A román Alkotmánybíróságnak (CCR) sikerült újra olyan döntést hoznia, amit mindenki a saját érdekei szerint értelmez.

Emlékeztetőül: a Képviselőház idén májusban elfogadta az új oktatási törvény azon változatát, mely alapvetően változtatja meg a román oktatást, a közoktatástól a felsőfokú oktatásig. Ez amellett, hogy lépéseket tesz az oktatásügy decentralizációja felé, számos olyan rendelkezést tartalmaz a nemzeti közösségi oktatás terén, melyek ténylegesen segíthetik e közösségek megmaradását. Ezek közül a legfontosabb, hogy a nemzeti közösségek iskoláiban kisebb létszámú osztályokat is létre lehet hozni és amikor még ez sem megoldás, akkor az állam fizeti azon diákok utazását, vagy bentlakását és étkezését, akik csak más településen tudnak az anyanyelvükön tanulni. Szintén fontos rendelkezés, hogy magasabb fejkvótát biztosít a nemzeti közösségi diákoknak (mint Magyarországon!), a teljes közoktatásra kiterjeszti Románia történelmének és földrajzának anyanyelven történő oktatását, illetve a román nyelvet különleges, nem román anyanyelvűeknek szánt tankönyvekből oktatnák. Ezek a rendelkezések újra alkalmat adtak egyes román politikusoknak (kormánypártiaknak és ellenzékieknek egyaránt), hogy hangot adjanak magyarellenes véleményeiknek (persze, a szegény magyar diákok érdekében!). Ettől függetlenül a törvényjavaslat a Szenátus elé került, ahol aztán szerencsésen el is akadt. Az igaz, hogy közben volt egy parlamenti szünet, de ettől függetlenül nem lehet gyors munkának nevezni azt, hogy november közepén még csak kb. 100 cikkelyt vitattak meg a 300-ból. Ráadásul ezek azok, melyekről nem volt túl sok vita. A nemzeti közösségeket érintő részeket még nem is tárgyalták.

Mindezek ellenére alapos a gyanú, hogy az oktatási törvény szenátusi bojkottja nem elsősorban a nemzeti közösségekkel kapcsolatos rendelkezéseknek szól, hanem a felsőfokú oktatásra vonatkozóaknak, melyek számos területen hátrányosan érintenék vagy a szenátorok között szép számmal megtalálható egyetemi oktatókat, illetve egyetemvezetőket, vagy éppenséggel alkotmánybírákat is.

Ezért és nem elhanyagolható módon az RMDSZ nyomása miatt a kormány úgy döntött, hogy úgynevezett felelősségvállalási eljárással fogadja el a törvényt. Ezen eljárás esetében elmarad a parlamenti vita, de a kormány ellen három napon belül bizalmatlansági indítványt lehet benyújtani, melynek elfogadása a kormány bukásához vezet. Ellenkező esetben a törvény elfogadottnak számít.

A Szenátus elnöke, Mircea Geoană megtámadta az Alkotmánybíróságon az eljárást és a CCR 5-4 arányban úgy döntött, a felelősségvállalás ebben az esetben alkotmánysértő. Ez jelentős feszültséget keltett a kormánykoalíción belül, hiszen az oktatási törvény el nem fogadása, vagy a magyarokra nézve hátrányos módosulása jelentős veszteséget okozna az RMDSZ-nek a magyar közösségen belüli versengésben.

Már a döntés kihirdetése és az indokolás megjelenése közötti másfél hétben érezhető volt, hogy a kormányoldal igyekszik majd az indokolás bármilyen bekezdését, mondatát, vagy akár vesszőjét is felhasználni, mely lehetővé teszi a felelősségvállalási eljárás folytatását, ugyanis a jelenlegi körülmények között úgy tűnik, a törvény csak ebben az esetben fog jelentősebb módosítások nélkül átmenni.

És így is lett! Az Alkotmánybíróság által ma közzétett indokolásban valóban szerepel egy olyan bekezdés, mely úgy is értelmezhető, hogy bár a felelősségvállalási eljárás jelen esetben alkotmánysértő, minden mehet a régiben.

Mit is tartalmaz az indokolás:

- a felelősségvállalási eljárás egy kivételes eszköz, amit csak akkor lehet alkalmazni, ha a rendes eljárással az idő rövidsége, vagy a parlamenti erőviszonyok miatt (pl. kisebbségi kormányzás) nem lehet elfogadni.

Tény, hogy a kormány túl sokszor folyamodott ehhez a módszerhez, ami a párton belüli, valamint a koalíción belüli bizonytalanságokról árulkodik. Ugyanakkor a sürgősséget már nem indokolja semmi, mert a törvényt csak a jövő ősszel kezdődő tanévtől lehetne alkalmazni.

- a felelősségvállalási eljárás azért sem indokolt, állítják az alkotmánybírák, mert az Alkotmányból nem vezethető le, mikortól számít egy törvény elfogadásának akadályozásának a hosszú parlamenti vita.

Ebben az esetben a kormány is elkövetett egy hibát, mert nem kérte a törvénytervezet sürgős elfogadását, ebben az esetben szoros határidőket lehetett volna megszabni.

- az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a szenátusi vita folytatása és a felelősségvállalás eljárása olyan helyzetet idézett elő, amiben a kormány korlátozza a Parlament törvényhozó hatáskörét.

Ez már vitatható érv, hiszen ezen megfontolás alapján magát a felelősségvállalás eljárását kellett volna alkotmánysértővé nyilvánítani, amit nem tettek meg sem korábban, sem most. Ha szigorúan az Alkotmányt nézzük, az nem tartalmazza a felelősségvállalási eljárás elindításának tilalmát egy parlamenti vitán lévő törvénytervezet esetében.

- végül és úgy néz ki, ez lesz a koalíció kibúvója: az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy nem tudja kötelezni a kormányt a felelősségvállalási eljárás visszavonására (amit a Mircea Geoană kért) és a konfliktusban álló két intézménynek kell a helyzetet megoldania.

Azóta megszólalt a kormányoldalról Emil Boc kormányfő és Markó Béla kormányfő-helyettes, ellenzéki oldalról pedig Mircea Geoană, Victor Ponta és megerősítést nyert, mindenki úgy értelmezi a döntést, ahogy az neki megfelel. A kormányoldal felhatalmazva érzi magát a felelősségvállalás folytatására, az ellenzék pedig ezt tagadja. A parlamenti válság folytatódik.