A román politikai élet lassan totális lövészárok-háborúvá változik, öldöklő harc folyva azért, hogy a frontvonal néhány centit jobbra, vagy balra, illetve a hatalom, vagy ellenzék javára mozduljon.
Miközben a harc látszólag törvények elfogadásáért, vagy elutasításáért zajlik, a bevetett eszközökből, illetve a hadakozás hevességéből arra a következtetésre lehet jutni, hogy részben pótcselekvés folyik, részben pedig tavasszal még a jelenleginél is hevesebb légkör várható.
Ebben az általános zűrzavarban mindenki már csak a saját pecsenyéjét sütögeti (már akinek van!), vagy legalább másokat igyekszik ebben megakadályozni. Már nincs az államnak egyetlen olyan szerve sem, a Parlamenttől a kormányon, az Elnöki Hivatalon keresztül akár az igazságszolgáltatásig, melyet ne ért volna (sokszor joggal!) vád, hogy nem a közjót, hanem személyes, vagy csoportjogokat képvisel.
A Parlamentben a kormányoldal nemcsak arról nem tudja meggyőzni a közvéleményt, hogy életképes elképzelése van arról, miként lehet kikerülni a válságból, de már magát sem arról, hogy képes egységesen cselekedni. A törvények úgynevezett felelősségvállalási eljárással (vagyis parlamenti vita nélkül, de a bizalmatlansági indítvány lehetőségének megnyitásával!) történő elfogadása, egy elméletileg többséggel rendelkező kormányoldal részéről sokkal inkább a saját képviselők ellenőrzés alatt tartásának vágyáról árulkodik, mint a törvények rendkívüli fontosságáról. A román törvényhozás is ismeri a sürgősségi eljárás intézményét és nem tekinthető normális állapotnak, ha a kormány ennyire visszaél egy rendkívüli helyzetre vonatkozó lehetőséggel. Éppen ma jelentették be, hogy az egységes bérezésről szóló törvényt is így kívánják elfogadni.
Az ellenzék egyre radikálisabb eszközökhöz nyúl a Parlamentben a kormányoldal ellen a képviselőházi elnök, Roberta Anastase miatt. Most azt tervezik, hogy miután a többség megszavazta, hogy a Képviselőház vezetésének számító Állandó Büróban már nem kell minősített többség és ezzel elvesztették a munka akadályozásának lehetőségét, a bojkottot az állandó bizottságok szintjére viszik le, amelyek egy részében többséggel rendelkeznek. Többek között az egyesített (szenátusi és képviselőházi) költségvetési bizottságban, ami jelentősen megnehezítheti az amúgyis késésben lévő (pontosabban még be sem nyújtott!) 2011-es költségvetési törvény elfogadását. Bár Roberta Anastaset illetően az ellenzéknek feltételezhetően igaza van. Emlékeztetőül: szeptember 15-én szavaztak a nyugdíjakról szóló törvényről, az ellenzék kivonult, a kormányoldal megszavazta, de állítólag csak fele annyian voltak, mint ahány képviselőre a határozatképességhez szükség lett volna és azóta az ellenzék kivonul minden ülésről, amit Roberta Anastase vezet. Azon túllépve, hogy az ellenzék, ha érdekei megkívánják, pl. a bizalmatlansági indítvány felolvasásának ülésnapját szintén a házelnök vezette, akkor nem vonul ki a teremből, erős a gyanú, hogy a jelenlegi helyzet szintén remekül megfelel az ellenzéknek. Az ügyrendi vita miatt akadályozott parlamenti munka során nem kell semmilyen alternatív javaslatot felmutatnia egyik törvény esetében sem. Tehát a vitát a konkrét javaslatok szintjéről át lehet terelni az általános, persze fontos, de mégiscsak általános politikai viták szintjére, ahol már szabadon lehet mindenféléket beszélni, különösebb szakmai munka nélkül!
Nem marad ki az érdekharcok gyanújából az Alkotmánybíróság sem. Miután nem sikerült kellően tisztáznia magát azon gyanú alól, hogy az oktatási törvény alkotmánysértővé nyilvánításában szerepet játszhatott, hogy annak felsőfokú oktatásra vonatkozó része alkotmánybírókat is érint, most éppen arról döntött, hogy alkotmányos a Parlamentben más pártokból kilépett függetlenekből alakult új párt, a Nemzeti Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) frakcióalakítása és vezetőségi, bizottsági tisztségekhez jutása. Márpedig ezzel két gond is van. Egyrészt nyilvánvaló, hogy az UNPR (a kormánykoalíció része) helyzetbe hozásának célja, hogy a kormányoldal megszerezze a többséget azokban a parlamenti szervekben, ahol eddig az ellenzék dominált, másrészt az UNPR (akkor még nem létezve!), nem vett részt a választáson, parlamenti tagjai mind egy másik párt színeiben indultak. Gyenge érv, hogy az új rendszerben induló képviselők kevésbé kötődnek a párthoz. A párthovatartozás még a romániai egyéni választási körzetes rendszerben is a legtöbb esetben nagyobb súllyal nyomott a latba, mint a jelölt egyéni varázsa. Ezt bizonyítja, hogy függetlenként senki sem került be a Parlamentbe és az, hogy a legtöbb esetben az egyéni jelöltek eredményeinek sorrendje megfelelt a felmérések által tükrözött pártpreferenciáknak! Nem vagyok alkotmányjogász, de talán nem értelmezem félre az Alkotmány 64. cikkelyét, mely a (3) bekezdésben azt írja, hogy a képviselők és szenátorok a két ház szabályzatai szerint alkothatnak frakciót, a Képviselőház Házszabályának 18. cikkelye viszont tiltja olyan pártok frakciójának megalakítását, melyek nem szereztek választáson mandátumot. Érdekes lesz megnézni az Alkotmánybíróság döntésének indokolását, nem kizárt az olyan dodonai megfogalmazás, mint az oktatási törvény esetében volt.
Végül, de nem utolsó sorban nem mentesülnek a pártos és törvényeket megerőszakoló ítélkezések vádjai alól a „mezei” bíróságok sem.:
Ismét eltüntetnék Aranyosgyéres határából azokat a román, magyar és német nyelven feliratozott helységnévtáblákat, amelynek kihelyezéséről politikai egyezség révén döntött a helyi tanács, noha sem a német, sem a magyar kisebbség számaránya nem éri el a 20%-ot a településen.
A helységnévtábla kihelyezéséről szóló tanácsi határozatot korábban a Kolozs megyei prefektus támadta meg, de a pert másodfokon elveszítette, így a háromnyelvű helyégnévtáblát kihelyezhették Aranyosgyéres bejárataihoz.
Azonban most egy aranyosgyéresi lakos gondolja úgy, hogy fel kell lépni a szerinte törvénytelen tanácsi határozat ellen, ezért fordult bírósághoz.
A prefektus egyébként azért támadta meg az aranyosgyéresi tanácsi döntést, mert a településen a magyarság számaránya 8% körüli, a német lakosok aránya 2% alatti, a közigazgatási törvény pedig arról rendelkezik, hogy csak azoknak a településeknek az esetében kötelező kitenni a többnyelvű helységnévtáblát, ahol a nemzeti kisebbség számaránya legalább 20%-os. A prefektus szerint téves az az értelmezés, hogy amit a törvény nem tilt, azt engedélyez.
(Forrás: transindex.ro, 2010. november 17.)
Azt hiszem, a kommentár felesleges!
Mindezek után nem csoda, hogy a közvélemény egyre kevésbé fogadja el a magáénak a fenti intézmények bármelyikét. Meglehet, hogy tavasszal már nem egyik, vagy másik pártnak kell majd szurkolni, hanem annak, hogy egyáltalán létezzenek!
