16-án lesz a 200. évfordulója annak, hogy Besszarábiát elszakították Moldvától, jelenti ki George Simion, a polgári platform koordinátora, akivel rögtön azután beszélgettünk el, hogy más fiatallal együtt, mind bekötött szemmel és karszalaggal, megemlékeztek a Manuc Fogadóban megkötött orosz–török békeszerződés aláírásának 199. évfordulójáról. George csak 24 éves, de azon fiatalok egyike, akik egy éjszakát a kisjenői rendőrség fogdájában töltöttek el a 2009 április erőszakos tüntetések idején. Ugyanakkor ő koordinálta a „Besszarábia román föld” kampányt.

Adevărul.ro: Miért jött létre az Akció 2012 polgári platform?

George Simion: A civil társadalom ezzel kapcsolatosan nem tett semmit, a kommunizmusnak pedig mindkét oldalon sikerült szétvernie a nemzeti identitást. A román társadalom szinte semmit sem tud Moldováról, mert nem akarták. Történelmet már szinte semmit sem tanítanak. A moldovaiaknál a most oktatott „Románok történelme” éppenséggel jobb is. A gond az, hogy amíg a kommunisták hatalmon voltak, a moldovaiak történelme hiányában megpróbáltak bemutatni egy integrált történelmet. Ez Európa történelme volt Moldova övezetéből származó figurákkal és „román-fasiszta megszálló” típusú jellemzésekkel. 2009 áprilisa után már nem tanították ezt az integrált történelmet, az iskolákban pedig a román nyelvet tanulják.

Miért vállalsz szerepet éppen te, egy 24 éves fiatal, akinek nincs túl sok emléke 1989 előttről?

A kommunizmusnak úgy nálunk, mint ahogy a moldovaiaknál is sikerült szétvernie a nemzeti identitást. Individualistákká tette őket, hogy többé ne érdekelje őket a haza gondolata. Én gondolok a túloldaliakra, a korombeliekre, akik az identitásukért és a jövőjükért harcolnak. Konkrét példáim vannak, egyetlen felmérés sem cáfolhat meg. Ott voltam 2009 áprilisában, amikor a fiatalok azt kiabálták: „Románia ne feledd, Besszarábia a tied!”. Akcióink elkezdése után láttam fiatalokat, akik csak azért másztak fel a középiskola épületére, hogy megmutassák, az iskolában tanult nyelv a román, a líceum pedig román–francia, nem moldovai–francia. Mi, az Akció 2012 azért is küzdünk, hogy tartsák tiszteletben az ottaniak azon jogát, hogy románoknak nevezzék magukat.

Úgy gondoljátok, van esélyetek a sikerre, tekintettel arra, hogy mindkét ország politikusainak nagyjából ugyanolyan diskurzusuk van: egyesülés csak akkor lenne, ha a moldovaiak akarják, vagy hogy a Moldovai K. egy független egységes állam?

Szigorúan törvényi szempontból lehetséges, ha ott és itt népszavazásokat tartanak, az eredmény pedig 50 százalék plusz egy. A civil társadalom eddig semmit sem tett ezért, nem volt egy egységes álláspontja.

Ha az emberektől megkérdezed, hogy mit tudnak Besszarábiáért, akkor Vadim Tudorról és a Virághídról fognak beszélni. Ha sikerül majd jól végeznünk a dolgunkat, akkor közelebb fogunk kerülni ahhoz az 50 százalékhoz, ami lehetővé tenné az egyesülést.

Nincs egy különös affinitásom Besszarábia iránt, ám azt mondom, harcolnunk kell bármilyen elvesztett román terület visszaszerzéséért, hogy minden román ugyanabban az államban éljenek.

Ami a politikusok kijelentéseit illeti, amilyen Traian Băsescu elnöké, vagy Mihai Ghimpu volt ideiglenes elnöké, úgy tűnik, hogy kevesebbet kellene beszélniük és többet kellene tenniük. 2009-ben mi (a román állam – a szerz.) 100 millió eurót ígértünk a Moldovai Köztársaságnak és a mai napig nem adtuk oda nekik, mintha egy rendkívül óriási összeg lenne. Hidegen hagy ha beszélnek és nem tesznek.

És azt hiszed, hogy valaki tenni akar?

A politikusok általában pragmatikusak, főleg Moldovában, ahol van egy ilyen divat. Amikor olyan választóik lesznek, akik kimondottan ezt fogják kérni, akkor meg kell majd oldják, ha mandátumokat akarnak.

És van ezt kérő jelentős számú választó?

Igen, április 7-e választói, akik hatalomra juttatták Chirtoacăt, Filatot. Most úgy tűnik, mintha megfeledkeztek volna az ígéretekről, ám még az Európai Unióba vezető út is Románián halad keresztül. Senki sem fogja őket önzetlenül támogatni, hogy bekerüljenek az EU-ba. Az egyetlen út, amin keresztül az Unióba fognak bejutni, az Románia, ha a mi döntéshozó tényezőink közben fognak járni Kisjenőért Brüsszelben.

Az egyesülésnek költségei is lennének, a gazdaságunk pedig nem áll túl jól…

Ha a kiadásokra gondolunk, akkor észben kell tartanunk, hogy a németek sohasem a milliókat számolták, hanem az embereket, mert Kelet-Németország most is gyengébb Nyugat-Németországnál. Egy nagyobb lakosság egyértelműen több hasznot fog hozni és ha a gazdaságot kellene megnéznünk, tudatosítanunk kellene magunkban, hogy az nem nagyon van Romániában. Ez az ország zömmel a külföldön dolgozók által hazaküldött milliókra támaszkodik. Ez van Moldovában is, ahol négyből egymillió külföldön van. Emberekre, lakosságra van szükségünk helyettük, mert különben a továbbiakban ide irakiak, pakisztániak, kínaiak fognak jönni. Nem mintha rossz lenne, de azt hiszem, olyat szeretnék magam mellett, akinek több közös dolga van velem.

Te voltál a „Besszarábia román föld” kampány kezdeményezője is…

Volt a „Besszarábia román föld” kampányom, de most megpróbálunk nem annyira a földhöz kötődni, mert az emberekben elég nagy fenntartás van ilyenfajta ügyekkel szemben, melyek nacionalistáknak tűnnek. Bennünket nem a föld érdekel, egészen egyszerűen egy Eminescu-idézet volt, bennünket az ottani emberek és a román identitás érdekel, jobban, mint a föld.

Mit tudsz mondani azokról a besszarábiai román családokról, melyek úgy döntöttek, inkább oroszul beszélnek, román helyett?

Moldovában a gond nem az oroszokkal van, ők csak 7 százalékot jelentenek, sokkal inkább az ukránokkal. Egy 2002-es „gúnynépszámlálás”-on a moldovaiak 77 százalék voltak, a románok pedig 2 százalék. Itt a gond: a propaganda nagyon bejött a román eredetű moldovaiaknál. Nagyon jól működött az orosz nyelv „etnikumok közötti nyelv”-ként történt népszerűsítése, ahogy ők mondják. Ott nem nagyon van esélyed tiszta román nyelvet hallani, akár moldovai nyelvjárásban is, mert az orosz médiagépezet nagyon jól működik.

Amíg Kisjenőben voltam, 50-ből csak két román nyelvű adóm volt és ez a város közepén. Amíg meg nem jelent az Adevărul, egyetlen román nyelvű napilap, a Timpul volt. Elmentem egy lakást bérelni Kisjenőben és ott nincsenek ingatlanügynökségek, csak egy hirdetési újság, a Makler, csak orosz nyelven. Én nem tudtam oroszul és egy barátomhoz kellett folyamodnom fordításért.

Az engem letartóztatók románul beszéltek. Az emberek ott tudnak románul, de nem nagyon bíztatják őket, hogy beszéljék. Ott Oroszország nagyon jól tette a dolgát. A szovjet korszak után nagyon jelen maradt befektetésekkel a gazdasági életben, de a kultúráját is rájuk kényszerítette. Románia csak alkalmatlan emberekkel, csak olyan tisztviselőkkel volt jelen, akik elégedetlenek és kötekedők voltak, mert Kisjenőbe kerültek Párizs helyett. Ezért a Besszarábiáért folyó csatát eddig elvesztettük.

Kik csatlakoztak még az Akció 2012-höz?

Nemrég beszéltem Dan Purickal, aki ősszel több előadással ígért támogatást nekünk. Ő nagyon jól megérti magát Nicolae Dabija moldovai akadémikussal. Vannak még minket támogató egyetemi tanárok. A következő hónapokban egy sor közös beszédet tervezünk a mindkét országból származó román értelmiségiekkel az egyesülés támogatására. Valeriu Saharneanu, a moldovai köztársasági újságírók elnöke támogató üzeneteket küldött nekünk.

Kapcsolatba léptetek az ottani értelmiségiekkel is?

Az ottani értelmiségiek mindig románpártiak voltak. Így van ez most is, a gond a csőcselékkel van, azokkal az emberekkel, akik nem ismerik a történelmet és nem tanultak.

Nagy a csőcselék?

Nagy, mint mindenhol. Mi abban az országban élünk, mely Iliescut 90-ben több mint 80 százalékkal szavazta meg. Dolgozni kell a lakosság nevelésén. Ezt kell nekünk tennünk. Az ottani akadémikusok sohasem fogják azt mondani, hogy moldovaiak, hanem hogy besszarábiai románok, vagy most a Moldovai Köztársaságban élő románok.

Az értelmiség szintjén jól állnak, a gond azonban a dezinformálással van. Eljutsz Kisjenőbe és egy országos sugárzású adó azt mutatja, hogy eljöttek a fasiszták hódítani, tehát vegytiszta szovjet propaganda, ami még működik. Főleg falun sikeres, ahol csak egy tévé van. Azzal a félelemmel és génnel, mely emlékszik arra, ami vele történt, ez érthető.

Nem nagyon megmagyarázható itt. A besszarábiaiaknak vidéki mentalitásuk van és egy központ felé kell tekintsenek, mert nincs erejük. Ők olyan állam, melynek területén szovjet hadsereg van. A hangot Bukarestről kellene megadni, hogy a központ itt és ne Moszkvában legyen.

A besszarábiaiak, szegények, meg vannak zavarodva, amennyi mindenen átmentek. 1918-ban egyesültek velünk, 1940-ben egyetlen golyót sem lőttünk ki értük, hogy megvédjük őket. Az oroszok kezére kerültek, akik azt tettek velük, amit akartak.

Nem gondoltatok arra, hogy a mi politikusainknál is támogatást keressetek?

Vannak politikusok, akiket foglalkozta Besszarábia sorsa, amilyen Viorel Badea (PDL) és Titus Corlăţean (PSD). Az ellenségeknek, akik a politikai színpadon nem tudnak megbékélni, Besszarábia ügyében közös nyilatkozatokat tesznek és együtt mennek Kisjenőbe. Kár, hogy mi nem hallgatjuk meg az igazi román elitek hangját. Neagu Djuvara mindig azt mondta, eljön majd az idő, amikor Besszarábia egyesülni fog Romániával.

1913-ban ha valaki Besszarábia Romániával való egyesüléséről beszélt; őrültnek gondoltad. Sohasem tudod, mikor adódik kedvező körülmény és ezért nekünk, a civil társadalomnak felkészültnek kell lennünk erre.

Mi azért jelentünk meg, mert azt láttuk, a közbeszédben hiányoznak azok, akik Besszarábia Romániával egyesülését kérik. Gyakorlatilag már senki sem beszél erről, mindenki az EU-integrációról beszél. Nem tartjuk természetesnek, mert az Unió tíz év múlva eltűnhet, nekünk pedig ugyanazon államban kell egyesülnünk.

Én 2009-ben el sem tudtam képzelni, hogy 2011-ben ilyen nagy szabadság lesz Moldovában és olyan fiatalokból álló csoportok jönnek létre, mint a „Román szellem” („Spirit românesc), „Ébresztő” („Deşteptarea”), „Tettet, nem szót” („Faptă, nu vorbă”). Sok fiatal küzd a nemzeti identitás helyreállításáért és a népszerűsítést interneten, koncerteken, vagy graffitiken keresztül végzik.

A Soros Alapítvány egyik minapi tanulmánya azt mutatta, hogy a románok 52 százaléka szerint a Besszarábiával egyesülésnek nemzeti célkitűzéssé kell válnia Románia számára..

A tanulmánnyal az a gond, hogy nem egyenesen tette fel a kérdést: „Egyesülni akarnak-e a Moldovai Köztársasággal”. Egy olyanfajta kérdést tettek fel, hogy „Mit gondol, mi fog történni, ha Románia egyesülne a Moldovai K.-val” és csak negatív változatokból lehetett választani. A felmérésben azért jó dolgok is voltak: az a tény, hogy felmérések készülnek e területen és arra a következtetésre jutottak, hogy a románok nem tudnak túl sokat a moldovaiakról.

Melyek a jövőre vonatkozó tervek?

Azt tervezzük, hogy jövő évig kitartóan akciózni fogunk, mert hiányzik az állandóság. 2012. március 26-án a Prutnál találkozunk, sok ezer ember, hogy új lendületet adjunk. 2012. május 16-án pedig nagygyűlést tartunk. Egy virág, ha nem öntözöd meg egy kicsit, nem fog megnőni, nekünk kertészi szerepünk van. Add Uram, hogy akadjon egy Vitéz Mihály (Mihai Viteazu), aki megvalósítja a politikai–közigazgatási egyesülést is.

Mihaela Stoica

(Forrás: Adevărul, 2011. május 20., 07:00)