A tinta még igazán meg sem száradt a választási jegyzőkönyveken és az új bukaresti hatalom már meg is kezdte a hatalmi pozíciók elfoglalását. Ez önmagában nem lenne baj, ha a meglévő játékszabályok keretein belül történne. Sajnos, itt is a térségünkben egyre inkább tünetté váló módszert alkalmazzák, nevezetesen azt, hogy a szabályokat az aktuális hatalom szükségletei szerint torzítják. Aminek az intézményi kiszámíthatatlanságon kívül a társadalom normakövetési hajlandóságának sérülése is a következménye.
Azon kívül, hogy sikerült néhány hét alatt „elfogyasztani” néhány oktatási és egy művelődésügyi minisztert (plusz még néhány miniszteri jelöltet már induláskor!), a kormány, pontosabban Ponta kormányfő csak azt a „gazdaságélénkítő” javaslatot tudta magából kiizzadni, hogy többlet adóval kellene sújtani a 4.500 lej feletti bérrel rendelkező közalkalmazottakat. Persze, pár nappal később a pedagógusok és talán az orvosok is kikerültek ebből a körből.
Az új parlamenti többség pedig úgy állította össze a közszolgálati tévé igazgatótanácsát, hogy abból kizárták a jelenleg legnagyobb ellenzéki pártot, a Demokrata Liberális Pártot (PDL). Nem teljesen világos, ennek az ostoba hatalmi játszadozáson kívül mi lenne a célja, hiszen a Szociál-Liberális Szövetség (USL) többsége biztosítva van és ráadásul az előző igazgatótanácsban az akkor ellenzékben lévő pártok is rendelkeztek képviselőkkel.
E kicsinyességek viszont eltörpülnek a Traian Băsescu és Victor Ponta közötti, immár életre-halálra menő harc mellett. A június 28-i EU-csúcson való részvétel csak ürügy ebben a csatában, vagy ehhez a háborúhoz, melynek végső célja az utolsó alternatív hatalmi centrumok eltávolítása az USL útjából.
Az USL vezetői, Victor Ponta és Crin Antonescu tudják, hogy amennyiben nem tudják valamilyen ürüggyel eltávolítani Traian Băsescut, a Cotroceni-palota az új hatalom Sztálingrádjává válhat. Ugyanis, bár a román elnök hatásköre viszonylag korlátozott, Băsescu az eddig letöltött kb. másfél mandátuma alatt gondoskodott arról, hogy bizonyos – adott esetben nagy jelentőséggel bíró intézményekbe – a saját embereit ültesse, akiken keresztül jelentős nyomást gyakorolhat a kormányra.
Victor Ponta a mostani konfliktusban ugyan az EU-csúcsot használja ürügyül a Băsescu elleni támadáshoz, de azért, mert ez – a külügy az egyetlen terület, ahol a jogi keretek bizonytalanok, kétértelműek és ahol különösebb veszély nélkül mártírként mutatkozhat.
Mert Băsescu nem azért veszélyes, mert esetleg „csúnya dolgokat” mondana Pontaról Brüsszelben, hanem azért, mert csak azzal, hogy Cotroceniben van, védelmet nyújthat az Alkotmánybíróság, az Országos Korrupcióellenes Ügynökség és más hasonló feladatú intézmények tagjainak, akik viszont nagyon is fájdalmas réseket üthetnek a kormányzati kommunikáció „sikerfalán”.
Ezt támasztja alá, hogy Ponta egyik első intézkedéseként a Román Kulturális Központot (ICR) az Elnöki Hivatal hatásköréből a parlamentnek rendelte alá. Ezzel kívánta Băsescut „megijeszteni”, hogy a többi „intézménye” is így járhat, ha nem fogja vissza magát. A lépés melletti érvek már csak azért is sántítottak, mert maga az intézmény mindig is az Elnöki Hivatalnak volt alárendelve, hiszen az Ion Iliescu a saját kis játékszereként hozta létre. Erről viszont a „nagymami” unokája, Ponta nem igazán szeret beszélni. Ugyanakkor a művészeti élet meglehetősen viharos reakciója Pontat meghátrálásra kényszerítette, legalábbis olyan értelemben, hogy nem tudta leváltani az USL-sek között rendkívül népszerűtlen, sőt gyűlölt ICR-elnököt, Patapievicet.
Szintén Băsescu féken tartását célozzák Crin Antonescu és a többi USL-s folyamatos fenyegetőzései, hogy azonnal felfüggesztik hivatalából, hol ezért, hol azért. Nyilvánvalóan arra játszanak, hogy Băsescu már csak azért is megtesz majd egy olyan lépést, amire hivatkozva a parlamentben megszavazhatják a felfüggesztését, abban bízva, hogy egy esetleges népszavazáson sikerül – az új szabályok szerint – megszerezni a szavazatok többségét a leváltás javára. Az kétségtelen, hogy Traian Băsescu népszerűsége őszre mélypontra, 10 százalék körüli értékre süllyedt és még most sem nagyon bízhatna abban, hogy megúszna egy népszavazást.
Ugyanakkor az új hatalom bénázásai, a parlamenti választásokig esetleg erősödő belső feszültségek (például Fehér megyében, a megyei tanácsban a liberálisok a PDL-vel összefogva golyózták ki a vezető tisztségekből az elvileg szövetséges szociáldemokratákat), a válságkormányzásból fakadó elkerülhetetlen kopás, valamint Ponta és Antonescu – finoman szólva „nehezen megkedvelhető” – személyisége könnyen megváltoztathatja Băsescu megítélését.
És ne feledjük, Băsescu mindig is ellenzékben volt igazán elemében!
Ennek egyik bizonyítéka Ponta plagizálási ügye. Nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy az ügyet Băsescu robbantotta volna ki, de néhány nappal azelőtt, hogy a Nature amerikai szaklapban a vád, eleinte meg nem nevezett forrásokra hivatkozva, megjelent, az államfő sejtelmes utalásokat tett Ponta doktori címére. Akkor mindenki azt hitte, hogy csak arra célozgat, hogy a kormányfő az azóta letöltendő börtönbüntetésre ítélt Adrian Năstase volt kormányfő koordinálásával tette le vizsgáját, de az események későbbi alakulása ennél átfogóbb műveletet sejtet.
Ez az ügy nem annyira a hazai széles közvéleménynek szól, hanem Ponta európai és általában véve nemzetközi partnereinek, rendkívül kényes, sőt, ha a vád igaznak bizonyul, akkor a nemzetközi porondon elfogadhatatlan helyzetbe hozva a kormányfőt. Az elsődleges cél Ponta brüsszeli útjának megakadályozása volt, de hosszú távon azt akarják – gondolom – elérni, hogy nemzetközi nyomás kényszerítse ki Ponta lemondását.
A miniszterelnök egyelőre hallani sem akar ilyesmiről, elhangzanak a szokásos panelek (nem tudtam, hogy miként kell idézni, a gonosz ellenfelek aknamunkája stb.), de láttunk már ilyet…
Június 28-án majd sok minden kiderül.
Szokásos összeállításomban most három cikk szerepel e témában:
Ponta: Traian Băsescu nem fogja átengedni a hatalmat, függetlenül attól, mit mond a nép. Volt már egy elnök, aki 1989-ben megtagadta a hatalom átadását
A „Sinteza zilei” (a Dan Voiculescu médiabirodalmához tartozó Antena3 egyik műsora – PZS) meghívottjaként Victor Ponta kormányfő Traian Băsescut Nicolae Ceauşescuhoz hasonlította kijelentve, hogy az elnök megtagadja a hatalom átengedését egy másik politikai erőnek, mely a legutóbbi választásokon megszerezte a lakosság szavazatainak többségét, ugyanúgy, ahogy egy másik elnök 1989-ben megtagadta a hatalom átadását.
Victor Ponta megjegyezte, Románia egy mélységesen anormális és hibás helyzetben, egy kiprovokált káoszban van, ahol az elnök nem veszi figyelembe, hogy a lakosság a legutóbbi választásokon azt üzente, egy másik politikai erő mellett döntött.
A kormányfő kijelentette, az államfő „ellenőriz bizonyos intézményeket”, nem nevezve meg azokat, de ezzel összefüggésben hozzátéve, hogy az elnök úgy harcol, hogy bejelentéseket küld az Alkotmánybíróságnak, „mely mindig közel állt hozzá”, az Országos Audiovizuális Tanácsnak és más intézményeknek.
„Az elnök állandóan szabotál minket különböző helyekre ültetett emberekkel. Nem fogja átengedni a hatalmat, függetlenül attól, mit mond a nép. Volt már egy elnök, aki 1989-ben megtagadta a hatalom átengedését”, mondta Ponta.
A kormányfő újra kijelentette, hogy el fog menni az e héten tartott Európai Tanácsra.
Ugyanakkor a kormányfő megjegyezte, a román nép az, mely igazságot tehet.
„A román nép az egyetlen, mely igazságot tehet, mely megmondhatja, ’Traian Băsescuval maradunk, vagy egy másik utat, egy európait akarunk’. Megpróbálkoztunk az európai úttal és szabotázst, öv alatti támadásokat, totális blokádot kaptunk cserébe. Ez olyan helyzet, ami nem folytatódhat sokáig. Miközben egész Európa a válsággal küzd, bennünket minden kormányzati lépésben akadályoz egy olyan elnök, aki nem tudja elfogadni, hogy átengedje a hatalmat”, mondta Victor Ponta az Antena3-ban.
Dorina Călin
Forrás: adevarul.ro, 2012. június 26., 22:37
Románia, az alkotmányos válság és a demokrácia
Mivel Traian Băsescu elnök és Victor Ponta kormányfő nem tudtak megállapodásra jutni az EU-csúcson való részvételük és külügyi hatásköreik ügyében, Romániában egy jelentős alkotmányos válság jelei mutatkoznak.
Egy igazi jogállam számára a kormányfő és az elnök közötti konfliktus által felvetett gondoknak nem kellene megoldhatatlanoknak lenniük. Az igazságszolgáltatás dolga véleményt mondani.
Az pedig, hogy letöltendő börtönbüntetési ítéletek születtek egyes nagy korruptak aktáiban, akiknek a lehető legerősebb kapcsolataik voltak a politikai hierarchia csúcsán, sokaknak visszaadta a bizalmát az igazságszolgáltatás iránt.
Ne feledjük, hogy Adrian Năstaseról, vagy Sorin Ovidiu Vânturól folyamatosan, éveken keresztül azt mondták, hogy a nyilvánvaló bűnösségük ellenére sohasem fognak rácsok mögé kerülni, mert sohasem lehet majd őket megbüntetni egy olyan országban, mint Románia.
Márpedig a román bírók az ő aktáikban bebizonyították, hogy elkészítették a házi feladataikat, hogy nagyobb bátorsággal, szakmai felkészültséggel és gerincességgel rendelkeznek, mint azt hitték.
Csakhogy az USL kormányra kerülése után az új hatalom elkezdett egyre kitartóbb támadásokat indítani nemcsak Traian Băsescu elnök ellen, az államfőt újra minden lépésére és minden semmiségért felfüggesztéssel fenyegetik, hanem az igazságszolgáltatás és az állam négy hatalmi ágából hármat védő törvények és személyek felépítménye ellen is.
A jelenlegi hatalom által jelentős többséggel ellenőrzött parlament nemcsak a népszavazási törvényt érvénytelenítette, hogy az államfő esetleges felfüggesztése még könnyebb legyen, hanem megcsonkította az Alkotmánybíróság hatásköreit is és leváltotta a TVR (közszolgálati tévé – PZS) vezetőségét is.
Úgy tűnik, Dan Voiculescu is úgy hiszi még, hogy az igazságszolgáltatással a saját kényed-kedved szerint játszani Romániában még nem tartozik a lehetetlen dolgok közzé. Azt mondják, a mágnás szenátusi mandátumáról való lemondásának aktája áthelyezése az igazi oka, hogy arról a Bukaresti Törvényszék ítélkezzen és ne a Legfelsőbb Bíróság, miután ez utóbbi beleverte a frászt a nagy korruptakba, bebizonyítva, hogy nem egy plüssoroszlán. Dan Voiculescut, az Evenimentul zilei szerint, azzal vádolják, hogy politikai tisztségét arra használta fel, hogy az Élelmiszeripari Kutatóintézet (ICA) többségi részvénycsomagját a valóságosnál sokkal alacsonyabb áron vásárolja meg. Őt 2008-ban állították bíróság elé, 12 másik személlyel, a Mezőgazdasági Minisztérium, az Állami Tulajdon Ügynöksége Privatizációs Szolgálata alkalmazottaival és az ICA vezetőivel együtt.
Ezzel összefüggésben rendkívül érdekes Dan Voiculescu nemrég tett kijelentése, akinek tévéi jelentős mértékben ellenőrzik a médiát. Márpedig állítása szerint, „Addig nem rendelkezünk a teljes hatalommal, míg nem szerezzük meg az igazságszolgáltatást is”.
Dan Voiculescu volt szenátor annak adott hangot, ami ezekben a napokban a jelenlegi kormány igyekezeteiből kitűnik. A volt besúgó Felixet a legkevésbé sem érdekli a hatalommegosztás egy demokráciában. Nem a demokrácia sorsa aggasztja, hanem a megszerzett hatalom abszolutizálása. Mely abszolutizálás a román demokrácia megszüntetésével lenne egyenértékű.
Mivel az az alkotmányos válság, amibe Románia belesodródott kezd rohamléptekkel magának a demokráciának a válságává válni.
Petre M. Iancu
Forrás: Deutsche Welle, 2012. június 26.
Ponta. Lehetetlen lemondás
Victor Ponta a plagizálás ügyében még akkor sem mondhatna le, ha akarna.
Victor Ponta számára lehetetlen lesz a plagizálási botrány miatt lemondania. És ez azért, mert ennek a mocskos ügyletnek két különálló komponense van: egy akadémiai és egy politikai.
Az akadémiai viszonylag egyszerűbb. Egy etikai bizottság megvizsgálhatja a doktori disszertációt és ha a plagizálás beigazolódik, a tettes elviseli a megérdemelt következményeket. Van egy rossz hírem azok számára, akik Pontat ártatlannak tartják és érvként arra hivatkoznak, hogy a három plagizált professzor nem tesz panaszt: irreleváns, hogy az említett hármas megerősíti, vagy sem, hogy ellopták a munkájukat. Mégpedig azért, mert a doktori megszerzésének teljesen más státusza van, mint a másfajta vizsgáknak, vagy a kereskedelmi jellegű kiadványoknak.
Egy érettségi, vagy egy képességvizsga elsősorban az azt letevő dolgoa. Egy ilyenfajta vizsgán a lopásnak viszonylag kis hatása van a társadalomra – ha nem gyakorolják nagy számban. Csak egy ügyeskedővel van dolgunk, aki kijátszotta a rendszert. A kereskedelmi jellegű kiadványok esetében a lopás bejelentésében elsődlegesen érdekelt, nyilvánvalóan, az, akit plagizáltak, mert igazságtalanság, hogy más pénzt keressen a te ötleteid révén. A társadalomra gyakorolt hatások szintén viszonylag jelentéktelenek.
Egy doktori azonban más. Ez olyan munka, aminek célja kiegészíteni egy tudományos közösség gondolati, innovációs és intelligenciavagyonát. Ennek a közösségnek joga van bízni abban, hogy tagjai ezt a vagyont eredeti többletértékkel növelik, nem már megszületett gondolatokkal, innovációval és intelligenciával. Következésképpen elsősorban a tudományos közösség az, melynek fel kell háborodnia az imposztorok ellen – és csak azután következnek azok, ha akarnak, akiknek a munkáját ellopták. Ezért ha Ponta plagizálása beigazolódik, akkor kötelező módon meg kell őt fosztani minden akadémiai és egyetemi jogától.
Politikailag a dolgok másképp állnak. Victor Ponta egy hónapja azt mondta, hogy ha Ioan Mang (az új kormány egyik oktatási minisztere - PZS) plagizálása beigazolódik, akkor távoznia kell a miniszteri bársonyszékből. Ponta a saját ügyében azt mondta, ha a plagizálás beigazolódik, kész lemondani a doktori címről. Érzékelik a különbséget? Ioan Mang egy névtelen Bihar megyei szenátor volt és a politikai tisztségből való lemondása természetesen, jelentős fájdalmak nélkül következett. Saját lemondása a politikai tisztségből már nem annyira egyszerű. És jogosan. Victor Ponta politikai karrierjébe jelentős mértékben fektettek be, politikailag, pénzügyileg és talán érzelmileg is, a befektetők pedig semmiképpen sem akarják befektetésüket vesztességként leírni. Ebben az ügyletben Victor Ponta nem mondhat le, még ha akarna sem. Egészen egyszerűen nem ő dönt. […]
Liviu Avram
Forrás: adevarul.ro, 2012. június 20.
