Az államfő és a kormányfő közötti vita arról, hogy ki képviselje Romániát a június 28-i Európai Tanácson és általában véve, kicsoda külügyi téren meghatározó, bár része volt a választási kampánynak, annak lezárulta után sem ért véget. És előreláthatólag meghatározza majd az egész hátralévő időt. Azt, hogy ez a következő, 2014-es elnökválasztásig, vagy Traian Băsescu esetleges menesztéséig tart majd, még nem tudjuk. Jelenleg mindkettő lehetséges.

A külügyi kérdés kiélezése nem kormányzástechnikai kérdés, mint inkább az a célja, hogy a – jogosan! ‑ még mindig rendkívül veszélyesnek tartott Băsescu hibára kényszerítsék, amire hivatkozva felfüggeszthetik, majd a törvények módosításával könnyebben leválthatják, vagy ha ez valamilyen okból nem sikerülne, akkor egyre jobban elszigeteljék, karanténba kényszerítsék. Az államfő a napokban be is vallotta, hogy a kampány során tanúsított visszafogottságával éppen azt akarta elkerülni, hogy ürügyet adjon egy eljárásra ellene.

Természetesen nem Băsescuról lenne szó, ha már ezen a héten ne térpedeltette volna képletesen kukoricára Pontat, amikor gúnyosan szemére vetette, hogy jogi doktoriját a most súlyos vádakkal és börtönnel fenyegetett Adrian Năstase segítségével szerezte meg.

Szintén az elnök „hergelése” közé számítható a Román Kulturális Intézet (ICR) vezetője, Horia Roman Patapievici leváltása, aki közismerten bírta az államfő bizalmát és akinek személye már régóta szálka volt úgy a román kultúra „tradicionalista” szereplői, mint ahogy az elnök ellenfelei szemében is.

Amúgy az új kormány jelentős tisztogatásba kezdett és bár egyes esetekben PDL-s pártkatonákat távolítottak el, nem egy olyan eset van, amikor több kormányzatot is túlélt, valódi szakemberektől váltak meg. Tekintettel arra, hogy egyelőre egy ideiglenes kormányról van szó, illetve arra, hogy az eddigi felmérések szerint még mindig toronymagas esélyük lenne a győzelemre, az a düh, amivel sokszor a törvényesség látszatát is kerülve (lásd a főispánok menesztése) megszabadulnak mindenkitől, aki a legkisebb akadályt is jelenthetné, vagy aki a tudásával esetleg veszélyeztethetné egy kormányzati voluntarizmus végrehajtását azt mutatja, hogy kemény idők következhetnek november után.

Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy azzal, hogy már most a saját pártkatonáikat ültetik a legtöbb tisztségbe, a parlamenti választásokra megfosztják magukat annak a lehetőségétől, hogy az előző, „bűnös”, kormányra kenhessenek mindent. Majd meglátjuk! 

Addig is közlök egy szerintem érdekes és tartalmas elemzést az államfő és a kormányfő között kirobbant vitáról:

Vörös kód Románia számára: az alkotmányt módosítani kell

 

A Romániának a 2012. június 28-i Európai Tanácson való képviseletéről folyó vita sokkal több, mint két politikus közötti személyes konfliktus.

Ez a román alkotmányos és politikai rendszert sújtó rendkívül súlyos kór tünetet. És figyelmeztetés arra, hogy Románia már nem képes hosszú ideig elviselni a politikai osztályán belüli „feudális háborút”.

A legutóbbi viták teljes mértékben bizonyítják azon szólás időszerűségét, mely szerint „egy bolond követ dob a tóba és tíz bölcs kínlódik azt kiemelni onnan”. Azzal a megjegyzéssel, hogy az aki Romániában a „követ” dobta – Ion Iliescu, akinek a védnöksége alatt szerkesztették meg a jelenlegi alkotmányt – egyáltalán nem bolond és pontosan tudta mit tesz, az annak a román demokrácia mocsarából való kiemelésével kínlódóknak pedig tenniük kell még némi erőfeszítést a bölcsesség eléréséig.

23 éve megszoktuk, hogy komoly témákról szóló bármely vita nevetségességbe és trivialitásba fullad jóval azelőtt, hogy képes lenne elősegíteni a valódi előrelépéshez szükséges kritikus tömeg elérését.

Úgy tűnik, a dolgok most is ezen forgatókönyv szerint fognak haladni. Az elemzők és a kommentátorok többsége mindenről beszél, csak az egyetlen fontos kérdésről nem: Románia alkotmányának egyes lényeges rendelkezései politikailag abszurdak és jogilag végrehajthatatlanok.

Több tíz politikus és elemző fordult meg a tévékben a „paloták” közötti konfliktus újbóli kirobbanása után. Ugyanilyen sokan jelentek meg az írott sajtóban. Néhány, nagyon kevés kivétellel, mint amilyen Dan Dungaciué, a többség nem látta a lényeget.

Nem számít, hogy Traian Băsescu és Victor Ponta közül kinek van „igaza”. Már az a tény, hogy mindketten az alkotmány különböző, egymással nyilvánvalóan ellentétes cikkelyeivel támasztják alá álláspontjukat mutatja, hol van a gond forrása.

Ebben az ügyben nem számítanak sem a két vezető politikai számításai, sem a helyhatósági választások eredményei, sem az, miként működik az Európai Unió. Csak az számít, hogy Románia az EU és a NATO EGYETLEN országa, amelyet – alkotmányos szempontból – nem vezet senki.

Egy hatalom nélküli demokrácia

„A demokrácia a nép hatalmát jelenti”, magyarázta Ion Iliescu, ha valaki emlékszik még rá, úgy 20 évvel ezelőtt, amikor Slobozia környékén felkapaszkodott egy utánfutóra. Az ottani választók, a „nép”-nek érezve magukat, viharosan megtapsolták és aztán boldogan szavaztak, semmit sem fogva fel.

Ion Iliescunak elvileg igaza volt, de elfelejtette végig elmagyarázni bărăgani választóinak a demokrácia titkát.

Demokrácia csak akkor létezhet, amikor mindkét alkotóeleme jelen van: a „nép” és a „hatalom”. Az emberiség történelme ezen nagy kísérletének – a demokráciának – a görög nyelvből való gépies lefordításával való magyarázása egyike a bolsevik eredetű nagy átveréseknek. A népek, összességükben, sohasem voltak és sohasem lesznek „hatalmon”, méghozzá egy egyszerű okból: ha több millió ember egyszerre hozna meg a köz- és hivatalos életben egyenlő módon alkalmazandó döntéseket, gyorsan anarchia alakulna ki és az államok összeomlanának.

A „hatalom”-nak közvetlenül a nép szabadon kifejezett akaratától kell függnie, de a napi politikai gyakorlatához szükséges egy intelligens, felelős elitek által meghatározott alkotmányos, jogi és intézményi keret.

Azok, akik holmi populista jelszavak mögé rejtőzve tagadják ezt az igazságot nem demokraták, hanem a nép szabadságának ellenfelei, kedvező pillanatot várva arra, hogy revánsot vegyenek a demokrácián, annyin, amennyi Romániában van.

A demokrácia nem maradhat életben és nem ereszthet gyökereket, ha nem nagyon egyértelmű, kié a választók által delegált (köz-, hivatalos és törvényes) hatalom és melyek a demokratikus hatalmi játék szabályai.

Végső soron bármely demokrácia mögött egy bizonyosfajta hazafiság áll. Ha ez zömmel felelősségtudaton és intelligencián alapul, akkor a demokrácia fenn fog maradni. Ha a populizmus és az ostobaság nyer a gondolatok harcában, a diktatúra vissza fog térni, ilyen, vagy olyan formában, de ugyanolyan undorító módon.

Egy vezető nélküli állam

Románia alkotmányában az áll, hogy a nemzeti szuverenitás a román népé és kormányzati formaként a köztársaságot nevezi meg. Eddig minden szép és jó. Ezt a szuverenitást azonban a politika területén két EGYENLŐ demokratikus legitimitású mechanizmussal határozták meg.

Ami még súlyosabb, Románia alkotmánya nem rögzíti, mi a köztársaság két alapvető intézménye, a parlament és az elnök közötti elsőbbségi sorrend.

A parlamenteket a szabad világban mindenhol a szavazók közvetlen szavazatával választják, itt tehát nincs semmi vitatnivaló. De a nép közvetlen szavazatával megválasztani egy elnököt, amiből a parlamentével egyenlő legitimitás következik, akinek aztán nincs semmi más teendője, mint kitüntetéseket osztogatni és nagyköveteket fogadni, ez ostobaság.

Az pedig, hogy csak azért válaszd meg ilyen módon, hogy a parlament, vagy a kormányfő „ellensúlyávvá” tedd meg, nemcsak ostobaság, de az ország stabilitására nézve veszélyes is. A világ többi részében senki sem gondolt ki alkotmányokat azon logika szerint, ami alapján Románia alkotmányát kigondolták.

Románia kivételével minden alkotmányos rendszerben, ahol a választók közvetlenül választják meg elnöküket, ez egyben a végrehajtó hatalom vezetője is, hogy demokratikus értelmet adjanak a választók által beléje fektetett legitimitásnak és bizalomnak.

A kérdéses rendszerekben a kérdést vagy az elnöki és miniszterelnöki tisztségek összevonásával oldották meg (AEÁ, Ciprus), vagy annak világos rögzítésével az alkotmányban (Franciaországban), hogy az elnök megelőzi a miniszterelnököt.

A nyugati államok nagy többsége azonban parlamenti köztársaságok, vagy alkotmányos monarchiák. Pontosabban kimondott parlamenti köztársaságok és olyan parlamenti köztársaságok, melyek a hagyomány iránti tiszteletből „monarcha” megnevezéssel működnek, bár az uralkodóknak ott nincs semmilyen végrehajtó hatalma.

Az olyan államokban, mint Nagy-Britannia, Dánia, vagy Svédország az alkotmányos és politikai mechanizmusok teljes egészében a parlamenti köztársaságokra jellemzőek. Nem áll messze az igazságtól az a vicc, mely szerint a világ legjobb köztársasága a dán királyság.

A parlamenti köztársaságokban és az alkotmányos monarchiákban a végrehajtó hatalom vitathatatlan főnöke a miniszterelnök, aki csak a parlamenttel szemben felelős és az egyetlen felelős az általa vezetett kormány teljesítményéért. Ezekben az esetekben az államfő (a parlament által választott elnök, vagy a hagyományos uralkodó) szigorúan ceremóniákkal kapcsolatos és reprezentális hatáskörökkel rendelkezik.

Ebben Romániának újra csak nem volt szerencséje. Ceauşescu legyőzői az összes lehetséges változatból 1990‑1991-ben egyiket sem választották, ezzel szemben összerakva számára egy „eredeti” alkotmányt, mely elfelejti tisztázni az állam vezetéséhez létfontosságú ügyeket, a demokratikusan megválasztott intézményeket állandó testvérkonfliktusra ítélve.

A TVR-ben történt legutóbbi megjelenésében, motiviciójától függetlenül, Titus Corlăţean kimondott egy nagy dolgot: Románia elnöke képviseli az államot, nem az állam vezetője. Abszolút helyes, akárcsak azon kijelentése, hogy ezt az érvet eddig nem hozták fel. Jegyezzük fel Corlăţean úr hozzájárulását ehhez a vitához.

Azzal a megjegyzéssel, hogy a kérdés jóval túlmutat azon a vitán, hogy ki lesz a „Románia” felirat mögötti szék betöltője a június 28-i Európai Tanácson.

Corlăţean logikai szálát követve, mely azt mutatja, hogy van egy vita az elnök és a miniszterelnök között Románia „képviseletéről” a következő nemzetközi eseményeken, de – alkotmányos szemszögből nézve – egyikük sem a román állam feje, néhány óriási téttel rendelkező kérdés vetődik fel.

Akkor kicsoda a román állam vezetője, aki intézményesen, hivatalosan, nyilvánosan és láthatóan megjeleníti a román nép szuverenitását? Van a román államnak, 2012-ben, egy demokratikusan megválasztott, vagy beiktatott, a rá háruló feladatoknak megfelelő alkotmányos, törvényi és adminisztratív eszközökkel ellátott elnöke?

És ha „nem”, akkor valójában ki vezeti a román államot, köztudott lévén, hogy egyetlen politikai építmény sem tud fennmaradni effektív vezetőség nélkül, lett légyen az hivatalos, vagy nem hivatalos, látható, vagy láthatatlan, legális, vagy paralegális?

Gereblyére lépés, mint nemzeti sport

Az a három elnök, akikkel Románia 1989 után rendelkezett, bármennyire különbözőek is, többször is kijelentette ugyanazt: „a románok nem fogadnának el olyan alkotmányos rendszert, amiben nem ők választják meg közvetlenül az elnököt”. Vajon így van-e?

A románok 23 éve közvetlenül választják meg az elnöküket, akinek valójában nincs semmilyen végrehajtó hatalma, de aki ezzel szemben tarthat hosszú beszédeket a „tények szinergiájáról”, a „konkrétum mélységeiről”, „az őt legyőző rendszerről”, az „elgazemberesedett rendszerről” stb.

A románok tényleg ennyire tudatlanok lennének politikailag, hogy ne jöttek volna rá, értelmetlen „közvetlenül” megválasztani egy elnököt, aki nem tud SEMMI konkrétat tenni, azon kívül, hogy villámhárítóvá válik a háttérben lévő „fiúk” és mentséggé a kormány cselekvésképtelensége számára?

Ahelyett, hogy két évtizeden keresztül mioritikus nyilatkozatokat tettek volna, nem lett volna hasznosabb népszavazást kiírni, amiben megkérdezik a románokat, miféle köztársaságot akarnak? Természetesen az lett volna, de nem azon politikusoknak, akiknek megfelel a jelenlegi helyzet, amikor a román államot nem vezeti senki.

A valódi világban, melyben élünk, kétfajta köztársaság van: parlamenti és elnöki. A többi ámítás. Amikor eminens elemzők előállnak és a „fél” előtagot csavargatják, akkor tudniuk kellene, hogy egy köztársaság, már a természetéből fakadóan sem lehet sem „fél”-elnöki, sem „fél”-parlamenti.

Románia szenátusának jogi bizottságát Greblă úr vezeti. Toni Greblă. A jobb emlékezetűek számára „Toni bácsi”, ahogy nemrég őt Mircea Geoană egy szuperművelt, amerikaiasított és diplomatikus nyelvezettel becézte. Greblă úr nemrég Románia alkotmányának módosításáról beszélt, miután a Ponta-kormány beiktatása előtt a módosítás ellenzőjeként tűnt ki.

Toni Greblă nyilvánosan kijelentette, hogy az USL „elfogadhatná” az alkotmány olyan formában történő módosítását, melyben az elnököt „mégis” közvetlenül választanák, de „sokkal kevesebb hatáskörrel” maradna. Vagyis a szuverén népet továbbra is csapják be, hogy „közvetlenül választja” az elnökét, de arra se legyen joga, hogy engedély nélkül elhagyja Cotrocenit.

Ha Greblă úr az alkotmánymódosításnak egy parlamenti köztársaság bevezetését jelentő végrehajtása mellett érvelt volna, akkor ezt megérthetnénk. Lenne értelme. Különben is, miután Elena Udrea és Roberta Anastase a román „félelnökiség” legismertebb márkaneveivé váltak, a holtpontról való kikerülés egyetlen realista változata a parlamenti köztársaság.

De nem, Greblă úrnak és a többi hozzá hasonló, a nemesi „bá” és „hé” titulusokat birtokló politikusoknak más terveik vannak. Ők még azt sem akarják, hogy Victor Ponta az állam alkotmányos, világos demokratikus jogkörökkel felruházott vezetője legyen. Ők inkább a zavar és az anómia, a bizonytalanság és a fejetlenség fennmaradását akarják.

Ám Románia érdekében a többi politikai vezetőnek, akiknek még számít, sürgősen zöld asztalhoz kellene ülniük és elejétől a végéig megírniuk egy alkotmányt, amiből világosan kiderüljön, ki az állam feje. Ha akarják, akkkor ezt egy hét alatt megtehetik. Egy működőképes alaptörvényt kellene abszolút elsődlegesnek tartaniuk.

 

Forrás: Ziare.com, 2012. június 16., 09:12

Címkék: külpolitika basescu ponta

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr274592470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.