Az elmúlt napokban újabb fejezete zajlott le a már szokásos magyar‑román történelemértelmezési adokkapoknak. Ám ezt most nem a magyar‑román kettős mércés sorozatomba illesztem, hanem oda, ahol szerintem a helye, a választási kampányra vonatkozóba.
És ennek az az oka, hogy bár mindkét fél tagadja, a Nyírő-ügy úgy magyar, mint ahogy román részről is kampánycélokat szolgál. És ebben az ügyben is olyanok szólalnak meg és olyan módon, amire őket ez a legkevésbé sem jogosítja fel.
Mert akárhogy is magyaráznák magyar oldalon a szervezők, nehéz logikus magyarázatot adni arra, miért pont most és miért így kellett újratemetni Nyírőt. Először is, mert Nyírő József életrajzi adatai semmilyen formában nem indokolják a május 28-i újratemetést. Nyírő 1889-ben, július hónapban, 18-án született és 1953-ban, októberben, 16-án hunyt el.
Másrészről is azért, mert mindenki tudta és a magyar országgyűlés részéről megbízott, erdélyi származású Lukács Csabának pedig feltétlenül tudnia kellett, hogy 2012 májusa‑júniusa környékén Romániában helyhatósági választások és azzal kapcsolatos kampányolások lesznek. Sőt, azt is tudniuk, illetve tudnia kellett, hogy ez az esemény még akkor sem kerülhetné el az átpolizálást (a román‑magyar érintettség miatt), ha amúgy a magyar pártok – valami csoda folytán – konszenzusra jutnának. Tehát, amennyiben nem akarták volna, hogy a Nyírő-ügy része legyen a kampánynak, mindenképpen el kellett volna kerülniük ezt az időszakot.
Másrészről, ha mindenképpen valamilyen kerek évfordulóhoz kellett volna kötni Nyírő újratemetését, akkor 2013 minden szempontból alkalmasabb lett volna (Nyírő halálának 60. évfordulója) és politikai téren semmilyen változás nem várható addig Magyarországon sem, ami esetleg felülírhatná a végakarat teljesítését. Ezért nem lehet másképp értelmezni ezt a kezdeményezést, mint kampányfogásként.
Szintén nem lehet nem politikai gesztusként értelmezni, hogy Lukács Csaba a magyar országgyűlés és nem – mondjuk – a művelődési tárca, vagy államtitkárság, vagy mi a szösz most éppen, megbízásából tevékenykedett. Hiszen ezáltal nem Nyírő írói mivolta, hanem parlamenti képviselői minősége került előtérbe, ami viszont nem biztos, hogy szerencsés ebben az esetben. És nemcsak Románia irányában. Mert Nyírő politikusi tevékenységét magyar részről is elég nehéz védeni. Nem Nyírő az egyetlen művész, aki politikusi pályán rosszul teljesít. A művészi tehetség nem mindig, sőt általában nem párosul tisztánlátással. Éppen a túlhevültségre, a szubjektív látásmódra való hajlam teszi a művészeket általában alkalmatlanná egy olyan pragmatikus, józan megfontolásokat igénylő „szakma” művelésére, amilyen a politikusi. Tehát nem biztos, hogy a politikus Nyírő mellett szól, hogy a képviselők egyharmadával akkor is kitartott Szálasi mellett, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az ideológiai érdekek ütköznek a nemzeti érdekekkel. Márpedig ez utóbbiak mindig felülírják az előbbieket!
De fogadjuk el azt az érvelést, hogy ebben az esetben Nyírő írói minősége számít. Ebben az esetben is jó, ha nem olyanok szólalnak meg, akik más esetekben – Faludy, Wass, Ady, József Attila, Csurka, Moldova stb., hogy minden „oldalit” említsek – habzó szájjal átkozzák ki az irodalomból a fentebb említettek egyikét, vagy másikát a politika területén vállalt szerepük miatt.
Ugyanígy kilóg a lóláb, ha a másik nemzet által kiemelkedőnek tartott művészeket, történelmi szereplőket olyanok bírálják, akik nagylelkűen eltekintenek saját nemzetük művészeinek, történelmi szereplőinek „foltjai”-tól. Visszatetsző és hiteltelen azoktól felháborodott véleményeket olvasni a román hatóságok Nyírővel kapcsolatos viselkedése miatt, akik nem is olyan régen tűzzel-vassal és végül sikeresen igyekeztek megakadályozni, hogy Andrei Şagunanak, a magyarországi román közösség kezdeményezésére, szobra legyen Magyarországon. Mert ha elfogadjuk ez utóbbiak Şaguna elleni érveit (magyargyűlölő, a magyar állam szétverésére törekvő stb.), akkor nagyon nehezen tudjuk a kettős mérce alkalmazása nélkül cáfolni a románok hasonló érveit Nyírővel szemben. Vagyis, vagy megtanuljuk, hogy Közép-Kelet-Európában a másik hőse az – sajnos – a mi ellenségünk és viszont és megpróbálunk ezzel együttélve, egymást nem feltétlenül szeretve, de legalább tisztelve elfogadni e történelmi helyzetet, vagy sohasem tudunk majd kiszabadulni ebből az örökös mókuskerékből.
Ami, persze, nem feltétlenül van egyesek ellenére…
És mint már említettem, a Nyírő-ügy román részről is kampánycélokat szolgál. Hiszen a szinte megoldhatatlan, vagy legalábbis az őszi parlamenti választásokig számottevően nem orvosolható gazdasági helyzettel szembesülő új kormánynak úgy kellett egy ilyen ügy, mint egy falat kenyér. Ezzel a nacionalista és durva hangvételtől eddig sem ódzkodó román politikusok újra bizonyíthatták az erre vevő román választóknak, hogy mennyire hazafiak és milyen hatékonyan szembeszegülnek a drága „hazácskát” támadó magyar ármánynak. Nem véletlen, hogy miközben Victor Ponta miniszterelnök és a „nackó” kemény mag másik díszpéldánya, Titus Corlăţean igazságügy-miniszter a magyar fél elfogadhatatlan beavatkozásáról beszél, ugyanazon politikusok – nevezetesen Corlăţean – burkoltabban, mások – nevezetesen Vosganian – nyíltan egy szomszédos ország – a Moldovai Köztársaság – annektálásáról – rendben, egyesítéséről – beszélnek. Erről a napokban fogok írni.
Tehát ennek alapján állítottam, hogy olyanok szólaltak meg ebben az ügyben mindkét oldalon, akik a legkevésbé lennének erre hivatottak.
A továbbiakban néhány véleményt és nyilatkozatot idézek elsősorban a román sajtóból, illetve a romániai magyar sajtóban megjelent cikkek közül néhányat.
U.i.: Egyelőre nem lehet tudni, hogy a Nyírő-üggyel összefüggésben-e, de Molotov-koktélokat dobtak Avram Iancu marosvásárhelyi emlékházára.
Molotov-koktélokkal felgyújtották a marosvásárhelyi Avram Iancu-emlékházat
Vélemények a magyar sajtóban:
Kelet-európai politikai bohózat – Krónika ‑ http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=63945
Szomorú vasárnap – Új magyar szó ‑ http://maszol.ro/vezercikk/szomoru_vasarnap_2012_05_29.html
Előre a múltba? – Népújság ‑ http://www.e-nepujsag.ro/op/article/el%C5%91re-m%C3%BAltba
Oktondi jelenünk – Szabadság ‑ http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/74325/mainarticle/false/web/false/quick/false/ynews/false
Akik a halottaktól is félnek – Háromszék ‑ http://www.3szek.ro/load/cikk/49675/akik_a_halottaktol_is_felnek
Újratemetés – Nyugati Jelen ‑ http://www.nyugatijelen.com/allaspont/ujratemetes.php
Konfliktus – Nyugati Jelen ‑ http://www.nyugatijelen.com/allaspont/konfliktus.php
Rendőrök fényképezték a szépvízi iskolát – székelyhon.ro ‑ http://www.szekelyhon.ro/faluszerte/rendorok-fenykepeztek-a-szepvizi-iskolat
Szétválasztani a politikai meggyőződést az irodalmi tevékenységtől – székelyhon.ro ‑ http://www.szekelyhon.ro/aktualis/valasztasok/szetvalasztani-a-politikai-meggyozodest-az-irodalmi-tevekenysegtol
Hosu Andrea ‑ ÍZLÉS KÉRDÉSE? ‑ "Halhatatlan élet" a politika és irodalom határán: Nyírő újratemetése – transindex.ro ‑ http://welemeny.transindex.ro/?cikk=17411
>> Lakatos Mihály: Nyírő más pályát futott be, mint amit egyesek elvártak tőle [interjú] >> ‑ transindex.ro
>> LÁNG ZSOLT: Válasz a Nyírőről szóló Lakatos Mihály interjúra >> ‑ transindex.ro
Lakatos Mihály – REPLY ‑ Viszontválasz Láng Zsoltnak Nyirő-ügyben – transindex.ro ‑ http://reply.transindex.ro/?cikk=303
Zénó Tolerancia ‑ VAN HÍRE, NINCS HAMVA ‑ Zénó Tolerancia levele Nyírő Józsefhez ‑ http://welemeny.transindex.ro/?cikk=17431
Nemkívánt radikalizálódások
Úgy tűnik, a románok nem akarnak továbblépni. Azt lehetne hinni, hogy szeretik a kétértelműséget, szeretik a zavaros vizet. Meglehet, a történelem szoktatott hozzá ezekhez, most pedig már nem engedjük el ezeket, hogy lefolyjanak a völgybe. Nyírő József (1889‑1953) költő újratemetésének esete, huszonkét évvel a forradalom után
olybá tűnik, alaposan ezt bizonyítja.
Zavarnak mások fasisztái, de a mieinket, köszi szépen, nagy dicsben és tiszteletben tartjuk. Ismerek egy csomó embert, akik Zelea-Codreanu tetteit az ideál tisztasága és a fiatalság rovására írják, tudok olyanokat, akikből II. Károly tiszteletet vált ki (mert kultúraszerető és a román ipar bátorítója volt), sok honfitársunk pedig Ion Antonescu marsallban a haza újraegyesítését óhajtó hős katonát látja, őszintén dicsőítve őt. Ennek ellenére az elsőt gyilkosság miatt tartóztaták le és a legionáris bűnök patrónusa volt, a második az első diktátor volt Románia élén, a harmadik pedig a jászvásári (Iaşi) pogromot és a transzdnyeszteri holokausztot patronálta.
Olyan emberekről van szó, akik a hazafiságot és a hazánk iránti szeretetet összetévesztik a nacionalizmussal, de pontosan ezen ideál nevében – ami elég sok mindenben hasonló a más népeknél meglévőhöz – elutasítják más közösségek tagjainak hasonló reakcióit. Ám ami neked nem tetszik, azt jobb mással sem megtenni, ahogy azt egy régió közmondásunk, nagyon igaz módon, állítja. Másképp mondva, ne használjunk hamis mércét.
Hiába fogadott el Románia törvényeket, melyek elítélik a holokauszt tagadását és a saját nemzeti iránti szeretettel indokolt szélsőségesség imádatát. Az elítélt opció ott dagadozik minden kerítésen, hogy úgy mondjam, és elég végigmenni egy nagy vidéki város utcáin, például Kolozsváron, hogy láthasd ahogy egy magát aktuális művészeti úttörőnek tekintő csoport stenciljei, egyértelműen civil jellegű témák mellett, a Kapitány (Zelea-Codreanu – PZS) sziluettjét is tartalmazzák (ezúttal egy csepp irónia, vagy szarkazmus nélkül, mely elhatárolódások különben jelen vannak a falakra került lenyomatokon).
A saját szélsőségességre „igen”-t, de a szomszédokéra „nem”-et mondók viselkedését, habozás nélkül, képmutatásnak nevezném, ha nem ennél sokkal többről, vagy kevesebből, egyszerű inkoherenciáról, vagy ideológiai ostobaságról van szó. Mert a versenytárs szélsőségesség csak annyiban idegesíthet, amennyiben a tiedet akarja semmissé tenni, de alapvető módon, ami a lényeget illeti még akkor is meg kellene tapsold, igaz?, mert ugyanolyan értékeket tart fontosnak, mint te…
Az a furcsa, hogy ugyanazok a románok, akik antidemokratikus viselkedéseket osztanak és azokat egy heves hazafisággal indokolják az elsők, akik ugranak szájalni egy székely költő tervezett újratemetési ceremóniája ellen. Az ember, Nyírő József annak idején, hét évtizeddel ezelőtt a horthysta rezsim szövetségese és ebből következően Nagy-Magyarország híve volt, melyet akkor Észak-Erdély elcsatolásával kerekítettek ki. Azt lehetne mondani, hogy ugyanolyan fajta hazafi volt, mint Octavian Goga, Nechifor Crainic, vagy Radu Gyr, annyi különbséggel, hogy számára a magyar állam volt a haza.
Ilyen körülmények között mivel lehet emberséget, toleranciát és megértést tanúsítani egy Románián belüli etnikai és felekezeti kisebbséggel szemben, sértések elfogadása, vagy kiosztása nélkül?
Először is, ha ez a költő – mert a székelyek ma költői minőségében tartják a magukénak – a Székelységben született, a szülőföldjén történő újratemetésének engedélyezése jóérzésű dolog. Ha az általa írt verseket értéknek tartja a saját közössége, honfitársaink ezen esztétikai ítéletének tiszteletben tartása természetesnek, a velük szembeni bizalom és tisztelet bizonyítékának tűnik.
Ám a „székelyek apostolá”-ának irodalmi tehetségét megünnepelni óhajtó székely hatóságok a maguk részéről lehettek annyira elővigyázatosak, hogy másképpen ünnepeljék meg posztumusz módon a tehetségét; esetleg írásai újbóli kiadásával, a költő irodalmi értékére jellemző más tevékenységekkel, egyértelműen elhatárolódva a horthyzmusától, éppen személyisége kétértelműsége miatt, ami a szomorú politikai hírnévvel társuló irodalmi értékéből következik. Ám egyes – székelységi, magyarországi és éppenséggel a romániai magyar pártokból, elsősorban az RMDSZ-ből származó – vezetők politikai érdekei vezettek azon kísérlethez, hogy kiaknázzanak és propagandahasznot húzzanak egy olyan aktusból, ami egy családi, magánjellegű ceremónia szintjén maradva, helyi kontextusban nem lett volna egyéb egy kegyeleti és normális lépésnél.
Közép- és hosszútávon a székelyeknek sem érdekük, hogy a világ szemében zömmel fasiszta személyiségek (mert Nyíró József Wass Albert esetének indigómásolatának tűnik, arra hívva fel a figyelmet, hogy itt visszaesésről van szó) kultuszához kötődő kisebbségnek tűnjön, a magyar állam sem nyer semmit egy kétértelmű múlt nevében keletkező mostani és jövőbeni ellenségeskedéseken, mint ahogy Romániának sem érdeke egy olyan ország képét fenntartania, mely képtelen „békét kötni” egyik történelmi kisebbségével, mely különben a választott képviselőin keresztül az utóbbi két évtizedben részt vett a demokrácia építésében.
A viszályok, a frusztráló történelmi emlékek, a szimbolikus revánsok és más korok átpolitizált kiaknázásának ezen légköréből való kilépéshez a román és a magyar hatóságoknak és véleményvezéreknek egyaránt nagyon érettséget kell tanúsítaniuk, kevésbé kellene szeretniük a botrányt és nagyon polgári és politikai felelősségérzetet kellene bizonyítaniuk. Ahogy, hogy a magyar fasizmussal szembeni felháborodottságunkban teljesen hitelesek legyünk, ugyanilyen hajthatatlanságot kellene mutatnunk a hazaival, a románnal szemben is.
Ovidiu Pecican
Forrás: romanialibera.ro, 2012. május 28.
A Magyar Polgári Párt és Funar padjai
Az a döntés, hogy a székelyudvarhelyi választásokon a nacionalista szélsőségességen rugózva szerezzen szavazatokat a Magyar Polgári Pártot a bohócpártok kategóriájába helyezi.
Az MPP elnöke és a székelyudvarhelyi polgármester, Szász Jenő és Bunta Levente semmiben sem különböznek Gheorghe Funartól és Corneliu Vadim Tudortól. Egy városnak az a jó irányítója, aki megoldásokat nyújt a közösségének a valódi gondokra. A Magyar Polgári Párt és Bunta Levente polgármester a választási kampány kellős közepén megtalálták a megoldást Székelyudvarhely összes gondjára: a szélsőséges propaganda.
Ha egy nácipártinak tartott író eltemetése a legégetőbb kérdés egy város polgármestere számára, akkor ez azt jelenti, hogy minden romániai polgármesternek Székelyudvarhelyre kell továbbképzésre mennie.
Megtudhatják, miként tömtek be minden gödröt az utcákon, miként szigeteltek le minden épületet, miként működik svájci óramű pontosságával a tömegközlekedés, miként javítottak ki minden műemléket, miként lehet megtermelni a legolcsóbban a hőenergiát, miként lehet szennyezés nélkül kezelni a szemetet és miként vonzottak több tíz befektetőt, akik miatt a munkanélküliség nulla ebben a román városban.
Bunta Leventének és Szász Jenőnek nyilvánvalóan nincs semmilyen megoldásuk a valódi gondokra, melyekkel minden román állampolgár szembesül minden városban, nemcsak Székelyudvarhelyen.
Az eltört gépkocsitengelynek és a fűtés árának nincs etnikuma. Igaz, mindenki a saját nyelvén füstölög, amikor gödörbe hajt, vagy megnézi a fűtésszámlát. Egy polgármester szerepe pontosan az, hogy a választóinak megoldásokat nyújtson arra, hogy minél kevesebb okuk legyen füstölögni, nem pedig az, hogy haszontalanul egymásnak ugrassza őket.
Képtelen lévén megoldásokat nyújtani közössége valódi gondjaira, a székelyudvarhelyi polgármester pontosan úgy viselkedik, mint a volt kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar. Mindketten a politikai bohócok kategóriájába tartoznak, akik nem tesznek egyebet, mint feleslegesen szítják a kedélyeket.
A náci magyar író eltemetésének esetét manipulációnak szánták. Ennek áldozatai maguk Székelyudvarhely lakói. Az MPP vezetői néhány pluszszavazatért megpróbáltak pofátlanul kihasználni még egy négy évszázados katolikus hagyományt is. Nincs semmi különbség a román jelöltek, akik választási alamizsnákat osztogatnak a templomokban és az MPP vezetői között, akik úgy döntöttek, hogy szemtelenül kihasználják a csíksomlyói katolikus zarándoklatot. „Nézzétek, hányan támogatják elképzelésünket!”, dicsekedhettek volna utólag az MPP vezetői, ha bejött volna nekik a manipuláció.
Mit lehet mondani holmi skrupulus nélküli alakokról, akik képesek ráakaszkodni és botrányba sodorni az általuk képviselt etnikum egyik több évszázados hagyományát? Mit lehet mondani egy polgármesterjelöltről, aki ahelyett, hogy az emberek gondjaira keresne megoldásokat, megrontja a közösség nyugalmát és ilyenfajta manővereket talál ki? Mindegyikük egyfajta Gheorghe Funar, magyar változatban. Az MPP gesztusának, hogy nagy csinnadrattával szervezze meg Nyírő József író eltemetését ugyanolyan hatású, mint Funar azon gesztusa, hogy háromszínűre festette a kolozsvári padokat. Ugyanabba a kategóriába tartoznak.
Mindennek a tetejében Bunta Levente és Szász Jenő éppenséggel még Nyírő József rokonai ellen is cselekedtek, amikor kitalálták, hogy választási célra használják fel földi maradványait és végrendeleti kérését. Ha tiszteletben tartották volna a család érdekét, akkor az eltemetést nem tervezték volna a választási kampányra és nem akaszkodtak fel a pünkösdi zarándoklatra. Megtették volna csendben, szűk körben, nem változtatva ezt országos üggyé. Egészen egyszerűen azért nem tettek így, mert őket nem érdekelte a magyar író végakarata és nem éreznek semmilyen tiszteletet a családja iránt. Csak az érdekli őket, hogy választási szempontból kihasználják az ügyet.
Bunta Leventét és Szász Jenőt csak az érdekelte, hogy olyan gesztusokkal folytassanak maguk mellett propagandát, amelyeket Romániával szemben sértőknek lehet értelmezni. Skrupulusok nélkül felhasználni egy elhunyt végakaratát és családját, hogy reklámozd magad a választáson, olyan gesztus, ami mindent elmond az illetők erkölcsi minőségéről. Az aljasságnak nincs etnikuma, ezt kellene felfogniuk azoknak a románoknak és magyaroknak is, akik az igazságot keresik az utóbbi napok botrányában.
Ezek így politizálnak: szélsőséges állapotokba uszítva közösségeiket. Azért teszik, mert képtelenek megoldásokat nyújtani közösségeik valódi gondjaira. Nem hasonlítanak pontosan Funarra és Vadimra? Látnak valami különbséget? Azonosak, csak az a nyelv különbözik, amin beszélnek.
Holmi alkalmatlan bohócok, akik túlhajszolt nacionalista propagandával csapják be az embereket.
Mit nyert ebből a cirkuszból az író családja? El tudja még ezek után temetni rokonát a szülőföldjén, bármilyen módon? Mit nyernek Székelyudvarhely lakói az ilyesmiből? Csökken a melegvíz ára? Lesznek új munkahelyek? Kevesebb gödör van?
Mălin Bot
Forrás: adevarul.ro, 2012. május 27., 12:56
Partidul Civic Maghiar şi băncile lui Funar
Megfejtettem a sárga taxiban lévő „halott” titkát
Hajdanán a magyar fél részéről jelentkező összes gondnak erős diverziós íze volt.
Elég sok időt töltöttem Erdélyben és megértettem, hogy a románok és a magyarok jó szomszédságban élnek. A köztük lévő konfliktusok, ha léteznek, inkább történelemkönyvekben, akadémikus és diplomáciai vitákban vannak és semmiképpen sem az egyszerű emberek között. Ezért és sok más ok miatt sohasem vettem bizonyos ilyen jellegű botrányokat, még akkor sem, ha egy részük – sajnos – sokszor elmérgesedtek és erőszakos tettekkel és tragédiákkal jártak. Mindig is az volt a meggyőződésem, hogy ezeket a konfliktusokat éppen azért provokálták, bátorították és támogatták logisztikailag, hogy mások, általában Románia akkori vezetői, hasznot húzzanak belőle.
Régóta felhagytak a románok és magyarok közötti képzelt konfliktussal kapcsolatos diverziókkal, ahogy az természetes is, mert más évszázadba és más évezredbe léptünk és némileg megokosodtunk és nem lehet minket annyira könnyen az orrunknál fogva vezetni.
De mintha mindazok a hajdani diverziók álltak e napokban bosszút egy szappanoperával. Ha egy forgatókönyvíró találta volna ki ezt az akciót, akkor azt mondtuk volna, hogy az egész hajánál előráncigáltnak tűnik. Nehezen hihető, hogy ennyi komoly ember foglalkozzon holmi ostobaságokkal. Ami ráadásul még felkelti két teljes ország figyelmét és nagyszámú kommentárt gerjeszt.
Nyilvánvaló, hogy a románok többsége sohasem hallott Nyíró Józsefről. Az, hogy egyes magyarok számára ő egy kulturális személyiség, csak tiszteletet ébreszthet bennünk. Az a tény, hogy más magyarok számára publicisztikai tevékenysége és politikai viselkedése komoly fenntartásokat kelt, sohasem lehet a mi, a románok gondja. Ellenkezőleg, van nekünk elég bajunk, hogy még másokéval is terheljük magunkat. Ennek ellenére Románia kormányának természetes, történelmi jellegű megfontolások által diktált viselkedése volt. Ezzel kapcsolatosan a Külügyminisztérium kifejezte reményét, hogy a magyar fél nem folytatja a lépéseket és egyetlen magyar hivatalosság, vagy a nagykövetség egyetlen képviselője sem fog szerepet vállalni, vagy részt venni egy ilyenfajta ceremóniában, mely ellentétes a román törvényekkel és a román hatóságok döntésével. A bukaresti magyar nagykövet, Füzes Oszkár a maga részéről telefonon értesítette a Külügyminisztériumot, hogy nem kerül sor semmilyen újratemetésre, csak egy mise lesz Nyíró József emlékére. Éppen akkor, amikor úgy tűnt, hogy a dolgok normális kerékvágásba kerülnek, egy rossz szappanopera kezdődött. Megjelent egy magyar hivatalosság egy hamvak nélküli, de kísérő dokumentumokkal rendelkező urnával. A románok sem maradtak adósok. Megjelent egy ügyész is, közbelépett a rendőrség is, átkutattak egy taxit. Az urna csalódást okozott a nyomozószerveknek. Nyoma sem volt benne a hamvaknak. Színre lépett még egy polgármester és egy főispán, akik ellentétes döntéseket hoztak és veszekedni kezdtek. Innen aztán kezdődhet a csúfságolás. A körülmények szerencsétlen összejátszásával egy komoly esemény, a Nyírő Józsefről tartott megemlékezés komikus valamivé változott. Hogyan kerülhet sorra egy vallásos ceremóniára, ha hiányzik annak a tárgya. Végső soron hol vannak a vitatott személy maradványai? Arra a kérdésre, hogy Nyírő hamvai Székelyudvarhelyen vannak-e, egy magyar hivatalosság kijelentette, hogy erre a kérdésre csak Magyarország parlamentje válaszolhat, mely szombaton, vasárnap és hétfőn nem dolgozik, mert pünkösdöt ünneplik.
Még szerencse, hogy a románok költőnek születtek. Választ találtak a szappanopera által felvetett összes kérdésre. Az üres urnás dolog egy figyelemelterelő diverzió volt. Nyírő Józsefet nagy titokban temették el, valahol arrafelé.
Horia Tabacu
Forrás: evz.ro, 2012. május 28.
Am descifrat misterul "mortului" din taxiul galben
Meggyalázva a szuverén országban. Băsescu alszik
Olyan érzés kerít hatalmába, amiben a düh az undorral keveredik. Düh azzal szemben, ahogy a magyar állam magas rangú hivatalosságai, élükön a parlament elnökével és más nagyságokkal, két hete teszik az eszüket Romániában és – Nyírő József, a diktátor Horthy Miklós bűnös tetteinek testileg-lelkileg elkötelezett író és publicista maradványainak Székelyudvarhelyre hozásának és kegyeletteljes eltemetésének ürügyén – irredenta gondolatoktól bűzlő politikai akciókat szerveznek, vagy vesznek bennük részt.
Undort a Budapestről, de Magyarország nagykövetségén keresztül Bukarestről is érkező kihívó nyilatkozatok hulláma miatt, melyek gúnyt űztek a román közvélemény, de még Románia új kormányzóinak vehemens reakciójából is, akik megsemmisítették az előző kormány Kelemen Hunor kezdeményezésére megadott beleegyezését.
A magyar hivatalosságok egyértelműen kijelentették, a legkevésbé sem érdekli őket egyes román hatóságok és a döntő többségben lévő lakosság ellenállása: ők megvalósítják azon szándékukat, hogy megemlékezzenek egy háborús bűnökért üldözött szereplőről, a horthysták által többek között az ippi és ördögkúti és sok más településen élő románok ellen elkövetett merényletek lelkes krónikásáról. Csak egy engedélyben talált alaki hiba adott lehetőséget a hargitai főispánnak arra, hogy a közigazgatási bírósághoz fordulásával egyelőre leállítsa az akciót. De ez nem jelenti azt, hogy néhány pálinka által feltüzelt elme nem fogja azt újrakezdeni.
Időközben tanúi voltunk egy hihetetlen gúnytűzésnek, amire a magyar állam küldöttei részéről került sor román területen. Diverziók üres urnákkal, rabló-pandúr játékok, melyeknek nincs keresnivalójuk az államok közötti kapcsolatokban, de melyek kezdenek egyre gyakoribbá és idegesítőbbé válni a magyar szélsőségesek számára színpaddá vált Erdélyben. Valójában azon eszementeké, akik egyes politikai szervezetek élén állnak és ostoba módon uszítják a saját etnikumtársaikat. Azonban erre az elfajulásra nem került volna sor, ha a – az alkotmány szerint „szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam” – román állam piramisának csúcsán álló hivatalosságok keményen és már régóta felléptek volna.
Az nem elég, hogy most „magyarázatok adására” berendelték a magyar nagykövetet a Külügyminisztériumba. A románoknak joguk van sokkal határozottabb reakciókat látni. A kormányfő, a parlament, de főleg az államfő, Traian Băsescu részéről. Ez utóbbi részéről, aki – mint mindig, amikor a dolgok némileg forróbbak – eltűnik a színről és némaságba burkolózik. Holott az alkotmányt őt nevezi meg „a nemzeti függetlenség, az ország egységének és függetlenségének szavatolójá”-nak, ő maga pedig a minap felfuvalkodottan azt hangoztatta, hogy ő „a külpolitika feje”.
Ezúttal is, mint mindig, amikor a magyar szélsőségeseknek, Budapest áldásával és részvételével, ellenséges, gyalázatos megnyilvánulásaik voltak a román nép büszkeségével szemben, az elnök hallgatott. Csodálkozom, hogy május 24-én, a hősök napján képes volt kiadni egy közleményt, amiben kijelentette, hogy a nemzet hőseinek bátor tettei „az önfeláldozás vitathatatlan bizonyítékaiként maradnak meg a nemzeti emlékezetben” és hogy „hozzájárultak a mai Románia szabadságához, függetlenségéhez, integritásához és szuverenitásához”. Sokkal többet tettek a „hozzájárulás”-nál: 1944-ben vérüket és életüket adták azért, hogy Erdélyt felszabadítsák azok csizmája és kardja alól, akiket pontosan akkor Nyírő József dicsőített. Nem utolsósorban elvárható, hogy a román euroképviselők tájékoztassák az Európai Parlamentet arról, ahogy magyar hivatalosságok a horthysta fasizmus egyik szereplőjét akarják dicsőíteni. A Romániával szembeni sértés nem maradhat szigorú büntetés nélkül, csak akkor, ha gumigerincű politikusaink vannak.
Petru Calapodescu
Forrás: jurnalul.ro, 2012. május 27., 14:52
BAJOCORIŢI ÎN ŢARA SUVERANĂ. BĂSESCU DOARME
Nyírő József hamvai mérgezik Romániát
Magyarország parlamentje elnökének a román hatóságokról szóló kijelentéséig a Nyírő József magyar író földi maradványainak újratemetése körül kirobbant botrányt mesterségesnek tartottam, mint megannyit, melyekre a közelmúlt egyes kényes témáinak újbóli megjelenése miatt került sor.
A román‑magyar kapcsolatok sohasem voltak e két ország közötti valódi barátság kifejeződései, de az utóbbi időbben úgy tűnt, ezek egy intelligens együttműködés pályájára álltak. Egy új európai építkezés értékei által alátámasztott modern kompromisszuméra.
Ám azok a szavak, melyeket Magyarország parlamentjének elnöke, Kövér László vasárnap, Székelyudvarhelyen mondott, teljesen megváltoztatják a helyzetet. Ezek a román‑magyar kapcsolatokat egy rendkívül feszült állapotba hozzák, feleslegesen tépve fel a múlt sebeit.
Budapest a szavazatok kedvéért és az egyre agresszívebben nacionalista politikája terjesztéséért elindította az első nyílt támadást Bukarest ellen:
„Mi nemcsak egy újratemetést terveztünk, hanem Nyírő József hazatérésének megünneplését is. Meglepő volt az új román kormány barátságtalan, civilizálatlan és barbár viselkedése, mellyel megtagadta Nyírőtől annak lehetőségét, hogy itthon, a szülőföldjében pihenjen. Szégyentelenül bennünket is és Nyírőt is megvádoltak és a kormány valóságos hajtóvadászatot indított a hamvakat tartalmazó urna ellen, ami túllépte a komikusság határát” – Kövér László, Magyarország parlamentjének elnöke.
Ám az abszurditás még csak most kezdődik. A román földre látogató Kövér László arra bíztatta a magyarokat, hogy tegyék gyermekeik elé Nyírő József könyveit és bátorítsák őket a hős költő olvasására:
„Minden székely szülő, minden magyar szülő adja gyermekei kezébe Nyírő József könyveit. Ez a mi hűségünk, ez a mai magyarok hűsége Nyírő József iránt. A Székelységben felnő egy új Nyírő József-nemzedék. Ők megfogják írni az utókornak, hogy milyen volt a világ akkor, amikor a székelyek Apostola hazatért” – ugyanaz a Kövér László.
Ebben az esetben egyetlen nagy gond van: az író Nyírő József, a „székelyek apostola” a világban közvetlenül, vagy közvetve emberiség elleni bűnökhöz járult hozzá. A költő tagja volt Szálasi Ferenc fasiszta kormányának, akit azzal vádolnak, hogy több tízezer zsidót gyilkolt meg.
Érdemeit elismerték 1940-ben, amikor megkapta a Horthy Miklós által alapított „Corvin-korona” kitüntetést. A könyvekben Nyírő Józsefről az áll, hogy terrorista cselekedetek elkövetője is volt, melyek közvetlenül erdélyi románok ellen irányultak a horthysta csapatok 1940 szeptemberi megérkezése előtt.
Egy ilyenfajta szereplőről olyan hősként beszélni, akit a gyermekeknek kell tanítani… nos ez már egy határtalan barbarizmusnak tűnik számomra. Ugyanígy a magyarok azon kísérlete is, hogy Bukarest amúgy előrelátható reakcióira alapozva építsék fel kampányukat.
Mint mindig, a két nemzet történelmének egyik kényes ügyét a politikusok választási játékká változtatják. Csakhogy a magyar fél ezúttal túl messzire ment.
Bukarestnek csak egyetlen reakcióra van joga. Egy normálisra, amivel megvédi méltóságát, történelmét és a múlt áldozatainak emlékét. Az emberek érzékenységét kihasználni, még jobban felszítva az ügyet – ez egy primitív gesztus.
Sajnos, még a sajtó sem tudja megállni, hogy ne kapcsolódjon be a két kormány játékába, az érdekvezérelt elemzők pedig tudják majd, miként fogalmazzák újra a történelmet és a valóságot.
Iulian Leca
Forrás: ziare.ro, 2012. május 28., 20:25
Cenusa lui Nyiro Jozsef otravaste Romania
Az igazságügyi miniszter válaszolt a Románia kormányát támadó magyar hivatalosságnak:
„Egyesek hozzászoktak a bukaresti kollaboráns viselkedéshez”
Titus Corlăţean igazságügy-miniszter a Realitatea TV-ben kijelentette, hogy elfogadható egyes magyar hivatalosságok Nyírő József újratemetésével kapcsolatos viselkedése, egyúttal azt mondva, hogy ezért Románia korábbi kormányai a hibásak, melyeket „kollaboráns viselkedés”-sel vádolt.
„Ez a fajta viselkedés és retorika elfogadhatatlan egy európai államtól, mely magát demokratikusnak tartja. Az a tény, hogy a román állam nagyon világosan, politikai-diplomáciai csatornákon keresztül megmondta, nem fogadjuk el egy olyan személy újratemetését, akit nem vádolnak, hanem akire rábizonyítottak, hogy egy politikai struktúra, a budapesti parlament, egy fasiszta parlament tagja volt, aki törvényhozási elemeket és viselkedéseket és akciókat fogadott el más államok polgárai ellen és elfogadott egy bizonyítottan antiszemita viselkedést is, olyan ügy, amire a román állam nagyon világosan kimondja, az az álláspontunk, hogy nem fogadjuk el a maradványok újratemetését”, húzta alá Corlăţean.
„Ez olyan ügy, amit Románia nagyon világosan megmondott, ez az ügy elfogadhatatlan. És ennek ellenére egy szomszédos és baráti állam, mely tagja az EU-nak, továbbment és erőltette a dolgot, egy nagyon világos álláspont ellenére. Az a tény, hogy behozták a maradványokat, végső soron csalárd módon, lopva, a román állam beleegyezése nélkül a román állam szuverén területére, az a tény, hogy vannak magas rangú tisztségviselők – és Kövér úr a politikai retorika terén visszaeső ‑, az a tény, hogy bántásokat, sértéseket fogalmaznak meg Romániával szemben Románia területén, ezek elfogadhatatlan ügyek”, tette hozzá a miniszter.
Azt magyarázta, hogy a jelenlegi helyzet a román állam utóbbi években tanúsított „gyenge politiká”-jának eredménye. „Egyesek hozzászoktak a bukaresti kollaboráns viselkedéshez és az előző kormányra utalok, mert akkor elfogadhatatlan engedményeket tettek”, bírált Corlăţean.
A szociáldemokrata miniszter megemlítette, hogy meg kell találni az utakat, hogy újraépítsenek egy kétoldalú kapcsolatot Magyarországgal. „Majd meglátjuk, lesz-e partnerünk, vagy sem”, tette hozzá.
Titus Corlăţean azt állította, hogy európai reakcióra van szükség az ilyenfajta politikai viselkedéssel szemben, amilyen egyes magyar hivatalosságoké. Ezen kívül a miniszter szerint, a jelenlegi kormányzatnak a romániai magyar közösségekhez kellene fordulnia, akiket teljes jogú román állampolgárokként kellene kezelnie és akiknek meg kellene tudnia a valódi elsődlegességeit, nem azokat, amelyeket az etnikai pártok kényszerítenek rájuk. […]
Ioana Radu
Forrás: cotidianul.ro, 2012. május 28.
"Unii s-au obișnuit cu colaboraționismul de la București" ‑ http://www.cotidianul.ro/unii-s-au-obisnuit-cu-colaborationismul-de-la-bucuresti-184084/
A kormányfő a magyar hivatalosságok által indított támadás után találkozni fog a magyar kormányfővel
Ponta: Senki sem játszhatja az eszét Románia területén
Victor Ponta kormányfő, USL-vezető hétfőn kijelentette, hogy a magyar parlamenti elnök, Kövér László nyilatkozatai elfogadhatatlanok és hogy az ilyenfajta véleményeknek Budapesten lehetne hangot adni, nem Romániában.
„A román hatóságok nyugodtan, óvatosan, de határozottan is cselekedtek. Azért mégsem játszhatja senki az eszét Románia területén és nem tiszteleghet egy olyan személy előtt, akinek hivatalosan elismert módon románellenes, antiszemita, fasisztapárti viselkedései és akciói voltak. Így hát a magyar parlamenti elnök szavai elfogadhatatlanok és azt hiszem, urasága ezeket Budapesten mondhatja el, nem Romániában”, jelentette ki Ponta.
Megjegyezte, hogy e hét végén Bukaresten lesz egy megbeszélése Orbán Viktor magyar kormányfővel és kihangsúlyozta, hogy az ilyenfajta szélsőséges provokációk a választási kampányban, hogy egy szélsőséges politikai erőt támogassanak vele, ellentétes a törvénnyel, a renddel és két európai ország közötti jó kapcsolatokkal.
„Megakadályoztunk – és jól tettünk – egy olyan rendezvényt, amit szélsőséges politikai erők sajátítottak ki, akár a Magyar Polgári Pártról van szó, akár egy magyarországi szélsőjobboldali pártról – láthatták, hogy jelen volt a Jobbik vezetője is – van szó. Abszolút elfogadhatatlan egyes magas rangú tisztségviselők szerepvállalása, akár a magyar parlament elnökéről van szó, akár más magas rangú magyar hivatalosságokról ebben a tisztán választási, tisztán provokatív megnyilvánulásban”, mondta Ponta.
Alexandru Vişan
Forrás: cotidianul.ro, 2012. május 28.
Ponta: Nu poate fiecare să-şi facă de cap pe teritoriul României
