A Jurnalul Naţional 2010. december 12-i keltezéssel Kelemen Hunorral, az RMDSZ ügyvezető elnökével készített interjút. Az apropót az adta, hogy a művelődésügyi miniszter az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) hétvégi ülésén bejelentette, Markó Béla döntése nyomán – aki nem indul egy újabb elnöki mandátumért – jelölteti magát az RMDSZ élére. Ezt az interjút is kommentár nélkül közlöm:

 

Kelemen Hunor: Határozottan megszerezzük majd a területi autonómiát!

(A nevek helyesírása javítva! – RS)

A frissen bejelentett RMDSZ-elnöki jelölt, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter a Jurnalul Naţional-nak adott interjújában felvázolja a Szövetség 2011 februárja utáni politikáját

[…]

Jurnalul Naţional: Szombaton bejelentette, hogy indul az RMDSZ elnökségéért. Mit ajánl a magyaroknak, hogy küldötteik megválasszák önt a kongresszuson?

Kelemen Hunor: Elsősorban a szerepvállalást. Én gyakorlatilag együtt nőttem fel a Szövetséggel és felelősnek érzem magam ezen politikai terv iránt. Másodsorban, hogy Terentiust parafrazáljam, romániai magyar vagyok és a nemzettársaim egyik gondja és nyugtalansága sem idegen tőlem. Úgy vélem, hogy rendelkezem a tudás, de az utóbbi 20 évben bekövetkezett fejlődés, átalakulás tapasztalatával is. Végül úgy hiszem, hogy egyensúlyt, elkötelezettséget, energiát és egy erős, hiteles és következetes szövetséget tudok nyújtani a magyaroknak.

Markó Béla bejelentette, hogy nem indul újra. Ön jelenleg a második ember a Szövetségben és azt mondják, az „örököse” a szervezet élén. A februári kongresszus valójában a Markó–Kelemen sáncolás?

Nem, semmi esetre sem! Az RMDSZ nem Markó tulajdona, mint ahogy nem lesz az őt felváltó tulajdonosa sem. Már körvonalazódik egy erős belső verseny, tehát nem lehet sáncolásról beszélni. Még egyszer ki akarom hangsúlyozni, hogy az RMDSZ nem a szó megszokott értelmében vett politikai párt. A Szövetségben megtalálható a magyar közösségen belüli összes áramlat. Hogy úgy mondjam, „pártok szövetsége” vagyunk és minden politikai platformnak hangsúlyos autonómiája van. A Szövetségben mindig erős vezetői voltak ezeknek a platformoknak és azt hiszem, éppen ebben a leadership-ben áll szervezetünk ereje. Nem hiszem, hogy a hatalomnak a csúcson történő összpontosítása és a túlzott központosítás használna az RMDSZ-nek. Különben a Szövetség elnöke sohasem volt egy „legfőbb vezető”, hanem sokkal inkább a „pecsét őrzője”.

Eckstein-Kovácsi is indulni szeretne az RMDSZ elnökségéért, azt állítva, hogy „alternatívája” a jelenlegi vezetőségnek, az abszolút szükséges váltás. Közvetve azt vetik az ön szemére, hogy nem agresszívabb a megközelítésekben, hanem akárcsak Markó Béla, egy kifinomult diplomata. A jelenlegi politikai kontextusban egy diplomata, vagy egy erőből, átütő erővel rendelkező tárgyaló lenne megfelelőbb az RMDSZ élén?

Kifinomult diplomatának lenni, ahogy ön mondja, nem zárja ki azt a képességet, hogy jó, erős tárgyaló legyél. Én nem vagyok agresszív típus, de nagyon határozott vagyok. Ha kötöttem egy megállapodást, nagyon ragaszkodom a betartásához. A jelenlegi körülmények között sok egyensúlyra és bölcsességre van szükség. Általában véve nem szeretem a hisztérikus politikai vitákat.

Mi nem így látjuk a dolgokat és nem akarjuk, hogy ebbe az irányba haladjanak. Mindnyájan meg kell értsük, hogy a romániai magyarok lényeges alkotóelemét képezik a romániai társadalomnak és ez az ország az itteni magyarok valósága, egy olyan valóság, ami a „mienk”, a magyar polgároké is, ugyanolyan mértékben, mint ahogy a román polgároké is.

Azt, hogy milyen mértékben jelenti Eckstein az alternatívát, majd mindnyájan meglátjuk a kongresszus után. Én nem Eckstein ellen indulok, nem harcolok vele.

Ha megválasztják, akkor az RMDSZ jelenlegi politikai irányvonalát követi, vagy jelentős változtatásokat akar?

Teljes képmutatás lenne azt mondanom, hogy a jelenlegi politikai irányvonal hibás. Nincs szükségünk jelentős változtatásokra. Kijavításokra van szükségünk, főleg a választóinkkal kapcsolatosan, bizonyos fontos kérdések nyíltabb megközelítésére, mint amilyen az állam működésének újragondolása, a fejlesztési régiók kérdése stb. A folyamatosság és a változtatás között kell lennie egy „aranyarány”-nak. Ám ezt dinamikusan, idővel lehet elérni, nem statikusan.

A Székelyföld autonómiája az a „cukor”, amit minden jelölt elhúz a magyar választók előtt. Miként látja ön a Székelyföld területi autonómiájának kérdését?

Egy olyan valóságból indulunk ki, amit nem lehet kikerülni: vannak nagyon eltérő kulturális, társadalmi, gazdasági profillal rendelkező helyi közösségek. Ezeket a közösségeket hagyni kell természetesen kifejleszteni saját jellegzetességeiket. Kinek használ az egyöntetűség? És főleg úgy gondolják, hogy egy közigazgatásilag kikényszerített egyöntetűség máshoz is vezethet, mint stagnálás, frusztráció és ellenséges érzületek?

Nem értek egyet a választók előtt elhúzott „cukor” megközelítéssel. Ez a közösség őszinte óhaja és nem követ el merényletet sem az állam függetlensége, sem a területi integritása, sem a szuverenitása ellen. Senkitől sem vesz el semmit.

Azt hiszik, hogy a firenzei olaszok rosszabbul élnek, vagy boldogtalanabbak Dél-Tirol autonómiája miatt? Semmi esetre sem!

Elpuskázták a teljes egészében anyanyelvű oktatás elérését, a Szövetség egy másik jelentős célkitűzését, holott kormányon vannak. Azt hiszik, hogy valaha elérhetik a területi autonómiát?

Nem puskáztuk el a magyar nyelvű oktatás elérését. A törvény a Parlamentben van és minden esélyünk megvan arra, hogy néhány nap múlva véget ér ez a hamis témával kapcsolatosan kirobbant álbotrány.

Ami az autonómiát illeti: határozottan, igen! A kérdés nem az, hogy „ha” és még csak az sem, hogy „mikor”. A kérdés az, „miként”. Egy autonómia nem jelent sem elszigetelődést, sem enklavizálást. Az autonómiának természetesen kell jönnie, egy normalitási aktusként, a román többséggel folytatott folyamatos párbeszéden keresztül és nem ellenében. 1918-ban, Gyulafehérváron a román vezetők autonómiát ígértek a magyaroknak. Ennek az autonómiának ugyanolyan normálisnak és ugyanolyan minden polgár által elfogadottnak kell lennie, ahogy normális és elfogadott volt Erdély Romániával egyesülése is.

Nemrég egy miniszteri utasításról beszélt, mely úgy rendelkezne, hogy minden történelmi műemléken kétnyelvű feliratok lesznek. Kidolgozta ezt az utasítást? Vagy lemondott róla?

Nem mondtam le erről az utasításról, ami valójában egy régebbi utasítás módosítása. Nem „kétnyelvű” táblákról beszélek! Helyesebb lenne a „többnyelvű”! Egy – történelmi, vagy művelődési – műemléket nem kell politikához kötni és főleg nem bizonyos propagandisztikus politikákhoz. Bármilyen jóhiszemű ember elismeri, hogy egy műemlék olyan alkotás, ami folyamatosan leépül és újraépül egy összetett kulturális térben. Számomra természetesnek tűnik, hogy bármely műemlékről többnyelvű leírás legyen, mint ahogy számomra kötelezőnek tűnik az, hogy egy jó könyvet a föld minden nyelvére lefordítsák!

Fel szeretném hívni egy eléggé zavaró aspektusra, amikor a feliratokról van szó. Bárki, aki az országot járja olyan települések be- és kijáratainál, ahol már csak 1–2 százaléknyi német etnikumú él, német nyelvű feliratokat láthat. Egy másik példa. egy fontos bukaresti minisztériumnál – és nem a Külügyminisztériumról beszélek! –, a bejáratnál a „Ministerul…” felirat mellett, ugyanolyan méretben, látható a „Ministry of…” felirat is. És felmerül bennem a kérdés: ha ennyire lazán kirakunk hivatalos feliratokat angol, vagy más nyelveken, akkor a Románia polgárainak több mint 7 százaléka által beszélt, vagy értett magyar nyelvet miért tartják „nem megfelelőnek”, hogy elegáns kifejezést használja, a köztereken lévő útmutató táblák számára? Végső soron csak az egymás értékei, történelme és hagyománya iránti kölcsönös tiszteletről van szó.

A nézeteltérések időszaka után, amikor Tőkés azt mondta, hogy az RMDSZ egy posztkommunista párt, 2009-ben az RMDSZ európai parlamenti listáját vezette. Tőkés László most új pártot hoz létre a magyaroknak, azzal a bevallott céllal, hogy elérje a területi autonómiát. Miként helyezkednek ebben a helyzetben?

Szabad és demokratikus társadalomban élünk. Mindenki szabadon kifejthet és támogathat terveket, gondolatokat, viselkedéseket. Ez nem jelenti azt, hogy egyetértek Tőkés kezdeményezésével. Ellenkezőleg. Meggyőződésem, hogy ez egy hibás, alapvetően hibás kezdeményezés. A romániai magyarok nem akarják elveszíteni a parlamenti politikai képviseletet. Ez egy olyan óhaj, amit minden felmérésben megemlítettek és megemlítenek. Ha képesek leszünk biztosítani egy megújulást az RMDSZ kebelében, ha sikerül majd az RMDSZ-ben artikulálnunk minden ideológiai opciót, akkor egy új pártnak nem lesz semmilyen támogatottsága.

Milyen lenne egy Kelemen Hunor által vezetett RMDSZ kapcsolata a PDL-vel?

Egy közös értékeken és közös politikai érdekeken alapuló partnerségi kapcsolat lesz. Van egy partnerségi egyezményünk és egy közös kormányprogramunk. Amíg nem lépünk ki ebből a keretből, lesz egy tisztességes, felelős együttműködés is.

Úgy hiszik, hogy Traian Băsescu valóban az RMDSZ barátja?

Nem hiszem, hogy az államfővel meglévő kapcsolatunkat ilyen módon kell leírni. A politikában nem olyan értelemben kell keresni a barátságot, mint a magánéletben. Az intézmények közötti kapcsolatoknak intézményeseknek kell lenniük.

Ön szerint, meddig bírja a jelenlegi kormánykoalíció?

Mindaddig, míg lesznek közös, átlátható és tisztességes módon megvitatott terveink és melyeket őszintén vállaljuk a választók előtt.

Miként fog állást foglalni az RMDSZ az ellenzék következő bizalmatlansági indítványakor?

Elvileg, ha beléptünk a kormányba, akkor a kormánnyal szolidárisan fogunk cselekedni. Másrészről, ha nem fogjuk megérteni magunkat a partnerekkel, nem fogunk megvárni egy bizalmatlansági indítványt, hogy kilépjünk a kormányból!

De amíg kormányon vagyunk, ellene leszünk bármilyen bizalmatlansági indítványnak.

Az RMDSZ-t érdekli egy esetleges együttműködés az ellenzéki szervezetek valamelyikével, a PSD-vel, vagy a PNL-vel?

Az RMDSZ együttműködött és együtt fog működni bármilyen politikai szervezettel, a szélsőségesek kivételével. Ezek az együttműködések, jól meghatározott ügyekben most is léteznek, a Parlamentben is, de főleg a helyi közigazgatásban.

A két párt közül melyikhez érzik magukat közelebb állónak?

Volt egy hosszú, négyéves időszak, amikor jól együttműködtünk a PNL-vel, de a PSD-nek is nyújtottunk parlamenti támogatást a 2000–2004-es időszakban. Aggaszt, hogy az utóbbi évben úgy a liberálisoknak, mint ahogy a szociáldemokratáknak is sok brutálisan magyarellenes kirohanásuk volt. Ez nem lehet jó alap az ezen pártokhoz közeledéshez.

A következő politikai vezetők közül kivel beszélt a legutóbb telefonon: Traian Băsescu, Victor Ponta, Crin Antonescu?

Telefonon, az utóbbi időben, egyikükkel sem!

Mi a véleménye az ellenzék, eddig kudarcot vallott kísérleteiről, hogy koalíciót alkosson? Ad egy esélyt nekik?

A politika azt jelenti, hogy folyamatosan terveket gyártasz a közösség jövője számára és azokat megvitatod a politikai versenytársakkal. Egyes tervek egy bizonyosfajta többséget hoznak össze, mások egy másfajta többséget. Ám nagyon világosan látszik, hogy az ezen kormány megbuktatásán kívül az ellenzéki pártoknak nincs semmilyen közös terve, mert ideológiai, doktrínai értékeik nagyon eltérőek. De ez nem jelenti azt, hogy nem valósítható meg egy közeledés. Csak egy kérdés marad megválaszolatlanul: ki fog lemondani az ideológiai identitásról, vagyis az alapvető doktrínai értékekről?

Az RMDSZ-ről, egy szinte állandóan kormányon lévő szervezetről sokszor mondtak kemény szavakat emiatt a rendkívül rugalmas viselkedés miatt. Miként válaszol ezekre a bírálatokra?

Mi minden alkalommal hűek voltunk a saját választóinkhoz. Így lesz ez a jövőben is. És kizárunk bármilyen együttműködést a szélsőséges pártokkal.

Ön a Szövetség jelöltje volt a 2009-es elnökválasztáson. Alacsony eredményt ért el. Tudományos-fantasztikus film Romániában, hogy egy magyar etnikumú elnökünk, vagy kormányfőnk legyen?

Várható eredmény volt. De azt hiszem, üzeneteim sokkal fontosabbak voltak, mint az elért arány. A társadalom szintjén a mentalitást, sajnos, még nagyon megterhelik történelmi előítéletek. E tekintetben Romániának még hosszú utat kell megtennie.

Az internet korában a politika gyakrabban zajlik a blogokon, mint a Parlamentben. Önnek van blogja, de a 2009-es elnökválasztás óta nem írt bejegyzést. Miért?

Egészen egyszerűen fizikailag nem volt időm. 2010 számomra rendkívül megterhelő év volt. Sajnálom, hogy nem voltam jelen a blogon és minél hamarabb vissza kívánok térni.

Verseket még ír?

Igen, de – sajnos – elég ritkán. Ám az irodalom számomra egy második természet. Ha nem írok – még ha ritkán is, mint most – úgy tűnik számomra, hogy nem élek!

Ön a művelődési miniszter. Mikor sikerült eljutnia legutóbb egy színdarabra?

Októberben.

Érezte magát valaha etnikailag diszkrimináltan Romániában?

Igen. Sokszor hallottam ilyen kijelentéseket: „Igen, az ember OK, kár, hogy magyar”.

Az RMDSZ vezetésén kívül milyen konkrét ügyeket kíván még 2011-re?

Harmóniát és egy kis csendet, időnként.

Aniela Nine

(2010. december 12., 16:00)

Címkék: tőkés autonómia kelemen markó rmdsz magyar román

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr842514564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.