A Ioan Mircea Paşcu euroképviselővel készített interjú második része.

 

Ez a parlament hiteltelenedése?

Nemcsak! Ez az igazságszolgáltatási aktus és az ország vezetőségének hiteltelenedése is. És ha úgy akarja, egy pofon a románnak, aki ugyanazt látta. Az ilyenfajta dolgok ellenséges érzéseket keltenek és a külpolitikai sorsfordító pillanatokban az ország nem egységes lesz, hanem felkorbácsolt és egymásnak ugrasztott. Azok az emberek, akiknek az a felelősségük, hogy egységet hozzanak a románoknak, megosztást okoznak.

„Nekünk is vállalnunk kell a történelmünket”

A 2011-es választások megváltoztatnak majd valamit?

Nos, remélem, hogy megváltoztatnak, mert valóban… Ám vannak fenntartásaim, tekintettel azokra a praktikákra, amelyeket megfigyeltem ezeknél a PDL-s fiúknál. Főleg két egymást követő választáson – 2007-ben és 2009-ben, az európai parlamentieken.

De ön szerint az ellenzék felkészült a hatalom átvételére?

Az ellenzéknek fel kellene készülnie átvenni egy rendkívül nehéz helyzetet, minél jobban túljutni rajta és aztán megkezdeni újra kiépíteni az ország immunrendszerét.

Képesnek látja az ellenzéket ilyesmire, Crin Antonescuval és Victor Pontaval az élen?

Most, hogy is mondjam: ha együtt veszem Crin Antonescut és Victor Pontat, akik egy fiatal nemzedékből érkeztek és a jelenlegi kormányzók mellé teszem őket, számomra ég és földnek tűnik. Vagyis nem lehet összehasonlítani őket!

Mit gondol Oroszország Romániára vonatkozó utóbbi időben tapasztalható feldühödéseiről?

Ha mi igyekszünk feldühíteni őket, végső soron elérjük ezt. Azért bizonyos dolgokkal nem értek egyet. Vagyis egyes dolgok felesleges sértegetései az oroszoknak. Például az az ügy a királlyal. Gyanítom, hogy miből fakad ez az ügy. Tavaly Moszkvában volt egy nagy ünnep, ahova Romániából csak a királyt hívták meg.

Ez igaz, de talán nekünk nem kellene annyira akarnunk részt venni ilyenfajta Moszkvában szervezett ünnepeken.

Nem, nem. Ez is igaz! Nekem megvolt a magam tapasztalata. A 90-es években államtitkár voltam a Védelmi Minisztériumban és engedélyeznem kellett egy fényképkiállítást, amit Románia minden nagykövetségén meg kellett rendezni. A Román Hadsereggel kapcsolatos fényképek volta, a Hadsereg Napja – október 25-e – alkalmából. Amikor bemutatták nekem a koncepciót, engedélyeztem egy sor, a háború első részével, Besszarábiával kapcsolatos fényképeket, amikor Németország szövetségesei voltunk. Három fényképről volt szó és azt mondtam: „Nem palástolhatjuk el a történelem ezen részét. Mindenki feldolgozza és vállalja, vállaljuk mi is!” A legártatlanabb fényképeket választottam. Volt egy találkozás a Fekete-tengeren, a felszínen egy tengeralattjáró és egy csónak között és amin a tengerészek beszélgettek. Egy másik egy román-német őrjárat volt a Kaukázusban. A harmadik, egy kicsit „zavaróbb” a román csapatok bevonulása volt Kisjenőbe (Chişinău). Sürgősen meglátogatott az orosz katonai attasé és azt mondta: „Hogy engedhetik meg maguknak, hogy pozitívan beszéljenek Németországról, most, amikor a szövetségesekkel együtt Németország legyőzését ünnepeljük?!” Előadott nekem egy elméletet, de én hagytam végigjátszani a műsorát, majd azt mondtam neki: „Nézze, mi a helyzet: ti Raszputyinnal együtt valljátok magatokévá a történelmet és azokkal, akik megölték a cárt. Így valljuk mi is magunkévá a magunkét! A második ügy, amit el akarok önnek mondani az, hogy önök egy nagyhatalom, megengedhetik maguknak, hogy május 9-én megünnepeljék Németország legyőzését. Mi nem vagyunk ilyen nagy hatalom és mi május 9-én a háború végét ünnepeljük. És a béke első napját”.

És bizonyos területek elvesztését és Románia elbosevizálódását…

A részletekbe már nem mentem bele, de ez volt.

„Oroszország azért haragszik, mert mi megvédjük magunkat”

Ellopják a cigányok tőlünk a deveselui rakétaellenes pajzsot, ahogy az oroszok ironizáltak?

Ha elővesszük azt a filmet a Románián áthaladó amerikai vonattal és amelyikkel nem is tudom mi lett (California Dreamin’ – RS), akkor a románokról kezd egy olyan kép kialakulni, mely szerint egyszerűen holmi piranhák, akik mindent felzabálnak, még a vasat is. De Oroszország azért haragszik, mert megvédjük magunkat és hogy ezáltal az engem bántalmazási képessége csökken. Azt mondja: „Ezek szerint, uram, ti meg akarjátok védeni magatokat, ha én megtámadlak benneteket! Nem szégyellitek magatokat!?” Vagyis ez üzenetük lényege. Én megértem, mert nagyon jól tudom az elméletet és tudom, mit jelent az elrettentés. De ugyanakkor az interkontinentális rakétáid nem is arra készültek, hogy romániai célokat érjenek el. Arra tervezték őket, hogy az Egyesült Államok felé repüljenek. Jelcin változtatta meg a célpontokat. A hatalmak egyikének sincs már a másik ellen irányított rakétája. Márpedig ilyen körülmények között Romániát „elfenekelni” azért, mert elfogadta az amerikai pajzs egy részének telepítését, ami nem a kérdéses rakétákra, hanem más rakétákra vonatkozik és aminek nincs semmi hatása arra az offenzív fenyegetési kapacitásra nézve, amivel Oroszország rendelkezik, kísérletnek tűnik arra, hogy minket, románokat ijesszenek meg. Tudják, hogy az amerikaiakkal nem jutnak semmire és akkor megpróbálnak minket arra rábírni, hogy ijedten menjünk oda az amerikaiakhoz és mondjuk azt: „Megijedtünk, kérjük, tegyünk le róla, mert megharagudtak az oroszok!”.

Ez a stratégia?

Azt hiszem, ez. Mert nem látom, mi más lehetne. Az oroszok tárgyalhatnak közvetlenül az amerikaiakkal.

Következésképpen egy Romániával szembeni büszke politika nagyobb nyereséget hozna nekünk…

Határozottan. Mert az oroszok tisztelik azokat, akik magukat tisztelik. Látja, milyen bánásmódban részesültek a finnek, akik sokkal kevesebben voltak, mint mi és milyen bánásmódot kaptunk mi!? Finnország harcolt 1939-ben és 1940-ben. Románia 1940-ben (Besszarábia elcsatolásakor – RS) nem harcolt. Az igaz, hogy Finnország megengedhette magának a harcot, mert biztos volt abban, hogy Svédország, mely mögötte volt, nem fog a hátába tőrt döfni, hogy elvegyen a területéből, hanem ellenkezőleg, segíteni fogja. A mi másik oldalunkon viszont Magyarország volt, mely ennyire várt, hogy konfliktusba kerüljünk Oroszországgal, hogy fedetlenül hagyjuk a hátunkat, hogy ők bejöjjenek Erdélybe, mások segítségével.

Íme, néhány történelmi pillanat, melyeket jól meg kell fontolni.

Politikailag kell őket ítélni.

És melyek rendkívül szükségesek az ezt a nyilvános vitát figyelő fiataloknak.

Határozottan. Hogy megértsék, honnan érkeztünk, hol vagyunk és mi várhatna ránk.

George Rădulescu

(Forrás: Adevărul, 2011. augusztus 5., 06:40)

 

Eredeti cikk: Ioan Mircea Paşcu, eurodeputat: „Tökés are agendă autonomistă la Bruxelles”

Címkék: eu tőkés magyar román pascu

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr133130193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.