December 1.

 2010.11.20. 14:37

Alaposan felkavarta a magyarországi média- és politikai világot az a hír, hogy a Nemzeti Színház igazgatója, Alföldi Róbert előbb bérbeadta az intézmény egyik termét a budapesti Román Kulturális Központnak Románia nemzeti ünnepe, december 1-e megünneplésére, aztán - a politika és a sajtó egy részének nyomására - visszavonta ezt. A román írott és sugárzott sajtó némi késéssel reagált a hírre, kommentárok még nem jelentek/hangzottak el, de meglehet, hogy már készülnek. Az erdélyi magyar sajtó is inkább csak a magyarországi reakciókat ismerteti, a két "országos" napilap szánva e témának kommentárt. A Krónika tegnapi száma a román lépést nehezményezi, az Új Magyar Szó mai vezércikke pedig a magyar reakciót. Tehát nincs semmi meglepetés, mindenki hozza a formáját. Rövid szösszenetemben nem is ezekkel szeretnék foglalkozni, hanem a kérdéssel magával.

Lehet, de nem érdemes azon vitatkozni, ízléses volt-e román részről ezt a napot választani, ugyanis minden nemzet maga döntheti el, milyen történelmi momentummal akarja önmagát meghatározni.

De azt hiszem, néhány kérdésre érdemes választ keresnünk. Miként viszonyuljunk december 1-hez, vannak-e párhuzamok a magyar ünnepekkel? Megfelelően jártak-e el a mostani ügy szereplői?

1. December elseje.

Valószínűleg ismert, hogy ez az ünnepnap 1918. december 1-i gyulafehérvári román nemzetgyűlésről emlékezik meg, amikor a Román Nemzeti Tanács küldöttei, valamint egyéb érdeklődők kikiáltották Erdély egyesülését Romániával. Ennek természetesen semmi gyakorlati jelentősége nem lett volna a geopolitikai "környülállás" nélkül, de ez már egy mélyebb elemzést igényelne. Sokkal érdekesebb, ha e dátum nemzeti ünnep-jellegének alakulását nézzük. December 1-e Trianon (1920) után sem lett nemzeti ünnep, bár az 1859-es "kis egyesülés"-hez hasonlóan megemlékeztek róla, a nemzeti ünnep május 10-e, a királyság napja maradt. A kommunista időszakban pedig hivatalosan már nem is nagyon emlékeztek meg róla, a nemzeti ünnep a második világháborús átállás napja, augusztus 23-a lett. December 1-e az 1990. július 31-i 10. törvény alapján lett nemzeti ünnep és került be az Alkotmányba. Akkorra már megvolt a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom-kísérlet, megalakult a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) a maga kimondottan magyarokra összpontosító részlegével (azt hiszem, Alkotmányvédelmi Főosztály a neve), megjelent a Vatra Românească és a román közéletben újra kezdenek megjelenni, az 1989 december végi események alatt-után rövid időre elnémult magyarellenes hangok. Az azóta eltelt 20 évben december 1-e még azt a nemzetmeghatározói funkciójának nagy részét is elvesztette, amit vártak tőle. Míg az első években a központi ünnep mindig Gyulafehérváron volt, ahova mintegy elzarándokoltak – zömmel csak – a politikusok, ezt követően a hangsúly Bukarestre helyeződött át, a minden alkalommal megtartott katonai parádéval ráerősítve arra az érzetre, hogy a dátumválasztásban Bukarest megszálló/központosító igyekezete szerepet játszott. A fentiekből következik, hogy maguk a románok is felemásan viszonyulnak a kérdéshez, évről évre erősödik azok hangja, akik más napot szeretnének kijelölni nemzeti ünnepnek.

Ilyen körülmények között nehezen lehetetett és lehet elvárni a Romániához csatolt magyarságtól és a témával kapcsolatosan érdeklődéssel, illetve érzékenységgel rendelkező magyarországi magyaroktól, hogy ebben az ünnepben egy megbékélést, a két nép közötti kölcsönös türelmet erősítő eszközt lássanak. Már csak azért sem alkalmas erre, mert az 1918-ban megfogalmazott román ígéretek közül sok még 20 évvel később sem valósult meg, vagy tartalommal egyáltalán, illetve csak kevéssé feltöltött formaként létezik. És azt is meg kell említenem, hogy a Romániában minden évben megismétlődő kekeckedések azzal, hogy a magyarok koszorúznak-e, vagy sem, ha igen, akkor mekkora koszorúval, milyen szalaggal stb. szintén nem használ a magyarok ezen ünnep iránti türelmének növekedésének.

2. Párhuzamok az ünnepekben

Mint várható volt, máris megjelentek olyan vélemények, hogy ezek után a magyarok miként várhatják el, hogy a magyar nemzeti ünnepeket zavartalanul meg lehet majd tartani Romániában. Véleményem szerint ez egy meglehetősen vérszegény érvelés. Nem lehet egyszerű kölcsönösségi viszonyt felállítani, vagyis a te ünnepedhez én úgy viszonyulok, mint te az enyémhez. Legalábbis nem ebben a kérdésben, ahol december 1-én az egyik fél öröme a másik fél bánatát okozza. A három fő, Erdélyben, a Részekben és a Bánságban is megünnepelt magyar ünnep, március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a közül az utóbbi kettőnek történelmi szempontból a románokra nézve semleges jellege van. Március 15-e okozhat gondot, főleg a román történelemhamisítók képtelenségeinek (40.000 román halott, 300 felégetett falu stb. stb.) terjedése, terjesztése miatt. De még ez sem hasonlítható december 1-éhez. Ennél még fontosabb, hogy a március 15-i romániai rendezvények szervezője sohasem a magyar állam, képviselői csak részt vesznek azokon, a bukaresti Magyar Kulturális Intézet pedig tudtommal sohasem bérelte ki ilyen célra a román Nemzeti Színházat, holott valószínűleg él annyi magyar Bukaresten, mint ahány román Budapesten. Ehelyett a központi ünnepségek mindig a Kárpátokon inneni területeken zajlanak. Természetesen, ebben az esetben közrejátszanak a történelmi események helyszínei, de augusztus 20-ával és október 23-ával kapcsolatos események is elsősorban a magyarok által (is) lakott terüteken zajlanak (ahogy az természetes is!).

3. A botrány szereplői

Hipotézisként fogadjuk el, hogy a budapesti Román Kulturális Intézet nem akart provokálni. Akkor is maradnak kérdések. Számomra egy kicsit furcsa, hogy a Románia nemzeti ünnepével kapcsolatos fő események nem Magyarország azon részein zajlanak, ahol a románok nagyobb számban és sűrűségben élnek, a kulturális központjuknak számító Gyula méltó helyszínt is tudva ehhez biztosítani. Szintén furcsa, hogy egy ilyen helyszín (a budapesti Nemzeti Színház) kibérlésére vonatkozó döntést megelőzően úgy látszik, semmilyen előzetes egyeztetés nem zajlott a magyar állam illetékes szerveivel sem a Román Kulturális Intézet, sem a Nemzeti Színház képviselői részéről. Nem mondom, hogy ez kötelező lett volna, de valószínűleg el lehetett kerülni ezt a cirkuszt. Ha pedig történt egyeztetés, akkor ennek eredményéről be kellene számolni!

A Nemzeti Színház igazgatójára nem szeretnék túl sok szót pazarolni. Művészi, színházvezetői képességét nem tudom, nem akarom minősíteni. De a Nemzeti Színház vezetőjeként tett lépése olyan tudásbeli hiányosságokat tükröz, melyek – számomra – megkérdőjelezik e tisztségre való alkalmasságát.

(A bejegyzés 2010. november 19-én készült.)

Címkék: trianon magyarország románia alföldi magyar román december 1 román kulturális intézet

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr122461229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.