A Dan Dungaciuval készült interjú második része.

 

„Egy új nép elfogadását kockáztatjuk”

A Moldovai Metropolia önállóságának lehetséges megszerzéséről beszélnek. Ezt úgy értsük, hogy Besszarábia Metropoliája egy kudarcba fulladt terv?

Remélem, hogy Bukaresten nem fognak tényleg ennyire sokat az önállóság megszerzéséről. Ez egy olyan terv, mely a két alapterv mellett a 90-es években létezett a Moldovai Köztársaságban: az egész Metropolia átkerül a román Pátriárkiához és akkor a Román Ortodox Egyház (BOR) igazgatása alá kerül, vagy az orosz Pátriárkiánál marad. A Moldovai Köztársaságban most két Metropolia van: Moldováé, ami Moszkva irányítása alatt áll és Besszarábiáé, mely Bukarest kánonjogi igazgatása alatt áll. Az önállóság tervéről nem beszéltek túl komolyan, mert politikai, geopolitikai és egyházi szempontból nagyon bonyolult.

Egyházi szempontból egyhangúságnak kellene lennie az ortodox világban.

Más szemszögből nézve egy népnek nem lehet két autokefáliája. Ha ad aburdum, holnaptól elismernék Moldova Metropoliáját, ez azt jelentené, hogy ezen autokefália alapító etnikuma egy nem román másvalami. Ez egy közvetett mechanizmus lenne, melyen keresztül Románia elismeri, hogy ott egy olyan lakosság él, mely nem román és amelyik, valószínűleg, egy másfajta nyelvet beszél. Márpedig ez ellentétbe kerülne Románia 1990 óta – még ha hallgatólagosan is – meglévő külpolitikai előfeltételeivel. Tehát az autokefália egy olyan mechanizmus, mellyel te valójában egy új népet, egy új nyelvet és ahogy mondani szokták, egy új etnoszt fogadsz el a közeli szomszédságodban. Most, technikai értelemben, az autokefália tervének vállalására leginkább felkészülve ez az európaias-moldovaiság van. Mindenesetre, mindent egybevetve úgy hiszem, hogy az autokefália ezen terve egy politikai tétet is rejt. Egy politikai tervet egy új etnosz elismerésére a Prut baloldalán.

„Oroszországgal lehet tárgyalni”

Ön szerint, Románia visszatérhetne egy természetes kapcsolathoz az Orosz Föderációval?

Ha Románia még Magyarországgal kapcsolatosan sem képes egy minimális méltóságot és határozottságot mutatni, akkor biztos, hogy az Orosz Föderációval a dolgok még bonyolultabbak. De a jó hír az, hogy az Orosz Föderációval lehet tárgyalni. Mint mondtam, ez attól függ, milyen helyzetből teszed ezt. De Románia Moldovai Köztársasággal meglévő gondja nem szigorúan az Orosz Föderációé. Az az érzésem, hogy a térségben nagyon sok szereplő nem szeretné, ha Románia túl fontos a Kijenővel meglévő kapcsolatban. Többek között egyes EU-s szereplők sincsenek meggyőződve arról, hogy Romániának kell Brüsszel, vagy éppenséggel Washington fő partnerének lennie a Kisjenővel meglévő kapcsolatban. Tehát Romániának, mielőtt megoldaná ezt a gondot az Orosz Föderációval, valószínűleg a Moldovai Köztársaság ügyében más európai, vagy euro-atlanti partnereket is meg kellene győznie.

Ön szerint, mi a magyarázata Moszkva Bukaresttel szembeni ezen fagyos viselkedésének?

A Románia és Orosz Föderáció közötti kapcsolat, ahogyan a Moldovai Köztársaság és Orosz Föderáció közötti sem, sohasem volt személyes. Emlékeztetem arra, hogy a gáz árát nem Băsescu elnök idejében módosították, hanem egy olyan elnök idejében, aki esetében minden adott volt, hogy barátságos kapcsolata legyen Moszkvával. De nem így történt. Moszkva nem hisz sem a könnyeknek, sem a személyekben. Románia akkor vesztette el a kapcsolatot az Orosz Föderációval és a gáz árát, amikor megfelelt a Nyugat számára. És az Orosz Föderáció ezt megértette, megértette, hogy az euroatlanti határ a Pruton lesz, nem úgy, ahogy – valószínűleg – ő szerette volna, hogy ott legyen, ahol a Románia és Magyarország közti határ ma van. Amikor Oroszország ráébredt, hogy Románia elindul a Nyugat felé, nyilvánvalóan blokkolta a kapcsolatot. Nem azért, mert Bukarest így akarta, hanem mert Moszkva akarta. És Moszkva csak a saját feltételeivel akarta feszültségmentesíteni. És úgy tűnik, hogy a Moszkva által kívánt feltételek ma is elég kemények. Mert a kérdés nem az, hogy legyenek kapcsolataid Moszkvával, hanem, hogy milyen pozíciókból vannak kapcsolataid az Orosz Föderációval.

Gazdaságilag csak veszthetünk. E téren semmit sem lehetett tenni?

Ha papírra vetnénk a kétoldalú előnyöket, ezek energetikai szempontból, gazdasági szempontból rendkívüliek lennének. De a gond nem ez – minél inkább haladsz a keleti térség felé, a politika és a gazdaság közti kapcsolat annál erősebb. Csak egy naiv hiheti, hogy a saját fejed után üzletelhetsz az Orosz Föderációval, figyelmen kívül hagyva a politikai döntést. Ezt senki sem teheti meg. És egyetlen példát mondok, mely egy adott pillanatban a címoldalakon volt – amikor elvált a híres üzletember, Ambramovics, a feleségének, a brit ügyvédei szerint, meg kellett volna kapnia a vagyon kb. 37 százalékát. Ez egy csillagászati összeg volt. Közbelépett Vlagyimir Putyin és Abramovics felesége visszavonta a keresetét és elfogadta azt az összeget, amit Abramovics eredetileg adni akart neki. El tudja képzelni, hogy George W. Bush, vagy egy olyan kormányfő, mint Angela Merkel közbelépne Amerika, vagy Németország leggazdagabb emberének válóperébe? Az Orosz Föderációban ez a valóság. A pénz nem feltétlenül azoké, akik forgatják azt. Ők csak kezelik. Aki azt hiszi, hogy a dolgok egyik napról a másikra megváltozhatnak, az nem érti, miről van szó.

Ez egyáltalán nem akadályozza meg Angela Merkelt abban, hogy nagyon szoros kapcsolata legyen az Orosz Föderációval. Tehát íme, ezt a kapcsolatot egyéni, állami szinten is lehet kezelni.

Egyénileg, ha Németország vagy. Ha nem Németország vagy, akkor kockázatosabb… De a németek vállalták ezt a stratégiai partnerségi kapcsolatot és az ő szemszögükből nézve ez nagyon jó. Egy arab közmondás szerint: „Nem jó közel lenni, amikor két elefánt harcol, de akkor sem, amikor szerelmeskednek”. Mindkét esetben egy kedvezőtlen helyzetben összelapíthatnak. Nos, nagyjából így állnak a dolgok e térségben. Ha az Orosz Föderációnak túl erős kapcsolatai vannak Németországgal, akkor meglehet, hogy más térségeket áldoznak fel. Én itt nem Romániára utalok, Romániának elegendő garanciái vannak, de arra a különleges ügyre utalok, amit Angela Merkel asztalra tesz – a transzdnyeszteri kérdés megoldása.

Tehát Berlin feláldozhatja Transzdnyesztert.

A transzdnyeszteri kérdés megoldásának ügyét tesztként vetik fel az Orosz Föderációra vonatkozóan. Egy mélyebb kapcsolat tesztjeként. Az Orosz Föderáció nem feltétlenül fogadja ezt el. De amióta az Európai Uniónak volt egy különleges képviselője Transzdnyeszterben, szinte már senki sem beszél az Orosz Föderáció csapatainak kivonásáról a térségből. Tehát, ha a transzdnyeszteri ügy megoldása úgy történik meg, hogy az Orosz Föderáció csapatai a helyszínen vannak és Oroszország feltételei szerint, abban a pillanatban a „Moldovai Köztársaság transzdnyeszteresedésé”-nek vagyunk tanúi és bármilyen európai terv akár hosszú távra is leáll. Tehát az a tény, hogy Németországnak és Oroszországnak nagyon jó kapcsolatai vannak, nem kötelező módon jó jel a Moldovai Köztársaság európai terve számára.

George Rădulescu

(Forrás: Adevarul.ro, 2011. április 8., 07:29)

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr852815805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tükörjáték · http://tukorjatek.blog.hu 2011.04.18. 10:58:36

Nagyon tanulságos interjú volt és mindenképpen érdemes volt elolvasni.

Az egyik fő kérdés, ami fölmerült bennem, hogy a román politikában ennek az irányzatnak mekkora lehet a támogatottsága? Másrészt, ha még kisebbségben van milyen esélyei vannak arra, hogy szélesebb kört elérjenek? Ezek csupán elméleti kérdések, de a valós politikai megvalósulást tekintve érdemes erről is beszélni.

Pé_Zsé 2011.04.18. 11:22:59

@bundifater: Lehet, hogy országos szinten ez a fajta gondolkodás még kisebbségben van, de igazi veszélye az, hogy a kiműveltebb, képzettebb rétegben egyre erősebb. Dan Dungaciu, illetve a bevezetőmben már említett Bogdan Aurescu azért veszélyesebbek az eddig is meglévő nacionalista irányzatoknál, mert ők már kitűnően értik a "brüsszeli nyelvet", nemzetközileg elfogadottak és képesek megteremteni egy újfajta sovén politika ideológiai alapjait. Ehhez társul az Új Jobboldal (Noua Dreapta), mely nemcsak közvetlenül, hanem különféle mellékszervezetein keresztül is (pl. a Rendőrállam Elleni Koalíció - Coalitia Impotriva Statului Politienesc). De erről talán majd egy külön bejegyzésben.

tükörjáték · http://tukorjatek.blog.hu 2011.04.18. 11:57:37

Köszönöm a válaszát. Lehet tévedek, de az Új Jobboldal és ezen erőket vélhetően segíteni fogja az elhúzódó gazdasági válság Romániában és a kormányra váró további nehéz intézkedések. Persze ezekre a kérdésekre legkésőbb a jövő évi nyári önkormányzati választáson kaphatunk majd választ és ezt követően a parlamenti voksoláson.