Bukaresti cowboy menni Amerika

 2011.09.18. 13:05

 


A Kaurismäki-parafrázissal nem Băsescu elnök közismert matrózangoljára akartam utalni, melynek csúcspontja az azóta szállóigévé vált „Szulájná csenöl” volt. Na jó, egy kicsit mégis! Ennél érdekesebb, mi is történt kedden. Nevezetesen az, hogy az államfő járt is az Egyesült Államokban, meg nem is, hozott is ajándékot, meg nem is. Mint egy mesebeli királykisasszony…

A bejegyzéseimben többször is bíráltam a romániai média (elsősorban a hírtévék) bulvárosodását, illetve már leplezetlen pártosodását. Most viszont újra szomorúan kellett megállapítanom, hogy a magyarországi sajtó sem képes tárgyszerűen tájékoztatni a romániai eseményekről. De míg a romániai média esetében a Realitatea és az Antena3 hírcsatornák már az első pillanatoktól kezdve leplezetlen kárörvendezéssel számoltak be a román elnök útjával kapcsolatos zavarokról, az utóbbi, a magyarországi sajtó számomra érthetetlen csőlátással folytatja a „bezzeg a román diplomácia…” típusú ömlengését, ami szerintem már rég nem igaz, ha az volt valaha…

Azt hiszem, nem itt és nem most kell megvitatnunk a román diplomácia által csak az elmúlt évszázadban elkövetett szarvashibákat, még azokban az esetekben is, amikor a nemzetközi helyzet végül is számára szerencsésen, ismétlem szerencsésen alakult, de az már mégiscsak túlzás, hogy az e heti eseményt valamilyen példátlan, sőt történelmi sikernek állítsuk be. Traian Băsescu elnök washingtoni látogatása csak egyetlen esetben tekinthető valóban annak, de erről egy kicsit később.

Az előbb említett két román hírcsatorna helyesen – és ha megőrizték volna tárgyilagosságukat, akkor hitelesen – világított rá, hogy Traian Băsescu elnök látogatását teljesen indokolatlan titokzatosság lengte körül. Azt, hogy elutazása előtt nem tartott egy rövid sajtótájékoztatót – még a baráti sajtónak sem – még meg lehet azzal magyarázni, hogy a késői, vagy korai (romániai idő szerint hajnali három körüli) indulás „főműsoridőn” kívül esett. Persze, azt lehetne ellene felhozni, hogy ez nem akadályozott volna meg egy előző napi tájékoztatást, vagy legalább egy bővebb közleményt az Elnöki Hivatal honlapján. Ahogy az korábban történt.

Ha tényleg olyan történelmi eseményről volt szó, ahogy azt Traian Băsescu, a PDL-s politikusok és a sajtó egy része állította/állítja, akkor érthetetlen, hogy miért nem a szokásos eljárások szerint zajlott le. De nemcsak a román Elnöki Hivatal volt szűkszavú e „történelmi” eseményt illetően, a Fehér Ház is meglehetősen diszkréten kezelte a kérdést. Annyira, hogy ha jól láttam Obama elnök napirendjében, 11:00 órakor (amikor a találkozó megtörtént) a főtanácsadókkal tartott megbeszélése szerepelt (vagyis még csak nem is az, hogy „Udvariassági látogatás Biden alelnöknél, az előző napi amerikai foci-rangadó megvitatása”). Márpedig ez meglehetősen furcsa eljárás akkor, ha egy „történelmi” eseményről beszélünk.

Az egész helyzetet még érthetetlenebbé teszik a román elnök utólagos magyarázkodásai. Az utazás utolsó pillanatig történő elhallgatását azzal indokolta, hogy el akarta kerülni az amerikai látogatás „elemezők általi tönkretételét”. Már maga e kijelentés is meglepő, hiszen mégis miként „tehették volna tönkre” az elemzők a látogatást? Ha rosszat mondanak, megharagszik az amerikai fél és lefújja az utat? Az elnök olyan lelkiállapotba kerül, hogy képtelen a „történelmi” esemény szintjére emelkedve tárgyalni? Ezt már nem árulta el. Persze, ez még mindig nem magyarázza, hogy a „történelmi” esemény miért nem szerepelt Obama elnök napirendjén, más „történelmi” események között, mint amilyen egy ohioi (vagy idahoi?) út?

Ráadásul az ezutáni bejegyzésemben közölt interjújában Băsescu maga is elismeri, hogy nem Obama hívta meg őt, hanem Biden! Ez meg hogy is van? Mi a magyarázata ennek az asszimmetrikus diplomáciának? Hiszen eléggé szokatlan, hogy egy államfő nem egy államfő meghívására megy látogatóba, hanem egy helyetteséére. A jövőben elég lesz egy államtitkári meghívás is? Csak Washingtonba szóljon?

A homályt növeli, hogy nemcsak „történelmi” esemény zajlott, de két „történelmi” dokumentumot is aláírtak. Az egyik az amerikai rakétaellenes pajzs egyes elemeinek (24 elfogórakéta és egy radar) az Olt megyei Deveseluba telepítéséről szóló egyezmény volt. Kellett ehhez Băsescu? Nem. Ezt bizonyítja, hogy a dokumentumot Teodor Baconschi román és Hillary Clinton amerikai külügyminiszterek írták alá.

A második dokumentum a fellengzősen „A Románia és Amerikai Egyesült Államok közötti, XXI. századra vonatkozó stratégiai partnerségről szóló közös nyilatkozat”-nak nevezett, általánosságokkal teli irat. Márpedig ez szinte semmiben sem tér el az 1997-ben aláírt stratégiai partnerségtől, amiben pedig igen, az talán még több kérdést vet fel, mint amennyi választ ad. Ugyanis a dokumentum fontos szerepet szán(na) Romániának a Keleti Partnerség államainak demokratizálásában. Tekintsünk el attól a vicces feltevéstől, hogy Románia modellként szolgálhat ezen országok demokratizálásához (általában véve van gondom egyes országok modellként való beállításával), e kitétel szerepeltetése egy ilyenfajta dokumentumban úgy, hogy az EU elnökségét a Keleti Partnerség egyik kezdeményezője, Lengyelország tölti be és úgy, hogy Románia nem az EU ezzel kapcsolatos politikájának részeként jelenik meg, még sok fejfájást fog okozni Brüsszelben a román diplomáciának. Ha ez az amerikai fél kezdeményezése volt, akkor könnyen úgy értelmezhető, hogy Washington az EU körvonalazódó (?) közös külpolitikáját akarja külön-megállapodásokkal megtorpedózni. Ebben az esetben is súlyos külpolitikai hibát követ el Románia, ha ezt nem „vajazta le” Brüsszelben. Amit kétlek, mert nincs logikája. Nem beszélve arról, hogy éppen az 1997-es stratégiai partnerség sorsa bizonyítja, kb. mennyit érnek az ilyenfajta dokumentumok. Szinte semmit!

Ha azonban a román fél erőltette bele a közös nyilatkozatba, akkor ez az európai erőfeszítések hátbatámadását jelenti és a román diplomácia akaratlanul is súlyos károkat okozott a Moldovai Köztársaságnak. Ugyanis egy ilyenfajta szarvashibára Brüsszel ott fog visszaütni, ahol Bukarestnek a leginkább fáj. Legalábbis így szokott lenni.

Băsescu szintén az interjújában mondja, hogy látogatása egyik nagy eredménye az volt, hogy az amerikaiak ráébredtek, a katonai/hírszerzési szinten meglévő jó kapcsolatokat más, elsősorban gazdasági területekre is ki kell terjeszteni. Ez az amúgy helyes álláspont továbbra sem magyarázza a látogatás elhallgatását, de a román küldöttség összetétele egyenesen ellentmond neki.

Ugyanis Traian Băsescut csak a román külügy névleges és tényleges vezetője (Teodor Baconschi miniszter és Bogdan Aurescu államtitkár), valamint a titkosszolgálatok (a Külügyi Hírszerző Szolgálat, a SIE és a Román Hírszerző Szolgálat, a SRI igazgatói), valamint a vezérkari főnök kísérte el. Márpedig, ha ezen a „történelmi” eseményen tényleg valamilyen paradigmaváltásra került volna sor az amerikai-román kapcsolatokban, akkor legalább azoknak a minisztereknek el kellett volna kísérniük, akikhez a gazdaság egyes területei tartoznak. Üzletemberekről nem is beszélve! És csak zárójelben említek meg egy másik furcsaságot az elnök nyilatkozataiban. A következő bejegyzésben közölt interjúban az államfő arról beszél, hogy míg az európai cégek esetében történnek korrupciós ügyek, az amerikaiaknál soha! (Néhány azért dereng nekem!) Ezzel szemben az amerikai elnöknél állítólag azzal indokolta a Bechtellel kötött szerződés felbontását, hogy az amerikaiak lopni akartak (persze, ez később úgy módosult, hogy a románok is). Szóval az amerikai befektetők nem korruptak, csak lopnak?!

Lássuk viszont az egyetlen sikeresnek nevezhető területet, a katonai együttműködést. Mint már írtam, a rakétavédelmi pajzsra vonatkozó egyezmény aláírása nem igényelte feltétlenül Băsescu jelenlétét. Nem értem, miért nevezik ezt egyesek a sajtóban olyan nagy lépésnek! Egyrészt Románia azt kapja meg kegyként, amit Lengyelország és Csehország elutasított! Magyarán, amikor ez utóbbiakkal a tárgyalások a lengyelek túlzott követelései és a cseh társadalom elutasítása miatt holtpontra jutottak, Bukarest kapva-kapott az alkalmon és bejelentkezett. Ingyen! Mert azért már elég tapasztaltak vagyunk, hogy tudjuk, ez nem jelent semmi különöset. Hiába próbálják ezt páratlan fejlődési lehetőségként eladni a romániai közvéleménynek, valójában ebből semmi sem lesz. Ha Taszár esete nem elég, a románoknak ott van a Mihail Kogălniceanuban lévő amerikai bázis esete is, mely néhány kerítés és út felújításán kívül semmilyen kézzelfogható előnyt nem hozott, még helyi szinten sem. Arról nem is beszélve, hogy a rakéták összepakolása majdnem olyan egyszerű, mint a telepítésük, így nem látom, mitől lenne ez valamilyen nagy elkötelezettség. Ráadásul a rakéták befogadásával Románia tesz szívességet az Egyesült Államoknak, nem fordítva és ezért talán többet érdemelt volna egy sunnyogós találkozónál! Mert itt egy drága és – remélem igazam lesz! – felesleges játékszerről van szó, amit Obama elnök nem is igazán akart/akar, de nem kíván új frontot nyitni a republikánusok messianisztikus/véres szájú szárnyával.

Hasonlóan drága és szintén felesleges az, ami az amerikai–román tárgyalások nyomán kiderült. Mark Gitenstein bukaresti amerikai nagykövet ugyanis azt nyilatkozta, hogy a megbeszélések során döntés született egy olyan regionális megoldás kialakításáról, melynek keretében Románia Horvátországgal és Bulgáriával közösen venne, meglehet hogy új F-16-osokat, ezzel segítve a gyártócégnek, a Lockheed Martin-nak (tehát újra Románia tesz szívességet az AEÁ-nak, tehát magasabb szintű protokollt érdemelt volna!). Hogy pontosan értsenek, én a magyar Gripeneket is felesleges luxusnak tartom, amikor a magyar hadsereg összességében alkalmatlan a terület megvédésére. Vagyis egy esetleges konfliktus esetén a bevetésre induló Gripeneknek már nem lenne hova visszaérkezniük, mert hadseregünk legutóbbi szárazföldi beszerzése a vezérkari főnök szobakerékpárja volt, valamikor a 90-es évek vége felé! És ugyanez a helyzet Románia esetében is.

Maga a bejelentés azonban több gondot is okoz, melyek közül a csak Romániára vonatkozók talán a legkönnyebben megoldhatók. Köztudomású, hogy Traian Băsescu elnök teljes mértékben elkötelezte magát az amerikai gépek iránt. Ennek tudható be, hogy a román légierő vezérkara és az Ország Legfelsőbb Védelmi Tanácsa (CSAT) még csak meg sem tárgyalta az esetleges európai lehetőségeket. Ezzel szemben úgy döntött, hogy használt F-16-os gépeket fognak venni, amikor a pénzügyi helyzet ezt lehetővé teszi. Tekintsünk el attól, hogy ez a román beszerzési szabályok megsértését jelenti, tekintettel arra, hogy katonai beszerzések esetén kötelező az ellentételezés (off-set) és az amerikaiak ajánlata ilyet nem tartalmazott. De a CSAT-döntés használt gépekről szólt és eddig nem került nyilvánosságra arra vonatkozó adat, hogy ezt megváltoztatták volna. Akkor Băsescu milyen felhatalmazással ment Washingtonba tárgyalni?

De ennél még nagyobb gondokat okozhat az, hogy arról sincs adat, hogy Horvátország és Bulgária megbízták volna Romániát, járjon el az érdekükben. Márpedig talán egy ilyen bejelentésre úgy kellett volna sort keríteni, hogy a többi érintett is megerősíthesse azt. Meglehet, hogy ezt a román külpolitika újabb baklövéseként kell majd elkönyvelnünk.

Mint írtam, egyetlen esetben lehetne logikusan megmagyarázni Traian Băsescu látogatásának furcsaságait, de még így is nagy fenntartásokkal. Ha olyan váratlanul előállt helyzetről kell döntést hozni, aminél szükség lehet Románia jelentősebb elkötelezettségére. Mondjuk – és ez csak egy személyes spekuláció – ilyen lehetne egy Szíria elleni támadás, ahol elég jelentős román kémtevékenység folyik és amit az amerikaiak esetleg igénybe vehetnének. Ez magyarázhatná – részben! – a látogatás körüli titkolózást, a küldöttség zömmel titkosszolgálati-katonai összetételét, a találkozóval kapcsolatos utólagos porhintést. De ez is csak akkor lenne érvényes, ha a támadásra egy-két hónapon belül sor kerül!

Ezzel szemben inkább afelé hajlok, hogy ez egy több szempontból is sikertelen kísérlet volt jó pontokat szerezni belföldön a 2012-es választásra. Sikertelen volt, mert rosszul készítették elő, mert rosszul kommunikálták és mert úgy látszik, az amerikai fél nem kívánt nagyobb jelentőséget tulajdonítani az ügynek annál, amilyennek tekinti…

 

 

 

 

 

 

Címkék: külpolitika basescu amerikai román

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr473235769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.