Viszonylag hosszú szünet után újra jelentkezem blogomon. Távolmaradásom egyik oka a romániai román és magyar cikkeket összegyűjtő oldalam (eurocom.wordpress.com) „talpra állítása” volt, melyet figyelmébe ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek e téma iránt. Napi kb. 2000 cikkből, anyagból, hírből összeválogatva kerül fel az a 20-30, melyeket érdekesnek, rövid-, vagy hosszú távon fontosnak tartok. Az eddigi bejegyzéseim formátumához képest az lesz az alapvető változás, hogy itt csak a személyes véleményeim jelennek majd meg, az információk alapját képező cikkek pedig a fentebbi címen elérhető oldalunkon. „Visszatérésem” számára nem is lehetett jobb alkalom, mint a romániai elnökválasztás második, döntő fordulójának a vége. Egy valami biztos, új korszak kezdődik Romániában. Hogy ez jó lesz-e, megfelel-e mindazok elvárásainak, akik most ünnepelnek? Majd meglátjuk!

Bevallom, nem figyeltem, hogy milyen szorzóval lehetett Klaus Johannisra, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) jelöltjére tenni a romániai fogadóirodákban, de valószínűleg kisebb vagyont is meg lehetett keresni, ha valaki az első fordulót csaknem tíz százalékos hátránnyal záró politikus győzelmében bízott.

Korai még mélyelemzéseket készíteni, mégis kiemelnék néhány elemet a két forduló közötti két hétből, illetve a döntő választás napjából, melyek továbbgondolásra érdemes kérdéseket vethetnek fel, illetve segíthetnek felmérni, mi várható a következő időszakban. És talán azt is, nekünk, magyaroknak mit hozhat ez az új világ.

Hogyan sikerült két hét alatt a 10 százalékos hátrányt 10 százalékos (kérem, ne kössenek bele, ezek megközelítő eredmények) előnnyé változtatni? Hogyan tudott az utóbbi héten néhány tévés vitán meglehetősen gyengén szereplő Klaus Johannis ilyen sok embert megmozgatni (ha nem tévedek, a 96-os elnökválasztás óta a 2014-es második fordulón volt a legmagasabb részvételi arány, miután az első forduló a legalacsonyabb részvételt produkálta!).

E jelenség megértéséhez rögzíteni kell, hogy nem Klaus Johannis nyerte meg a választást, sőt, még az sem teljesen igaz, hogy Victor Ponta veszítette el! Itt az aktív cselekvésre gondolok, tehát Klaus Johannisnak nem volt olyan cselekvése, mely a választás megnyerését biztosította volna, míg Victor Ponta (személyként) sem követett el olyan rendkívüli hibát, ami indokolta volna ezt a jelentős fordulatot.

Az eredmények alakulásában elsősorban a kormányzópárt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) kampánycsapata által elkövetett néhány hiba és rossz helyzetfelismerés játszott döntő szerepet és az, hogy a két forduló között rosszul reagáltak egy félreértésre.

Külhoni szavazatok

Az első hiba a külhoni románok szavazási hajlandóságának alábecsülése, illetve a potenciálisan Johannis-szavazóknak tartott nyugati román szavazók voksolásának a minél hatékonyabb korlátozására irányuló törekvés volt. Victor Ponta csapata – valószínűleg – úgy vélekedett, hogy a PSD-re az igazi veszélyt a moldovai köztársaságbeli kettős állampolgárok jelentik, akik a hagyományosan Traian Băsescura adott szavazataikat most az őt pótoló Klaus Johannisra adhatják le. Ezért Victor Ponta személyesen és a csapata is jelentős erőfeszítéseket tettek a moldovai szavazás megnyerésére, többek azért is, hogy ezzel szimbolikus vereséget mérhessenek a még mindig legfőbb ellenségnek tekintett Traian Băsescura. Ezzel párhuzamosan pedig több közigazgatási lépéssel (szavazókörök áthelyezése nagyobb román közösségű olaszországi, spanyolországi stb. településekről az e tekintetben kevésbé fontos helyszínekre, elégtelen számú szavazókör megnyitása a nagy román közösségekkel rendelkező városokban stb.) igyekeztek korlátozni, elbátortalanítani a választástól a nyugaton élő, szerintük potenciálisan Klaus Johannist támogató szavazókat (arról, hogy ez nem feltétlenül lett volna így, itt lehet olvasni). Míg az első cél sikerült, a második nem és a második fordulóban ennek volt döntő szerepe!

A PSD szintén alábecsülte az új médiaeszközök hatását (elsősorban a közösségi hálózatokra, blogokra stb. gondolok) és ezért nem volt hatékony eszköze ezek ellensúlyozására. Ezért nem tudta meggyőzően semlegesíteni azokat a képeket, véleményeket, melyek az első fordulóban a nyugati országokban lévő román nagykövetségek, konzulátusok előtti sorokat mutatták, a sorokról, a megalázó procedúrákról, a több órányi várakozás után meghiúsult szavazási szándékokról szóltak. A két forduló közötti két hétben ezek valóságos pszichózist hoztak létre és kellően felerősödtek ahhoz, hogy tömegesen az urnákhoz mozgósítsa azokat, akik soha, vagy az utóbbi választásokon már nem vettek részt. A hatás nagyjából ugyanolyan volt, mint a magyarországi internetadó esetében, ahol már nem maga a javaslat számított, hanem az általa megtestesített hatalommal szembeni tiltakozás.

Klaus Johannist éppen az segítette, hogy kellőképpen elmosódott figura volt a kampány során ahhoz, hogy amolyan politikai „vudubaba”-ként a társadalom széles tömegei – és jelen esetben a városi, fiatal, képzett, politikailag passzív, vagy passzívvá vált szavazók – beleszurkálhassák a „rendszer”-rel szembeni gyűlöletük, frusztrációik, ellenérzéseik „gombostűit”. Valószínűleg egy Elena Udreahoz, vagy Monica Macoveihez hasonló, markánsabb profilú jelölt erre nem lett volna képes és ez Klaus Johannis malmára hajtotta a vizet.

Ugyanakkor ez jelentős veszélyeket rejt magában, hiszen a „vudubabá”-ba döfködött „gombostűk” annyira eltérőek, szerteágazóak, olyan sokszínű, egyes esetekben antagonisztikus ellenérzéseket képviselnek, hogy azok megoldására Klaus Johannis sem személyében, sem elnöki hatásköreinek korlátai miatt nem lehet majd képes.

Történelmi tartományok

A romániai választást akár csak nagyjából is figyelemmel kísérők is biztosan találkoztak azzal a térképpel, melyen Erdély (a zöldre festett Hargita és Kovászna, illetve a vörös Hunyad és Krassó-Szörény megyék kivételével) kékben, míg Moldva és Havasalföld egységesen vörösben pompázott.

(forrás: dcnews.ro)

Bár több elemző már néhány nappal később igyekezett árnyalni a képet (például itt és több, a helyzetet pontosabban bemutató térképet is bemutatott,

 (forrás: dcnews.ro)

az első információ közvéleményen belüli hatását ezek már nem tudták alapvetően megváltoztatni. Ehhez járult hozzá, hogy nagyon sok – elsősorban – bukaresti véleményvezér (itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt egy erdélyi) is ráerősített arra az – ismétlem, elhamarkodottan – levont következtetésre, hogy éles kulturális, civilizációs, mentalitásbeli határvonal húzódik egyrészről Erdély, másrészről Moldva, Havasalföld, vagyis a „Regát”, illetve Dobrudzsa között.

Megfelelő információk hiányában csak a megérzéseimre hagyatkozva azt állítom, hogy a PSD itt követte el a második jelentős hibát. Feltételezésem szerint, a PSD-ben úgy vélték, az erdélyi nacionalista román szavazókra „ráijesztve” megfordíthatók az eredmények és a „regáti” voksok konzerválásával bőven megnyerhető a második forduló. Be is vetették a párt egyik nacionalista szócsövét, a Nagy-Románia Pártból (PRM) „átigazolt” Lia Olguţa Vasilescut, Krajova (Craiova) polgármesterét, aki megadta a hangot, élesen bírálva az erdélyi szociáldemokrata vezetőket. Ez viszont olaj volt a tűzre és nemcsak a párton belül (itt), hanem a társadalmon belül is. Magyarán, amit a PSD-sek egy magyar–román konfrontációvá akartak változtatni, az valójában román–román konfrontációvá változott és a regionális tudat olyan megnyilvánulásaira került sor (például itt, vagy itt, vagy itt, vagy itt), melyek eddig nem jelentek, jelenhettek meg az országos médiában. Az elkövetkező hónapok kérdése lesz, hogy ez a folyamat megszilárdul-e, vagy csak egy pillanatnyi fellángolás volt. Ez nagymértékben függ majd attól is, hogy miként reagál majd a Ponta-kormány (ha marad!), illetve a PSD a választás eredményére.

Román Ortodox Egyház (BOR)

A Victor Ponta és a PSD által elkövetett harmadik jelentős hiba a Román Ortodox Egyház bevonása volt a kampányba (itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt)-

A BOR egyházi vezetői pedig, elsősorban Erdélyben és Moldvában, etnikai-felekezeti gyűlöletet szítva kampányoltak Victor Ponta mellett. Igaz, hogy a választás napjának délutánján, amikor – valószínűleg – az exit-poll-ok alapján felmerült a választás PSD általi elvesztésének veszélye, a BOR (addig teljesen mértékben hallgató!) vezetője, a „nyugatosabbnak” tartott Dániel pátriárka is megszólalt, nagyjából azt állítva, hogy „nemzettől idegen” vezetők is tehetnek jót Romániával, ez már csak kármentés. Nem beszélve arról, hogy ezzel egyszerre kívánt az új helyzethez igazodni, de ugyanakkor a nyugatellenes, más felekezetekkel ellenséges, magyarellenes „tradicionalista” szárny kedvére is tenni.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy jelenleg a BOR Románia legnagyobb „üzleti vállalkozása”, óriási és – főleg – ellenőrizetlen vagyon kezelője, mellyel bármikor jelentős mértékben megváltoztathatja a román politikai színpadot, ha úgy véli majd, hogy hatalmi és pénzügyi érdekei veszélybe kerülnek. Egyelőre nem tapasztalható komolyabb elmozdulás ebbe az irányba, de ezt a lehetőséget sem szabad teljesen kizárni.

A jövő?

Az elkövetkező időszakban jelentős változások történhetnek a román politikában. Még sok az ismeretlen elem, ezért most csak röviden írok erről.

Klaus Johannis a két forduló között értésre adta, hogy az ACL kísérletet fog tenni a parlamenti többség megváltoztatására is, ami bizalmatlansági indítvány benyújtását jelenti a Ponta-kormány ellen. Ebben döntő szerepe lesz a Románia Haladásáért Nemzeti Szövetségnek (UNPR) és az RMDSZ-nek. Ha ezek a szervezetek kilépnek a kormánykoalícióból, illetve a parlamenten belül megindul a romániai politikára jellemző képviselői vándorlás, akkor Victor Ponta ugyanolyan könnyen elveszítheti a hatalmát, ahogy azt először, az Ungureanu-kormány megbuktatásával megszerezte (a következményekről itt olvashatnak).

De az is biztos, hogy sem Victor Ponta, sem a PSD-s „kiskirályok” nem adják majd olcsón a bőrüket. Ezt jelzi, hogy bár Victor Ponta a választás két fordulója között még azt mondta, hogy vereség esetén lemond a kormányfőségről és a pártelnökségről is, tegnap (november 16-án) este már kizártnak tartotta ezt a lehetőséget. Itt lesz fontos, hogy a fentebbi ügyekben (régiók közötti feszültségek, a BOR szerepvállalása) meddig hajlandók elmenni a hatalom megtartásáért, vállalják-e a vélt, vagy valós törésvonalak elmélyítését, vagy új taktikát és stratégiát építenek ki.

Ami pedig bennünket, magyarokat illet, óvnék attól, hogy túlságosan nagy reményeket fűzzünk a mostani választási eredményhez. A magyaroknak ténylegesen a nagyobb és a kisebb rossz közül kellett választaniuk, de ez a felállás közép- és hosszú távon könnyen megfordulhat. Magyarán, ami ma kisebbik rossznak tűnt, az később rendkívül hátrányosnak bizonyulhat úgy az erdélyi, bánsági, partiumi magyarság, mint ahogy Magyarország számára is.

Nem azt állítom, hogy hiba volt Klaus Johannisra szavazni (egyáltalán nem!), de úgy a romániai, mint ahogy a magyarországi magyar politikának is új stratégiákat és taktikákat kell kidolgoznia az új helyzetre és ezt a munkát már most, november 17-én meg kell kezdeni! De erről (talán) egy későbbi bejegyzésben.

Blogom a Facebook-on is elérhető.

Eurocom – Romániai Sajtófigyelő

Ha nem akar lemaradni friss bejegyzéseinkről, csatlakozzon Facebook-közösségünkhöz.

Ha szeretne hozzájárulni szolgáltatásunk fenntartásához, keresse fel tájékoztató oldalunkat.