A népszavazás végkimenetelére várva és illeszkedve a nemrég lezajlott olimpiához egy cikket közlök a Historia című folyóiratból. Ez a románok eddigi legnagyobb tornásza, Nadia Comăneci és edzője, Károly Béla közös munkáját, illetve a sorsukat taglalja a Securitate dokumentumai alapján.

historia.jpg

Nadia Comăneci és Károly Béla kapcsolata a Securitate jelentéseiben

nadia1.jpg

1981 a román tornatörténelem része lett; és nem azért, mert rendkívüli teljesítmények éve volt, hanem mert a Károly Béla és Márta házaspár, a női tornaválogatott edzői úgy döntöttek, a Venezuelában és az AEÁ-ban zajlott turné végén nem térnek haza. Ezen epizód – az amerikai területen maradás, de a 7 éves lányuk utólagos megszerzése is – koordinátáit a Securitate által az edzőről nyitott akta alapján rekonstruáljuk, ami a CNSAS Irattárában található meg. A Securitate jelentései azonban a Károly-házaspár ónfalvai (Onesti) és dévai életébe is bepillantást enged, a szakvezetők külföldi útjaiba, de a sportolókkal meglévő surlódásokkal teli kapcsolatokba is: az edzőpáros szemére vetették a túlzott szigorúságot, de a szakértők által javasolt gyógyszeradagolási és étkezési szabályok figyelmen kívül hagyását is. Ezen „fagyosság” csúcspontja: Nadia Comăneciet és Teodora Ungureanut a montreali olimpiai játékok után egy időre Bukarestre költöztették.

 

nadia2.jpg

 

Mindenekelőtt a szereplők: Károly Béla 1942. szeptember 13-án született Kolozsváron, egy mérnökökből álló családban. 1968-ban végezte el a Torna- és Sportintézetet (IEFS) és a Gheorghe Gheorghiu-Dej (Ónfalva – Oneşti) megyei jogú város Tornaközépiskolájába kapott kihelyezést. Gyöngyvér Márta, Béla jövőbeni felesége 1942. augusztus 13-án született Székelyudvarhelyen, a kolozsvári Pedagógiai Intézetre járt és tornatanári kihelyezést kapott a petrozsényi sportiskolába. 1968-tól került át a Maria Simionescu erőfeszítésével létrehozott ónfalvai tornásziskolába.

Károly Mártát és Bélát néhány évvel munkájuk megkezdése után a nemzeti női tornászválogatott szakmai vezetésével bízták meg, akiket Pozsár Géza koreográfus segített. Ez 1974-ben történt, kettejük szakmai előrehaladásával egyidejűleg pedig a Securitate alkalmazottainak az edzőcsalád iránti érdeklődése is körvonalazódni kezdett.

1976-tól megfigyelési akta Károlynak

Gheorghe Gheorghiu-Dej megyei jogú város Securitateja 1975. május 14-én engedélyt kapott arra, hogy felhasználja Károly Bélát egy hírszerzői feladat megoldására. A fiatal edző több megbeszélést folytatott a Securitate tisztjeivel és még formális beleegyezését is adta, hogy bizonyos operatív jellegű információkat szolgáltat. Ennek ellenére az érdeklődésük nem volt közös, így Béla azonnal leleplezte kapcsolatát a hírszerző struktúrákkal; ezen kívül, a „Nelu” nevű forrás szerint, az edzőt azzal gyanúsították, hogy „szökési” szándéka van és bizonyos tendenciózus kommentárokat tett a politikai rendszerrel szemben [1]. Különben a Securitateval megvolt kapcsolatáról az edző a posztkommunista sajtóban kijelentette: „megpróbálták, de külföldről semmitmondó írásokat adtam nekik és gyorsan meggyőződtek arról, hogy nem számíthatnak rám” [2].

 

nadia3.jpg

(Baloldali kép: Nadia Károly Bélával 1971-ben, Ónfalván (akkoriban Gheorghe Gheorghiu-Dej megyei jogú város; jobboldali kép: Károly Márta és Nadia 1976-ban, a Montrealban elnyert öt olimpiai éremmel)

Miközben az edzővel nem valósult meg az együttműködés, megkezdték a hírszerzési megfigyelését, 1976. november 12-én pedig megkapták a helyi pártszervek engedélyét – ez standard eljárás volt a Román Kommunista Párt tagjainak megfigyelésekor – ahhoz, hogy egyéni hírszerzési megfigyelési aktát nyissanak. A konspiratív „Katona” név alatt megkezdődött az edző felügyelete és utasítást adtak az ebben az esetben eldöntött lépésekről szóló terv végrehajtására. A hírszerzési döntések és akciók közül megemlítjük a következőket: források toborzása a tornában tevékenykedő edzők, szakemberek és személyzet közül, a sport és oktatás területén dolgozó vezetők közül, valamint azon kapcsolatok közül, melyeket az edző a szakmai területén kívül alakított ki; speciális operatív technikai eszközök elhelyezése a Károly-család lakásán és az országon belüli edzőtáborokban; források célszemély mellé irányítása és az a javaslat, hogy a szakvezetőt kísérje egy Securitate-tiszt, sportinstruktori fedőfoglalkozással, elsődlegesen megelőzési feladatokkal[3]. Lejjebb meglátjuk, a tervezettek közül milyen akciókat valósítottak meg és milyen eredményekkel.

 

nadia4.jpg

(Nadia Comăneci és Teodora Ungureanu (hátul) 1976 őszén, Bukaresten. Nadia akkor a CBS egyik különműsorának főszereplője, melynek címe „Nadia – From Romania With Love” volt)

A Securitate piszkálódásai: az edzők áramszolgáltatását megszakították, a kislányt nem vették fel az óvodába, a lakásukat gyakran átkutatták

A román torna sikere az 1976-os montreali olimpiai játékokon hírnevet és szakmai elismerést hozott a Károly-családnak. A Securitate jelentései azonban ellentmondásosak voltak az edzőcsaláddal kapcsolatosan: túldimenzionált kép a kanadai sikerhez nyújtott hozzájárulásukról, hiúak, arrogánsak, önzők, materialisták, dezinformálók és hiányoságaik vannak a sportolókkal szembeni viselkedésükben. A nyomozati dokumentumokban azonban elismerték kitartásukat és a sporttéren kifejtett munkájuk hatékonyságát.

A Károly-házaspár felemelkedése abban csúcsosodott ki, hogy viták alakultak ki a tornászlányokkal meglévő viszonyuk miatt – az edzők szemére vetették túlzott szigorúságukat; az egészségügyi személyzettel – Bélát és Mártát azzal vádolták, hogy gyakran nem tartották be a szakértők által előírt gyógyszerezést és étkezést; a Román Tornász-szövetséggel és a Román Kommunista Párt ónfalvai szerveivel. A helyi hatóságokkal meglévő feszült kapcsolatok nem maradtak következmények nélkül.

„Elena” forrás az 1977. február 19-i besúgói jegyzékben a következőkről számolt be: „…a Károly-család ellenségeinek kezdeményezésére megtartották az ülést Roşu titkár elvtárssal és egy másik pártgyűlést, ahol Toma titkár úr nyilvánosan megszidta őket, befeketítve őket és a munkájukat. Ezeket a nyilvános akciókat sok napi piszkálódás kíséri, melyek elviselhetetlenné teszi tartózkodásukat a városban (Gheorghe Gheorghiu-Dej), például: megszüntették az áramellátásukat, a telefonjukat megszüntették, a MERCUR élelmiszerbolt megtagadta megrendeléseik átvételét; a kislányt már nem fogadták az óvodában; amíg Félixfürdőn és Borsabányán voltak, a Securitate átkutatta a házukat; mindent feldúltak, hogy már nem találtak bugyit bugyi mellett, néhány szobában pedig felszedték a parketta egy részét és aztán ragasztóval visszaragasztották”[4]. A Belügyminisztérium dolgozóinak látogatásairól elsősorban a szomszédok tudtak. Ezzel kapcsolatosan ismertetjük egy besúgói jelentés tartalmát: „egy szószátyár szomszédnő beszélt Mártának egy alakról, aki távollétükben kétszer is bement a házba és drótok voltak nála… tudja, hogy a Securitate embere, mert nem olyan nagy a város”[5].

A városon kívül tartott edzőtáborozások nem jelentette a megfigyelés szüneteltetését; ellenkezőleg, a különféle szállodákba történt elszállásoláskor a műszaki csapatot a helyi hivatalosságok fogadták, akik között egy fedett tiszt is volt. Másnap, amikor elmentek edzeni, a szállásegység személyzetéből kiválasztott együttműködő segítségével OT-eszközöket (mikrofonokat) helyeztek el; ezen kívül rendelkezésükre bocsátottak a szobakulcsok másolatait, hogy később be tudjanak menni az adó és az elemek cseréje érdekében[6].

Károly reakciója: gyalázta és fenyegette a város kommunista vezetőit

A politikai tényezőkkel meglévő nézeteltérések egybeestek a Securitate szerveinek megfigyelési akcióival, melyek célja a két edző csillapítása, vagy megfélemlítése volt. A válasz nem váratott magára. Károly Béla bement a Securitate helyi székházába és át szándékozta adni nekik a lakás kulcsait, hogy házkutatásokat hajthassanak végre, vagy operatív technikát helyezzenek el, a város politikai vezetőinek pedig gyalázkodó szavakat mondott és arra emlékeztette őket, hogy a tisztségükben maradásuk az Ilie Verdeţcel meglévő kapcsolatának köszönhető.

A nomenklaturista Ilie Verdeţcel – a Román Kommunista Párt Központ Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja és 1969 és 1989 között a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Titkárságának tagja; 1978‑1979-ben a kormány első kormányfő-helyettese, 1979‑1982 között a kormány miniszterelnöke[7] – meglévő közeli kapcsolatáról egyrészt a Securitate dokumentumaiból tudunk, másrészről Pozsár Gézától. Ennek megfelelően, miután Nadia hiányzása miatt lefújtak egy filmezést az ónfalvai középiskolában, az edző 1976. szeptember 26-án kijelentette: „hétfőn Bukarestre fogok jönni, tájékoztatni fogom az illetékeseket minderről, mert dolgom van Verdeţ elvtársnál is”[8]. Másrészről az Ilie Verdeţ titkár elvtárs által 1976. június 21-én a belügyminiszternek, Teodor Comannak küldött átirattal utasítást adtak arra, hogy ne hajtsanak végre egy vizsgálatot a tornászlányok Károly Béla által alkalmazott kemény edzésmódszerek miatt benyújtott egyik panaszával kapcsolatosan[9].

Pozsár Géza koreográfus a 2000-es években egy interjúban megemlített egy epizódot, amire a montreali olimpiai játékok előtt került sor: „Montreal előtt Mártának gondjai voltak az útlevelével. Abban az időszakban nem engedték meg, hogy mindketten elhagyják az országot. Egy nap meglátogatott minket az Augusztus 23-nál lévő központban Ilie Verdeţ, az RKP KB titkára. A nagyon vonzó Béla értett hozzá, hogyan hízelegje be magát nála és kössön tartós barátságot úgy Verdeţcel, mint ahogy a kabinetfőnökével, Haneaval. Ezt a kapcsolatot aztán külföldön, a versenyek alkalmával vásárolt whiskys üvegekkel és cigarettával tartotta fenn”[10].

A megfigyelés a Dévára költözés után is megmarad

A politikai elittel meglévő kapcsolatokat az is igazolta, hogy Béla minden hét végén telefonon tájékoztatott „személyeket a párt felső vezetőségéből”[11]. Ennek ellenére az ónfalvai botrányok állandósulása és az intrikák nem veszítettek intenzitásukból. Így hát Károly Béla, számtalan felkérés és nyomásgyakorlás után és azután, hogy egy konkrét segítséget ért el a Hunyad Megyei Testnevelési és Sporttanács részéről, Dévára költözött. Ezáltal az 1977‑1978-as tanév kezdetétől a 7. sz. Általános Iskola keretében az érdemdús temperamentumos edző vezetésével és útmutatásával létrejött az olimpiai tornászcsapatot felkészítő központ. A tornászlányok csapata tíz idősebb és tovább 25 lányból állt az ifjúsági csapatból. A két szakvezetőt a felkészítési és edzési tevékenységben egy koreográfus, két korrepetítor (zongoraművész), egy orvos és egy egészségügyi asszisztens segítette.

A Securitate a háttérből felügyelte a párt és a klasszikus „recept” révén biztosította magának a dokumentációs anyagokat: besúgók, fedett tisztek és operatív technika. „Nelu” besúgónak – akit 1975. február 26-án szervezett be a Bákó (Bacău) Megyei Securitate-felügyelőség a Gheorghe Gheorghiu-Dej (Ónfalva) Tornász Középiskolán belüli személyek hírszerző megfigyelése céljából – az volt a feladata, hogy jelezze az állam vezetőjével szembeni ellenséges megnyilvánulásukat, valamint a külföldön maradási szándékokat. A szakvezető Ceauşescu-családdal szembeni hozzáállása pedig egyáltalán nem volt barátságos, ahogy az egy 1978. február 7-i hírszerzői jegyzékből kiderül: „Béla teljes mértékben ellenséges viselkedést mutatott az állam vezetőjének évfordulója alkalmából szervezett rendezvények méretével kapcsolatosan, kigúnyolva a Bukaresten megszervezettet”[12].

 

nadia5.jpg

(Károly Béla (fehér pólóban, balra), Nadia (középen) 1976. október 22-én, a franciaországi Antibes-ben)

Lépések Nadia védelmében: őt és Teodora Ungureanut Bukarestre költöztetik

A Securitate dokumentumai szerint, az 1976–1980-as időszakban az edzőnek ismételt konfliktusai voltak Nadia Comăneci-csel. A megfigyelési jelentések megemlítik, hogy az edző és a világ tornászcsillaga közötti kapcsolatok a montreali olimpiai játékok után romlottak meg, mert a szakvezető a pszichopedagógiai módszereit nem igazította a sportoló új fejlődési és életkori szakaszára. A vitákat Nicolae Vieru, a Román Tornaszövetség elnöke, az Országos Testnevelési és Sporttanács és főleg Nicu Ceauşescu (Nicolae Ceauşescu fia – PZS) közvetlen szerepvállalása simította el.

A döntések többsége Nadia védelmét szolgálta: őt és Teodora Ungureanut Bukarestre költöztették, a szövetség által kijelölt szakértőkből álló csapat vezetése alá, a dévai központosított felkészítéshez való visszatérés bizonyos anyagi és családi kívánságok teljesítése után, Comănescu tornászlány végleges Bukarestre költözése 1980. május 15-én. Ám a kibékülések rövid ideig tartottak: az edző gyakran közölte úgy a sport-, mint ahogy a politikai tényezőknek is, hogy a tornászlány magas szintű teljesítményéhez következetlen és gyenge paraméterű a felkészítés[13].

Az edzők és a tornászlányok kapcsolata a Securitate jelentéseiben: káromkodások, testi fenyítések, élelem-megvonások, nem megfelelő gyógyszerezés

Nadia Comăneci a született tehetségével és rendkívüli mozgósítási erejével számos nemzetközi versenyen csillogott egészen az 1981-es visszavonulásáig. A két edző és a „tökéletesség kisasszony” között kialakult elhidegülési időszak a szakmai vezetőség és nekik alárendelt tornászlányok közötti kapcsolatok archetípusát képviselte. A káromkodások, a testi fenyítések, az élelem-megvonások és a nem megfelelő gyógyszerezés gyakran felbukkannak a Securitate jelentéseiben, de egyes sportolók nyilatkozataiban is.

Éberle Emilia, aki az 1980-as moszkvai olimpián két ezüst érmet szerzett, több leleplező nyilatkozatot tett – a Cotidianul napilapnak adott egyik interjújában – a sportkarrierjéről, többek között a két edzővel meglévő kapcsolatáról: „Az embereknek tudniuk kell, mi rejtőzik a Károly Béla által mutatott mosoly mögött. Sohasem fogom elfelejteni azokat a veréseket, melyeket tornászként kaptam… Mi félelemből tornásztunk, nem kedvtelésből. Persze, nem vitatom Károly Béla edzői értékét. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az elszenvedett verések nélkül is elértük volna azokat az eredményeket”[14].

nadia6.jpg

(Nadia 1980-ban, a moszkvai olimpián 28 percet várt a gerendagyakorlatának pontozására. Amikor végre megjelent, a terem – de a háttal álló Károly Béla is – megkövült: 9,85 egy tökéletes gyakorlatért és 2. hely az egyéni összetettben Nadianak, az orosz Jelena Davidova mögött)

 

A szigorú edzésrend és a kor döntéstényezők többségével meglévő feszült kapcsolatok azonban nem ártottak a nemzetközi téren elért eredményeknek. Ha csak az 1976-os montreali és az 1980-as moszkvai olimpiai játékokat nézzük, ezen sportág eredménye lenyűgöző: öt cím az összesen tizenkettőből, plusz öt ezüst és öt bronz érem.

De a román torna hírnevét a világ különböző sarkaiban tartott bemutatók is erősítették: Japán, Görögország, Mexikó, Venezuela, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia, Norvégia, NSZK, AEÁ. A turnékat a román küldöttségnek (elsősorban a sportvezetőknek és a technikai csapatnak) kedvező pénzügyi feltételekkel kötötték le, melyek közül felsoroljuk a következőket: a napidíj kifizetése, szállítás, szállás, sportfelszerelés, pénzdíjak (angol fontban, amerikai dollárban, olasz lírában) és ajándékok (elektronikai és háztartási készülékek, vadászfegyver, ruhák, ékszerek stb.[15]. A korszakra jellemző gyakorlat volt minél több külföldi termék megvásárlása, úgy személyes használatra, mint ahogy a későbbi itthoni eladásra. Ennek megfelelően egy OT-jegyzékből (beszélgetés mikrofonos lehallgatása) megtudjuk, hogy „Katona” célszemély az „Amerika Kupá”-ról visszatérve (1980. március 15.) kozmetikai termékeket, konfekciókat, játékokat, de egy diplomatatáskához hasolító zenelejátszót is hozott magának, amit a vámnál visszatartottak.[16].

Az első tapogatózások az országból távozás érdekében, 1980-ban

A hitelesség megkopása, a sportvilág egyes hivatalosságai által okozott piszkálódások, Nicu Ceauşescu beavatkozása a Nadiaval kialakult vitába, a Securitate-dolgozók zavaró jelenléte, az Ilie Verdeţ által nyújtott védelem csökkenése, valamint a tengerentúlról érkező csábító pénzügyi ajánlatok is arra késztették a Károly-házaspárt, hogy ne zárják ki a végleges külföldre távozás lehetőségét.

 

nadia7.jpg

(Nadia 1981 márciusában, a new york-i Madison Square Garden-ben. A női tornászcsapat ezen bemutató turnéja végén Károly Márta és Béla, valamint Pozsár Géza koreográfus úgy döntenek, hogy amerikai területen maradnak)

 

Az első tapogatózások az 1980-as amerikai turné alatt történtek és több megbeszélés volt a következő emigránsokkal: Mircea Milescu, egy manhattani tornásziskola tulajdonosa, Ion Grumezea New York-i tornatanár és az Olteanu-házaspár, egy connecticuti tornásziskola tanárai. A Károly-család Ghizela Olteanu közvetítésével kapcsolatba került a magyar emigráció és az amerikai tornaszövetség képviselőivel az AEÁ-ban való letelepedés esetére[17].

Az 1981-es turné: az edzők és a koreográfus nem keltenek gyanút

A nemzeti női tornászválogatott az 1981. március 5‑30. időszakban Venezuelában és az Amerikai Egyesült Államokban turnézott. Az írott sajtó és a TV-intézmények dicshimnuszokat zengett minden tornászlány teljesítményéről, különösen a sokszoros bajnok Nadia Comăneci-éről.

 

nadia8.jpg

(A republikánus Bill Archer (jobbról az első) a „szököttekkel” beszélget 1981. április 8-án. Balról jobbra: Pozsár Géza, Károly Márta és Károly Béla)

 

A Securitate jelentései szerint, a Károly-házaspár és Pozsár Géza koreográfus a turné alatt különféle értékes tárgyakat (négy zenelejátszót, három vadászfegyvert, öt autós rádiómagnót, ruházati cikkeket, ékszereket stb.) és egy vadászkutyát vásárolt, ezáltal semmilyen gyanút nem keltve a küldöttség tagjai sorában. Sőt: a koreográfus arról értesítette telefonon a feleségét, hogy 1981. március 31-én várja őt az Otopeni repülőtéren, mert állítólag sok csomagja lesz. Bár a küldöttségben volt egy Securitate-tiszt is, aki Nadia felügyeletével volt megbízva, ők hárman nem aggódtak; a Securitate dolgozója a koreográfussal egy szobában volt elszállásolva.

A New York-ba utazás előtti napon az edzőházaspárt és Pozsárt Ghizela Olteanu hívta meg vacsorára és akkor dolgozták ki az Egyesült Államokban maradás utolsó részleteit. Ennek ellenére „az akció konspiratív jellege nem volt teljes mértékben biztosítva”: a Summit szállodába való visszatérésekor Béla felajánlotta Nadianak, hogy tegye meg ő is ezt a lépést, miközben Nicolae Vierut és Aurică Stoiant, a küldöttség vezetőit egy Egyesült Államokban tartózkodó román tornaedző állítólag előzetesen tájékoztatta a Károly-házaspár és a koreográfus szándékairól[18].

 

nadia9.jpg

(Felső kép: Mary Lou Retton és Károly Béla az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játékokon. Károly edzésével Mary Lou Retton elnyerte az abszolút olimpiai bajnoki címet, megelőzve Szabó Katalint. Középső kép: Károly Márta, Béla és Andrea amerikai állampolgárokká válnak (1989. május 1.). Alsó kép: Károly Béla és a román származású amerikai tornászlány, Dominique Moceanu az 1995-ös torna világbajnokságon)

 

A küldöttség 9:30-kor elment az Alexander’-s üzletbe. 12:00-kor ők hárman hiányoztak

A New York-i szállodának, a turné utolsó napján történt elhagyásának eseményeit a küldöttség tagjaitól felvett nyilatkozatok alapján rekonstruálták. Ennek megfelelően 09:30-kor testületileg elindultak a szállodától 500 méterre lévő Alexander’s üzletbe. Az edző megállt az ékszerosztálynál, azán az alagsorba ment a feleségével és eltűntek. Másrészről Pozsár Géza egy másik üzletbe ment, hogy egy bőröndöt vásároljon. A küldöttség 12:00-kor e három személy nélkül gyűlt össze az üzlet előtt. A tiszt megállapította Pozsár csomagjainak hiányát és átvizsgálták a Károly-házaspár szobáját is. Természetesen már semmi nyomuk sem volt. Így aztán értesítették az egyesült államokbeli román diplomáciai képviselőket és úgy döntöttek, hogy a küldöttség 15:00 órakor a Kennedy repülőtérre megy[19].

Míg az Amerikában lévők egy részét meglepte a három személy önkéntes távozása, a hírszerző struktúra emberei nem tudtak a szakvezetők szándékairól. Megemlítjük például azt, hogy a Megyei Testnevelési és Sporttanács főnökével és a Hunyad Megyei Pártbizottság vezetőjével meglévő baráti kapcsolatai miatt, a Román Kommunista Párt (PCR) dévai helyi szerveinek utasítására, a Securitate vezetősége 1980. július 8-án parancsba adta az operatív különleges technikai eszközök eltávolítását és a Károly-házaspár hírszerzői megfigyelésének megszüntetését. A hármójuk külföldön maradását előrejelző figyelmeztetések hiánya kiemeli a hírszerző tevékenység felületességét, ahogy az egy hírszerzői jelentésből kiderül: „a Venezuelába és AEÁ-ba utazást megelőző időszakban nem volt megfigyelhető, hogy az érintettek olyan előkészítő lépéseket tennének, amikből az a szándék következne, hogy nem térnek vissza az országba”[20].

Az útlevél-, külföldieket nyilvántartó és határátkelést ellenőrző igazgatóság a 115/0460578/F-022434/1981. április 4-i átiratában arról tájékoztatott, hogy a szökevények az országból való kilépésre feljogosító vízumot az Országos Testnevelési és Sporttanács (CNEFS) javaslatára adta ki, a Hunyad megyei Securitate-felügyelőség pozitív véleményezése nyomán. A CNEFS az 1981. április 6-i 5357. sz. átiratában azt közölte az útlevél-igazgatósággal, hogy az érintettek a turné végén az útlevelükkel és a személyes csomagjaikkal eltűntek a szállodából. Az előzetes lépések zárlat bevezetését célozták a három „áruló” anyagi javaira, ahogy őket a rezsim megbélyegezte, valamint a rokonok és más közeli kapcsolatok meghallgatását.[21].

A távozás elfogadását megkönnyítő levél: „Itt maradásomnak személyes, nem politikai okai vannak”

Románia nagykövetségét 1981. április 7-én arról értesítették, hogy a Károly-házaspár, mindketten 38 évesek, egy Romániában tartózkodó 7 éves lány szülei és a 31 éves, házas és egy gyermek apja Pozsár koreográfus politikai menedékjogot kértek az Egyesült Államokban. Bill Archer, a republikánusok texasi képviselője levelet intézett a román nagykövetséghez, amiben azt kérte a bukaresti kormánytól, gyorsítsa fel a kilépési vízumok megadását a szökevények családtagjai számára. A levelet aláírta a képviselőház utak és eszközök bizottsága kereskedelmi albizottságának 13 tagja, mely szervezet évente döntött Románia legkedvezményezettebb országi státuszának megújításáról az AEÁ-val folytatott kereskedelemben.

Ezen kívül Károly Béla – hogy megindokolja gesztusát és elérje lánya kiengedését – levelet küldött az itthon maradt családjának, amit nyilvánvalóan felbontottak a hírszerző struktúrák és amiben kihangsúlyozott bizonyos aspektusokat, melyek segítették igyekezetében. A levélből idézünk: „Bármennyire is meggondolatlannak tűnne az elhatározásunk, ez mégiscsak egy sor visszaélés eredménye, melyek a Szövetség részéről történtek… Sajnálom, hogy legalább utólag nem tudom megmagyarázni az okokat mindazoknak, akik otthon segítettek nekünk és mellettünk állnak, főleg az állami szerveknek, Déva város Művelődési, Testnevelési és Sportbizottsága alkalmazottainak, akik lépésünket hazaárulásnak tarthatják… Itt maradásom okai személyesek, nem politikaiak, amit mindenhol kihangsúlyoztunk, amit közöltünk a washingtoni román nagykövetség vezetőségével is… Remélem, hogy a román állami hatóságok lojálisan fogják mérlegelni lépésünket és segíteni fognak nekünk, hogy Andrea idejöjjön, hogy lehetővé váljon a jövőbeni találkozásunk”[22].

Kísérletek Károly Andrea, a szakvezetők lányának kihozatalára

Az edzők és a családjaik közötti, a Securitate által intenzíven felügyelt telefonbeszélgetések és levélváltás alapján összerakható Károly Andrea vízumszerzésének epizódja. Az edző 1981. május 25-én azt kérte az anyjától, vegye fel a kapcsolatot Macával (Bacsa), egy közeli rokonnal, aki a lányáról gondoskodott és ugyanakkor szerezze be az ország végleges elhagyásához szükséges űrlapokat. A következő lépés a romániai amerikai nagykövetség telefonon keresztül történt megkeresése és ahhoz, hogy meggyőzőbb legyen azt tanácsolta neki, említse meg Bad Becker nevét, aki az AEÁ Külügyminisztériumának volt a titkára. Ennek ellenére telefonon nem lehetett elintézni a lánya ügyét. Károly Irén levelet küldött a fiának, amit a Securitate dolgozói lemásoltak és amiből kiderül: „… sikerült megoldanom azt, amit mondtál, de csak Bukaresten. Természetesen nem úgy, ahogy te gondoltad, telefonon, mert hétszer próbáltam megoldani, de végül azt mondták nekem, hogy ki kell töltenem bizonyos űrlapokat és beszélnem kell minden aspektusról. Most elmondom, mit kell neked ott tenned és mit kell elküldened a bukaresti konzulátus címére. Egy „Garanciairat”-ról van szó, ami a következőkből áll: Affidavit of support és Bank statement employer letter”[23].

A szerencsés végkimenetel méginkább körvonalazódott a Márta szüleinek Székelyudvarhelyre küldött egyik levélből: az üzenet az edzők amiatti elégedettségéről szólt, hogy pozitívan oldódott meg a családegyesítési kérés. Ennek ellenére Béla nem felejtette el megemlíteni Archer kongresszusi képviselőt, aki a szakvezetők ügyének leglelkesebb támogatója volt és akinek köszönhetően az óhajuk megoldódott. A családegyesítésre 1981 szeptemberében került sor, bár a levéltárban lévő dokumentumok nem utalnak a kiskorú távozására.

 

nadia10.jpg

(A Károly-házaspár a 2008-as pekingi olimpiai játékokon: az alsó képen Márta az amerikai Nastia Liukin tornászlánnyal van, aki elnyerte az abszolút olimpiai bajnoki címet)

 

A Károly-család: befutás amerikai földön

Kéthónapnyi bolyongás után a két edző Oklahomában telepedik le; Béla tanári állást kapott a helybéli egyetemen, ahol tornát és kézilabdát oktatott. A Károly-család 1981. novemberétől egy magán tornaiskolát nyitott 7‑9 éves gyermekek számára, több mint 100 részvevővel.

Első látásra úgy tűnt, hogy a román szakvezetők nem részesültek a szakhatóságok közvetlen támogatásában, de az amerikai földön történt felfutásuk, az 1982‑1984-es időszakban szoros kapcsolatban áll az amerikai tornaszövetség alelnökével, a magyar emigráns Las Sasvaryval meglévő barátsággal. A különféle olimpia előtti nemzetközi versenyeken való részvétel és Mary Lou Retton tornászlány eredményei a Los Angeles-i olimpiai játékokon – a sportoló arany érmet szerzett egyéni összetettben, két ezüst és két bronz érmet a szerenkénti versenyben – meghozta a Károly-házaspárnak az elismerést, ezúttal amerikai földön is. Különben az ajánlatok folyamatosan érkeztek és a Houstonba költözés logikus volt a kedvezőbb felkészülési lehetőségeket és a jelentős pénzjutalmakat tekintetbe véve. Az oktatói karrier és elsősorban a tornaközpont bővítése (kb. 1.300 diák és 18 tanár és edző) számtalan szakmai és anyagi sikert hozott Mártának és Bélának.

A Romániában végzett szakmai tevékenység iránti nosztalgia folyamatosan jelen volt a két szakvezető beszédeiben, beleértve a különféle nemzettársakkal folytatott beszélgetésekben. A szigorúság, a tehetség, a központosított felkészítés voltak a szülőföldön elért sikerek alkotóelemei; ezzel szemben Amerikában sikerült elérniük egy szigorú étkezési rendet, de a cselekvési szabadságuk jelentősen korlátozottabb volt.

A Securitate-apparátus lépései: pozitív befolyásolás és a kapcsolatok rövidzárlatozása a Szabad Európával

Bár az Állambiztonsági Főosztály (DSS – Securitate) nem rendelkezett lényeges elemekkel Károly edzők és Pozsár koreográfus „árulásának” megelőzéséhez, a hírszerző tevékenység mégis bizonyos pezsdülést mutatott az 1981 áprilisában bekövetkezett epizód után. A fő irányok a pozitív befolyásolást célozták – a családon, vagy a hírszerzői hálózaton keresztül, melynek fő célja egy politikai rezsimmel, a román tornával szembeni békülékeny hozzállás és az állammal szemben ellenséges tevékenységektől való távolmaradás elérése, valamint a Szabad Európa rádióval meglévő kapcsolatokban okozott rövidzárlat volt.

A Károly Béla által a román sport hivatalosságaival folytatott levélváltás a szakszövetség vezetősége által elkövetett piszkálódásokat hangsúlyozta, az országba való visszatérés megtagadásának fő okaként, a rádióban elhangzó nyilatkozatok pedig kiegészítették a hazai sportjelenség egyes vezetőinek küldött tiltakozó leveleket. A Securitate azonban ellenlépésekre készült, úgy írásokban, mint ahogy az amerikai tornaszövetség képviselőivel folytatott megbeszélésekben is. A „Lia Muri” és „Popescu” források ennek megfelelően írásban közölték Károlyival, hogy elutasítják állításait, sőt azokat rágalmazásoknak minősítették. Sőt: a „Monica” és „Lia Muri” források megkeresték az amerikai hivatalosságokat és mindenféle „érdek nélkül” információkat juttattak el azoknak azon rendkívüli körülményekről, melyekben Károly edzők részesültek, valamint a román hatóságok a családegyesítésükben tanúsított támogatásukról és megértésükről, de arról is, hogy jobb lett volna, ha tartózkodik a nem megfelelő akcióktól[24].

Mi történt volna, ha az edző folytatja a vádaskodásokat. Károly hangvétele finomodik

Ha a befolyásolási akciók nem jártak volna eredménnyel, akkor áttértek volna a konkrét kompromittálási akcióra. A „Lia Muri” forrás írt volna „Katoná”-nak, utalva a tornászlányok felkészítésében alkalmazott „pedagógiai” módszereire, valamint más edzők hozzájárulására is a dévai iskola sikereihez. Viorel Jianu, a Hunyad megyei CJEFS elnöke a merkantilista szellemére, a nemzeti válogatott edzői tisztégének gyakorlása alatt elkövetett visszaéléseire és törvénysértéseire emlékeztette a szakvezetőt.

Az edző szakadatlan bírálatai újabb lejáratási lépéseket vontak volna maguk után. Ebben az esetben a végső megoldás egy levél összeállítása lett volna, amibe az amerikai titkosszolgálat betekintést nyert volna és ami azt inszinuálta volna, hogy „Katona” célszemély kapcsolatban áll a Securitateval. Az amerikai politikusok támogatása és a szakvezetőnek a nyolcvanas évekbeli román sportvezetőkkel szembeni hangvételének finomodása végül nagyrészt leállították a román hírszerző szolgálatok által előkészített rágalmazó tevékenységeket.

Időközben a megfigyelt „Katona” hírneve és pénzügyi sikerei folyamatosan nőttek, a román állammal meglévő kapcsolatok normális kerékvágásba kerültek, a megfigyelése pedig a nyilatkozataira és az Amerikai Egyesült Államokba különféle versenyekre küldött források és támogató személyek jelentéseire korlátozódott.

 

Jegyzetek

[1]Arhiva Consiliului Naţional pentru Studierea Arhivelor Securităţii (A.C.N.S.A.S.), fond Documentar, dosar nr. 13346, vol. 26, f. 132

[2]„Sportivii au turnat pentru Securitate”, la http//stiri.kappa.ro/actualitate/17-08-2006/sportivii-au-turnat-pentru-securitate-102575, accesat la 1 martie 2012.

[3]A.C.N.S.A.S., fond Documentar, dosar nr. 13346, vol. 26, ff. 170, 171

[4]A.C.N.S.A.S., fond Informativ, dosar nr. 5189, vol. 2, f. 55v

[5]Ibidem, vol. 1, f. 16v

[6]A.C.N.S.A.S., fond Documentar, dosar nr. 13346, vol. 26, f. 248v

[7]Florica Dobre coord., Liviu-Marius Bejenaru, Clara Cosmineanu-Mareş, Monica Grigore, Alina Ilinca, Oana Ionel, Nicoleta Ionescu-Gură, Elisabeta Neagoe-Pleşa, Liviu Pleşa, Membrii C.C. al P.C.R. 1945-1989. Dicţionar, Bucureşti, Editura Enciclopedică, 2004, p. pp. 614-615

[8]A.C.N.S.A.S., fond Documentar, dosar nr. 13346, vol. 26, f. 382

[9]A.C.N.S.A.S., fond Informativ, dosar nr. 5189, vol. 1, f. 334v

[11]A.C.N.S.A.S., fond informativ, dosar nr. 5189, vol. 1, f. 58

[12]Ibidem, f. 183

[13]A.C.N.S.A.S., fond Documentar, dosar nr. 13346, vol. 31, f. 29v

[14]Roxana Maha, „Povestea gimnastei Emilia Eberle: Glorie prin tortură” în „Cotidianul”, 6 noiembrie 2008 (http://old.cotidianul.ro/povestea_gimnastei_emilia_eberle_glorie_prin tortura_video_63564.html, accesat la 2 martie 2012).

[15]A.C.N.S.A.S., fond Documentar, dosar nr. 13346, vol. 26, f. 192v.

[16]A.C.N.S.A.S., fond Informativ, dosar nr. 5189, vol. 2, f. 28. A.L., muncitor la întreprinderea „Chimica” Cluj, cunoscut ca mare bişniţar şi escroc, a susţinut că, prin intermediul său, Béla Károly a comercializat casetofoane şi minicalculatoare aduse din Occident (ACNSAS, fond Documentar, dosar nr. 13346, vol. 34, f. 92).

[17]A.C.N.S.A.S., fond informativ, dosar nr. 5189, vol. 2, f. 44

[18]Ibidem, f. 44v

[19]Ibidem, f. 51

[20]A.C.N.S.A.S., fond Documentar, dosar nr. 13346, vol. 26, f. 49v

[21]Ibidem, f. 62v

[22]A.C.N.S.A.S., fond Documentar, dosar nr. 13346, vol. 31, ff. 23, 23v

[23]A.C.N.S.A.S., fond Informativ, dosar nr. 5189, vol. 1, ff. 150, 150v

[24]ACNSAS, fond Documentar, dosar nr. 13346, vol. 31, f. 9

 

Valentin Vasile

Forrás: historia.ro

Címkék: károly securitate comaneci pozsár

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr524712681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása