Mai bejegyzésemmel egy kicsit eltávolodok a helyhatósági választástól és a parlamenti voksolás olyan elemére térnék ki, aminek a magyarországi választásokon is jelentősége lehet. Akár így, akár úgy, vagyis akár a magas, akár az alacsony részvétel miatt. A határon túli románokról van szó.

 

Vannak hasonlóságok is, különbségek is. A hasonlóság az, hogy Traian Băsescu, illetve a PDL még mindig reménykedhet abban, hogy a – valóságban nem is annyira – gyorsított eljárással román állampolgárrá vált, elsősorban moldovai köztársasági, szavazók ősszel „hálából” rájuk fognak szavazni és ezzel segítenek majd egy kevésbé fájdalmas eredményt elérni. Ez a réteg megfelelhet azoknak a határon túli magyar szavazóknak, akik az utóbbi két évben kapták meg a magyar állampolgárságot és egyben a szavazati jogot.

 

A legfőbb különbség viszont az, hogy a határon túli román állampolgárok legnagyobb tömegét az 1989 után kivándoroltak, tartósan kint dolgozók, vagy végleg külföldön maradók alkotják, több millió fővel, míg az első körben lévők, még ha hozzájuk számítjuk az 1989 előtti kivándoroltak csoportját, akkor sem tesznek ki 200-300 ezernél többet. Márpedig ők sokkal heterogénebbek és már nem tekinthető annyira egyértelműnek a választási opciójuk.

 

A mára kormánypártivá vált USL-sek az elmúlt években folyamatosan azzal vádolták Băsescut és a PDL-t, hogy a külföldön élő románokkal akarja bebiztosítani magának a győzelmet és hogy a hatalom birtokában és ezáltal a nagykövetségeken, konzulátusokon, esetleg – pl. Spanyolországban, Olaszországban – bérelt létesítményekben zajló voksolás felügyeletével törvénytelen módon befolyásolja majd az eredményeket.

 

Egy ilyen vélekedés elterjedéséhez, táplálásához maga a PDL is hozzájárult, például az akkor még külügyminiszter Baconschi azon nyilatkozatával, miszerint külföldről egymillió szavazatot kell biztosítani. Ez különösen rosszul hangzott egy olyan ember szájából, akit az 2009-es elnökválasztás alkalmával azzal vádoltak, hogy párizsi nagykövetként rendkívül „kreatív” módon szervezte meg a folyamatot a nagykövetségen. Persze, a nyilatkozatot úgy is lehetett értelmezni, hogy általában véve vélte úgy, hogy jó lenne, ha egymillió külföldön élő szavazna, tehát jelentősen megnőne a részvételi arány, de a kijelentés egy pártgyűlésen hangzott el, az „övéi” között, szóval…

 

Apropó egymillió! Nos, itt van a bibi ezzel az egész üggyel. Egy dolog egy szép, napos vasárnap délelőtt kényelmesen elbattyogni a pár utcával odébb lévő iskolába és kb. fél órás várakozás után leadni a szavazatot és teljesen más bejelentkezni a nagykövetségen, majd a szavazás napján – amennyiben a delikvens nem a fővárosban, vagy a konzulátus városában él – kocsiba, vonatra, sőt, egyes esetekben repülőre ülni és elmenni voksolni, nem kevés pénzt fordítva erre, általában több személy utazásáról, étkezéséről stb. lévén szó.

 

Ez is magyarázza, hogy a romániai választásokon miért volt általában véve meglehetősen alacsony a külföldön élő román állampolgárok aránya. Márpedig a 2009-es elnökválasztáson is, ahol a döntés egyszerűsége (egyetlen személyről kellett dönteni, méghozzá az akkor rendkívül népszerű Traian Băsescuról) feltétlenül növelte a részvételi hajlandóságot, amihez hozzájárult az akkori hatalom rendkívül előzékeny viselkedése (294 szavazókört hoztak létre külföldön) ellenére a külföldön szavazók összlétszáma nem érte el a 150 ezret. Hangsúlyozom, több millió potenciális szavazóból!

 

Még sokatmondóbb, ha a moldovai részvételt nézzük, hiszen ott lehetett a leginkább arra számítani, hogy többszörösen működni fog a „hála”, nemcsak az országgal, hanem a „hála” közvetlen alanyával, Băsescuval szemben. A 13 (!) megnyitott szavazókörben – tehát nemcsak a fővárosban és a két konzulátus városában lehetett voksolni – az akkor 100.000 fősre becsült román állampolgári létszámból (amiről úgy gondolom, a valós helyzet kozmetikázására alulbecsült szám) 8.777 fő, vagyis a potenciális szavazók kevesebb mint egytizede jelent meg!

 

Talán ez is az oka annak, hogy a PDL-s kormány és főleg a már említett Baconschi rendkívül erőteljesen szorgalmazta a levélben szavazást, amivel szemben az akkori ellenzéknek, de az RMDSZ-nek is erős fenntartásai voltak, hiszen a közép-kelet-európai állapotokat ismerve ez teszi lehetővé a legnagyobb csalásokat. Sajnos!

 

Érdekes lesz, tehát, nézni, miként fog változni a Ponta-Antonescu kettős hozzáállása a külföldön lévő románokhoz, illetve a nem hagyományos szavazási módszerekhez. Az alább közölt cikkben van egy érdekes, Magyarországra is érvényes megjegyzés, miszerint a romániai választások előtt semmilyen felmérés nem vonta be a határon túli románokat a közvélemény-kutatások mintáiba, így szinte semmit nem lehetett tudni a választási hajlandóságukról, döntéseikről.

 

Talán egy ilyen módosítása a magyarországi mintáknak nem lenne érdektelen. A meglepetések sem elképzelhetetlenek…


Hogyan szavazna a diaszpóra

 

A legutóbbi romániai tüntetések a külföldi román közösségekben is szolidaritási megmozdulásokat indítottak el. A legenda úgy szólt, hogy a diaszpórában élő románok Traian Băsescura szavaztak – és hogy a volt miniszter Baconschi által szorgalmazott levélben szavazás egy újabb ilyenfajta választási hasznot kívánt elérni. Valójában mi a helyzet? Mit mond két külföldön élő fiatal.

Foreign Policy: A külföldön élő románok masszívan Traian Băsescut támogatták?

Andreea Maierean. A jelenlegi hatalomnak a külföldön élő románok általi masszív és döntő támogatásának hipotézise az eredmények leegyszerűsített értelmezésén alapul. A legutóbbi elnökválasztáson valójában az történt, hogy a külföldön élő románok szavazatait időrendben utolsóként számolták össze és összesítették. Mivel az eredmény nagyon szoros volt, számuk módosította az otthoniak szavazatán alapuló ideiglenes eredményeket. De helytelen azt mondanunk, hogy a külföldön élő románok szavazatai biztosították a jelenlegi elnöknek a második mandátumot. Ha ezeket a szavazatokat hamarabb összesítették volna, akkor ugyanannyit számítottak volna, mint bármely megyéből, ahol Traian Băsescu nyert, az este 9-kor kiadott részleges eredmények pedig ezáltal valószínűleg sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek volna. És talán nem került volna sor az egyik jelölt döntésére, hogy túl korán és elsietve győztessé nyilvánítsa magát. Ezen kívül nagyon fontos kihangsúlyoznunk, hogy a választás előtti időszakban egyetlen közvélemény-kutató intézet sem vette be a reprezentatív mintáiba a külföldön élő románokat. Következésképpen e kategória szavazási hajlandóságát nem mérték és nem is foglalták bele azokba a százalékokba, melyeket a szavazás előtt annyira hangoztattak. Ha ez az aspektus meghaladta a kérdéses intézmények kutatási képességét, akkor legalább nagyon világosan jelezni kellett volna nemcsak azt, hogy a felmérésekben van egy hibahatár, hanem azt is, hogy a mintában nem szerepelnek a határokon túli románok. Tehát a hibák politikai stratégiai (az eredmények elsietett bejelentése) és módszertani (egy nagyon fontos szegmens kihagyása a közvélemény-kutatásokból, vagy az exit-poll-okból) jellegűek voltak. Aztán a tévék a szenzációhajhászás közepette siettek bejelenteni, hogy a mérleg nyelvét elbillentő szavazatok külföldről érkeztek.

Radu Tătucu: Általában véve az elnök Arafat úrral (utalás az egészségügyi törvény miatt Băsescu és Raed Arafat orvos, a sürgősségi szolgálat megalapítója között kirobbant vitára – PZS) szembeni személyes támadását jelentős hibának, defenzív és egy országelnökhöz nem méltó reakciónak tartották, de nem lehet megmondani, hogy ez mennyire jelentkezik majd jelentős csökkenésként, ami Băsescu elnök diaszpóra általi támogatását illeti.

A hazai tüntetések miatt a diaszpóra felülvizsgálta a hazai helyzettel/fejleményekkel kapcsolatos elképzeléseit?

Andreea Maierean: Azt hiszem, a hazai tüntetések kihangsúlyozták a már létező percepciót, hogy a románok életszínvonala drámai romlást mutatott az utóbbi években. Személy szerint nem tudom megmondani, hogy ez felülvizsgálatként jelentkezett-e, mint inkább annak megerősítéseként, hogy a megszorító politikákért az átlagemberek óriási árat fizettek. Sok munkahely veszett el, munkanélkülivé tettek nyugdíjhoz közeli embereket, akik számára illúzió a szakmai átképzés. Jelentősen csökkentek a jövedelmek és ez főleg azokra mért nagy csapást, akik a válság előtt hitelt vettek fel. De ezeknél talán még fontosabb, ami számomra nagyon súlyosnak tűnik az az, hogy az életszínvonal visszaesése nagyon csökkentette a bizalmat az állam intézményei, a politikai osztály és összességében egy gazdasági talpra állás iránt. Azt hiszem, e bizalom újjáépítése nehezebb lesz, mint az életszínvonalé.

Radu Tătucu: Tekintettel az egyesült államokbeli „Occupy” mozgalom precedensére, a romániai tüntetéseket eleinte ezek megfelelőinek tartották, a 99 százaléknak a legfelsőbb 1 százalékban lévők masszív visszaéléseivel szembeni általános elégedetlenség megnyilvánulásának. Másrészről, szemben egy kimondottan civil megmozdulással, amilyen az Occupy, a romániai tüntetéseket gyorsan eltérítették különféle érdekcsoportok, melyek delegitimálták azokat. Sőt, masszív szervezetlenségről tanúskodtak. Számomra még most sem nagyon világos, mit akartak effektív módon a tüntetők – új kormányt, új elnököt, új pártot, mely képviselné őket, előnyöket a forradalmároknak, a marihuána törvényesítését? Tehát a 90-es évek elejei Egyetem téri civil tüntetés és a 2012 januári tiltakozások közötti mindenféle összehasonlítás felesleges, mert a legutóbbi tüntetések halvány árnyéka – intenzitását, a részvevők számát és magának a tiltakozásnak a természetét illetően – a 22 évvel ezelőtti civil megmozdulásnak.

Valójában mit lehet mondani, mit támogatnak a külföldön élő románok? Milyen politikákat, milyen értékeket, milyen szervezeteket?

Andreea Maierean: Mivel nincsenek releváns szociológiai tanulmányok, vagy felmérések, elhamarkodott lenne ilyenfajta általánosításokat végezni. Még a külföldön lévő száma is, amit a legutóbbi népszámláláshoz képest 900.000-nek tartanak, vitatottnak tűnik. Még nehezebb lenne elképzelnünk, milyen szervezeteket, vagy értékeket támogatnak mindezek a románok. Csak azt tenném hozzá, hogy az ország elhagyása időpontjától és a jelenlegi foglalkozástól függően mindenképpen több „diaszpórára” differenciálhatnánk. Például az Egyesült Államokban létezik a románok egy jelentős csoportja, akik az 1989 előtti kommunista Romániát hagyták el, főleg politikai okokból. Aztán vannak azok, akik 1990 után érkeztek, akik elsősorban egy jobb gazdasági helyzet megteremtését akarták. És végül a hallgatók és a fiatal szakemberek, akik általában egy behatárolt időszakra jönnek ide. Tehát nehéz körvonalazni egy egységes képet, minden csoportnak eltérő elsődlegességei és elképzelései lévén.

Radu Tătucu: Részletes tanulmány nélkül szintén nehéz következtetéseket levonni, milyen politikákat, vagy szervezeteket támogatnak a külföldön élő románok. De azt mondanám, hogy a külföldön élő románok végső soron ugyanazokat az értékeket támogatják, mint az otthoniak és ez a különbségtétel, miszerint vagyunk „mi, a külföldön lévők”, szemben „velük, az otthoniakkal”, rendkívül mesterséges. Fájdalmas látni, ahogy bizonyos politikusok rájátszanak erre a különbségtételre és megpróbálnak megosztani és egymásnak ugrasztani minket. Azt hiszem, mi is, mások is azt szeretnénk, ha Románia szilárd, igazi demokráciává válna, ahol a hatalmi ágak szétválasztása nagyon egyértelmű és ahol az állam intézményei a politikum beavatkozása nélkül működnek. Mi is, mások is azt kívánjuk, hogy Románia olyan hely legyen, ahol jóval kevesebb korrupció van és ahol egyenlő érvényesülési esélye van minden állampolgárának. Mi is, mások is azt kívánjuk, hogy Románia fektessen bele többet az ország emberi tőkéjébe, oktatásba és egészségügybe, mivel az emberi tőkébe való ezen befektetés fogja biztosítani Románia jövőbeni fenntarthatóságát és jólétét. Végül mi is, mások is olyan Romániát szeretnénk, ahol normális dolog otthon is elképzelhetőnek tartani a jövődet és ne legyen tabu azt mondani: „Vissza akarok térni, vagy Romániában akarok élni”.

Andreea Maierean politikatudományi doktorandusz, Boston University. Radu Tătucu közpolitikai mesterképző hallgatója, John F. Kennedy School of Government, Harvard University. Mindketten tagjai a GRASP – Global Romania Society of Young Professionals szervezetnek.

Petre Munteanu

 

Forrás: Foreign Policy – adevarul.ro, 2012. április 9., 13:34

Cum mai votează diaspora

 

 

Címkék: választás román román

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr1004558135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.