Másfél hónap 1.

 2012.04.24. 18:27

 

Nagyjából 45 nap van a helyhatósági választásokig és ez jó alkalmat ad arra, hogy szép lassan visszatérjek blogomra. Az elmúlt három-négy hónapban megbukott a kormányfő, Emil Boc és helyét a volt külügyi hírszerzés-főnök Mihai Răzvan Ungureanu vette át, a Moldovai Köztársaságnak végre van elnöke, Románia területi követeléseket fogalmazott meg Bulgáriával szemben, Traian Băsescu újra felajánlotta a lemondását (ha elfogadják az alkotmánymódosítását!). A szokásos!

Most azonban nem ezzel, hanem a közelgő helyhatósági választásokkal foglalkozom. Ez több tényező miatt nagyon fontos a pártok számára. Mivel megelőzi a parlamenti választásokat, jó esély felmérni az erőviszonyokat, a polgármestereknek pedig (főleg a kisebb településeken, községekben, falvakban – és ezekből sok van Romániában!) meghatározó szerepük van a parlamenti választások majdani eredményében. Főleg úgy, hogy a román közéletet és főleg a politikai elitet szinte tökéletes politikai (és sajnos nemcsak politikai!) akulturáció jellemzi, ezért a parlamenti választások kampányok inkább helyhatósági kampányokra emlékeztetnek.

Ezért aztán érdemes figyelmet szentelni arra, mi történik majd másfél hónap múlva. Az már eddig is látszott, hogy a fő kormánypárt, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) komoly bukásra számíthat. Most üt vissza a pártot eddig irányító vezér-elv, az, hogy szinte teljesen a legyőzhetetlennek tartott Traian Băsescu államfőnek és szeszélyeinek rendelték alá magukat. Most, amikor az elnök csillaga szinte helyrehozhatatlanul leáldozott, úgy tűnik, pártja is követi a bukásban. Megindult szenátorainak, képviselőinek és polgármestereinek dezertálása az ellentáborba és úgy tűnik, a kormányoldal a szenátus után hamarosan a képviselőházban is elveszti a többséget. Ennek pénteken jelentősége lehet, hiszen akkor szavaz a parlament az új kormánnyal szemben benyújtott első bizalmatlansági indítványról.

Ezen csak a meglehetősen heterogén és gyámoltalan ellenzék tud „javítani”. A Szociáldemokrata Pártból (PSD), a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) és a csak a propagandacélokra használható/használt tévéi miatt fontos Konzervatív Pártból (PC) álló Szociál-Liberális Szövetség (USL) már annyira biztos a győzelmében, hogy máris egymás torkának ugrottak a koncért. Sem a baloldali Victor Ponta, sem a liberális Crin Antonescu nem tűnik alkalmasnak különösebb politikai teljesítményre, így jelen esetben a választók számára csak a „ha ló nincs, jó a szamár is” választási lehetőség marad.

Ez a fajta valódi alternatívahiány Közép-Európában is, Romániában is rendkívül veszélyes lehet, mert megfelelő kínálat híján a választók a „hagyományos” pártoktól elfordulva könnyebben adhatják le szavazatukat „egzotikus”, vagy szélsőséges szervezetekre. Megfelelő társadalmi immunrendszer hiányában egy rosszul, vagy egyáltalán nem végiggondolt „protestszavazat” könnyen végzetessé válhat.

Romániában jelenleg ugyan nem mutatkozik az a karizmatikus, a jelen kor politikai marketingeszközeivel, -módszereivel élni tudó politikus, aki megfelelhetne a fentebbieknek, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vasgárdista, legionárius mozgalom nem tűnt el. Sőt, tekintettel arra, hogy hagyományosan sokkal rejtőzködőbb, mondhatni „diszkrétebb” megnyilvánulású, mint mondjuk a különböző magyarországi gárdák, tevékenysége sokkal kevésbé felmérhető. További és nagyon fontos különbség, hogy míg a magyarországi egyházak inkább csak esetenként, elszigetelten, egyes tagjukon keresztül nyújthatnak szervezési/logisztikai támogatást az ilyenfajta szervezeteknek, Romániában az ortodox egyházon belül és meglehetősen magas szinten sokan tekintik a legionárius mozgalmat szövetségesnek a Nyugattal szembeni „vallásháborúban”.

Ami a magyar szervezeteket illeti, a mostani helyhatósági választás megmutathatja, az elinduló három fő párt/szervezet milyen társadalmi elfogadottsággal bír, ugyanakkor számos veszély is leselkedik a magyar közösségre. Révkomárom példája mutatja, hogy akár egy magyar többségű város élére is kerülhet szlovák polgármester, ha a magyar pártok egymástól szívják el a levegőt. Persze, erre fordítva is voltak példák, hiszen Szatmárnémetiben magyar polgármester van annak ellenére, hogy e határmenti városban már régen nincsenek többségben a magyarok. Ugyanakkor valószínűleg meglehetősen sokkoló lehet majd a magyar közösségre nézve, ha nemcsak a szórványban nem sikerül megszerezni a településvezetői tisztségeket, de akár egy székelyföldi település is „eleshet”.

A választások előtti cikksorozatomat egy interjúval vezetem be, amit Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és művelődésügyi miniszter adott a Ziare.com portálnak. Ez nem csak a választással foglalkozik és érdekes lehet a pénteki, többek között a marosvásárhelyi magyar orvosi egyetem miatt benyújtott bizalmatlansági indítvány szempontjából is.

 

A koalíció bizalmatlansági indítvánnyal fog szembesülni a Marosvásárhelyi OGYE (Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem) ügyében. Elsősorban, hogyan tudja a legegyszerűbben megmagyarázni az átlagpolgárnak, miért volt szükség egy magyar nyelvű tagozatra, karra a MOGYE-n?

Először is, még nem tudjuk, mivel fog szembesülni a Koalíció (az interjúk április 18-án és 19-én jelentek meg – PZS). Az az érzésem, hogy nem egyetlen témáról szól majd a bizalmatlansági indítvány. A MOGYE egyike lesz a bizalmatlansági indítvány témáinak, így gyanítom.

Ami a MOGYE helyzetét illeti – a romániai magyar közösség 22 éve akarja ezt az esélyt és ezt a jogot, hogy anyanyelven tanuljon az óvodától az egyetem befejezéséig, ahogy az normális, ezt kívánja minden közösség, ha kisebbségként él egy államban.

Ezt a kérést, ezt az óhajt az orvosi esetében elodázták. A Babeş-Bolyai Tudományegyetemen ez megtörtént, a többi karon, a ’90‑2000-es években ott már létrehozták a (magyar nyelvű – a szerz.) részlegeket. A Babeş‑Bolyai Tudományegyetemen nyitottabb és fogadókészebb vezetőség, (egyetemi – a szerz.) Szenátus volt és nem történt semmi, senki sem volt boldogabb és senkinek sem kevesebb esélye az életben, sem a románoknak, sem a magyaroknak.

Az oktatási törvénnyel mi biztosítottuk ezt a lehetőséget (egy magyar tannyelvű tagozat létrehozását – a szerz.), de a Szenátus és a rektor nem akarták alkalmazni a törvényt. A törvény előírja, hogy adott esetekben a kormány kormányhatározattal létrehozhat karokat. A marosvásárhelyi mieink (magyar közösség – a szerz.) a részlegekkel is megelégedettek volna, de a részleget az egyetem Szenátusának kell létrehoznia, nem a kormánynak.

Ezen túlmenően, ez a marosvásárhelyi egyetem szimbólikus intézmény is, azt Mihály király alapította 1946-ban, miután Kolozsvárról átköltöztették. 1946-ban, királyi rendelettel hozták létre és magyar tannyelvű egyetem volt. Nagyon sokan végezték ott tanulmányaikat, szakterületükön nagyon sokra tartott emberek lettek. Bukaresttől Ottawáig, Konstancától a világ másik végéig találhat orvosokat, akik a marosvásárhelyi egyetemen végeztek.

Az 80-as, 90-es években ezt a magyar tannyelvű tagozatot lassan-lassan szándékosan elsorvasztották. Ezért a törvény alkalmazásával lehetőséget teremtenek az anyanyelven tanulásra. Ez nem jelenti azt, hogy nem tanulsz angolul, vagy más nyelven is, de minden diáknak, az általános iskolától a líceumig, később hallgatónak meg kell adnod a lehetőséget, hogy az anyanyelvén tanuljon, ha ezt akarja.

Ez egyszerű, mint a jó napot, ez minden ember alapvető joga és nem sérti sem a román állam érdekeit, sem a románok érdekeit, sem a többi romániai érdekeit.

De az ott képzett orvosok tudnak majd román nyelven is szolgáltatni?

Eddig is tudtak, a 60-as és 70-es években is tudtak és nem hiszem, hogy tud majd olyan orvost találni, aki Marosvásárhelyen végzett és nem tud egészségügyi szolgáltatást nyújtani bárkinek, bármely páciensnek. Én is felteszek egy kérdést – a hűségesküt és a hippokráteszi esküt letévő orvosnak nem kell őt ellátnia? Azt hiszem, Romániában ez minden alkalommal megtörtént és nem szabad az etnikumot figyelembe vennünk.

Különben a rendelkezés úgy szól, hogy minden klinikai képzés román nyelven történik, hogy senkinek se legyen az az érzése, hogy nem tudsz szóbaállni a pácienssel.

De kérdezek még valamit – amikor egy németül nem beszélő romániai páciens, mivel van pénze, elmegy egy ausztriai klinikára, van bármilyen félelme, hogy nem tudja magát megértetni a bécsi orvossal? Nem hiszem. Bízik az orvosban és nem azért megy oda, mert tökéletesen beszél németül, talán a „gutten tag”-on kívül semmit sem ért.

Az ellenzék azzal vádolta, hogy megpróbál kikényszeríteni egy „etnikai szegregációt” a MOGYE esetében és más kemény kifejezést is használtak. Mit válaszol nekik?

Tévednek azok, akik ilyet mondanak és megfeledkeznek arról, hogy amikor támogattuk őket, Năstase PSD-s kormánya idején, nagyon sok mindent megtettünk együtt, beleértve a (magyar nyelvű – a szerz.) oktatás területét és akkor semmit sem kiabáltak. Többek között az anyanyelv közigazgatási használatát is a Năstase-kormánnyal tettük lehetővé és akkor nem volt szó semmilyen etnikai szegregációról. Most sincs etnikai szegregáció. Ez egy felelőtlen retorika.

Hibás stratégiai számítást végeznek és az az érzésük, hogy szavazatokat szerezhetnek majd ilyenfajta retorikával. Nagyon sokszor elmondtam – a nacionalizmus még nem múlt ki, nem múlt el a túlzott nacionalizmus időszaka. De a szavazatok nem hozzájuk mennek, ilyenfajta retorika mentén máshova jutnak. Ez egy hibás retorika. Egyesek tényleg hiszik is, amit mondanak, mások csak választási számolgatásokat végeznek, de akárhogy vesszük, egy ilyenfajta retorika felelőtlen. Semmit sem szegregáltunk, nincs szó szegregációról.

Mondjuk, az USL a novemberi parlamenti választás után nem szerzi meg a szavazatok 50 százalékát és szüksége van az RMDSZ-re egy parlamenti többség létrehozásához – kizártnak tart egy ilyenfajta szövetséget velük? Vagy valószínű, hogy csaknem 50 százalékuk van?

Számunkra az az elsődleges, hogy bent legyünk a parlamentben, hogy legyen egy erős frakciónk a parlamenti választás után, úgy a szenátusban, mint ahogy a képviselőházban is, aztán majd meglátjuk, tárgyalunk. Sohasem utasítottuk el a politikai párbeszédet és mi minden alkalommal a demokratikus erőkkel való együttműködésért szálltunk síkra.

Értsem ezt úgy, hogy nem zár ki egy szövetséget az USL-vel.

Nem zárok ki semmit. Kizárok mindenféle együttműködést olyan szélsőséges pártokkal, amilyen a PRM (Nagy-Románia Párt – RS), a Néppárttal (Dan Diaconescu bulvártévé-tulajdonos – RS) és ilyenfajta politikai szervezetekkel. Amúgy úgy gondolom, hogy egy demokratikus társadalomban mindig nyitottnak kell maradnod a politikai párbeszédre és a politikai megállapodásokra. Ez nem jelenti azt, hogy politikai megállapodásra is tudsz jutni. Számunkra a parlamentbe való bejutás az elsődleges, nem beszélünk választások utáni szövetségekről, vagy koalíciókról, mert nincs itt az ideje.

Frunda György úr azt mondta, az a veszély is fennáll, hogy az RMDSZ nem jut be a parlamentbe, ezt lehetségesnek tartja?

Abszolút. Ezt a veszélyt minden választási évben meglobogtatták, de – hála Istennek! – ez sohasem bizonyult valós veszélynek. Frunda úr és minden kollégám szabadon elmondhatták, hogyan látják a dolgokat, ezért tudtunk mi 22 éven át egységesek maradni, mert sohasem fojtottuk bele senkibe sem a szót. Azt hiszem, számításba kell vennünk minden kockázatot, egységeseknek kell maradnunk és meg kell próbálnunk visszaszereznünk az elvesztett szavazókat, ha elvesztettünk és akkor nem lesz semmilyen gond a parlamenti választás után.

Egy másik, az ellenzéktől és egyes hatalmon lévőktől érkező vád az, hogy több dolog kikényszerítéséért zsarolják a kormányt és a koalíciót. Milyen kapcsolat van a hatalom tagjai között?

Nem zsarolunk senkit. Ha ön azt mondja, hogy zsarolás a törvény alkalmazását kérni, akkor én azt mondom, hogy a demokráciában a zsarolásnak más értelme van. Nem kértünk mást, mint a törvény és a megállapodások betartását. A koalíción belüli kapcsolatok tisztességes kapcsolatok. Nagyon sokszor komoly vitáink vannak bizonyos témákról, de a kapcsolatok tisztességesek, amikor a kormányoldal politikai szervezeteiről beszélünk.

Ez nem jelenti, hogy nincsenek, vagy nem voltak feszültségek. Úgy gondolom, ez mindig így történik, amikor egy koalíció kormányoz és Romániában nagyon régóta ez a gyakorlat, hogy a koalícióban kormányzunk. Az USL is egy három pártból álló koalíció, a koalícióban kormányzás ezen hagyománya a következőkben is megmarad. A pártokon belül is vannak feszültségek, nemcsak a koalíciókban.

Ha jellemeznem kellene a 2010‑2012-es időszakot, azt mondanám, hogy eléggé tisztességes partnerség volt, sok feszültséggel és sok vitával, de egy kormánykoalíció szempontjából teljesen méltányos és elfogadható korlátok között.

Áttérve a Borbély László-ügyre – az RMDSZ kiadott egy közleményt, amiben „politikai hátterű besározási kampány”-nyal vádol. Ezt összefüggésbe hozzuk azzal, hogy az RMDSZ több vezetője azt suggalta, az igazságszolgáltatás részéről létezik egy „politikai zaklatás” – milyen gyanúi vannak ezzel kapcsolatosan?

Egy megjegyzés – mi nem az igazságszolgáltatásról általában beszéltünk. A DNA-ról (Országos Korrupcióellenes Ügynökség – PZS) beszéltünk. Nem beszéltünk az ügyészségről, nem beszéltünk a bíróságokról, a bírókról, minden igazságszolgáltatási magisztrátusról.

Persze, egy nem túl szerencsés tapasztalatunk volt ebben az időszakban egy, vagy több intézménnyel. Ha csak a volt kollégám, a volt távközlési miniszter, Nagy úr esetét veszem. 2007 óta, amikor a vádak megjelentek és felhagyott a politizálással, lemondott a miniszteri tisztségből, egyetlen bíróság sem hozott döntést, de tönkretették egy nagyon tehetséges és nagyon fiatal politikus karrierjét.

És vannak más esetek is, amikor politikusokat meggyanúsítottak, megvádoltak és a bíróság úgy döntött, hogy nincs semmilyen korrupciós gy. Ezért én nem tudok túl boldog lenni és nem hiszek a véletlenekben. A politikában nem nagyon vannak véletlenek, vagy nagyon-nagyon ritkák. Ha bizonyos dolgok ismétlődnek, akkor gyanakodni kezdesz, gyanakvóvá válsz.

Ezért azt mondtam, hogy egy olyan intézménynek, mint a DNA, nem szabad Románia primadonnájának lennie, nem a tévékbe kell járnia, nem közleményeket kell kiadnia, nem szabad információkat kiszivárogtatnia, ahogy az nagyon sokszor történik. Politikusok, politikai elemzők, újságírók tesznek ilyeneket, nem az ügyészek, vagy a főügyészek. Vannak gyanúk, vagy egy totális bizalmatlanság egyes intézményekkel szemben, de a bizalmatlanság kölcsönös.

A DNA számára bármelyik politikus lehetséges bűnös, csak kitartóbbnak kell lenned, keresned kell és összerakhatsz egy aktát. Nincs bizalom, bizalom nélkül nem lehet dolgozni egy társadalomban. Jelen pillanatban Románia legnagyobb gondja a társadalmon belüli bizalmatlanság – az emberek között is, a közintézmények szintjén is.

Az RMDSZ-nek van egy gondja az ANI-val (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – RS) – fel szeretnék számolni, módosítani szeretnék cselekvési módját, hatásköreit?

Nincs semmi gondunk az ANI-val. Ennek az intézménynek, ha már létrehozták, azt kellene tennie, amit eredetileg kellett volna – ellenőrizni kell az összeférhetetlenségeket és a vagyonnyilatkozatokat és aztán, ha vannak gyanúk, akkor azokat át kell adniuk a bíróságoknak, nem vizsgálódniuk kell és eljátszani az ügyészeket.

Nagyon jól körvonalazott intézménynek kell lennie, világos hatáskörökkel, zavaros helyzetek nélkül és hagyni kell, hogy pontosan ott tevékenykedjen, ahova szánták. Amúgy az ügyészséget, az igazságszolgáltatást, a rendőrséget hagyni kell végeznie azokat a feladatokat, melyek nem tartoznak az ANI hatáskörébe. Mi néhányszor ezen ügyek tisztázását sürgettük, nem a megszüntetést, nincs semmi gondunk.

A világon nem is nagyon van ilyen intézmény – ezeket a hatásköröket át lehet adni az ügyészségnek, más illetékes intézményeknek. Mi meghoztunk egy döntést az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozásáról. Nincs semmi gond, de nem szabad a politikai ellenfelek ellen felhasználni.

A politikai ellenfelek ellen használják fel?

Nem. Azt mondtam, hogy nem szabad felhasználni, nem azt, hogy felhasználják. Nem szabad egy újabb olyan intézménynek lennie, mely átveszi az ügyészség, a bíróság hatásköreit, a hatásköröket el kell választani.

Áttérve Verespatak témájára – úgy tudom, hogy támogatni tudná a tervet, ha megadják a környezetvédelmi engedélyt. Ha igen, akkor támogatja a szerződés újratárgyalását?

Nem beszélek a jövőről, mi lenne, ha úgy lenne… A következőt mondom – van néhány dolog, amit el kell ismételni, különben elfelejtik. Az első – bármely államnak, ha úgy ítéli meg, hogy a természeti forrásokat ki kell aknázni, akkor meg kel szabnia bizonyos feltételeket. A román állam a 90-es években kiadott egy engedélyt egy cégnek, aztán 12‑13 évet várt és nem hagyta ezen engedély érvényesítését.

Gyanítom, hogy a befektető sem készült el minden házi feladatával, de a világon bárhol egy ilyenfajta helyzet tűrhetetlen, függetlenül attól, ki miatt történt, nem tarthatsz egy befektetőt több mint egy évtizeden keresztül olyan helyzetben, hogy ma „igen”-t mondasz, holnap „nem”-et. Az államnak újra kell tárgyalnia a szerződést, személyes véleményem szerint – nem a kormány, vagy a koalíció nevében beszélek ‑, oly módon, hogy a román állam haszna nagyobb legyen.

Ha nem akarja ezt, akkor álljon elő alternatívával és a forrásokkal és a befektetésekkel is, mert nem hagyhatsz meghallni és tönkremenni egy közösséget (a verespatakit – a szerz.). Voltam ott, a helyszínen láttam a gondokat – a valóság környezeti szempontból ott tragikus, a kommunisták hosszú ideig tartó és felelőtlen kitermelése után.

A nemzeti kulturális örökség szempontjából is katasztrófa van – ez jelenleg a helyzet. Állhatunk, megtehetjük, hogy nem csinálunk semmit, végignézzük, miként omlanak ránk a római tárnák, vagy az épületek és miként tűnik el egy közönség, hogyan marad ott egy óriási seb, az egész meglévő szennyezéssel, vagy kereshetünk alternatív megoldásokat, vagy bányászati megoldásokat.

A Művelődésügyi Minisztérium szintjén, az Országos Régészeti Bizottságban, a többi struktúrákban elvégeztük az elemzést, meghatároztunk bizonyos normákat, ahogy a törvény előírja és azt a változatot követtük, hogy őrizzünk meg minél többet az országos kulturális örökségből, függetlenül attól, hogy az épített örökségről, vagy a régészeti örökségről van szó. Az én véleményem az, hogy megőrződik az örökség 80–85 százaléka, ha betartanak minden feltételt, amit az Országos Régészeti Bizottság és a Művelődési Minisztérium előír.

Megadtuk a régészeti tehermentesítést a Kelnek-hegy esetében, de Őralja esetében nem, ott még vannak folytatandó fázisok.

A környezetvédelemmel kapcsolatosan nem mondok véleményt, mert azt nem ismerem. Úgy tudom, hogy a Műszaki Elemző Bizottságban továbbra is vizsgálják az aktát, hogy a befektetőtől kért paramérterek az Európai Unió által kért paraméterek alatt van, ami az ülepítő cianidtartalmát illeti.

Függetlenül attól, milyen választ fog kapni a környezetvédelmisektől, a román államnak vannak bizonyos kötelezettségei és bizonyos jogai – kötelessége tisztességes életet biztosítani annak a közösségnek is és joga van eldönteni, mit akar tenni az ásványforrásaival.

Lucian Lumezeanu

 

Forrás: Ziare.com, 2012. április 18., 18:54

Kelemen, despre facultatea maghiara si acuzatiile de "segregare" sau santaj - Interviu Ziare.com(I) (Kelemen a magyar egyetemről és a „szegregációs”, vagy zsarolási vádakról)

 

Címkék: pc választások pnl rmdsz usl psd pdl

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr384471202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.