Mai bejegyzésemhez nem fűzök kommentárt. Az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Iulian Fota némi bepillantást nyújt abba, hogy a román politika csúcsán miként gondolkodnak a régióról, a titkosszolgálatokról, a szövetségi kapcsolatokról. Nem állítom és nem is hiszem, hogy ez lenne a teljes és őszinte vélemény, sok helyen, főleg a területi kérdésekre vonatkozó résznél sokatmondó az is, ami nem hangzik el, például Fota kijelenti, hogy Románia egyetlen területét sem követelheti, igényelheti, kérdőjelezheti meg senki, de egy szót sem szól arról, hogy Romániának vannak-e területi követelései, igényei…

Úgy ítélem, hogy bár egy kicsit túlságosan száraznak tűnhet az interjú, a romániai helyzet iránt nagyon, ismétlem, nagyon érdeklődők számára szolgálhat új információkkal.

Iulian Fota nemzetbiztonsági elnöki tanácsadó: „Egyetlen román területet sem lehet követelni”

 

(A nevek helyesírása javítva! – RS)

 

Iulian Fota azt mondja, az úgynevezett székelyföld (így! – RS) brüsszeli hivatalának megnyitása nem jelent fenyegetést a nemzetbiztonságra és a NATO és az EU garanciáira emlékeztet. […]

„Háromszor többet költenénk, ha nem lennénk a NATO-ban”

Adevărul: Mit nyerünk a rakétaellenes pajzs Deveseluba telepítésével, félretéve a klasszikus „többlet biztonsági garanciák” megfogalmazást?

Iulian Fota: Pont ezt nyerjük – többletgaranciákat, ami a nemzetbiztonságot illeti. Az elnök úr különben ezt nagyon határozottan kijelentette. Most talán meg kellene magyaráznunk, hogy mit jelent a „többlet biztonsági garanciák”: És azt hiszem, ez egy olyan dolog, amit nekünk, akik ezzel a területtel foglalkozunk, nem mindig volt türelmünk elmagyarázni. Egy országnak, ha felelős a nemzeti érdekeit és azt illetően, amit a polgárok biztonságának neveznek, annyit kell költenie, hogy szavatolja magának a nemzetbiztonságát. Mit jelent ez a nemzetbiztonság? Ha netán valaki fenyeget minket, ha netán valaki lépéseket tesz ellenünk, ezek a lépések nemzeti érdekeket, számunkra, mint ország és nép számára létfontosságú elemeket céloznak meg, az ország legyen képes megvédeni ezen érdekeit és megfelelően válaszolni arra a fenyegetésre.

Mit jelent, hogy „megfelelően válaszolni” a fenyegetésre?

Azt jelenti, hogy van elég felkészült, szakképzett emberünk, vannak elegendő képességeink. Ezek a következők: ágyúk, tankok, repülők, puskák, elegendő jól előkészített eljárás, hogy ha – ismétlem – egy fenyegetés alakul ki ellenünk, képesek legyünk azt vagy megelőzni, vagy hatékonyan válaszolni rá. A múltban ezen fenyegetések legklasszikusabb formája katonai agresszióként nyilvánult meg. A múltban bármely ország nyomasztó gondolata, ha úgy akarja drámája a katonai agresszió volt…

A XX. század nyomasztó gondolata volt.

A XX. századé is, csakhogy a fenyegetések változatossá váltak, némiképp alattomosabbá váltak. E pillanatban a fenyegetések gazdasági természetűek is, de politikai természetűek is lehetnek. Következésképpen az eszköztár változatossá vált és az erőfeszítés összetettebb. Visszatérve a pajzsra vonatkozó kérdésre… E pillanatban a védelmi stratégiánk a szövetség gondolatán alapul és azon a tényen, hogy nem egyedül szembesülünk ezekkel a fenyegetésekkel. Rendelkezünk saját védelmi képességekkel és kapacitásokkal, de ugyanilyen mértékben nagyon számítunk a szövetségeseinkre is. Mint minden szövetségi kapcsolat, ez nyereségeken is, de hozzájárulásokon is alapul. Mi nyereségként biztonsághoz jutunk – és azonnal megmagyarázom, melyek az előnyök, mert az emberek nem értenek meg egy dolgot és talán pénzre kellett volna váltanunk ezeket az előnyöket. Tehát ha országként egyedül lennénk a világon, azt hiszem ahhoz, hogy úgy-ahogy szavatolhassuk a saját biztonságunkat, háromszor akkora összeget kellene elköltenünk, mint most.

Mennyit?

Például a védelem költségvetése jelenleg nagyjából a GDP egy százaléka. Egy százalék. Ha egyedül lennénk, ha nem lenne ez a szövetségi kapcsolatunk, ha nem lennénk együtt a NATO-ban, az Európai Unióban mindezekkel az államokkal, akkor azt hiszem, hogy Romániának, a maga földrajzi helyzetében és ezekben az időkben háromszor, vagy akár négyszer is többet kellene költenie. Ezt azért, hogy legyen egy minimális garanciánk arra, hogy egy támadás estén, bizonyos ránk gyakorolt nyomások esetén sikeresen leküzdhetjük ezeket a fenyegetéseket. Hogy visszavágunk, vagy megelőzünk, az eszköztár, mint mondtam, változatos. Tehát az Egyesült Államokkal meglévő ezen különleges kapcsolat, az a tény, hogy benn vagyunk a NATO-ban, az a tény, hogy benn vagyunk az Európai Unióban élből költségvetési megtakarításokat hoz nekünk. Ezek olyan pénzek, melyeket más területekre fordíthatunk, ahol a szükségletek ugyanolyan nagyok. Egyformán igaz, hogy egy országot nemcsak megvédeni kell, egy országnak egészséges, jól képzett lakossággal, fejlett gazdasággal is kell rendelkeznie.

„Jól állunk a titkosszolgálatokkal is, a hadsereggel is”

Jelenleg a hírszerzési területen jobban állunk, mint a katonain?

Nem. Mindkettővel jól állunk és ezek együtt haladnak. Végső soron a hírszerzési területet nem szakíthatjuk el a katonai területtől. Elsősorban a hírszerzői terület, a titkosszolgálatoké a katonai területen belül fejlődött. Később változatossá is vált. Vannak hírszerző szolgálataink, melyek a hadseregen belül működnek, a két nemzeti hírszerző szolgálat, a SIE (Külügyi Hírszerző Szolgálat – RS) és a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – RS), melyek a többi intézményekkel párhuzamosan és azokat kiegészítve működnek. A hírszerzést nem lehet elszakítani a katonaitól, mint ahogy a hírszerzést nem tudjuk elszakítani a közrend területétől sem. És ha megnézi mi van, például, Afganisztánban, a hírszerzés ott rendkívül fontos. Őrjáratba indulás, egy kevésbé ismert övezetbe való belépés előtt fel kell derítened az övezetet, meg kell nézned, vannak-e veszélyek, hogy ne tedd ki azoknak a csapataidat.

Bin Laden meggyilkolása a hírszerzői terület és a katonai terület együttműködésének egyik bizonyítéka…

Bármilyen katonai művelet, kötelező módon, feltételezi az adott övezetben meglévő kockázatok, fenyegetések értékelését. Van a hírszerző területünk, mely fontos azzal, amit képvisel és azon túl, a Védelmi Minisztérium (így! – RS), mert vannak olyan ügyeink, mint a terrorizmus, a szervezett bűnözés, melyeket dokumentálni kell. Ma, amikor a nemzetbiztonságról van szó, a hangsúly a megelőzésen van. Nyilvánvalóan képesek vagyunk felfogni egy sokkot és képesek vagyunk kezelni a következményeket, de a román polgár számára sokkal olcsóbb megelőzni. És általában véve, az erőfeszítés a megelőzés irányában van. De a megelőzésnek vannak korlátai, bármennyi erőfeszítést tennél, lehetséges, hogy bizonyos helyzetekben nem vagy képes megelőzni, vagy a másik minden áron kárt akar okozni, ártani akar. Akkor nagyon sokat számít azon képességed, hogy felfogd azt a sokkot és kezeld az utólagos nem kívánt, vagy negatív következményeket.

„Már nem éljük át a területeinkkel folyó alkudozás drámáját”

Romániának ma kitől kellene óvakodnia?

Romániának ma van a legjobb nemzetbiztonsági helyzete modern államként való létrejötte óta. És itt van néhány aspektus, melyek elmagyarázására nem mindig volt türelmünk. Ha megnézi a történelmünket, akkor látja, hogy most egyedülálló helyzetben vagyunk, mert egyszerre vagyunk szövetségesei minden nyugati államnak. Idézze fel, hogy volt száz évvel ezelőtt. Románia bizonyos európai államok szövetségese volt más európai államokkal szemben. A területeinkkel folyó alkudozásnak drámájával éltünk. Vannak rendkívül fontos történelmi dokumentumaink, melyekből megértjük, hogy az európai nagyhatalmak, amikor egymással békét akartak kötni, a kicsik területeit áldozták fel. Én mindig Napóleon Oroszország cárjához intézett levelét hoztam fel példaként, amikor Napóleon megpróbált kiszabadulni abból a harapófogóból, amibe a csapataival a híres orosz télben került. A béke áraként két olyan területet ajánlott fel Oroszország cárjának, melyek nem voltak az övéi, de melyekkel kereskedni lehetett, nevezetesen Havasalföldet és Moldvát. Számunkra évszázadokon keresztül a történelmi dráma a nemzeti területek elvesztése volt…

…és az, hogy a birodalmak találkozásánál voltunk.

Ezért sokszor azt mondták, hogy a történelmünk sokkal inkább földrajz volt, mert egyrészről volt ez a téma, hogy ne veszítsük el a területeinket és ha elvesztettük, akkor hogy visszaszerezzük. Másrészről minden alkalommal útjában voltunk valakinek. Vagy az Oszmán Birodalom útjában, amikor Bécsig akart eljutni, vagy mások útjában álltunk, útban a szorosok felé.

Most vajon nem vagyunk az Orosz Föderáció útjában? Rögtön a rakétaellenes pajzs telepítésével kapcsolatos bejelentés után idegességet láttunk Moszkvában.

Ez nem idegesség. Úgy hiszem, ez egészen egyszerűen egy nagyon összetett, nagyon finom diplomáciai játék és ez a diplomáciai játék bizonyos kották szerinti játékot feltételez. És ezen kották egyike a specifikus, „hagyományos aggodalmak” kottája. Ezt kell alkalmazni, mert segíthet a tárgyalási folyamatban. Volt egy nehezebb időszak, amikor a Nyugati és Oroszország közti kapcsolatok lehűltek, volt a grúziai háború, aminek negatív hatása volt ezekre a kapcsolatokra. Utólag, főleg azután, hogy az új amerikai adminisztráció felállt Washingtonban, felvetődött ez a kérdés. Egy világos és helyes, a Nyugat és Oroszország közti stratégiai partnerség logikája mentén.

Jobban is tárgyalhattunk volna a rakétaellenes pajzs ezen elemeinek Románia területén való elhelyezéséről?

Azt hiszem, nagyon jól tárgyaltunk erről az elhelyezésről.

De íme, Donald Tusk lengyel kormányfő nemrég volt Washingtonban, ahol azt mondják, hogy állítólag egy kb. 2 milliárd dolláros pénzügyi támogatásról tárgyalt az országa számára, a pajzs telepítéséért cserébe.

Azt hiszem, ezek az adatok nem éppen pontosak… és nem lehet éppenséggel így felvetni.

Ezt hangoztatták, ám valami ilyesmiről csak tárgyaltak ott…

Nekünk, e pillanatban, van egy világos helyünk a pajzs számára, Románia részt vesz ebben a tervben, megvan a Szövetség rendkívül fontos döntése, hogy ezt az amerikai tervet beillesztik egy nagyobb tervbe, ami a NATO rakétaellenes védelmi terve lesz. Mi a saját igényeinkhez igazodunk, hogy úgy mondjam, és megpróbáljuk a gondokat maximális operativitással és minél nagyobb hatékonysággal megoldani. Tehát az én szemszögömből nézve, nagyon jól tárgyalták végig a megállapodást az Egyesült Államokkal. Nagyon hozzáértő csapat volt, egy vegyes csapat, mely elsősorban a MApN (Honvédelmi Minisztérium – RS) és a MAE (Külügyminisztérium – RS) képviselőiből állt, de más intézmények képviselőiből is. Mert, látja, van egy nagyon fontos aspektus: ennek a pajzsnak nemcsak a stratégiai, diplomáciai és katonai jellegű követelményeknek kell megfelelnie. Ugyanilyen fontosak a környezetvédelemmel, a működtetők, vagy az ezen pajzs környékén élők védelmével kapcsolatos követelmények is. Ez nem csak katonai szempontból fejlett, de megfelel minden környezetvédelmi és az ezen berendezések környékén dolgozó emberek védelmét jelentő követelménynek. Talán egy kicsit atipikusnak, vagy paradoxnak tűnhet, de a tárgyalások bizonyos pillanatokban egészen egyszerűen e terület ezen aspektusait érintették és tisztázták.

„Az AEÁ-val meglévő kapcsolat gazdasági előnyöket hozott nekünk”

Vajon nem érhettünk volna el bizonyos pénzügyi hasznokat az amerikaiak részéről, a rakétaellenes pajzs egyes komponenseinek hazánk területén való elhelyezéséért cserében?

Álljunk meg egy kicsit, értsünk szót, a hasznok az asztalon vannak, de nem akarjuk látni azokat. És itt tennék egy javaslatot, főleg azoknak, akik ezt a párbeszédet nézik (az anyag egy képfelvétel átirata – RS) és meg akarják érteni Románia hivatalos politikáját. Mi itt egy kapcsolatról beszélünk. Románia Egyesült Államokkal meglévő kapcsolata olyan, ami mindkét fél számára számos hasznot és előnyt hozott. Ez nem egy tavaly kezdődött kapcsolat, amikor elkezdődtek a Románia pajzsban való részvételéről szóló megbeszélések. Végső soron nagyon fontos jelképes fogodzóink vannak. Legalább 1997-re emlékezzünk vissza, amikor egy amerikai elnök eljött Bukarestre és azt mondta: „Tartsák a reformok útját és a jövő az önöké lesz!”.

Bill Clinton 1997-es bukaresti „vigaszlátogatásá”-ra utal, miután Románia lemaradt a NATO-csatlakozásról.

Később eljött Bush elnök is. Amit mondani akarok, az nagyon világos: az Egyesült Államokkal meglévő ezen kapcsolatunk számos hasznot hozott nekünk. Miért? Mert az volt a NATO-csatlakozás alapja és utólag a NATO-csatlakozásunk nagyon sokat számított az Európai Unióhoz csatlakozásban. Vannak nyilvános kijelentések. Egyet idéznék, ami a volt (román – RS) pénzügyminisztertől, Varujan Vosganiantól származik: „Romániába 2002-től 2008-ig több mint 60 milliárd euró érkezik közvetlen külföldi befektetésként. Mindezen gazdasági növekedés, amivel az utóbbi években rendelkeztünk, amit nem lehet tagadni, a biztonsági garanciák következménye is. Tehát az Egyesült Államokkal meglévő kapcsolat, közvetlenül, számos gazdasági hasznot és előnyt hozott. Románia GDP-je háromszorosára nőtt az 1990–2008-as időszakban.

„Egyetlen román területet sem lehet követelni”

Tőkés László Brüsszelben felavatta az úgynevezett székelyföld (így! – RS) irodáját. Hivatalosan hogyan viszonyulunk ehhez a lépéshez?

A legjobb biztonsági garanciákkal rendelkezünk, legalábbis a modern állami kezdetünktől számítva. Ez 1859-től kezdődőt jelent. E pillanatban nem merül fel, hogy Románia, vagy Románia valamely területét vitatnák, tagadnák, követelnék, tekintettel arra, hogy tudjuk, az utóbbi 10–15 évben mindegyikünk lényeges EU-csatlakozási kritériuma egyrészről a szomszédokkal meglévő gondok megoldása volt, másrészről pedig a bármiféle területi követelés megszüntetése, vagy a lemondás róla. Mindenki számára nagyon világosnak kell lennie egy dolognak: Európa valamikor, a múltjában, csak nagy államokból állt. Volt egy nagy Franciaországunk, egy nagy Németországunk, egy nagy Bulgáriánk, egy nagy Romániánk. A múltban így, vagy úgy mind nagyok voltunk. A történelem átment felettünk, néha rajtunk keresztül, vagy köztünk, némileg felkavart, némileg összekevert minket. Amit most mi a NATO és az Európai Unió bővítésével és az 50 évnyi békével elértünk, azt senki sem meri és nem kockáztatja majd megkérdőjelezni. Tehát az én szemszögömből nézve megértem, egyes alakok miért játszanak ki bizonyos kártyákat. Megértem a mentalitásukat, megértem a játéksémájukat, vagy sémáikat.

Vajon az ilyenfajta akciókkal, mint amilyen Tőkés László, aki Románia részéről jutott be az Európai Parlamentbe, nem okoznak nekünk arculati károkat Brüsszelben?

Úgy hiszem, sohasem kell abbahagynunk, hogy megvitassuk és megköveteljük a román állampolgárok román állammal szembeni lojalitását.

Tőkés László esetében beszélhetünk még a román állam iránti lojalitásról?

A román állam bármely állampolgárának lojalitásáról beszélhetünk. Nem mindig hiszem, hogy nagyon világos képünk lenne, mit jelent ez a lojalitás. Mert végső soron, ha nagyon mereven értelmeznénk ezeket az elemeket, akkor azt hiszem, egy olyan területre lépnénk, amin Európa már rég túlhaladt. Nyilvánvalóan nagyon fontos a felelősség gondolata és egy olyan politikai képviseletének gondolata, amely a polgárok érdekeinek folytatódása. De amikor van egy ennyire jó államod, amikor tagja vagy a NATO-nak, az Európai Uniónak, amikor egy asztalnál ülünk minden nyugati állammal, akkor azt hiszem, nyugodtabban fogadhatunk bizonyos kijelentéseket, melyek más céllal születtek, mint amelyeket mi szeretnénk.

Már lépésekről van szó, nem nyilatkozatokról. Amit Tőkés László másik két RMDSZ-es euroképviselővel együtt tesz, az olyan lépés, ami felhívja a figyelmet.

Ez egy politikai lépés, de nem nemzetbiztonsági ügy. Ez egy politikai lépés, politikailag kezelhető, kaphat egy politikai választ, de nem nemzetbiztonsági kérdés. Egy személy nem okozhat ilyenfajta gondot, bár itt mondhatja valaki: „Uram, íme, bin Laden egyetlen ember volt és nemzetbiztonsági gondot okozott!” Ez más ügy és a következmények átlépték az Egyesült Államok határait. Ez világos. Az ön által érintett ügyben, ismétlem, megértem a nyilatkozatok jelentését. Egy kicsit azt is meg tudom érteni, hogy mi áll ezen nyilatkozatok mögött. Ez egy politikai lépés, de én egy ilyenfajta helyzetet nem tekintenék nemzetbiztonsági kérdésnek. Nem ezen a területen találkozunk Románia nemzetbiztonsági gondjaival.

„A román titkosszolgálatok híres egyetemekkel működnek együtt”

Nemrég részt vett egy vitán, amit a Harvard Tudományegyetem és a Román Hírszerző Szolgálat szervezett. A Fekete-tenger térségének biztonságát illetően megváltoztak az előfeltételek?

Románia politikája e téren nagyon világos és mi a Fekete-tenger övezetét továbbra is stratégiai fontosságú övezetnek tekintjük. Van egy nagyon érdekes elmélet, mely Románia jólétét és nemzetbiztonságát a Fekete-tenger környéki hajózási és kereskedelmi szabadsághoz köti. Tehát mi továbbra is olyan Fekete-tengert képviselünk, mely nyitott a nemzetközi kapcsolatokra, nyitott a kereskedelemre, nyitott az együttműködésre.

Mit mondtak a Harvardosok?

Ezt egy kicsit el kell magyarázni. Arról a fekete-tengeri programról van szó, amin a Harvard Tudományegyetem már néhány éve dolgozik. Minden tavasszal összegyűjtenek román és amerikai szakértőket, akik két hétig részt vesznek ezen a kurzuson, előadásokat hallgatnak meg, megvitatnak bizonyos ügyeket a fekete-tengeri biztonságról és együttműködésről. Nem lehet tagadni a Fekete-tenger fontosságát. És az, hogy az idén Románia adott helyet ennek a kurzusnak azon nagyon jó együttműködés elismerése, amivel a romániai intézmények egyesült államokbeli intézményekkel rendelkeznek, beleértve az akadémiaiakat és az egyetemieket. Ez olyan dolog, amit nagyon jól meg kell érteni: mi nemcsak a Pentagonnal, vagy az amerikai Külügyminiszterrel működünk nagyon jól együtt, hanem olyan egyetemekkel is nagyon jól együttműködünk, mint a Harvard, mint a Georgetown.

Értsük ezt úgy, hogy a román hírszerző szolgálatok, nevezetesen ezen vita szervezője, a Román Hírszerző Szolgálat együttműködik a Harvard Tudományegyetemmel?

Igen. És azt is megmondom, miért. Ha megnézi, a Nemzeti Védelmi Stratégiában van egy dokumentum, mely nagyon világosan beszél a nemzetbiztonság intellektuális dimenziójának meglétéről. Mert az első nemzetbiztonsági lépés nem az, hogy valamit megtegyél a gyakorlatban, hanem hogy végiggondolnod, miként teszel meg jobban egy dolgot. Mindig, amikor van egy nemzetbiztonsági gondunk, az első erőfeszítés intellektuális. Ebben a dokumentumban először ismerjük el az intellektuális erőfeszítés fontosságát. Az intellektuális erőfeszítés együttműködést feltételez olyan emberekkel, akiknek hasonló tevékenységük van, akiknek magas képzettségi szintjük van, akik osztják e gondok egy részét. Következésképpen a nemzetbiztonsági terület, beleértve a hírszerző szolgálatokat, együttműködése ilyenfajta struktúrákkal, híres egyetemekkel, természetes és normális dolog. Vannak akadémiai területek, ahol úgy aktív hírszerző tisztek, mint ahogy tartalékos hírszerző tisztek is összegyűlnek és megvitatják egy ország, vagy az emberiség nagy kérdéseit. Mondok egy nagyon érdekes példát. A CIA néhány éve befogad és meghív nemzetközi szakértőket, akik egy híres, „Globális tendenciák” című jelentést állítanak össze. Ötévenként adnak ki egy ilyenfajta jelentést.

Romániában a közvélemény nem szokott hozzá egy ilyenfajta együttműködéshez. Még csak most kezdődik egy arculat-átalakítási folyamat a román hírszerző szolgálatok esetében, melyeket már nem a Securitate régi struktúráival kapcsolják össze. Tehát a nyugati egyetemi szakértelem bekerül a román hírszerzési területre.

Ne feledjük, hogy az intelligence szó angolul „intelligens”-t is jelent. A hírszerzési területet nagyon nehéz elkülöníteni az „intelligencia területé”-től mindazzal, amit ez jelent. Nem véletlen, hogy a nyugati országokban a hírszerző szolgálatokban találjuk meg az egyetemek legjobb végzőseit. Különben több olyan személlyel beszéltem, akik e szolgálatoknak toboroznak és megkérdeztem, milyen kritériumokat követnek. Nagyon egyszerűen válaszoltak: „A legjobbakat vesszük fel!”. A legjobbak a legintelligensebbeket, a legjobban felkészülteket jelentik.

„Nem hiszek a bérben, mint motiváló elemben”

Romániában a bérek elég motiválók, hogy megtartsák a hírszerző szolgálatokban a legjobb szakembereket?

Nyilvánvalóan, nemcsak a képesség van, van még az elhivatottság is, amit hozzá kell adni a képességhez. Rendben, közbelép a bér is… De most elmondok egy dolgot: nem hiszek a bérben, mint motiváló elemben. Mert olyan jó véleményünk van magunkról, hogy bármilyen nagy lenne a bér, akkor is többet akarnánk. Ugyanúgy, ahogy akkor, amikor nagyobb bérünk van, továbbterjeszkedünk a kívánságokban is, a bevásárlások szintjében is.

Ez egy pszichológiai, egyetemesen érvényes ügy…

És akkor az első elem az intelligencia szerinti kiválasztás, aztán az elhivatottsági elem. Tehát abból lesz hírszerző tiszt, aki akarja és valamiképpen elfogadja az élet korlátait és korlátozásait. Mert a fegyelemnek a felelősségeknek megfelelőnek kell lennie. A bér nem számít ebben. Akik jó fizetésért akarnak hírszerző tisztek lenni, akár Romániában, akár az Egyesült Államokban beszélünk erről, akkor jobb, ha másba fognak. Mert a bér nem fog segíteni, hogy megfelelj a követelményeknek. Sem a szakmaiaknak, sem az emberieknek, a pszichológiai természetűeknek, melyek rendkívül fontosak.

Gyanítom, hogy a titkosszolgálatok alkalmazottainak nem kellene túlságosan azon gondolkodniuk, hogy banki részleteket kell fizetniük…

Nem a bér az elem… Tudja, mi történik? Bármilyen sokat adna neked az államod, az a kormány, melynek dolgozol, egy ellenség, ha be akar szervezni, mindig tud nagyobb összeget adni, mint a saját kormányod. Tehát ez is egy elem, amiért a bér, amikor egy hírszerző tiszt karrierjéről beszélünk, azt mondhatjuk, hogy nagyon is kevéssé számít.

Akkor a hírszerző szolgálatoknak hogyan sikerül felvenniük az egyetemek csúcsembereit?

Nem akarom kisebbíteni a bér fontosságát, de nem akarom a bért megtenni meghatározó tényezőnek. Hol fontos a bér? Nyilvánvaló, hogy az embernek maximális teljesítményt kell nyújtania, józan elméjűnek kell lennie, világosan kell gondolkodnia, nem kell befolyásolja, hogy a gyermeknek nincs pénze edzőcipőre, hogy nem fizette ki a rezsit. Tehát nem kisebbítem ezen aspektus fontosságát és nem akarom minimalizálni. A hírszerző tiszt kénytelen a fizetéséből élni. És mi ezen emberek teljesítményéből élünk, mert nekik óriási felelősségük van. Látja, ha van egy pillanatnyi figyelmetlenség, akkor egy gyilkos megszökik, egy terrorista végig viszi a terveit, egy ellenséges ország megvalósít egy érdekeink elleni stratégiát. Ezért az országok általában nem fukarkodnak és mindegyikük szintjétől függően, a bérezési felső szinteket a maximumig tolják.

„A globalizálás szótól egyeseknek elvásik a foguk”

Băsescu elnök „Fekete-tenger, orosz tó” kijelentésének, talán eltúlzott, médiahírverése miatt úgy tűnik, a románok számára nem világos azon övezet stratégiai fontossága, melyben vagyunk…

Minden kijelentést elhangzása pillanatának történelmi és regionális kontextusában kell megérteni és értelmezni. Amikor a Fekete-tengerre terelődik a szó, úgy hiszem, ez egy nagy stratégiai jelentőségű övezet. Bizonyos nem igazán kívánt fejlemények dacára, és éppenséggel szerencsétleneknek is nevezhetném azokat, továbbra is ez maradt – a 2008-as grúziai háborúra utalok. A grúziai háború olyan esemény, amit nekünk sohasem szabad majd szem elől vesztenünk. Mert, sajnos, 2008-ban egy olyan forgatókönyv megvalósulását láttuk, amit lehetetlennek tartottunk egy békét és stabilitást akaró civilizált Európában. Végső soron a második világháború óta ez volt az első ilyenfajta forgatókönyv Európában. A grúziai háború nagyon fontos, mert ez az első olyan hagyományos háború, amit egy kibernetikus előzött meg. Tehát van mit tanulni ebből a háborúból.

Ez a XXI. század első háborúja, amiben minden korszerű technikai elemet felhasználnak…

Igen, ha készítünk egy mátrixot, a háború elég jól individualizálható. Negatív hatással volt a Nyugat Oroszországgal meglévő kapcsolatára. Másrészről, utólag úgy hiszem, minden fél erőfeszítést tett azért, hogy belátást tanúsítson és megértse, nincs értelme kis célokért feláldozni a nagy célokat. Következésképpen jelenleg teljesen más helyzetünk van a Fekete-tengernél. Továbbra is érezhetők a grúziai háború következményei és továbbra is vannak súrlódások, melyekkel foglalkoznunk kell majd, de nagyon világos a Nyugat és Oroszország próbálkozása-óhaja, hogy egy másfajta kapcsolatot fejlesszen. Tudja, mit kell megérteni? A globálizálás szótól, sajnos, nálunk még elvásik egyesek foga, de ez ma kifejezi a nemzetközi kapcsolatok egész esszenciáját. Úgy hiszem, az országok kezdik megérteni ezt a kölcsönös függőséget, hogy vannak közös célok, hogy függünk egymástól.

„A sajtókampányokkal kapcsolatos fújtunk riadót”

A sajtót továbbra is „fenyegetés”-nek tekintik a nemzetbiztonságra nézve?

A sajtó nem fenyegetés és sohasem volt az. Értem a „címkét” és hogy miért használja. De ha pontosak akarnánk lenni és ragaszkodnánk a dokumentum szövegéhez (a Nemzeti Védelmi Stratégiában nemzetbiztonsági kockázatként szerepelnek az irányított sajtókampányok – RS), nem a sajtót tekintik sebezhetőségnek. Itt nem magyarázzuk el elég világosan a „sebezhetőség” és a „fenyegetés”, a „kockázat” közti különbséget. A legbonyolultabb helyzet a „fenyegetés”. A sajtót, intézményi szempontból, nagyon jól kezelik és mindig azt kértem, vagy javasoltam, hogy használják a sajtóra történő mindkét utalást – azt, ahol – azt hiszem először – a sajtó fontosságáról beszélünk a nemzetbiztonság feletti demokratikus ellenőrzési funkció gyakorlásában és amire a sajtót felkérjük. A sajtó a parlament mellé kerül, mint fontos intézmény ezen ellenőrzés gyakorlásában. Tehát a sajtót szívesen látjuk és bírálja azokat a dolgokat, melyeket nem tart rendben lévőknek.

De mégis mit keresett a sajtóra utalás a tavalyi CSAT-jelentésben (Legfelsőbb Védelmi Tanács – RS)?

Nem a sajtóra… Ott a sajtókampányok jelennek meg. És itt egy zárójelet szeretnék nyitni. Látja, a kérdés talán szónokinak tűnik, nem feltétlenül várok választ, de több intézményben vannak korrupciós gondok, igaz? Megkérdőjelezünk egy intézményt amiatt, mert egy, vagy több ember korrupciós tettekre vetemedik? Nem!

Sokszor az intézményt kérdőjelezünk meg. Példaként mondom a belügyminisztériumi helyzetet…

Vannak korrupt köztisztviselőink, többek között a Belügyminisztériumban is. Megkérdőjelezzük a Belügyminisztérium alapvető intézményi jelentőségét? Ugyanezt a megközelítést alkalmaztuk a Nemzeti Védelmi Stratégiában. Mi egy bizonyosfajta viselkedést kérdőjeleztünk meg. És ott a sajtókampányokra mutatunk rá és azt is megmondjuk, ezeknek a kampányoknak milyen hatásuk lehet. Nos, ha őszinték vagyunk és egy kicsit visszanézünk, látunk bizonyos dolgokat, melyeket bizonyos újságírók a saját szakmájuk szakmai hitelét és viselkedési kódexét illetően jeleztek. Azt hiszem, nem egészen túloztunk, amikor egészen egyszerűen megpróbáltunk riadót fújni és azt mondani: „Tisztelt kollégák (mert a sajtóbelieket ezen erőfeszítésben effektív módon a kollégáinknak tekinthetjük), az erőfeszítés nemzeti!” Tudja meg, hogy nemcsak a Védelmi Minisztérium, vagy a Belügyminisztérium, vagy a hírszerző szolgálatok felelősek egy ország védelméért. Itt számos „kártya” van, beleértve a sajtót, melynek közéleti, társadalmi szempontból van egy bizonyos szerepe.

Minden egyes állampolgárnak van egy bizonyos szerepe ebben…

Mi ezt mondtuk. A sajtó nyugodtan bírálhat, a sajtó partner és az is kell legyen, lehet az egyik bíráló. Nincs gond a sajtóval, amikor az államot a nemzetbiztonsági komponens, vagy más komponensek alapján bírálja. De van egy gond, és az államnak lehet egy gondja, amikor vannak ezek a sajtókampányok, melyeknek sokszor könnyen érthető céljuk van. Nem mindig tudjuk dokumentálni, ha úgy akarja, bizonyítani. Mert végső soron, nevetni fog, de bennünket nem főképpen a sajtó érdekel. Sajnos van elég gond, melyeket megfigyelés alatt kell tartanunk, melyeket nyomon kell követnünk és melyekkel foglalkoznunk kell. Többször elmondtam: a sajtó szabadon bírálhat bármit, amit akar. Van egy aranyszabály, amit nyugaton is tiszteletben tartanak, nevezetesen: „Hazugság és manipulálás nélkül”.

„Egyeseket megijeszt, hogy az állam túl hatékonyan válaszol”

Ahelyett, hogy a CSAT-ban a sajtókampányokat elemzik, nem lett volna önök számára érdekesebb, hogy mi történik, például, a konstancai kikötőben a forradalom óta?

Az akció most jutott el a konstancai kikötőbe (nagyszabású nyomozás indult a konstancai kikötőben zajló korrupció és csempészés ügyében, több magas rangú vezetőt őrizetbe vettek – RS), de az akció már régebben megkezdődött és a Legfőbb Védelmi Tanács egyik döntése az alapja.

Az érzés az, hogy még csak a korrupciós piramis alapjánál tartunk…

Nem. Ez egy olyan pillanat, amikor az állam világosan bebizonyítja – és tudom, hogy ez nem tetszik és zavar –, hogy képes teljesíteni feladatait, elérni céljait és ne hagyja ezt a társadalmat prédául a szervezett bűnözésnek.

Ezen egész vámosokkal, kikötővel kapcsolatos történetben mennyit számítottak a titkosszolgálatoktól kapott információk?

Itt csalódást fogok okozni és megpróbálom ezt vicc formájában elmondani, bár nagyon komoly ügy. Engem azért fizetnek, annyival, amennyivel – a fizetésem nyilvános –, hogy bizonyos kérdésekben és bizonyos aspektusokról, főleg a műveletiekről, hallgassak, ne beszéljek.

Az ügyészek, a Belügyminisztérium és a hírszerző szolgálatok közötti együttműködésről volt szó, vagy csak azok a fejek hullottak le, melyeknek le kellett?

Ez a helyzet, akkor, aggasztó elemeket mutatott. Személy szerint én, őszintén mondom, azon gondolkodtam, az intézményeink milyen mértékben felelnek majd meg ennek az erőfeszítésnek és mennyire lesznek képesek azt végrehajtani. Különösen a művelet védelmére és a titok megőrzésére vonatkozó résztől féltem. Mert, sajnos, a múltban voltak helyzetek, amikor hozzám hasonlóan hallgatásért fizetett állami tisztviselők többet beszéltek a kelleténél. És akkor bizonyos dolgok nem működtek. El akarom mondani, hogy teljes mértékben világos, az állam képes nagyon hatékonyan válaszolni ezen szervezett bűnözés területe felől érkező kihívásokra. És úgy gondolom, hogy éppen ez ijeszt meg egyeseket, hogy az állam túl hatékonyan válaszol…

A félelem más: az állam intézményei maffiatípusú struktúrákká változtak.

Nem. Egyes emberek korruptak lehetnek és – sajnos – bizonyítást nyer, hogy egyesek tényleg korruptak és amikor ezt mondom, akkor a sajtóból származó információkra, de a bíróság elé került esetekre is alapozok. Ám intézményi szinten nem, mert különben nem ekkora lenne ezen műveletek kiterjedtsége. És – gondolom én – ezen műveletek sikere sem lett volna ilyen nagy.

A konstancai kikötőben zajló óriási adócsalás nem ma, tegnap kezdődött, hanem 21 éve tart. Tájékoztatásoknak el kellett jutniuk a politikai döntéshozókhoz. Mi történt azokkal a tájékoztatásokkal?

Egy pillanat… Mi most feltételezünk bizonyos dolgokat.

Ezek logikus, jogos feltételezések…

Igen, de ezen feltételezéseknek bizonyos adatokon, bizonyos dokumentálódásokon kellene alapulniuk. Főleg akkor, amikor a törvény alkalmazásáról van szó, a feltételezések veszélyesek lehetnek, mert téves ítéletekhez, személyes drámákhoz vezethetnek. Tehát abban a pillanatban, amikor a tájékoztatások azt mutatták, hogy a helyzet komollyá válik és elérünk egy olyan szintet, amikor az állam elveszítheti az ellenőrzést, vagy már nem tudja a hatásköreit gyakorolni – mondom, a dolgok nagyon egyértelműekké, nagyon határozottakká váltak –, akkor cselekedtek. Most visszanézve és látva, miként viselkedtek mindezen hónapokban az intézmények, megértettem, az állam rendelkezik azzal a képességgel, hogy ne veszítse el a helyzet feletti ellenőrzést.

„Még legalább 70 évnyi békét kívánunk magunknak”

Nagy-Britannia Károly hercege nemrég Romániába látogatott. Kivel találkozott?

Károly herceg nagy barátja Romániának, szereti Romániát, többször volt már hazánkban. Mindig nagy örömmel jött, mindig közemberekkel, egyszerű emberekkel találkozik és ugyanakkor a legmagasabb szinten is vannak találkozói, beleértve az elnök urat is. Ennek nem kell meglepőnek lennie, mert nekünk szintén nagyon jó kapcsolatunk van Nagy-Britanniával. Számos történelmi kapcsolat, számos társadalmi kapcsolat van, beleértve a romániai királyi család szintjét. Létezik egy rendkívüli történelmi kapcsolat, tekintettel a Mihály király családja és a brit királyi család közötti rokonságra.

Az állami hatóságok képviselői közül pontosan kivel találkozott Károly herceg Romániában?

Nincs ennyire pontos képem… Számomra az nagyon fontos, hogy nagyon jó beszélgetése volt az elnök úrral. Ezen kívül, amit én is a tévében láttam, elbeszélgetett a helyi hatóságokkal is és egyszerű emberekkel is. Károly hercegnek van néhány nagyon fontos terve, mely tervek jótékonyan hatnak az országképünkre. Romániában sok szépség van, melyeket vagy nem tudunk hasznosítani, vagy a külföld nem fedezte fel azokat eléggé. És Károly herceg egy ilyenfajta lépéssel, egy ilyenfajta látogatással nagyon jó nagykövetünkké is válik.

Amikor Romániába látogat, ki biztosítja Károly herceg védelmét?

Újra olyan műveleti aspektusokat kérdez, melyekre nem tudok és nem szeretnék válaszolni.

Azért kérdem, mert megjelent egy olyan hír, mely szerint Károly herceg köszönetet mondott a SRI igazgatójának, George Maiornak azért, mert a romániai látogatása során biztosította a védelmét. Ez közügy.

Nos, nekem kételyeim vannak egyes honlapok, egyes források által szolgáltatott információk helyességét illetően és ezért mindig, amikor ilyenfajta információt kapok, azt ellenőrzöm. Másrészről Károly herceg mindig szívesen látott lesz és igyekezni fogunk – itt az állam hatóságairól beszélek – minden feltételt megteremteni számára egy kellemes tartózkodáshoz. De ami a kérdését illeti: amennyi jó dolgot tett eddig a SRI, nem csodálkoznék, ha Károly herceg látogatásának jó lefolyásához is hozzájárult volna.

Az utolsó kérdés: jelenleg van okunk félni, ami a nemzetbiztonságot illeti idehaza és a közvetlen szomszédságban?

Vannak dolgok, melyek foglalkoztatnak, aggasztanak minket, de nincs okunk a félelemre. Ez azért, mert rendkívül jó státuszunk van, a NATO-ban lévén, az Európai Unióban lévén és rendelkezve ezzel a különleges kapcsolattal az Egyesült Államokkal. De az élet nem mentesít majd minket a meglepetésektől. Most jó idő van, a Nap magasan van az égen és a dolgok szépek. A délután, vagy a holnapi nap felhőket és vihart hozhat. Az az irány, amely felé a dolgok a nemzetközi rendszerben haladnak nem olyan, amitől megnyugodhatunk. Van egy bizonyos fokú bizonytalanság, vannak bizonyos turbulenciák a nemzetközi kapcsolatokban. A dolgok egy számunkra nem kívánt irányba haladhatnak. Élveztük a második világháború utáni 70 évnyi béke előnyeit és legalább még 70 évnyi békét szeretnénk magunknak. De a béke nincs ingyen és erőfeszítést kell tennünk, ébereknek kell lennünk, gondosan figyelnünk kell, mi történik körülöttünk. Elég sok képességünk és elég sok felkészült emberünk van, hogy ezeket hatékonyan kezeljük.

George Rădulescu

(Forrás: adevarul.ro, 2011. június 3., 07:02)

 

 

 

Címkék: tőkés fekete tenger titkosszolgálatok régiók

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr132964504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gusztavo 2011.09.20. 21:42:43

A romanok mindig tudtak a tortenelemben hova kell allni egyszer fasiszta egyszer kommunistak voltak, ahogy a "helyzet "megkivanta.
Sokaig kommunistak voltak, most kapitalitak szeretnenek lenni.Van ugyanis egy kis Francia hatszeluk,de ez nem jelent semmit.Most ,hogy beleptek az EU-ba szerenenek diktalni, tele vannak "okos" otletekkel. Nem szabad oket figyelembe venni.
süti beállítások módosítása