Tisztelt Olvasóim!

 2012.01.29. 22:15

Hosszú szünet után jelentkezem újra és nem ígérem, hogy ez ezután is rendszeres lesz. Először is köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik a legutóbbi bejegyzésem óta még mindig újra és újra felkeresik blogomat és azoknak is, akik kommentárokban, vagy levelekben méltányolták eddigi munkámat.


Mint első bejegyzésemben írtam, több mint tíz éve tájékoztattam a romániai és néhány éve a kárpát-medencei politikai, gazdasági, kulturális eseményekről elsősorban a Külügyminisztériumot és mindazokat, akiket érdekelt e téma. Sajnos, sokkal többeket érdekelt, mint amennyien fizetni tudtak, vagy akartak volna érte.
Örök gond volt, hogy a döntéshozókhoz általában csak olyan embereken lehetett volna elérni, akik ezért a markukat tartották volna, amit viszont én éreztem úgy, hogy nem tudok, vagy akarok megtenni. És ez nem csak az állami, hanem a magáncégeknél is gyakorlat!
Ennek ellenére végeztem a napi 12-16 órás munkát – sokszor cégem más tevékenységei által termelt bevételek terhére és ezért külön köszönet cégtársamnak –, mert úgy éreztem, a közép-európai és különösen a romániai események olyan mértékben befolyásolják és fogják befolyásolni Magyarország és a magyar nemzet jövőjét, aminek a nyomonkövetése elsődleges fontosságú. Kellene legyen!
Az elmúlt több mint tíz év alatt számtalan kísérletet tettem arra, hogy megértessem a mindenkori kormányokkal, a bukaresti, de a pozsonyi, kijevi, nándorfehérvári, zágrábi események ismerete nem egyszerűen külügyi kérdés, hanem elsősorban belügyi és nemzetstratégiai ügy. Sajnálattal és csalódottsággal vettem tudomásul a közömbösség falát, amibe minden próbálkozásomkor ütköztem, azt, hogy vagy csak egy-egy másod-, harmad-, vagy sokadrangú szintig lehetett elérni, vagy még odáig sem, nagyon sokszor még elutasító választ sem kapva a megkeresésekre (a magyar közigazgatás/bürokrácia egyik undorító szokása, hogy egészen egyszerűen nem válaszol a levelekre és ez kezd átterjedni a magáncégekre is!!).
Év végén mégis azzal kellett szembesülnöm, hogy bár gombamód születnek a magukat mindenféle fellengzős nevekkel ellátó intézmények, szervezetek, alapok és bizottságok, valójában továbbra sem az a fontos Magyarországon, hogy ki, mit tud, hanem az, hogy kinek a mije! Ehhez viszont nekem sem energiám, sem kedvem nincsen!
Így átmenetileg hobbi szintjére csökkentettem a romániai helyzet figyelését és igyekszem más kereseti lehetőséghez jutni addig is, míg végre olyan lesz a politikai környezet, mely nem elégszik meg a klientúra által összetákolt elfogult, szakszerűtlen és alacsony színvonalú anyagokkal, nem vágyakból akar valóságot gyártani, hanem a valóságból von le következtetéseket vágyai életképességének eldöntéséhez.
De ennek a kedvezőtlen fordulatnak jó következménye is van, nevezetesen az, hogy a korábbi évekhez képest nagyobb szerepet tudok vállalni cégem egyik olyan rendezvénye szervezésében, mely mára - hála kitalálójának és cégtársamnak, Rózsa Editnek - Magyarország hatodik-hetedik legismertebb fesztiválja lett. A Miskolci Téli Fesztiválról, a Kocsonyafesztiválról van szó. Erre szeretettel várok mindenkit, aki február 24-e és 26-a között időt tud szakítani rá.
Ami a Romániáról szóló bejegyzéseket illeti, a fesztivál végéig valószínűleg ritkábban fogok jelentkezni és akkor is főleg fordításokkal, az általam mérvadónak, vagy érdekesnek tekintett cikkek ismertetésével. Azután pedig majd meglátjuk…
 

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr253972441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.