Választások - 2012 - 1.

 2011.05.18. 02:55

Szinte hihetetlen, de újra választások lesznek Romániában. Már hiányzott! Rendben, ez egy kicsit cinikusra sikerült. Ettől függetlenül, 2012-ben tényleg választások lesznek. Előbb helyhatósági, valamikor késő tavasszal, majd késő ősszel a parlamenti. Jelenlegi állás szerint, a szociáldemokratákból ("baloldali"), liberálisokból ("jobboldali") és konzervatívokból (?) álló Szociál-Liberális Szövetségnek (USL) nagy esélye van nyerni. A jelenleg kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) valószínűleg elhasal, amin a Teodor Baconschi ("párizsi győző!") külügyminiszter hétvégi bejelentése sem fog túl sokat segíteni, aki egymillió szavazatot ígér a levelezéses szavazási rendszer bevezetésével.

Az ellenzéki pártokkal és tévékkel ellentétben nem gondolom, hogy Baconschi ezt az egész egymilliót csak a saját pártjának ígérte. Arra utalt, hogy a legutóbbi szavazáson másfél százezren szavaztak külföldön és ha bevezetik az új voksolási rendszert, akkor ennél nagyobb lesz a részvételi hajlandóság. Én meglehetősen szkeptikus vagyok a külföldi szavazási kedvet illetően. Miközben otthon, ahol legfeljebb néhány utcát kell menni a legközelebbi szavazókörig, lassan már 50 százalék alatti a részvétel még a jelentős választásokon is, nehezen hiszem, hogy a mostaninál nagyobb tömegek vállalják majd az anyagi és fizikai terheket, amivel a külföldön szavazás jár. Ami pedig a levélben szavazást illeti, egyrészt azt még el kell fogadtatni és még ha sikerül is, nem hiszem, hogy jelentősen módosítja majd az eredményeket, mert a külföldi választókörzetek kontinensnyiek, így néhány képviselő sorsa dőlhet el így. Persze, elképzelhető, hogy a PDL számára ez is a túlélést jelenti majd.

Fontos ez a választás az RMDSZ számára is. Nemcsak azért, mert egy nagyon vitatott koalíciós időszak után méretteti meg magát, amikor egy társadalmilag (egészségügy) és egy román-magyar viszony szempontjából (művelődési) minisztérium vezetése jelentős kopást okozott számára a magyar választók körében is. Hanem azért is, mert először vesz részt választáson az RMDSZ úgy, hogy egész Erdélyben kihívói lesznek a magyar közösségen belül is. Ez a Székelyföldön már régóta megvolt, hiszen az MPP saját nevén, vagy eléggé furcsa kombinációkban eddig is megküzdött vele. Most azonban új szereplő tűnik fel az Erdélyi Magyar Néppárt formájában és ez megkeverheti a dolgokat. De erről még lesz szó.

Ma, amolyan bevezetőként, egy interjút közlök, ami egy kicsit technikainak tűnik, de talán nemcsak politológiát hallgatóknak és gyakorló politikusoknak lehet érdekes.

 

Cristian Pârvulescu: „Nagy potenciálja van egy neolegionárius áramlat képviseletének Romániában”

 

A népszavazás nem demokratikus eszköz; a polgármestereket a helyi tanácsoknak kell megválasztaniuk és nem közvetlenül; a fővárosi törvényről szóló vitát össze kell hangolni a regionalizálással; veszélyes az az illúzió, hogy a civil társadalom demokratikus; alaposabban el kell gondolkodnunk a kötelező szavazáson. Íme, csak néhány a Cristian Pârvulescu politikai elemző által a spunesitu.ro-nak adott interjújában felvetett kihívásokból.

spunesitu.ro: Mi a vélemény azon legutóbbi törvényjavaslatról, mely szerint a polgármestereket egy fordulóban választanák meg?

Cristian Pârvulescu: Igen, létezik ez a javaslat a polgármesterekre vonatkozó választási rendszer megváltoztatására abban az értelemben, hogy a többségi, két fordulós rendszerről térjenek át az egyfordulós többségi rendszerre. Nagy-Britanniában a parlamenti választásokon alkalmazzák az egyfordulós többségi rendszert, a relatív többségi rendszert. Nagyon komoly bírálatok vannak e rendszerrel szemben, amit egyesek be akarnak vezetni Romániában. E rendszer fő gondja az, hogy nem demokratikus, vagy semlegesebb kifejezéssel, nem reprezentatív.

Mi a véleménye a PDL-nek a polgármesterek egyetlen körben való megválasztásáról, összekapcsolva a PDL egy másik, a polgármestereknek a helyi tanácsnokok rovására történő megerősítésére vonatkozó javaslatával?

Valójában nem a PDL-é, mindegyik polgármester ezt akarja támogatni. A PDL csak magára vállalja. A tervezetet 2009-ben vitatták meg, amikor a PSD és a PDL együtt voltak kormányon. Nem tudom megmondani, hogy része volt-e az informális koalíció programnak, de már akkor vállalták, mert az egyetlen körös választások – egyértelműen – a már megválasztott, a hivatalban lévő polgármestert részesítik előnyben. Jelenleg a PSD rendelkezik a legtöbb polgármesterrel, csaknem 200 polgármesterrel többje van, mint a PDL-nek.

A PSD mindig több polgármestere volt, de a különbségek ezúttal már nem ugyanolyan nagyok, mint más időszakokban történt. A PDL és a PSD is általában véve falun gyűjtenek polgármestereket, ahol egy ilyenfajta rendszer – 90 százalékos arányban – biztosítja a polgármesterek újraválasztását, tekintette arra, hogy a községek és a kisvárosok szintjén a politikai élet nem létezik.

Következésképpen az esetleg felmerülhető ellenzékek csak a második fordulós koalícióban bízhattak volna, amikor a hivatalban lévő polgármesterrel szembeni elégedetlenségek változásokhoz vezethettek volna. Tehát a polgármester egyetlen fordulóban való megválasztása a már hivatalban lévő polgármesterek továbbmaradásának garanciája.

Tehát a PDL számára csak előny lehet.

A PDL számára kitűnő, a PSD számára kitűnő. A PNL számára vajon rossz?

A Közpolitikai Intézet (IPP) készített egy tanulmány, mely azt mutatja, hogy ha 2008-ban a polgármestereket egyetlen körben választották volna meg, a PNL vesztette volna a legtöbbet, a PDL és az RMDSZ pedig a legtöbbet nyerte volna. Így van?

Ilyenfajta tanulmányokat én is készítettem hajdanán és abszolút irrelevánsak. Én legalább egy bizonyos célból készítettem őket, az IPP-vel szemben, mely azért készíti ezeket, hogy a PDL-t támogassa – amit annyira átlátszóan tesz, hogy tényleg zavaró.

Azért legalább iránymutató értéke lehet?

Nem, nem lehet semmiféle értéke, mert két forduló volt. Amikor két fordulóban kell szavaznom, az első fordulóban mellett, a második fordulóban ellene szavazok. Egy csomó változó van, melyek egyik fordulótól a másikig módosulnak. Amit világosan tudunk az az, hogy ez a rendszer a most hivatalban lévő jelöltet részesíti előnyben.

Ez egy nem demokratikus rendszer, a polgármesterek egyetlen fordulóban való megválasztása?

Abszolút nem demokratikus. Bármilyen többségi rendszer nem demokratikus, mert egy egyszerű előfeltételezésből indul ki, nevezetesen az összes állampolgár közti egyenlőségből. A választási rendszerek a demokrácia előttiek. A demokrácia csak a XX. században jelenik meg, míg a parlamentek, például a választási rendszerek már korábban működtek, ha csak a modern korra utalok.

Márpedig a XVII–XVIII–XIX. századokban az érdek teljesen más volt, mint a demokratikus képviselet. Az érdek az volt, a szavazás cenzuson alapuló is lévén, hogy bizonyos kategóriák legyenek képviselve és az ezek közötti egyensúly megvalósítása: az arisztokráciáról és a burzsoáziáról volt szó. Ezek voltak a polgári kategóriák. Amikor demokráciáról beszélünk, akkor minden polgár hatalomhoz való egyenlő hozzáféréséről beszélünk.

Márpedig ha én a polgárokat két kategóriára osztom, azokra, akik jól szavaztak és azokra, akik rosszul szavaztak, egy diszkriminációt hozok létre és hátrányba hozok azokat a polgárokat, akik nem a győztesre szavaztak. Az egyetlen rendszer, mely az összes polgár képviseletét biztosítja, az az arányos rendszer. Mert függetlenül attól, hogy kire szavaztak, a kérdéses szavazat országos, vagy helyi méretével arányosan lesznek képviselve. Ami engem illet, éppenséggel még a polgármester és a Megyei Tanács elnökének közvetlen megválasztását is hibának tartom.

Úgy gondolja, hogy a polgármestert a helyi tanácsoknak kellene megválasztaniuk?

Abszolút. A polgármestert a Helyi Tanácsnak kell megválasztania, mert ugyanarról az adminisztratív tisztségről van szó. A Helyi Tanács által megválasztottan a polgármester ugyanazon közösség megtestesítője. Miért van szükség két szavazásra, hogy konfliktusokat hozzanak létre?! Nem, ez egy hiba. Ugyanennek kellene történnie megyei és országos szinten is. Az elnök közvetlen megválasztása szegregálja a nemzetet ahelyett, hogy egyesítené. Az elnöknek a lehető legnagyobb többség képviselőjének kell lennie.

Márpedig amikor az elnökválasztáson van I. és II. fordulónk és a társadalmat – ahogy az 2009-ben történt – két egyenlő és ellenséges félre osztod, ahelyett, hogy egy stabil államot hoznál létre, ellenkezőleg, megbontod azt. Következésképpen az egész ilyenfajta választási rendszer, ami az amerikai kapitalizmusból ihletődött, veszélyesnek bizonyul. A kapitalizmus nem demokratikus, nincs semmilyen összefüggés a kapitalizmus és a demokrácia között. A kapitalizmusnak megvan a maga célja és a profitot és a gazdasági hatékonyságot keresi. A nyereségnek és a gazdasági hatékonyságnak nincs köze a demokráciához.

Ellenkezőleg, nagy gondokat okozhatnak a demokráciának. Ez a gazdasági modell, a politikába átültetve, többségi rendszert jelent: a legjobb nyer. Én ezt a „középkori lovagi tornák rendszeré”-nek nevezem, a modern politikai életre alkalmazva. Nem összeférhető a demokráciával, töréseket okoz.

Ugyanez érvényes lehet a parlamenti választáson a többségi rendszer alkalmazására?

A többségi rendszer azt juttatja be a parlamentbe, aki megszerzi a szavazatok többségét, de nem képviseli a veszteseket. Az világos, hogy kettéosztja a társadalmat. Egy demokráciában az a játékszabály, hogy minden polgár egyenlő. Romániában ezt a játékszabályt semmilyen formában nem tartják be.

És ez frusztrációt okoz a polgárok szintjén, amit mindenhol látunk Európában. A demokrácia jelenleg veszélyben van Európában, mert a polgárok, ijedten, a válságtól félve, a szélsőséges pártok felé fordulnak, melyek egyértelműen, nyíltan antidemokratikusak. Például Finnországban, a legutóbbi választáson 18 százalék egy szélsőséges párt felé fordult, miközben Finnország vezető pártjának 21 százaléka van.

Nálunk is van egy ilyenfajta szélsőséges trend, melynek esélye van valósággá válni a 2012-es választáson?

Romániában van egy erős antidemokratikus trend. Igen, úgy hiszem, esélye lesz. A kérdés az, miként szervezed meg politikailag a szélsőségességet. Jelen pillanatban a PRM, vezetője politikai diskurzusának felületes jellege miatt, nem jelent veszélyt. Persze elképzelhető, hogy a PRM 2012-ben bejut a Parlamentbe.

Több törésvonal hat: az átmenet vesztesei, akik 2008-ban kevesebben voltak, de akik 2012-ben többen lesznek, mert az átmenet veszteseinek fogják magukat tartani mindazok, akik vesztettek a 2010-es megszorító politikák miatt. Ők, a legtöbbször, szélsőségesen fognak szavazni. Mindenesetre negatívan fognak szavazni és ha – mint 2000-ben – az abszolút negativitás logikáját fogják követni, akkor a szélsőségek szélsőségére fognak szavazni.

Láttam egy CCSB-felmérést, mely azt mutatta, hogy az USL (a PSD és a PNL–PC által alkotott Szociál–Liberális Szövetség – RS) a 2011 márciusi 65 százalékról 53 százalékra csökkent. Miért esett vissza az USL?

Mert nem elégít ki. Az én szemszögömből nézve, nagy képviseleti potenciálja van egy neolegionárius áramlatnak Romániában, különösen Moldvában. A kérdés csak a képviseletét lehetővé tevő politikai szerveződésé. Két lehetőség van: vagy egy új szélsőséges párt megjelenése, vagy a szélsőséges üzenet átvétele egy meglévő párt által.

Ott van Sarkozy 2007-es stratégiája, aki a tanácsadói javaslatára átvette a Francia Nemzeti Front biztonságra vonatkozó üzenetét a francia szélsőjobbtól és ezáltal megszerezte a szélsőjobb szavazatait és a szélsőjobb szavazataival elnök lett. A biztonsági politikák jelenleg is ezen irányba mutatnak. Franciaországban fennállt annak a veszélye – és Franciaország most teljes mértékben megérzi –, hogy újra feldobva egy szabadesésben lévő párt témáit, ez utóbbi számára lehetővé tették az újjászületést.

A Nemzeti Front, mely nem létezett már, jelentős párttá vált az idei tartományi választásokon: a szavazatok mintegy 15 százalékát kapta meg, ami egyáltalán nem elhanyagolható. De Franciaországban, a többségi rendszer miatt, aki nem szerzi meg az abszolút többséget egy választókörzetben, az nem kerül be a Parlamentbe. És ezáltal ők így némiképp kiesnek a politikából. De meglepetésre azokban a tartományokban, ahol elindultak, a szavazatok 30 százalékát kapták meg. Sok tartományban megelőzték Sarkozy pártját. És ez azt mutatja, hogy van egy kockázat, amikor a tűzzel játszol. Hogy végül a szélsőséges választók az álcázott szélsőségesség helyett az igazi szélsőségességet fogja választani.

Nálunk ki fogja átvenni a szélsőséges üzenetet?

A PDL fogja átvenni a szélsőséges üzenetet? Lehetséges. Ez egy esély a PDL számára, hogy egy szélsőséges, egy szélsőségesen magyarellenes üzenettel nyerjen. Azt hiszem, hogy Lăzăroiu úr (a nemrég leváltott elnöki tanácsadó – RS) már bejelentette ezt. Tehát már tudjuk, hogy a 2012-es kampányban lesz egy magyarellenes kampány. Miért? Hogy visszaszerezzék az erdélyi nacionalista szavazókat, akik nem szavaznak a PSD-re, tehát nem szavaznak az USL-re. Ezek a választók a PDL szemére vetik a szövetséget az RMDSZ-szel, bizonyos – szimbolikusan fontos – minisztériumok átengedését, amilyen a Művelődésügyi Miniszter. Számíthatunk arra, hogy egy ilyenfajta kampányt követnek majd. Nem tudom, hogy ez az a párt lesz-e, amiben Lăzăroiu úr aktivista lesz. De úgy tudom, Lăzăroiu úr már bejelentette, hogy belép a politikába. Tehát egy kicsit elemző, most, néhány hétig, majd belép a politikába.

Visszatérve a helyi tanácsnokokra és a polgármesterekre és a két helyi szintű döntéshozó hatóság közti kapcsolatra… A polgármesterek egyfordulós megválasztásának tervével párhuzamosan van még egy terv, mely a polgármesterek helyzetét erősíti meg a helyi tanácsok rovására: a Helyi Tanács ülésvezető elnökét már nem a tanácsnokok közül fogják választani, hanem maga a polgármester lesz. Van ennek a dolognak valamiféle relevanciája?

Nem hiszem, hogy ez a gond. A helyi tanácsok hatalma amúgy is nagyon kicsi a polgármester hatalmával szemben. A román közigazgatási valóság azt mutatja, hogy a Helyi Tanács szintjén a helyzet siralmas, mert a tanácsnokokat a polgármesterek nagyon könnyen manipulálhatják, zsarolhatják, vagy ellenkezőleg, bevonhatják gazdasági szempontból azokkal a kis ügyletekkel, melyeket bármely polgármesteri hivatal még lefolytathat stb. A polgármestert nem a tanácsnokok konszenzusával választják meg, tehát nincs egy politikai sík és akkor a polgármesterek kénytelenek megvásárolni maguknak a többséget.

A gond azonban a Megyei Tanács elnökével van: valóban, módosítani akarják a közigazgatási törvényt és növelni akarják a Megyei Tanács hatásköreit, melynek korábban nem voltak hatáskörei. A PSD 2008-ban, ultimátumszerűen azt követelte, hogy a parlamenti választásra a választási törvénybe iktassanak be egy cikkelyt, mely a Megyei Tanács elnökének közvetlen, egyetlen fordulós szavazással történő megválasztására vonatkozott. Ez egy furcsa ügy, hogy a parlamenti választás törvényébe bevegyél egy módosítót a helyhatósági választások törvényéhez.

Csakhogy a közigazgatási törvényt nem módosították. Tehát a Megyei Tanács elnökét közvetlenül választják, de nem rendelkezik egy polgármester hatásköreivel. És akkor a Megyei Tanácsok elnökei, akik valójában a román politikai élet nagy szakaszgyőztesei megpróbálnak hatásköröket is szerezni és valószínűleg sikerül is majd nekik, mert a román társadalom amorf és ezek a részletkérdések jelentékteleneknek tűnnek.

Támogatja a választási törvénykönyvet úgy, ahogy azt az év elején közvitára bocsátotta az Állandó Választási Hatóság (AEP)?

Igen, a választási törvényt a Pro Democraţia javasolta. Abszurd lenne, ha nem támogatnám. Az AEP nemrég óta tevékenykedik. A Pro Democraţia javasolta az első választási törvénykönyvet 2000-ben. Állandóan támogattuk az választási törvények egyetlen törvénykönyvbe egyesítését, hogy biztosítsuk a választási folyamat egységét és harmóniáját. A választási törvénykönyv jelenleg a technikai szabályok együttese, ami nem tesz mást, mint megkönnyíti a választási folyamatot, nem vonatkozik a képviseleti rendszerre.

Sajnos, nem lévén egy komoly vita a képviselettel kapcsolatosan, a közvélemény szintjén van egy többségi-párti tendencia, ha nem történik egy komoly kampány. Amikor a felmérésekben elvégeztünk egy gyakorlatot, amiben megkérdeztük az emberektől, hogy „Személy szerint ön elfogadná, bár szavazott egy jelöltre, hogy ne legyen képviselete a tanácsban/parlamentben?”. A válasz „nem” volt. Tehát amikor tudatába jutnak annak, hogy ez hátrányosan érinti őket, hogy veszélybe kerül a képviselethez való joguk, abban a pillanatban nagyon komolyakká válnak.

Egy adott pillanatban azt mondta, hogy az egyéni körzetes választás, ahogy az jelenleg hatályban van, lehetőséget jelent arra, hogy a „választók vállalják a polgári felelősséget és hogy azok, akiket meg fogjuk szavazni, azok tényleg a választottaink lesznek”. Milyenek a választottaink 2011-ben, nagyobb mértékben érezhető, hogy a választottaink, mint az egyéni körzetes előtt?

Nem. Különböző okokból, az emberek nem érzik ezt. Egy választási rendszert és egy politikai rendszert nem szoktak egy választás után megváltoztatni. A parlamenti politikai képviselet kérdése nem a választási rendszer gondja, hanem a pártok által gyakorolt káder-, jelölt-kiválasztási módjáé. Tehát ha elégedetlenek vagyunk a parlamenti képviselők minőségével, nem a választási rendszer a hibás.

A választó is, aki hagyta magát becsapni egy olyan jelölt által, akinek helyi javaslatai voltak a parlamenti választáson, ugyanilyen mértékben hibás. Amikor a felelősség növekedéséről beszéltem, a tájékozott polgárokra utaltam. A polgár valójában csak a tájékozott, mert különben nem lenne polgár, hanem csak a hatalom tárgya.

Az USL felvetett egy javaslatot, egyelőre csak a diskurzusok szintjén, melynek értelmében a választási törvénybe specifikus lépéseket fognak bevezetni a választási csalás megakadályozására. Azzal, hogy üzenetébe átveszi a csalás ezen sztereotípiáját segíteni fog az USL-nek mozgósítani a választókat?

A szavazás egy lelkiállapot. A PSD nagyon jól érti, mennyire fontos a közigazgatási és politikai források ellenőrzése a választások pillanatában, a kormányon lévők pedig előnyben lesznek. A liberálisoknak 2008-ban nem sikerült túl jól hasznosítaniuk ezt az előnyt. A 2011–2012-es PDL egy erős PDL? Nem. De a parlamenti választási eredmény biztosan függ a helyhatósági választás eredményétől (Romániában a magyarországi sorrend fordítottja van, előbb tartják a helyhatósági és aztán a parlamenti választást. – RS). Nem határozva meg teljesen a parlamenti választási eredményeket, elegendő számú polgármester megléte nagyon segíti egy pártot abban, hogy kampányoljon és kivédje a többi párt kampányát.

Márpedig a csalás megoldásának lehetősége a helyhatósági választáskor nagyon nehéz, mert a csalásnak nincs semmi köze a szavazás napjához. A szavazás napján zajló csalás ma az egész világon egy kivétel. A csalás általában véve a szavazás kampány alatti, vagy kampány előtti elcsalását, vagy befolyásolását jelenti. Milyen lépéseket lehet tenni e helyzet kivédésére?

Az elsősorban a választók polgári kompetenciájától függ. A polgári kompetencia nem törvénnyel, hanem oktatással módosítható. Bizonyos elfogadható tisztességességi fokkal rendelkező választások lehetőségéről Romániában csak két nemzedék és folyamatos polgári nevelési erőfeszítés után beszélhetünk. Amúgy ki lehet találni egyre keményebb ellenőrzési formákat, de nehéz lesz kivédeni a választási csalást mindaddig, míg nem léteznek a csalás bebizonyításában érdekelt intézmények.

Az AEP kapott hatásköröket a pártok magánfinanszírozásának ellenőrzésére (a Pro Democraţia volt az, mely ilyenfajta hatásköröket javasolt az AEP számára). Valójában az AEP az APD (Pro Democraţia Egyesület – RS) kitalációja, amit Cozmâncă 2003-ban átvett és bevezette a választási törvénybe. Ám nekünk, a választási törvénykönyvünkben, más elképzelésünk volt az AEP-ről: már akkor azt javasoltuk, hogy az AEP-n belül legyen egy főosztály, mely a pártok finanszírozásának ellenőrzésével foglalkozik.

Csakhogy ez a főosztály, bár 2008 óta működik az AEP-n belül, semmilyen elemzést nem készített a finanszírozásról, a könyvelések kivételével. Nem próbálta kideríteni, hogy miként költötték el a pénzeket és mi a forrásuk. És ez azért, mert az AEP olyan intézmény, mely nagyrészt átpolitizált maradt. Azt hiszem, szükség van az AEP reformjára, de a legjobb reform a megszüntetése és egy abszolút új intézmény létrehozása lenne.

Mégis, mi lenne a megoldás?

A csalás eltűnése naivitás: beszélünk csalásról az amerikai választáson, beszélünk csalásról 2008-ban, a franciaországi, az olaszországi stb. helyhatósági választásokon. Belgium és Görögország azok az országok, ahol nincsenek csalási botrányok. Ez azért, mert ott kötelező a szavazás. A világ országainak többségében kötelező a választás; az európai országokban nincs kötelező szavazás (ezekben az országokban a kötelező választás kivétel lévén).

De ez nem oldja meg a csalás gondját Latin-Amerikában. Miért? Mert ahol a választók száma nagyon nagy, a csalással kapcsolatos kiadások nagyon nagyok. Ez nem jelenti azt, hogy nincs csalás. Ez azt jelenti, hogy a hatása sokkal kisebb. Jó, ha elgondolkodunk a kötelező szavazáson.

Ami a június 19-i bukaresti népszavazást illeti, a kérdések vitatottak. Miért vannak azok a törvényességen kívül, mert nem egyértelműek, mert sok van, mert nincs közük a fővárosi törvényhez?

A népszavazás törvénye, sajnos, nem annyira világos a kérdések megfogalmazását illetően. De az, ahogy a kérdéseket megfogalmazták a lehető legvilágosabban megmutatja, hogy a népszavazás kérdésében a tanácsnokok többsége egy bohózat mellett döntött. A kérdéseket úgy fogalmazták meg, hogy elfogadhatatlanok legyenek: vagy minél kisebb szavazási részvételt produkáljanak és a szavazás érvénytelenítéséhez vezessenek, vagy a népszavazás mások, az ellenzék általi megsemmisítéséhez.

A népszavazás területén a gond az, hogy vannak jó gyakorlatok, melyeket az Európa Tanács igazolt. A Tanácsnak vannak ezzel kapcsolatos ajánlásai. De itt nem törvényességről beszélünk, hanem csak jó gyakorlatokról, melyek semmilyen módon nem tartanak be. A kérdések nem egyértelműek, tudatosan zavarosak, sőt éppenséggel ellentmondásosak. A gyakorlatban egy népszavazáson egyetlen kérdést tesznek fel. Romániában már 2009-ben visszaéltek, két kérdéssel.

A felmérések azt mutatják, hogy a bukarestiek nem értenek egyet a fővárosi törvénnyel…

Az emberek, általában véve, konzervatívok és ebből következően elutasítanak bármiféle változást, mert nincs semmilyen vita. Amit azokkal a felmérésekkel le akartunk mérni, az a közvélemény népszavazás kérdésével kapcsolatos tájékozottsági foka volt. És azt tapasztaltuk, hogy a helyzet a lehető legvilágosabb, a Bukarestet megváltoztatni akarók hátrányára.

Mert azok a közmeghallgatások, melyeket Bukarest közigazgatási felosztásának módosítására vonatkozóan tartottak, improvizáltak voltak. A Bukarestért folyó csata a Bukarest forrásaiért folyó csata. Ezen gazdasági források ellenőrzése jelentős politikai forrássá válik. Ami a bukaresti törvényben, választási szempontból, súlyos az az, hogy megpróbálja a tanácsnokok megválasztása esetében bevezetni az egyfordulós többségi rendszert. És egyenlőtlenséget hoz létre a bukaresti tanácsnokok és az ország többi tanácsnokai között.

Mert ezeket a bukaresti tanácsnokokat parlamenti képviselői szinten fizetnék meg, míg a többi tanácsnokot a köztisztviselők bérezéséről szóló törvény szerint. A bukaresti szavazási részvétel már most vitatható, az egyfordulós többségi rendszer szerinti választás nem vezethetne máshoz, mint ahhoz, hogy elhanyagolható többségek, egy lakótelep lakosainak kevesebb mint 10 százaléka adná a helyi tanácsnokokat és a többséget.

Tehát a korrupciós kockázat nagyon nagy és e szempontból a törvény nagyon veszélyes.

Azért egyes kerületek nyernek majd azon, hogy egyetlen költségvetés lesz?

Az összes többi kerületet hátrányosan érinti majd a bukaresti törvény, mert az, amit Elena Udrea a jelenlegi törvénynek nyíltan a szemére vet az az, hogy a kerületek számára létrehozott egy rendkívüli költségvetést: például az 1. kerületnek csaknem akkora költségvetése van, mint Bukarestnek. Ám úgy vélem, hogy ezeket a városi, bukaresti szintű politikákat a Románia regionalizálási politikájával szoros összefüggésben kell nézni.

Nem értem, miért ez a sietség most a bukaresti törvény módosításával, amikor a bukaresti törvényt egyszerre vitathatnánk meg Románia regionalizálásával és létrehozhatnánk a Nagy-Bukarestet, amikor a régiókat is létrehozzuk: létrehozzuk Bukarestet, mely magában foglalja Ilfov megyét. És aztán politikatípusokon gondolkodhatunk különféle szinteken: regionális, megyei jogú városi és kerületi.

Az országos népszavazás, e pillanatban, híján van a demokratikus tartalmának, a demokratikus potenciáljának?

Nem hiszem, hogy a népszavazás egy demokratikus eszköz. Sohasem volt és nem is lehet demokratikus eszköz. A népszavazás egy többségi eszköz, mely kierőszakolt többségeket hoz létre, vitatható témákban. Még a polgári kezdeményezésű népszavazás, amivel nem rendelkezünk, sem mindig demokratikus, hát akkor egy politikusok által meghatározott népszavazás. Többfajta népszavazás van: állampolgári kezdeményezésű (Svájc), eltörlő (Olaszország), konzultatív.

Egy viszonylag demokratikus népszavazás az olaszországi eltörlő. Ez a népszavazás a polgárok által elfogadhatatlannak tartott törvényeket a polgárok kezdeményezésére népszavazással megsemmisíti. De az a népszavazás, amit az elnök, a helyi tanácsnokok, a polgármesterek, a főispánok kezdeményeznek, ezek nem fejlesztik a demokráciát, ellenkezőleg.

Romániának egy másik hatóságnak is rendelkeznie kellene a népszavazás kezdeményezésének hatáskörével, az elnökön kívül?

Nem, a népszavazásnak polgári kezdeményezésűnek kellene lennie és nagyon világos ügyekre kellene irányulnia: például egy eltörlő, nem törvényhozó népszavazás. Van egy egész vita a népszavazásról: vannak híres kutatások, melyek azt mutatják, hogy a népszavazást különösen a diktátorok használják: III. Napóleontól, Hitlerig, Mussoliniig stb.

Másrészről sok, a politikai osztály teljesítményével elégedetlen európai polgár szintjén létezik az óhaj arra, hogy a népszavazást egy politikai beavatkozási formaként alkalmazzák. Valójában a politikai pártok alternatíváját akarják létrehozni, ami nagyon kockázatos, mert a politikai pártok specializáltak. De a népszavazást a polgárok fegyvereként használják a politikusok ellen: a 2005-ös franciaországi népszavazás az európai alkotmányról nem annyira egy EU elleni, hanem főleg egy Chirac elleni népszavazás volt.

(…) A népszavazásnak nincs jó hírneve, a népi voksnak nincs jó hírneve. Hitler két népszavazással szilárdította meg a hatalmát, amiken a németek masszívan részt vettek: az egyik a politikai pártok betiltására vonatkozott, a második a Weimari Köztársaság felszámolására és a III. Reich létrehozására.

A jelenlegi kontextusban, amikor amúgy is csak az elnök kezdeményezhet népszavazást, a Parlamentnek nem kellene szintén rendelkeznie ezzel a hatáskörrel?

Nem, abszurdnak tartom, hogy a Parlament rendelkezzen a népszavazás kezdeményezésének hatáskörével, tekintettel arra, hogy a Parlament rendelkezik a törvények megszavazásának hatáskörével. Nem, azt hiszem, ezt a hatáskört csak a polgároknak kellene megadni, de úgy kellene kigondolni, hogy a szélsőséges pártok az eszközt ne használhassák fel arra, hogy az állam pénzén folytassanak propagandát.

Egy népszavazás, főleg válságos időszakokban, egy államot eltérítheti a demokratikus pályájáról. Azt hiszem, hogy a népszavazás alkalmazásában visszafogott államok nagyon óvatosak és megpróbálják minél jobban felhasználni az összes többi számára létfontosságú politikai stabilitást.

Mikor kell módosítani az Alkotmányt?

De miért kell módosítani? Nincs semmilyen sürgőség, jelenleg, az Alkotmány módosításában. Az Alkotmányt betartani kell és nem módosítani. Mindenestre, a válság után, amikor a politikai helyzet lecsillapodik. És mindenestre jelen pillanatban nincs egy alkotmánymódosításhoz szükséges többség. Következésképpen a módosításról szóló vita már a 2012-es választásra vonatkozó vita. A választási kampány az alkotmánymódosítás témájában is elkezdődött.

Traian Băsescu miért jelentett be egy népszavazást az alkotmánymódosítási tervezet elfogadására a 2012-es helyhatósági választással egyszerre, amikor tudta, hogy nem fog átmenni a Parlamenten?

Mert segíteni akar bizonyos politikai pártoknak, ahogy azt a saját jelölésével tette, a népszavazás felhasználásával. Ezért mondom, hogy a népszavazás egy veszélyes eszköz. Romániában, eddig, nem a polgárok mondtak véleményt népszavazáson keresztül, hanem csak a politikusok.

Tartalmasabb lenne a helyi népszavazás, mint az országos népszavazás?

Igen, azt hiszem, egy helyi polgári kezdeményezésű népszavazás nagyon hasznos lenne, mert ellensúlyozná a helyi oligarchiákat.

Mi történt a civil társadalommal 2010-ben, hogy nagyon néma volt?

A test nélküli szépséggel? Mi mind vagyunk a civil társadalom, nem csak néhány szervezet. A civil társadalom válságon megy át, akárcsak a román társadalom. Egy többszörös válságon: pénzügyi válságon, identitásválságon, üzenetválságon stb.

Nem kellett volna hangosabbnak lennie?

Mihez viszonyítva hangosabbnak?

Hogy felpanaszoljon bizonyos visszaéléseket, talán…

A szakszervezetek nem tartoznak a civil társadalomhoz? Hangosabbak voltak, mint valaha.

2010 nem volt a szakszervezetek kudarca?

Az én szemszögömből nézve, nem. A mogulok tévéi, vagy a politikusok szemszögéből nézve, igen. Olyan szakszervezeti mozgósítás volt, mint amire 1993 óta nem került sor Romániában. Sikertelenség, nem.

A döntés befolyásolására vonatkozó képtelenségre utalok.

Nos, Franciaországban volt olyan nap, hogy hárommillió ember vonult utcára a nyugdíjtörvény ellen és nem módosították. Ez teljesen más. Az embereknek meg kell érteniük, hogy amikor szavaznak, akkor egy bizonyosfajta politikát szavaznak meg. Ezek a tiltakozási mechanizmusok pedig olyan mechanizmusok, melyek nem tudják módosítani a döntéseket.

Amikor egy politikai párt hatalmi helyzetben van, akkor a hatalom forrásainak előnyével rendelkezik. Én is tudni szeretném, a szakszervezeteknek, vagy az NKSZ-eknek hányszor sikerült törvényeket visszafordítani?! Igen, a lobbiknak és a fizető üzletembereknek sikerült, de nem a szakszervezeteknek és a civil társadalomnak. Ellenkezőleg, a civil társadalom szerepe nem a tiltakozás, hanem a bírálás. De ez egy bonyolultabb vita, mert elsősorban nem tudjuk, mit jelent a civil társadalom egy ortodox országban, hogy a civil társadalom demokratikus, vagy nem demokratikus. Azt hiszem, nagyon veszélyes az az illúzió, hogy a civil társadalom demokratikus.

A demokrácia középpontjában egy bizonyos érték van, az egyenlőség. A román társadalom, ellenkezőleg, diszkriminatív: a romák kérdése, a nők kérdése, antiszemitizmus, magyarellenesség stb. Az ezen álláspontokat kifejező társadalom szintén civil társadalom. Tehát a román civil társadalom gondja egy demokratikus civil társadalomé. A demokratikus civil társadalmat pedig elsőként érinti a gazdasági válság. A megnyilvánulásához forrásokra van szüksége.

(Forrás: Adevărul, 2011. május 17., 12:18)

 

 

Címkék: pnl rmdsz usl psd pdl

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr752912809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.