Ma újra egy olyan cikket ismertetek, mely nem igényel túl sok kommentárt, a szöveg magáért beszél. Ám érdemes elgondolkodni azon, milyen esélyei vannak egy tisztességes magyar–román kapcsolat kialakulásának, míg a román politikát olyan tanulatlan (ld. a Finnországgal kapcsolatos részt) és egyszerű gondolkodású (ld. a Tőkés nyelvhasználatával kapcsolatos zagyvaságot) emberek határozzák meg, mint Paşcu euroképviselő?

 

 

 

Ioan Mircea Paşcu euroképviselő: „Tőkésnek autonomista célkitűzései vannak Brüsszelben”

 

Ioan Mircea Paşcu euroképviselő azt mondja, Tőkés László volt református lelkész (így! – RS) nem beszél románul az Európai Unió Parlamentjében, holott – elméletileg – Romániát képviseli a közösségi törvényhozásban.

Védelmi miniszter volt az Adrian Năstase által vezetett kormányban és mandátuma alatt (2000–2004) Románia az Észak-Atlanti Szövetség tagja lett. Ioan Mircea Paşcu most Brüsszelben tevékenykedik az Európai Parlament képviselőjeként, a szocialisták csoportjához tartozva. A világ teljesen másképp látszik az EU fővárosából, „Az Adevărul asztalánál” e heti meghívottja pedig megerősíti a román és az európai nyilvános napirend közötti törésvonalat. Ioan Mircea Paşcu azon a véleményen van, hogy belpolitikai téren magunk tesszük magunkat sebezhetővé azzal, hogy a megosztottságot ápoljuk a legmagasabb szinttől a társadalom alapjáig. A lengyeleket említi példaként, akik mindenki tiszteletét elnyerték a nemzeti érdekért megnyilvánuló cselekvési egységgel, függetlenül egyesek politikai irányultságától. A PSD-s euroképviselő a brüsszeli kollégájáról, Tőkés Lászlóról is beszél, akinek saját célkitűzései vannak a közösségi törvényhozásban.

 

Névjegy

– Ioan Mircea Paşcu 1949. február 17-én született Szatmárnémetiben.

- Közgazdász és 1980 óta a politikai tudományok doktora.

– A forradalom előtt kutatóként dolgozott a bukaresti Politikatudományi Intézetben, egyetemen is dolgozva.

– Már a forradalom hajlamán bekapcsolódott a politikába, a FSN (Nemzeti Megmentési Front – RS) képviselője lévén a CPUN-ban (Ideiglenes Nemzeti Egységtanács – RS), majd elnöki tanácsadó, parlamenti képviselő és védelmi miniszter az Adrian Năstase által vezetett kormányban.

– Jelenleg PSD-s euroképviselő.

 

„Ellenséges érzések halmozódnak fel Európában”

Adevărul: Képes még ellenállni az EU a gazdasági válság egy újabb hullámának?

Ioan Mircea Paşcu: Az Európai Unió egy egyedülálló kísérlet és egy olyan kontinensen, mely két világháborút adott, a jelenleg elért integrációs szint megvalósulása egy szinte elképzelhetetlen ügy. Szüleink ezt nem is képzelhették volna el, még kevésbé a korábbi nemzedékek. Kettős motiváció volt, amikor létrehozták az Európai Uniót. Az első politikai volt, mert olyan vezetők, mint Churchill rájöttek, hogy a háború utáni asztalhoz, amelynél a két hatalom ülni fog, Európa csak akkor fér oda, ha egységes. És akkor ez a terv politikai tervként indult, így nem lehetett eladni és akkor kereskedelmi tervként adták el. És valóban, 1957-ben megjelent a közös piac, a vámok megszüntetése stb. Az országok elkezdtek az e tervhez való társulásban egy egyenes és közvetlen érdeket látni. Innentől kezdve a dolgok lassan-lassan saját tehetetlenségi erőt nyertek. Tovább toltuk ezt az integrációt, túlléptünk az európai közösségeken, eljutottunk az Európai Unióig, eddig a pillanatig…

De úgy tűnik, holtpontra jutottunk…

Nem azt mondanám, hogy „holtpont”, hanem azt, hogy egy törésponthoz érkeztünk. Miért? Mert ez a pozitív motiváció kimerítette forrását. És akkor, látja, jelenleg szükségből folytatjuk az integrációt, a válság nyomása alatt, az euró-övezetre nehezedő ezen nyomások alatt. Az integráció folytatódik. Csakhogy ezúttal negatív motivációval. Vagyis már nem engedhetünk meg magunknak egy olyan hiányt, mely kisiklathat egy országot egy olyan övezetből, mint amilyen az euró-övezet és akkor megjelennek az ellenőrzött költségvetések. Eddig a költségvetés volt a szuverenitás vegytiszta kifejeződése. Íme, hirtelen mások által engedélyezetté válik.

Elméletileg ez volt már eleve a cél…

És kezd működni. Működni fog. Az igazság az, hogy most – az integráció folytatásának negatív motivációja miatt – elkerülhetetlenül ellenséges érzések halmozódnak fel. És nem tudhatod, hogy ezek az ellenséges érzések mikor fognak máshol kitörni, amikor mást akarunk majd tenni. Aztán, túljutva ezen a válságon, ami Európa hátrányára van, más szereplők lépnek be a játékba, mint amilyen Kelet-Ázsia. Vonalat kell majd húznunk és meg kell néznünk, a korábban közös politikából időközben mennyit államosítottak újra, beleértve a polgárok szabad közlekedését. Látja Dánia esetét.

Példátlan korlátozások léptek életbe…

Olyan országokban, melyek barátaink, vagyis a „latin népfaj”-ból valókban – Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban. E tekintetben onnan kaptuk a legkegyetlenebb csapásokat.

Végül is Hollandia a legvehemensebb.

Hollandia a legvehemensebb… Hollandiában van egy szélsőséges politikai párt, mely tagja a kormánykoalíciónak és mely a koalícióban való részvételt Románia és Bulgária elleni kemény lépésektől tette függővé. Itt nem a holland polgár bizalmatlanságáról van szó. Egy politikai szintű kompromisszumról van szó Hollandiában, amit nekünk, mintha idióták lennénk, bizalomhiányként adnak el. Nekem úgy tűnik, ezeket a dolgokat nem nyelhetjük le. Legalább mondjuk ki, hogy megértettük miről van szó!

Ez igaz, de Európában a szélsőséges mozgalmak felerősödése a trend…

Igen, persze. Nézze meg Finnországot, Magyarországot stb. Ez igaz, itt egyetértek azzal, hogy talán azért, mert volt ez a három éves különbség – egyesek 2004-ben léptek be az EU-ba, mi 2007-ben – rossz pillanatot fogtunk ki. Vagyis, más szavakkal, az „egyetemi” helyek száma drasztikusan csökkent és az eddig 300 helyett már csak 15 van. Románia a „peches jelölt”.

„Megpróbáljuk a radar képernyőjén tartani a Moldovai Köztársaságot”

Számít-e még ma Románia az Európai Unió térképén, az, hogy miként kezeljük a közösségi napirendet?

Nos, el akarom mondani, hogy a tanácsokon és csúcstalálkozókon megjelenő Románia feliratú táblácskán kívül nem tudok többről. Mert nem érzékelem. Eddig nem hallottam olyan európai politikáról, amit döntő módon befolyásolt volna Románia. Ezzel szemben hallok arról, amit Lengyelország tesz. És valóban, Lengyelország minden pakliban, minden játékban benne van. Mi a pálya szélén állunk. Van egy bizonyos álláspontunk a Moldovai Köztársasággal kapcsolatosan, de ezen túlmenően nem vagyunk jelen. Az európai témákkal kapcsolatos egyetlen vita közvetve zajlik, az Európai Parlamenten belüli vitákon keresztül. Ott csak a parlamenti frakciókkal vagyunk jelen.

Egyesek azt állítják, hogy Románia eléggé Brüsszel mögé bújik, ami a Moldovai Köztársasággal kapcsolatos üzenetét illeti…

Nem. Rendben, itt van egy másik ügy is. Amikor te általában véve nem számítsz, nem vesznek figyelembe, akkor hiába állsz elő követelésekkel, mert azokat nem veszik számításba. És akkor, e szemszögből nézve, egy nyomatékosabb politika a Moldovai Köztársasággal kapcsolatosan nem lenne odaát hiteles, nem valósítanánk meg túl nagy dolgot. Amit megpróbálunk megtenni és itt elmondhatom, hogy van egy együttműködés a politikai spektrum szélte-hosszában, az az, hogy legyen egységes álláspontunk a Moldovai Köztársaságról szóló jelentésről. Nagyon jól együttműködünk a missziónkkal, tehát a dolgok e célkitűzés esetében nagyon jól mennek. Ám mi megpróbáljuk megtartani a Moldovai Köztársaságot a „radaron”, miközben Észak-Afrikában, például, jelentős érdekek vannak.

Észak-Afrika mindenki figyelmét elvonta…

Igen és a forrásokat. Mert felülvizsgálták a szomszédsági politikát. Amúgy is felül kellett vizsgálni, de ha az észak-afrikai események egybeestek a felülvizsgálattal, akkor természetesen a dolgokat megtették. Itt nem vagyunk egyedül. A lengyelek is, a svédek is érdekeltek abban, hogy megőrizzék az Unió figyelmének és forrásainak egyensúlyát.

A „Severin-ügy” befolyásolta valamiképpen az európaiak románokra vonatkozó felfogását?

Nem a románokra és Romániára vonatkozót, mert a parlamenti képviselő, normális módon, egyénként jelenik meg. Vagyis az európai képviselők többsége önmagukban személyiségek, kevésbé számít a származási ország. És akkor az ügy, így, vagy úgy, Adrian személyiségénél ragad le. De el akarom mondani, hogy a dolgok itt is… Látja, az a brit bulvárlap, mely megszervezte az egész ügyet, Murdoch csoportjához tartozik, aki benne van egy óriási botrányban.

Adrian Severinnek kapóra jött a News of the World-del kapcsolatos botrány…

Még a sajtónak is be kell tartania a törvényt. Vagyis sohasem beszélnek arról, betartották-e, vagy sem a törvényt, milyen súlyosan sértette meg azt a sajtó. Ha nem történt volna ez meg, a sajtó totális ellenőrzési helyzetben lett volna, főleg Nagy-Britanniában, ahol Murdoch a választás előtt kijelentette, hogy többé nem a munkáspártiakat, hanem a konzervatívokat támogatja. És a dolgok alapvetően megváltoztak. Tehát ez a hatalom, íme, jelen pillanatban, harcban áll. Éppen azért, mert nem tartotta be a törvényt. Végső soron senki sem áll a törvények felett. Beleértve a sajtót.

A politika oldaláról nagy késztetések vannak a sajtó ellenőrzésére…

Határozottan vannak. Csakhogy nézzük csak meg. Az írott sajtónak egyre kisebb helye van, mert már nem tud reagálni. Már nem tud olyan gyorsan reagálni a nagy híráramlatra.

Tudja, a tévé megjelenésekor is elsiratták az írott sajtót és mégsem halt meg…

Nem, nem, nem, valószínűleg meg fog maradni, mert az emberek továbbra is inkább egy újságot akarnak majd lapozgatni a reggeli kávé mellett, semmint, hogy egy iPad-et olvassanak. Én iPadon olvasom és így több olvasnivalóm van.

A „scripta manent” mondás mély nyomokat hagyott az olvasóban…

Megmarad, megmarad, de látja a reakció, amikor történik valami fontos, nem lehet gyors. Képesek azonnal egy második, vagy harmadik kiadással megjelenni?

Minden újságnak van már saját honlapja, ahol el lehet olvasni a „frissítéseket”. Az újságok több elemzést fognak ezentúl nyújtani.

És akkor a honlapra megyünk és a honlapon végrehajthatjuk ezt a frissítést és új híreket jelenthetünk meg. Tehát hirtelen a technológia ezen övezet felé tol minket.

„Egyesek óvakodtak Adrian Severintől”

Visszatérve az Európai Parlamenthez és a nyugatiak elképzeléséhez Romániáról azon botrány hatására, amiben érintett volt Adrian Severin. Ön szerint Severin úr sokakat „megharagított” a botrány előtti befolyásával? Ő megpróbálta azt sugallni, hogy minden ebből adódott…

Én általában nem akarom, hogy… Én magamra szabtam egy bizonyos viselkedést, egy bizonyos hozzáállást ehhez a helyzethez és nem szólaltam meg, nem mondtam véleményt erről az ügyről. Adriannal olyan régóta ismerjük egymást, a forradalom előttről. Ezek az ő gondjai, rá tartoznak. Váltottunk néhány szót, persze, mert én nem voltam az a fajta ember, aki másnap már nem ismeri meg, mindazok után, ami történt. Sőt, ellenkezőleg. Az én esetemben, ha valaki az ismerősöm lesz, folytatom a kérdéses kapcsolatot. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe…

Vannak egyesek, akik óvakodtak tőle az Európai Parlament folyosóin…

Vannak egyesek, akik óvakodtak tőle. Vannak egyesek, akiket ő hozzá közelállóknak tekintett. Volt egy beszélgetésünk és elmesélte, hogy most úgy tesznek, mintha nem látnák. Ami végső soron ostobaság. Mert, hogy is mondjam, ez nem egy betegség. Ha beszélgetek Severinnel, nem kapom el a „betegséget”. Jogom van azzal elbeszélgetni, akivel akarok, végső soron senki sem írhatja elő nekem, kivel beszélgessek. Tehát szeretném, ha megértene, nem akarok belemenni ezzel kapcsolatos részletekbe.

„Tőkés Lászlót sohasem hallottam pozitívan beszélni Romániáról”

Tőkés Lászlót szokta látni az európai parlamenti román frakciókban?

Tőkés László, ez világos, a saját célkitűzéseivel érkezett oda.

Szokta még látni az önök környékén?

Látjuk, látjuk…

A román csoportban, vagy inkább a Magyarországéban?

Nem a román csoportban. Természetesen, ő az elejétől fogva eljött és magyarul beszélt. Az világos, hogy a saját személyes célkitűzéseivel érkezett, az autonomista célkitűzéssel.

Vagy Budapest célkitűzéseivel…

Budapest célkitűzéseivel, de ne feledjük, hogy a román politikai erők támogatásával került oda.

Nevezetesen Traian Băsescu elnök támogatásával…

Az elnökével. Ne feledjük, hogy ő valójában a független jelöltség módszeréhez volt kísérleti egér. Mert ő volt 2007-ben és „másvalaki” 2009-ben. A módszer mindkét esetben működött. A szavazatokkal, melyek…

Vagyis Elena Băsescu esetében is, hogy nyíltan beszéljünk.

Ön mondta!

Ön sugallta, hogy kiről van szó.

Igen, szóval ezzel kapcsolatosan legyünk nagyon világosak: nem hiszem, hogy Tőkés László a célkitűzéseivel csalódást okozott volna a PDL-nek, vagy Traian Băsescu elnöknek. Azt hiszem, hogy őt távirányították ebben az ügyben, nagyon jól ismerve a célkitűzéseit. Itt nem jöhet senki azzal… Senki sem kérdezte meg az elnök úrtól: „Băsescu úr, meglepte önt az, hogy Tőkés úr, ahogy odakerült ezt, meg azt tette?” Senki sem kérdezte és ha senki sem kérdezte, az elnök úr sem sietett felhozni az ügyet.

Az ironikus árnyalaton túl nem gondolja, hogy a Tőkés úr által kifejtett magyarpárti lobbitevékenységgel súlyos károk érik a román államot?

Az biztos, mert itt vannak bizonyos dolgok. Végső soron román állampolgár. Egyszer feltettem egy kérdést és nem kaptam rá választ. Ha van egy román tisztségviselő, aki magyar állampolgárságot is kér és gyakorlatilag ő két hűségesküt tesz – egyet a román államra, ahol tisztségviselő is és egy másikat a magyar államnak, ahol állampolgárságot kér és megkapja –, melyik fontosabb számára?

Létezik az az elv, hogy az „utolsó csatlakozás” számít…

És akkor vannak bizonyos ilyenfajta dolgaink… Ezen túlmenően, igaz, van egy bizonyos kár, mert én sohasem hallottam őt pozitívan beszélni Romániáról. Nem hallottam. Sőt, vannak azok a politikai nyilatkozatok, melyeket „one minut speach”-eknek neveznek, mert csak egy percet tartanak. Mivel 700 és valamennyi ember van, nem mindenki beszél, de mindenképpen, ha 70 ember szólásra iratkozik fel és mindenki egy percet beszél – akkor az már 70 perc. Tőkés László mindig szót kapott. Vagyis nekünk azt mondták: „Nem, ön egy hete beszélt, tehát el kell telnie nem tudom mennyinek, hogy újra beszélhessen!”, de ő beszélt, mert így intézték. A második ügy: az, ahogy alelnöknek megválasztották. Teljesen homályos! Senki sem tudta, miről szavaznak, amikor pedig felvilágosításokat kértünk, Tőkés László frakciójának elnöke felállt és távozott. Faképnél hagyott minket. És végül kaptunk egy tájékoztatót, amiben azt mondták nekünk, hogy a választás érvényes volt és ezzel ennyi.

Az emberek tévedésből szavaztak?

Az egy összevisszaság volt. Nem tudta, hogy magyarázza el, a gép nem működött, ezt mondta nekünk. Egy összevisszaság volt és végül megválasztották. Rendben, elfogadták, ez van! Túlléptünk ezen. Úgy kétszer-háromszor vezetett olyan üléseket, melyeken én is jelen voltam. De van egy fontos ügy: Tőkés László állandóan magyarul beszél. Néha-néha szokott még angolul is beszélni. Én a Külügyi Bizottság alelnökeként vezettem egy ülést, ahol megvitatták az egyik jelentését. A következőket mondhatom el: románul beszéltem. Jogom van ehhez.

A román nyelv hivatalos nyelv az EU-ban…

El akarom mondani, hogy én általában angolul beszélek. Nagyon keveset beszélek románul. Miért? Mert pontosan akarom továbbadni azokat az árnyalatokat, melyeket én érzek. Lehet, hogy a tolmács akkor nem találja meg a legjobb szót, amivel azt adhatja tovább, amit én akarok és akkor inkább angolul beszélek. De akkor románul beszéltem. Elmondhatom, hogy Tőkés úr, akiről bármit elmondhatsz, csak azt nem, hogy nem intelligens ember, megértette és válaszolt nekem. És azt mondtam neki: „Megadom a szót, Tőkés alelnök úr, hogy bemutassa a jelentést”. Azt válaszolta: „Köszönöm, elnök úr, de angolul fogok beszélni”. Ezt románul mondta! Máskor ő vezette az ülést és ahányszor románoknak adta meg a szót, románul beszélt. De addig nem hallottam őt románul beszélni.

Amit végső soron azért kell megjegyezni, mert Románia képviselőjeként került oda.

Van egy másik ügy is: mi azt mondjuk, hogy van egy kár, de ugyanakkor a dolgokat egyénileg is megítélik. Minden parlamenti képviselő magát és aztán az államot képviseli. Ezáltal magadnak teszel rosszat. Vagyis az emberek azt látják: „Hé, ez Romániából jött, sohasem beszélt románul, egyetlen pozitív dolgot sem hallottam őt mondani!” Vagyis abban a pillanatban a saját ügyét ássa alá, ha a dolgokat a szélsőségességig viszi.

Látta az úgynevezett székelyföld (így! – RS) brüsszeli irodáját?

Nem. Azon a héten nem voltam a Parlamentben, de nem is érdekelt, hogy odamenjek.

A kollégái, a magyar etnikumúakon kívül, jártak ott?

Nem tudom, mit tettek, vagy nem tettek a PDL-sek, de nekünk – a PSD-seknek – volt egy tiltakozásunk az euroképviselők részéről, mely tiltakozáshoz én is csatlakoztam.

„Belpolitikai téren saját magunkat tesszük sebezhetővé”

Érezhető az, hogy mi, románok, még az Európai Parlamentben is kevésbé vagyunk egységesek, mint például a magyarok?

A magyarok, paradox módon, már nem annyira egységesek, mint voltak korábban. Akik egységesek voltak, azok maradtak és valószínűleg maradni is fognak, azok a lengyelek. A lengyeleknél nem tudod, ki honnan van, mert az ügy ugyanaz. És fáradhatatlanul követik. Sokan is vannak, „fajsúlyosak” is, jól felkészült emberek. Amikor pedig „vállat vállnak vetve” állnak, elmondhatom, hogy amit ők támogatnak, annak van esélye továbbjutni.

Jobbak, mint a spanyolok voltak a maguk idejében?

Nem tudom, milyenek voltak a spanyolok, amikor bejutottak oda. Mindenesetre, a spanyolok most eléggé elhalványultak, tekintettel arra is, ami náluk történik. Már nincsenek az „első vonalban”, ahogy valószínűleg az előző ciklusban voltak. Főleg a Latin-Amerikával kapcsolatos területeken. Ezek érdeklik őket.

Paşcu úr, ön szerint mi a fő fenyegetés Románia nemzetbiztonságára nézve?

Az a tény, hogy belpolitikailag tesszük magunkat sebezhetővé. Vagyis a nemzetközi környezet nem halad a stabilizálás, a pozitív felé. A negatív felé halad és ilyen körülmények között mi sietünk egy sebezhetővé válási helyzetbe kerülni. Megosztó témák piacra dobása, amilyen a regionalizálás volt, amilyen az alkotmánnyal, amilyen a magyarokkal kapcsolatos. Nincs szükségünk ilyesmire! És ezeket az ország vezetése kelti. Pont az, amelynek a polgároktól kapott mandátum révén az a feladata, hogy a biztonságot, ne a bizonytalanságot biztosítsa nekünk. A vezetőség részéről van egy gyűlölet a románnal, az egyszerű polgárral szemben. Van egy totális lenézés. Nem látja, hogy minden nyíltan történik, kertelés nélkül: „És akkor mit fogtok tenni?!” Nézzék meg ezt is: tisztára mosták Roberta Anastaset és Sever Voinescut, amikor az egész ország látta, mi történt a szavazatok összeszámolásával, feketén fehéren. Ezek az igazságügyi fiúk nem látták és futni hagyták őket!

- folytatjuk -

Címkék: eu tőkés magyar román pascu

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr113130188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.