George Rădulescu úgynevezett „nagyinterjút” készített Borbély László RMDSZ-es politikussal és környezetvédelmi miniszterrel. Sok témát érintett, a minisztérium munkájától, a verespataki bányakitermelési terven keresztül az oktatási törvénytervezet magyarokra vonatkozó részeikig és az RMDSZ-Tőkés viszonyig.

4. Autonómia

 

Azt mondják, hogy az RMDSZ-es vezetők román nyelvű, bukaresti diskurzusa alapvetően különbözik a hargitai és kovásznai magyar nyelvűtől…

Nem igaz. Rendben, lehet, hogy egy kicsit más hangsúlyaink vannak, mert másképp közvetítesz egy üzenetet a magyar etnikumú lakosságnak. De nem… Nekem, például, volt bátorságom, míg államtitkár és miniszter voltam, hogy azt mondjam, kevesebb pénz érkezik egyes erdélyi megyékbe. Ezt számokkal bizonyítottam úgy Brăilan, mint ahogy Csíkszeredán is. Ezen kívül nem változtattunk az RMDSZ 1993-as programján. Ugyanazok az autonómiacéljaink vannak és e tekintetben eléggé „unalmasok” vagyunk. Nem igaz, hogy bármiről lemondtunk volna. Ez egy retorikai és taktikai különbség. Tőkés úr is rájött arra, hogy az Európai Unió nem nagyon segít ezekben a kérdésekben… Hiába mész siránkozni az Európai Parlamenthez, mert különféle országok vannak, különféle kisebbségi politikákkal. Nekünk meg kell győznünk a többséget, hogy az általunk kért dolgok nincsenek a rovásukra. Mégis elértünk bizonyos dolgokat az Alkotmányban is, az oktatási törvényekben is, a kétnyelvű feliratokat, kormányra kerültünk és hitelesekké váltunk. Most már nem kérdés, hogy egy magyar etnikumú miniszter egy egész országért felelős. Ezek a dolgok olyan nyereségek, melyekre ügyelnünk kell.

Ön szerint, ezeket az elnyert jogok elveszhetnek?

Nem igaz, hogy a dolgok nem fordulhatnak vissza. Nem igaz! Nézzünk meg nálunk fejlettebb országokat. Nézzék meg Belgiumot, ahol több mint egy éve nem tudnak kormányt alakítani a flamandok és vallonok közötti etnikai ügyek miatt!

Nem hamis a területi autonómia kérdése akkor, amikor az EU föderalizáció felé tendál? Nem kockáztatjuk, hogy a XIX. századi retorikához térünk vissza?

El kell ismernünk, hogy főleg 1975-től kezdődően a kommunisták egy elnemzetlenítési politikát folytattak. Sok iskolából eltűntek a magyar nyelvű osztályok, az egyetemeken pedig már nem lehetett ezen a nyelven tanulni. A mi nemzedékünk ezzel a csomaggal rendelkezik, ami – nyilvánvalóan – érzékenyebbé tesz minket az identitással, az oktatási rendszerrel, az anyanyelv használatárral kapcsolatos dolgokra és a magyar közösség belső autonómiájával kapcsolatos egyfajta erősebb érzésre. Tehát, ezen senkinek sem csodálkoznia. Hogyan valósítjuk meg ezt az autonómiát? Elsősorban nagyobb autonómiát adva mindenkinek. A valóság az, hogy Románia sok szempontból nézve még központosított állam. Másodsorban meg kell határoznunk, miként tekintünk arra a „szigetre”, mely az ország szívében van. Azt a két, vagy három megyét senki sem viszi sehova. Évek óta nem tudunk hideg fejjel beszélni a gazdasági régiók ügyéről. Ezeknek nincs etnikai kapcsolatuk, de ha – egyesek szerint Isten őrizz! – három olyan megye lenne, ahol a többség magyar etnikumú lenne, a tabukhoz érnénk.