Az Adevărul által indított sorozat következő részét közlöm, ez a római uralom utáni kereszténységgel foglalkozik. Érdekes együtt olvasni egy világi történész és egy teológus véleményét. Tetszik a régész véleménye: „Mert az ásatásokat nem tanulmányozó régészek végezték, hanem olyanok, akik előre tudják, mit fognak felfedezni. A régészetben nem szabad nacionalizmusokkal, politikával dolgozni. Mert ezek nem tesznek egyebet, mint súlyosan rongálják a történelmi igazságot.”

A kereszténység a rómaiak kivonulásával eltűnt

Ion Motzoi-Chicideanu régész az Adevărulnak elmagyarázza, miért nem beszélhetünk kereszténységről Románia jelenlegi területén a Krisztus utáni első évszázadokban.

A Román Ortodox Egyház (BOR) hagyománya szerint, a kereszténység hazánk területén Szent András apostol kitartó munkájával terjedt. András apostol a dobrudzsai missziós tevékenysége során állítólag papokat és püspököket szentelt fel. Ez utóbbiak pedig további papokat és további püspököket kentek fel.

Ennek ellenére a régészeti és epigrafikus források cáfolják ezt a hipotézist. Annak tisztázására, hogy mi volt a hit helyzete Románia területén a Krisztus utáni első századokban, Ion Motzoi-Chicideanu régésszel beszélgettünk el. Több mint három évtizedes tapasztalattal e területen, számtalan temetkezési komplexumot kutatott, köztük korai keresztény, vagy középkori sírokat is.

Professzor úr, hogyan jelent meg a kereszténység Románia jelenlegi területén?

Románia esetében a kereszténység kérdése nagyon bonyolult. Nálunk a kereszténység ugyanúgy jelent meg, mint a Római Birodalom többi részén, elsősorban a népesebb környezetben, a városokban. Éppen ezért a keresztényekkel szemben a pogányok álltak, vagyis a falvak lakosai. Latinul a falut „pagus”-nak nevezték. A városi környezetben élő keresztények nem nagyon álltak kapcsolatban az őshonos lakossággal. Dácia tartományon kívülről hozták őket, hogy biztosítsák a római társadalmi‑politikai rendszert. Idegenek voltak és keresztény közösségeket hoztak itt létre.

A Római Birodalom jelenléte a mai Románia területén rövid idejű volt (Kr. u. 106‑275). Akkor milyen városi környezetről beszélünk a kivonulás után?

Valóban, egy nagyon fontos ügyről beszélünk, mert a városi élet a volt Dácia területén eltűnik a római kivonulás után. Csak a dobrudzsai városok maradnak meg, ahol létezik római fennhatóság.

De a római kivonulásig vannak keresztény jelenlétek a dáciai városi életben?

Nem nagyon.

Dobrudzsa a Birodalomban maradt a római kivonulás után is. Hogyan fejlődött a kereszténység ebben a térségben?

Dobrudzsában vannak régészeti leletek, melyek bizonyítják a keresztények jelenlétét. De ők lassan-lassan érkeznek, tapasztalható egyfajta időbeli dinamikájuk. Ami azt mutatja, hogy nem egy tömegben jöttek, hanem fokozatosan. Közösségekké álltak össze, számos lelet bizonyítja a jelenséget. De, véleményem szerint, ezeket a leleteket túl nagy lelkesedéssel értelmezik. Mert az ásatásokat nem tanulmányozó régészek végezték, hanem olyanok, akik előre tudják, mit fognak felfedezni. A régészetben nem szabad nacionalizmusokkal, politikával dolgozni. Mert ezek nem tesznek egyebet, mint súlyosan rongálják a történelmi igazságot.

Kinek lenne érdeke tévesen bemutatni a keresztényekről szóló régészeti leleteket?

A „megfésült” régészeti következtetések súlyos pénzeket hoznak. Nem feltétlenül kézzel fogható pénzt. Aki ezeket a „szenzációs” következtetéseket felhasználja, az a lakosság széles köréhez szól, melynek képzettségi szintje alacsony és elhiszi, amit mondanak neki. A „szenzációs”-ként beállított következtetések, felfedezések révén hírnevet, plusz más előnyöket lehet szerezni. De attól sem kellene eltekintenünk, hogy ezek a szenzációs következtetések egy bizonyosfajta identitási válságra is választ adnak… Innen a politikai érdekig nincs nagy távolság. Gondoljunk az orosz pravoszláv egyháznak érdekeire, melyek összefonódtak a cári Oroszország birodalmi érdekeivel, melyek ma is kezdenek megjelenni…

A Római Birodalmon kívül maradt területeken mi történt a kivonulás után a keresztény közösségekkel?

A római Dácia keresztényei, mivel városiak voltak, szintén távoztak a római hadsereggel, közigazgatással együtt. Egy berlini német kutató, neve szerint Uwe Fiedler, a romániai és bulgáriai régészeti leletek közvetlen tanulmányozása alapján tárgyalta az alsó-dunai közösségek temetkezési szokásait, érintve a keresztény temetkezési komplexumok azonosításának kérdését is, egy olyan időszakban, amikor a Dunától északra a szlávok voltak jelen. A dolgozat címe „Tanulmányok a VI‑IX. századokbeli alsó-dunai temetkezésekről”, ami 1992-ben jelent meg Bonnban. A szerző több romániai hamvasztásos, vagy kétrítusos temetőt elemzett. Különös figyelmet szentelt a VI‑VII. századra datált Sărata Monteoru-i szláv temetőnek is. Az 1.536 sírjával, egyelőre, a legnagyobb korai szláv temető Délkelet-Európában. Uwe Fiedler rámutat arra, hogy a temetkezési rítusból ítélve, nem nagyon valószínű, hogy keresztényekről van szó.

A német történész következtetései szerint, mikor kezdenek megjelenni keresztény sírok a Dunától északra?

Csak a IX. század vége felé. Az ezen temetőkben talált adatok a Dridu kultúrához tartoznak, amit a hivatalos történetírás protorománnak tart. Vitatható, mert késői szláv temetők, nagyon erős hatással Bulgária felől.

De a IX. századig mi történt a Dunától északra lévő keresztényekkek?

A római kivonulás után nem nagyon van keresztény jelenlét a Dunától északra. A volt Dácia tartományba egymást követően vándorló népességek érkeznek, melyeknek más hitük volt. Bizonyítékaink vannak egy Románia területén nagy területen jelen lévő kultúrára, a Marosszentanna‑Csernyahov kultúrára. Ez a kulturális csoport nagy területet foglalt el és közismert, nemcsak az idehaza megjelent tanulmányokban. Ezáltal azt a következtetést vonhatjuk le, hogy volt egy kultúránk, ami a vizigótoké, egy germán nemzetségé volt. A vizigótokat más népességek toltak ide – az avarok, a hunok. A vizigótok után az osztrogótok jöttek, ők szintén germánok. Aztán más népességek is jönnek – hunok, például. Ám a legkegyetlenebb a szláv invázió volt. Nemcsak azért, mert sokáig tartott, hanem az erőszakosságával. A szlávok eljutottak a Peloponézoszig. Nagy gondokat okoztak, így a bizánci császároknak jelentős katonai erőfeszítéseket kellett tenniük, hogy megállítsák őket. A dolgok odáig mentek, hogy ma elég könnyen kimondhatjuk, hogy a görögországi etnikai összetétel egyik alapelemét a szlávok adják. Valójában a Görögországban most beszélt nyelvnek, a „demotiki”-nek semmi köze nincs az ógöröghöz.

Ezeknek a vándorló népességeknek milyen hitük volt?

Nagyvonalakban animisták voltak. A hunok, például, animisták voltak.

Mi jellemezte az animistákat?

Mindenféle szellemekben hittek, melyek nem emberi alakot öltöttek, hogy ne bonyolítsuk a dolgot. Egy szellemekből/istenekből álló rendszerük volt, melyekkel folyamatos alkudozást folytattak. Egész Szibériában sámánizmusról beszélnek, az egy tipikus formája az animizmusnak. Az ilyenfajta hitű népekre jellemző volt egy dualitás a vallási főnök, a sámán és a harcias vezető között. A sámán (a kifejezés egyes szibériai közösségek nyelvéből származik) bizonyos vallási szolgáltatásokat nyújtott – vagyis transzba került (vallási-extatikus állapot, ahogy azt Mircea Eliade mondja) és ezúton felvette a kapcsolatot azokkal a szellemekkel, majd a elmondta a környezetében lévőknek, mi a szellemek akarata. Gyakran egyes betegségek/bajok gyógyításával is foglalkoztak. Amit a környezetében lévőknek elmondott, azon rajta volt az adott szellem/istenség pecsétje. Következésképpen a közösség tiszteletben tartotta a szavait. Az emberek megtanulták tisztelni ezeket a dolgokat és megőrizni azokat a közösségen belüli szolidaritás és a közösségen kívül biztonság feltételeként. Ez a rendszer megtalálható, például, az amerikai indiánoknál, egész Szibériában, Afrika bizonyos övezeteiben, teljes mértékben Dél-Amerikában, vagy az ausztráliai őslakosoknál stb. Ezek a sámánok rendkívül fontos szerepet töltöttek be. A furcsa az, hogy általában szegények voltak. A valóságban azonban gazdagok voltak. Miért? Mert eladhattak, vagy kölcsönözhettek bizonyos mágikus eljárásokat, trükköket. Aztán ezek alapján bizonyos előnyökhöz jutottak. Nem volt szükségük semmire, nem is készítettek ételt, mert azt hozták nekik.

A germánok szintén animisták voltak?

Nehéz őket animistáknak neveznünk, inkább pantheisták voltak. Egy emberi kinézetű istenségekből álló rendszerük volt, ami főleg az északi területeken maradt meg. Odinnal, mint főistennel, aki egy teljes mértékben szent helyen, a Walhalaban él, akit a segédei követnek stb. A germánok hite idővel megszilárdult, ma pedig a legjobban a skandináv népességektől ismerjük, főleg a vikingektől a közismert „saga”-kon keresztül. De nem kell figyelmen kívül hagyni a vallási szinkretizmust, vagyis a mítoszok, istenségek stb. keveredését/kölcsönzését. Ami a keresztény vallásra is igaz.

A kereszténység kontinuitását spekulációkkal magyarázzák

A teológus történészek is elismerik, hogy Romániában a korai kereszténység híján van a régészeti megerősítéseknek (Pr. prof. Mircea Păcurariu, „A Román Ortodox Egyház története”, Bukarest, Román Ortodox Egyház Bibliai és Missziós Intézetének Kiadója, 2006). Păcurariu professzor az említett könyvében azt állítja, hogy a római Dáciának volt egy erős keresztény eleme, mely több tényezőnek volt köszönhető.

Elsősorban a Krisztusban való hitet a telepesek hozták. Ők úgy döntöttek, a Birodalom peremére, Dáciába menekülnek, hogy megszabaduljanak az üldöztetésektől. Keresztények egy másik hullámát a Dunától északra állomásozó légiók katonái jelentették. Dácia kereszténnyé válásában ugyanilyen fontosak voltak a rabszolgák, a kereskedők, vagy a foglyok, akik Decebalus királyságának meghódítása után kerültek ide. A rómaiak kivonulása a Dunától északra lévő területekről állítólag nem érintette hátrányosan a térség kereszténységét, ellenkezőleg, a keresztények állítólag szabadon tevékenykedhettek, mivel már nem leselkedett rájuk a császárok által diktált üldöztetések veszélye. Így aztán elterjeszthették a Krisztusba vetett hitet a mai Románia egész területén.

Késői megkeresztelés

A rómaiak utáni Dácia nem volt kereszténységre sóvárgó terület, ahogy azt a teológus történészek állítják. Ez egy bizonytalan térség volt, ahol a vándorló népek által okozott veszélyek mindenfele leselkedtek. A csak városokban élő keresztények a hadsereggel együtt a Dunától délre távoztak.

A keresztény emlékek még Dobrudzsában is szórványosak. Már a Krisztus utáni első évszázadokban létezniük kellett volna mártíresetek, mert a terület római uralom alatt állt. A római császárok valóságos elnyomási kampányokat folytattak a keresztények ellen, melyek Isten tanúinak feláldozásával jártak. Mártíresetek csak a IV. században jelennek meg Dobrudzsában.

A Dobrudzsa területén élt keresztények legjelentősebb áldozatára Niculiţelnél (Tulcea megye) bukkantak, ahol 1971-ben egy emeletes sírra bukkantak. A kripta falai négy trák eredetű keresztény mártír nevét őrzik – Zoticos, Attalos, Kamasis és Filippos. A legvalószínűbb módon ők a Noviodunum (mai Isaccea, Tulcea megye) településen lezajlott keresztényellenes üldözések áldozatai voltak. Két évvel később, 1973-ban a négy mártír sírja alatt egy másik kriptát találtak, amiben a III. század végén, IV. század elején megégetett keresztények maradványai voltak.

llarion Ţiu

Forrás: adevarul.ro, 2012. július 4., 21:47


Címkék: történelem ortodox

A bejegyzés trackback címe:

http://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr714668921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

esuka 2012.09.22. 23:29:42

Adrian Andrei Rusu is írt egy cikket amely a medievistica.ro-n megtalálható és megjelent a Serban Papacostea nyolcvanadik születésnapjára kiadott könyvben is Crestinismul romanesc in preajma anului O mie: in cautarea identitatii mintegy harminc oldal. érdemes lenne lefordítani. A templomok hiányát és a szőlőmúvelés kulturájának hiányát hozza fel mint bizonyítékot sok ,
más mellett. a román kereszténység nem létezésére

Pé_Zsé 2012.09.23. 19:01:56

@esuka: Meg fogom nézni, vannak még lefordításra várakozó cikkek ebben a témában, de egyelőre az aktuálpolitikai kérdések lefoglaltak. De vissza fogok térni erre a témára is. Köszönöm a jelzést!