Ezt Traian Băsescu elnök nyilatkozta az Adevărulnak adott interjújában. A következőkben kommentár nélkül ismertetem a román államfő véleményét a külpolitikáról, illetve saját szerepéről. Megjegyezném, a címben kiemelt kitétel egy olyan politikustól származik, aki nemcsak Erdély, Székelyföld jogát vitatja a magyar identitáshoz (vagyis ez esetben, mint az interjúból kiderül, kettős mércét alkalmaz!), de ez utóbbinak még a létezését is…

 

 

 

Traian Băsescu, Románia elnöke: „A Moldovai Köztársaság román föld volt és maradt”

 

Traian Băsescu elnök az Adevărulnak exkluzív módon beszélt a Bukarest és Moszkva közötti kapcsolatok hűvös kapcsolatok okáról, valamint az AEÁ-val meglévő partnerség fejlesztéséről. Alig tért vissza a Fehér Házba tett látogatásából, Băsescu elnök bejelenti az Amerikai Egyesült Államokkal meglévő partnerségnek a katonai jellegű aspektusokon túli fejlesztését. Az Obama-adminisztráció egy gazdasági és szociális téren jól felkészült Romániát akar, ahogy azt Traian Băsescu elmondja. Az államfő továbbra is az AEÁ-ban bízik és úgy véli, nem hibázott első mandátuma elején, amikor nyilvánosságra hozta ezen szándékát. Ami az Orosz Föderációval meglévő kapcsolatot illeti, Băsescu elnök úgy gondolja, a hazánk által az EU-hoz közeledés céljából Kisjenőnek (Chişinău) nyújtott támogatás zavarja a kremli hatóságokat. A román államfő azonban kijelenti, hogy nem hamisíthatja meg a történelmet és határozottan kimondja azt, amit a besszarábiaiak szívesen hallanak és ami feldühíti az oroszbarátokat: nem vitatható Besszarábia román identitása.

Adevărul: 2009 decemberében azt mondta, „az orosz játszma szabályok nélküli. A partnerség a Nyugattal szabályokkal rendelkező”. Fennáll még annak a veszélye, hogy Románia egy volt szovjet típusú befolyás alá kerüljön?

Traian Băsescu: A rakétaellenes pajzsra vonatkozó egyezmény aláírása után Románia számára a jövőben ez a kockázat nem létezik többé. Miután ez a beruházás befejeződik, nemcsak Románia lesz felelős a biztonságáért, de az AEÁ is. A Románia területére kerülő berendezések túlságosan fontosak. Azt hiszem, Romániának már nincsenek visszalépési kockázatai. Nem azt mondom, hogy az Orosz Föderációhoz közeledés visszalépési kockázatot jelent. De el kell ismernem, hogy Bukarest és Moszkva között egy magas bizalmatlansági szint van. És ez kölcsönös. Nemcsak bennünk vannak kérdések az Orosz Föderáció régióval kapcsolatos szándékairól, hanem a maga részéről Moszkvában is van elég kérdés Románia vele kapcsolatos jó szándékait illetően. Nekünk is oda kell figyelnünk velük kapcsolatosan. A folyamatos Moldovai Köztársaság-párti viselkedésünk olyan dolog volt, ami mélységesen zavarta Moszkvát. Itt létre kell hoznunk egy bizalmi légkört és el kell magyaráznunk, hogy Romániában nem merül fel a Moldovai Köztársaság annektálásának kérdése. Nekünk jó szándékunk van: a Moldovai Köztársaság bekerülése az Európai Unióba.

Tekintettel Moszkva érzékenységére a Moldovai Köztársasággal meglévő kapcsolatunkat illetően, remélhetjük az Orosz Föderációval meglévő gazdasági kapcsolatok normális kerékvágásban haladását?

Én nagyon szeretném ezt és meg kell majd találnom egy megoldást egy bizalmi légkör kiépítésére. Nem mondhatjuk, hogy Románia gazdasági szempontból nem lát, nem hall, nem akar orosz befektetésekről hallani. Nagyon sok orosz befektetés van Romániában és sohasem akadályozták őket. Ám van egy vörös vonal, ami alá nem lehet kerülni. Nem tehetjük meg, hogy nem látjuk az isztambuli kötelezettségvállalások be nem tartását, melyek az Orosz Föderáció teljes anyagának és minden katonájának kivonását jelentették Transzdnyeszterből. Mint ahogy nem tehetjük meg, hogy ne lássuk, mi történt Grúziában Oszétiával és Abháziával. Egy őszinte kapcsolat nem jelenti, hogy egyesek nem látjuk, mit tesznek mások.

Moszkvában, méghozzá a Kreml környékén is vannak, akik azért küzdenek, hogy a Prut és Dnyeszter közötti terület visszakerüljön Romániához. Lehetséges ilyesmi a jelenlegi politikai kontextusban?

Azt hiszem, a jelenlegi politikai kontextusban – és nemcsak a politikaiban, hanem a gazdaságiban is – ezt a dolgot most nem realista felhozni. De vannak más dolgok melyeket megvitathatunk. Mennyire legitim módon lépte át a Prutot a román hadsereg? Mikor vált illegitimmé a román akció? Természetesen akkor, amikor átléptük a Dnyesztert. Sok dolog van és államfőként nem teheted, hogy nem veszed számításba, hogy a partnered meg akarja ő mondani, miként volt. Hagyjál, testvér, hogy én is elmondjam, miként volt!

Oroszországnak nagyon kemény reakciója volt személyesen önnel szemben az ezen ügyekkel kapcsolatos legutóbbi nyilatkozatai miatt. Mit képzel Moszkva, Romániának mit kellene mondania, hogy „jó legyen”?

Valószínűleg „agresszorok”-nak kellene nyilvánítanunk magunkat, ahogy a második világháború után annak nyilvánítottak minket a Pruton való átkelés után. Márpedig a románok ezt nem tehetik meg. A Dnyeszteren átkelés az a momentum, ami esetében én is úgy vélem, hogy a katonai és politikai döntés hibás volt. Annál is inkább, hogy Romániának nem volt katonai szövetsége Németországgal, hanem csak egy gazdasági szerződése, amit betartott. Olajat adott el, az utolsó lejig megkapta a pénzt azért az olajért, amit a német hadseregnek eladott. De azt hiszem, az ilyenfajta kijelentések a levegőbe röpíthetik az interjúnkat. Álláspontom elsősorban azzal a tényhez is kötődik, hogy a Moldovai Köztársaság román föld volt és román föld most is. Ezt a volt román területi identitását, melyet románok laknak, senki sem veheti el tőle, most pedig egy Románia határain belül megteremtett terület. És azt akarom, hogy nagyon jól értsék: üdvözlöm, támogatom a Moldovai Köztársaság függetlenségét, de ez államfőként nem jogosít fel a történelem meghamisítására.

„Tudtam, hogy találkozni fogok Obama elnökkel”

Pontosan mit mondott önnek Barack Obama elnök az együtt töltött idő alatt?

Talán itt lenne az ideje tisztázni a Barack Obamaval találkozás aspektusát. A találkozó be volt tervezve. Tehát már indulás előtt tudtam erről a találkozóról. Ez szertefoszlat bármiféle kételyt. Csakhogy a meghívás Biden alelnöktől érkezett, aki – ez az én feltételezésem – be akarta fejezni azt, amit Bukaresten elkezdett. Vele vitattam meg először a rakétaellenes pajzs Romániába telepítésének kérdését. Az egyik hatásköre a biztonsági kérdéskör kezelése. De tudtam, hogy lesz egy négyszemközti találkozó Obama elnökkel. Az Obama elnökkel folytatott megbeszélések nem voltak azon kereten kívül, amiben az egész látogatás zajlott: felvetettük a biztonsági, a gazdasági fejlesztési kérdéskört, a globális válság kérdéskörét és az Európai Unión belüli, az euró-övezeten belüli gazdasági fejleményekkel kapcsolatos aggodalmait. Ezen kívül Obama elnök kihangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nemcsak egy rendkívül becsületes partnert lát Romániában, de annak szükségességét is látják, hogy Románia minden szinten gazdaságilag fejlődjön. Ez magyarázza a XXI. századra vonatkozó stratégiai partnerség tartalmát is.

Mit szorgalmazott a fehér házi vezető?

Obama elnök ismételten kihangsúlyozta: az Egyesült Államok azt kívánja, hogy Románia ne csak katonailag legyen erős ország, lojális partnerként a NATO-n belül, hanem egy gazdaságilag és szociálisan erős Romániát kíván. Nem utolsó sorban elmondhatom, hogy egy adott pillanatban, a stratégiai partnerségre vonatkozó nyilatkozat új elemeit – tudományos cserék, kutatás, a bitumenes pala kitermelése – vitatva meg, megkérdeztem Obama elnöktől: „Rendben, annyi dolgot készülnek megtenni Romániáért. Ám mit tehetne Románia értetek?” És a válasza a következő volt: „Érjék el, hogy működjön az igazságszolgáltatás. Mert az, amit az amerikai cégektől hallok, az igazságszolgáltatással kapcsolatos”. Azt mondják, egyetértenek azzal, hogy vannak vitás ügyek, csak azt akarják, hogy ezek három hónapon belül fejeződjenek be, mert üzleti terveik vannak. Ha a vitás ügyek öt, vagy 12 évig tartanak, az amerikai cégek nem éreznek késztetést idejönni.

Ez olyan ügy, amit az AEÁ nagykövete is szorgalmazott, hozzátéve, hogy egyes amerikai cégektől állítólag kenőpénzt kértek…

Bevallom, hogy senki sem hozta fel a kenőpénz kérdését az Egyesült Államokban folytatott megbeszéléseim során. Azt hiszem, ez kizárt is, mert az amerikai cégek határozottan elutasítanak majd bármiféle érintettséget ilyenfajta ügyekben. Míg az európai cégeknél megtalálhatjuk ezt a bűnt, az amerikai cégeknél nem fogjuk megtalálni. Az egyetlen Obama elnök által jelzett és felvetett dolog az volt, hogy „Érjék el, hogy az igazságszolgáltatás gyorsabban működjön! Nem bizonyos ítéleteket kérünk, hanem hogy mondjanak ki ítéleteket!”. Pontosan ezt kérem én is ismételten az igazságszolgáltatásunktól. Ez volt az Obama elnökkel folytatott beszélgetés lényege. Elmondhatnék egy dolgot, ami engem rendkívüli örömmel töltött el e látogatás során: az amerikaiak megértették, hogy nem elég csak a meglévő katonai partnerség. Az amerikaiak, például, nagyon tisztában voltak azzal az oktatási reformmal, amit mi megpróbálunk megvalósítani. „Szükségük van technológiára, fejlődésre az oktatásban, reformra az egészségügyben…”, ezek az ő szavaik, nem az enyémek. Az AEÁ politikai vezetősége szintjén van egy eltökéltség, hogy előremozdítsák a dolgokat.

Mi mivel fogunk válaszolni erre az „eltökéltségre”?

A jövő héten tartok egy megbeszélést a kormánnyal ennek a XXI. századra vonatkozó stratégiai partnerség tartalmára vonatkozóan. El akarom mondani, hogy az amerikaiak ötlete volt ez az elnevezés: „Uram, mondták, ez nem egy ’játszunk Afganisztánban’ típusú partnerség. Ott véget fog érni. Egy XXI. századra vonatkozóan partner Romániát akarunk”. Ezek rendkívül fontos dolgok, amikor egyes tengeren túli politikusok elképzelésében találhatók meg. Örültem, hogy érzékelték a katonai és hírszerzési együttműködés és a gazdasági, tudományos stb. együttműködés közötti egyensúlyhiányt. A második dolog aminek örültem az volt, hogy az amerikai állami apparátusban Romániáról jó vélemény van a reakciói miatt. Biden alelnök például egy adott pillanatban azt mondta, hogy ha Romániának korszerű légiereje lett volna, „biztosan velünk lett volna Líbiában”.

Ez egy rendkívül érdekes ügy, főleg a Romániában tervezett harcigép-beszerzés kontextusában…

Nem feltétlenül. Az amerikaiak nem erőltetik az amerikai beszerzéseket. Ők egyszerűen azt kérdezik tőlünk, teljesítjük-e azon kötelezettségünket, hogy kompatibilis légierőnk legyen. Ezzel kapcsolatosan a válaszom állandó: „Jelenleg nincs pénzünk. Megvan a készségünk bizonyos beszerzésekre, ha segítenek bizonyos hosszú távú hiteleket kapnunk, melyek keretében évente két-, háromszáz milliót fizetnénk”.

Az AEÁ még mindig olyan erős gazdaságilag és katonailag, mint tíz évvel ezelőtt?

Ha az vitatott, hogy az euró mennyire fog túlélni, én biztosan mondhatom, hogy a dollár túl fog élni. Még senkit sem láttam, aki megkérdőjelezte volna a dollár jövőbeni létezését. Tehát nem hiszem, hogy hibás megközelítésem volt az első mandátumom elején, hogy megvalósítsunk egy partnerséget az AEÁ-val. Jelentős az amerikai nyitás Románia felé.

„Én a kisebbik rosszat választom”

Gazdasági szempontból mi a legrosszabb forgatókönyv Románia esetében, ha folytatódik ez a válság?

A legrosszabb forgatókönyvet én saját magunkkal hozom összefüggésbe. A jelenlegi koalíció esetleges elfáradása, mely nem folytatná azon lépéseket, melyeket Románia fiskális konszolidálásáért meg kell tenni, egyrészről, másrészről pedig munkahelyek teremtéséért. Lenne még, például, azon dolgok be nem tartása, melyekről az IMF-fel és a Világbankkal állapodtunk meg. Ez lenne a legrosszabb forgatókönyv Románia számára, mert azonnal hiteltelenedne, a hiteltelenné válás pedig lehetetlenné tenné hiányaink további finanszírozását. Vagy finanszírozhatnánk, de nagyon magas áron. Tehát ez a legrosszabb belső forgatókönyv, ami összekapcsolódhatna a gazdasági növekedés lassulásával is Románia fő exportpiacain: Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban. Ha itt bekövetkezne egy lassulás, összekapcsolódva a reformok folytatására vonatkozó kötelezettségek be nem tartásával, Románia rendkívül nehéz helyzetben lenne. Ebből fakad az aggodalmam is és az óvatosságra, bölcsességre felszólító jelzéseim, amikor nekiálltak szorgalmazni, hogy indexáljuk a nyugdíjakat, hogy visszaadjuk a béreket. Visszaadod és aztán belenyomsz huszonkétmilliót, azokkal együtt, akiknek adtál, egy lehetetlen gazdasági helyzetbe, amikor már nem tudsz nekik béreket és nyugdíjakat fizetni. Tehát a legrosszabb forgatókönyv az saját magunkkal kapcsolatos.

Tehát óvatos lépések. Az európai kontextus súlyosbodásától függetlenül?

Túljutnánk rajta. Függetlenül attól, mi lenne az európai kontextus, túljutnánk rajta. De ha nem teszünk óvatos lépéseket és azt nézzük, hogy 2012 választási év és gyorsan indexáljuk a nyugdíjakat és visszaadjuk a pénzt a bérekre, nem fogunk túllépni a kontextuson. Tudom, hogy olyasmit mondok, amiért bármely román elítél, de ugyanakkor nem akarok olyan államfő lenne, aki kénytelen azt mondani a románoknak: „Igen, adtak nektek, de most olyan szerencsétlenségbe jutottunk, amikor egyáltalán nem tudunk adni nektek”. Tehát én a kisebbik rosszat választom. Kötelességem azt választani.

El lehetett volna kerülni egyes megszorító lépéseket, ha jobban csökkentették volna a közkiadásokat?

A közkiadásokat jelentősen csökkentették, a tárgyi kiadásokat, a „híres” tárgyi kiadásokat. A gond az, hogy a költségvetésben a tárgyi kiadások közzé tartoznak a kórházak gyógyszerköltségei is. Az idén pedig valamivel jobban fizettek, mint más években. Ezért az összeg látszólag nem csökken, de a közintézményekre nézve az összeg jelentősen csökkent. De nem csak negatív forgatókönyvek vannak. Lehet egy egyensúlyi forgatókönyv is. Nem akarok derűlátó forgatókönyvekbe bonyolódni, de egy egyensúlyi forgatókönyv, amiben Románia teljesíti az Alappal kapcsolatos kötelezettségeit két dologhoz vezet: a strukturális reformok folytatásához – amire szükségünk van – és másrészről Románia hitelességének megszilárdításához. Ugyanakkor most megteremtődtek az előfeltételei, először mondom ezt, hogy áttérjünk az európai pénzek sokkal gyorsabb lehívására. Ezen kívül más területeken munkahelyeket hozhatunk létre, olyan területeken, melyek egy adott pillanatban munkanélküliséget adtak. Ezek a területek az arany, az ezüst, a réz kitermelése.

George Rădulescu

(Forrás: Adevărul, 2011. szeptember 16., 11:06)

 

 

 

 

 

 

Címkék: külpolitika moldova basescu amerikai román

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr343235790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.