Schengen - vihar a biliben?

 2011.01.08. 00:03

Tegnap újabb botrány korbácsolta fel a román politika vizeit. Nagyjából magyar idő szerint 10 óra körül a két fő hírtévé, a Realitatea TV és az Antena 3 szinte egyszerre azt írták ki a képernyőkre, hogy elhalasztották Románia – amúgy 2011 márciusára tervezett – csatlakozását a Schengen-övezethez. Ennek alapját állítólag Pintér Sándor magyar belügyminiszter egyik nyilatkozata képezte, aki szerint Románia és Bulgária Franciaország és Németország ellenállása miatt nem fognak csatlakozni. Erre beindult a médiagépezet és egymást követték a nyilatkozatok.

Mi történt? Valójában Pintér Sándor nem interjút adott a DPA hírügynökségnek, ahogy azt eleinte állították, hanem külföldi újságírók egy csoportjával beszélgetett el. Ennek keretében elhangzott egy kérdés és erre érkezett a későbbi botrányt okozó válasz.

A kérdést az Adevărulból fordítottam, a választ a Krónikából vettem át. Igaz, az Adevărul is közölte a válasz magyar változatát, de érzésem szerint nem sikerült pontosan lefordítaniuk a szöveget, ezért a magyar újságban megjelentet használom, mely valószínűleg a belügyminisztériumi eredeti szöveg:

Tehát:

 

Kérdés: Pintér miniszter urat Romániával, Bulgáriával és a Schengen-övezettel kapcsolatosan szeretném megkérdezni. Párizs és Berlin bejelentette, nem látnak okot a két ország csatlakozására. Első kérdésem az lenne, ezt a témát megvitatják-e a Budapesten sorra kerülő informális találkozón. A második kérdés a következő: van valamilyen perspektíva, valamilyen lehetőség, hogy a következő 6 hónapban megváltozzon a helyzet, vagy egy veszett ügyről beszélünk?

 

Válasz: Optimista ember vagyok, soha semmit nem tekintek vesztett ügynek. Nagyon sok munka van mind Bulgáriában, mind Romániában a schengeni csatlakozás érdekében. Nagyon sokan készültek erre, rendszereket állítottak be, tanultak annak érdekében a rendőr kollégák, határőrök, hogy teljesíteni tudják a schengeni vállalásokat. Ismerjük a német és a francia álláspontot, de van egy meghatározott jogi lépéssorozat, amit végre kell hajtani. Szakértők elvégezték a munkájukat, a szakértők az első olvasatban megtárgyalták a véleményeiket, és január végén közzéteszik ezt a véleményt. Ekkor, ennek a véleménynek az ismeretében kell a következő lépést megtennünk, és a Tanács előtt megbeszélni a vélemények ismeretében, hogy hogyan, mit kell még végrehajtani Bulgáriában és Romániában annak érdekében, hogy a schengeni országokhoz csatlakozhassanak. Egyértelmű az eljárás ebben a tekintetben: 100 %-osan kell valamennyi schengeni országnak a véleménye és a szavazata ahhoz, hogy tagok lehessenek. Ha ezt a 100%-ot nem érjük el, akkor természetesen a két ország schengeni tagsága nem történik meg. Úgy gondolom, hogy legkésőbb júniusig olyan politikai állásfoglalást kell elérnünk, hogy milyen feladatokat kell még végrehajtani a két országban, milyen határidővel kell megtenni, hogy ezt a német és francia véleményt meg tudják változtatni.

 

Érdekes módon az Adevărul még ma is úgy hivatkozott erre a szövegre, mint ami egyértelműen bizonyítja, hogy Pintér elszólta magát. Márpedig ezt csak akkor lehet így értelmezni, ha valaki ezt akarja ebből kihozni. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna az utolsó mondatot úgy fogalmazni, hogy „Úgy gondolom, hogy akkor (mármint ha nem érik el a 100 százalékos támogatottságot) legkésőbb júniusig…”, de ez lényegében csak szőrszálhasogatás. Szerintem egyértelmű, hogy a belügyminiszter egy hipotetikus helyzetre utalt. Furcsa is lett volna, hogy az amúgy már az első naptól kezdve szinte minden oldalról támadott magyar EU-elnökség azzal kezdje mandátumát, hogy feladja az egyik bejelentett elsődlegességét (Bulgária és Románia márciusi csatlakozása a Schengen-övezethez) és ráadásul úgy, hogy ilyen körülmények között – és feleslegesen – vállalja a rossz hírt hozói szerepet. Mint láthatjuk, nem ez történt.

De akkor mi? Röviden összefoglalva külpolitikai témával fednek el egy belpolitikai ügyet. A Schengen-övezethez csatlakozást valóban nem lehet jelentéktelen ügynek tekinteni, de olyan fajsúlyúnak sem, amiért érdemes ekkora cirkuszt csapni. Példaként ott van éppenséggel Bulgária, mely túl nagy sértődés nélkül vette tudomásul, hogy megtörténhet a csatlakozás októberre halasztása. Egyrészt tudja, nem igazán képes befolyásolni a folyamatot, másrészt nem akarja feleslegesen elmérgesíteni a helyzetet.

Románia nem ezt az utat választotta. Teodor Baconschi már január 3-án interjút adott az Adevărulnak, amiben szokatlan keménységgel megfenyegette az Európai Bizottságot, hogy Románia egyoldalúan is felmondhatja az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust, illetve Horvátország EU-csatlakozását is megakadályozhatja, ha ez utóbbi esetében nem alkalmazzák szintén az EEM-et. Ezek a kijelentések két okból is szokatlanok. Egyrészt azért, mert Románia egyoldalúan nem mondhatja fel az EEM-et, erre különben az Európai Bizottság a szóvivőjén keresztül azonnal figyelmeztették is. Nem is volt túl világos, ezt Baconschi hogyan képzelte el? Nem fogja beengedni Romániába az EB szakértőit? Másrészt azért, mert Románia teljesen feleslegesen egyszerre négy országba is belerúgott Horvátországgal kapcsolatosan. Magába Horvátországba, melynek Külügyminisztériumában biztos rajzoltak egy kövér fekete pontot a Románia-aktába, de a Horvátország csatlakozását erősen szorgalmazó Magyarországba, Ausztriába és – ami még fontosabb! – Németországba is. Ráadásul az ilyenfajta bojkottok nem növelik az illető ország ázsióját az Unión belül, ezért hasznos ezt a kártyát valóban fontos ügyekre felhasználni. Márpedig a Schengenhez csatlakozás nem ez!

Traian Băsescu elnök szerdán, január 5-én, a kormányülésen viszont gyakorlatilag lesen hagyta külügyminiszterét. Kijelentette, az EEM-et Románia egyoldalúan nem mondhatja fel, egy új tag, ráadásul nyugat-balkáni ország felvételének megakadályozása pedig nem felel meg a román külpolitika irányvonalának. Baconschi szembement volna Băsescuval? Ez nehezen hihető, hiszen Baconschi korábban Băsescu egyik legbizalmasabb tanácsadója volt, derekasan kivette részét Băsescu elnökválasztásából (párizsi nagykövetként világrekordot döntött a nagykövetségen leadott szavazatok gyorsaságát illetően!) és mivel az Alkotmány szerint a külügyek legfőbb irányítója maga az elnök, az előbbiek alapján elképzelhetetlen, hogy a két politikus ne egyeztetett volna. Azt, hogy itt egy „jó rendőr–rossz rendőr” szerepjáték zajlik részükről bizonyítja az is, hogy Traian Băsescu tegnap, január 6-án este, a közszolgálati tévé első csatornáján már teljesen más hangot ütött meg, gazdasági zsarolással vádolva meg – burkoltan – a franciákat és a németeket, ugyanakkor – nyíltan – visszazsarolta őket, azt mondva, hogy ha nincs pontos dátum a csatlakozásra, akkor az idei költségvetésben a határok biztosítására szánt majdnem 300 millió eurót is fel lehet használni a romániai kis- és közepes vállalatok támogatására. A határok biztonságát szavatoló rendszert a francia–német EADS konszern építi ki! Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy ezzel a húzással az elnök és a külügyminiszter valójában azt akarja elhitetni a közvéleménnyel, hogy a kimaradás oka nem az igazságügyi reform és a korrupcióellenes harc kudarca, hanem a kapzsi nyugatiak telhetetlensége.

Miért írtam, hogy a botrány egy belpolitikai téma külpolitikai témával történő elfedése? Mert az ellenzéknek elsődleges, hogy a tavaszra tervezett újabb kormány- és/vagy elnökbuktatási kísérlet előtt a jelenlegi vezetést minden téren védekezésre kényszerítse. A gazdaság elég ramaty helyzetben van ahhoz, hogy amiatt ne kelljen aggódniuk, a korrupció elleni harc sehol sem tart, a mezőgazdaságban folyamatosak az élelmiszerárak emelkedései és amúgy is holtidény van, a román focicsapat pedig továbbra sem remekel. Tehát csak a külpolitika maradt. Márpedig sokkal nehezebb helyzetük lenne egy olyan kormánnyal szemben, mely tavasszal éppen learatja a Schengen-övezetbe bejutás babérjait, az ezzel járó ünnepélyes szalagvágásokkal, pezsgőbontásokkal a határátkelőknél. Ezért aztán mindent el kell követni, hogy ezt a területet se kerülje el a román politikában éppen zajló totális háború.

De van még egy ok, aminek érvényességét a közeljövő fogja megmutatni. Történt ugyanis, hogy nem túl nagy csinnadrattával, de pont ezekben a napokban állapodott meg a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Konzervatív Párt (PC), hogy Jobbközép Szövetség (ACD) néven koalíciót hoznak létre. Ezzel gyakorlatilag a PNL a tisztessége feláldozásával vásárolt magának egy médiatrösztöt (Antena–Jurnalul Naţional), de az állítólag a Securitate pénzén meggazdagodott Dan Voiculescu pártjával összeállva, aminek annyi köze van a jobboldalhoz, mint a Túró Rudinak az atomfizikához, gyakorlatilag elriasztotta magától azokat a jobboldali szavazókat, akik hajlandók lettek volna elhagyni a Demokrata-Liberális Pártot (PDL) és Băsescu elnököt. Ezért a „rangon aluli házasság” elfedéséhez óriási médiazajt kellett csapni. Ehhez pedig kapóra jött ez a botrány.

De a román politikai színpadon körvonalazódó új szövetségekről egy jövőbeni bejegyzésben!

Címkék: pc eu schengen pnl pintér basescu pdl acd voiculescu

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr772568758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása