Beképzeltségig öntudatos, alacsony játéktudású, kérdéses egészségi állapotú és kezelhetetlen agressziós gondokkal küzdő alakok játszanak a polgárok rovására és a baj az, hogy éppen ezért játékuk nagyon nehezen kiszámítható és ráadásul mindig képes a leghajmeresztőbb fordulatokat produkálni.

Ma csak az elmúlt napokra vonatkozó cikkgyűjteményt közlöm, kommentárokkal később visszatérek. Az elnök és az USL közötti háború nemzetközi porondon folytatódott, persze, ezt is mindenki a saját szája íze szerint magyarázta. Felhívom a figyelmet Frunda György állásfoglalására. Nem ez az első alkalom, hogy az RMDSZ-es szenátor látszólag szembemegy pártja véleményével. Ennek két magyarázata lehet, az egyik szerint ez egy ráosztott szerep, melynek célja biztosítani a Szövetség számára egy szabad vegyértéket arra az esetre, ha a decemberi választás után az USL-vel kell szövetkezni.

Az elmúlt csaknem egy hét nem túl biztató azok számára, akik úgy gondolták, ha békét nem, legalább tűzszünetet köthetnek a fő romániai politikai erők, szereplők. Nem valami hamis „szeressük egymást gyerekek” megfontolásból, hanem mert az új kormány cselekvéshiánya, illetve a politikai konfrontáció lassan hiábavalóvá teszi az elmúlt évek megszorító intézkedéseit.

Az világosan látható, hogy miután puccsal (nem félek használni ezt a szót!), majd jogi úton nem sikerült a teljes hatalmat megkaparintani, sőt, jelentős visszaesések körvonalazódnak, az USL most megpróbálja legalább azt megszilárdítani, amit eddig elért.

Nem csak Romániában készülnek választásokra, hanem Ukrajnában is. És akárcsak Romániában, úgy a váratlanul jött függetlenségét feldolgozni még nem képes Ukrajnában is az ötlettelen politikusok előszeretettel nyúlnak a kisebbségi kártyához.

És a két ország abban is hasonló, hogy mindkettő számára örök frusztrációt okoznak a területi gyarapodások és az azzal járó nem ukrán, illetve román nemzetű közösségek.

Az – egyelőre – december 9-ére kiírt parlamenti választás a pártok figyelmét a jelöltállítás felé fordítja. Ugyanakkor a kormányzó USL pártjai számára a népszavazás kudarca nehezen túlléphető zavarokat keltett úgy a pártok belső életében, mint ahogy a szövetség tagjai között, illetve a nemzetközi kapcsolataikban.

Bármennyire próbálja a PSD és a PNL a „rugalmas elszakadás” üzenetét küldeni a hátországnak, értsd a saját választóiknak, de elsősorban a területi szervezeteknek, vagyis a pártok alapszervezeteinek, a vereséget nehéz feldolgozni.

Igaz, egy korábbi bejegyzésemben kifejtett klón-effektus éppenséggel megmagyarázná, hogy miért van megdöbbentő hasonlóság Ion Iliescu 90-es évekbeli és a majdnem feleannyi idős kormányfő mostani viselkedése között.

A Moldovai Köztársaságban egymást érik az identitási ünnepek. És mindegyikük egy-egy szeletét célozzák meg, vagy érik el ennek a nem túl szerencsés közelmúltú országnak, mert úgy tűnik, legalábbis egyelőre, hogy egyikük sem képes egybekovácsolni a lakosait.

Hol a román érzelműek ünnepelték, vagy emlékeztek meg Besszarábia vissza-, vagy elcsatolásáról, hol a magukat moldovaiaknak tartók a függetlenségük megszerzését a Szovjetunióval szemben, míg a Dnyeszteren túliak éppenséggel a Moldovai Köztársasággal szembeni függetlenségüknek örvendenek a napokban.

Talán nem érdektelen, ha ebben a bejegyzésemben és majd az ezután következőkben olyan cikkeket ismertetek, melyekkel egy kicsit érthetőbbé válik, mi miért történik Kisjenőben. Sajnos, a felhasznált források román nyelvűek, illetve zömmel román beállítottságúak, így az azokban szereplő állításokat ennek megfelelően kell kezelni. Ettől függetlenül azt hiszem, nem tanulságok nélküli még ezen cikkek elolvasása sem.

Aki azt hitte, hogy az elmúlt hónapok politikai cirkuszában a felek már kijátszották aduikat, az most azt tapasztalhatja, hogy ez távolról sincs így. A Ponta-kabinet több miniszterének lecseréléséhez, sőt ki sem nevezéséhez vezető különféle összeférhetetlenségi és plágiumbotrányok után (ne feledjük, Victor Pontaé még nincs lezárva!), most előkerült az eddig már többször is jól bevált szekus ügy.

Ezúttal Andrei Marga volt külügyminiszterről és lehetséges ICR-igazgatóról (Román Kulturális Intézet – PZS) van szó, aki állítólag a 70-es évektől a Securitate besúgója volt. Illetve ezt megelőzően még megfigyeltje, ha hinni lehet a különféle román hírforrásoknak.

Újra sűrű hétvége volt a romániai politikában. Egyrészt a kormánypártok rosszabb „kudarctűrő-képességű” tagjai újra Traian Băsescu felfüggesztéséről álmodoznak, másrészt eldőlni látszik, december 9-én lesz a parlamenti választás.

Băsescu újbóli felfüggesztésének ötletével kapcsolatosan a törésvonal nem a pártok között, hanem politikusok csoportjai között húzódik. A nagy többség a kormányoldalon is belenyugodott a vereségbe, az elnök visszatérésébe. De vannak egyesek, akik annyi érzelmi energiát (pl. Ghişe) vittek bele az ügybe, illetve annyira rettegnek az igazságügyi felelősségrevonástól (pl. Voiculescu, Fenechiu), hogy a legképtelenebb dolgokba is belemennek.

Egy kicsi több mint egy héttel ezelőtti bejegyzésemben már említettem a Székely Mikó Kollégium ügyét. A magyar történelmi egyházak szeptember 1-ére tüntetést szerveznek Sepsiszentgyörgyre, ehhez több magyar szervezet is csatlakozott, a politikaiak is.

Az elkövetkező napokban valószínűleg a román lapok is többször kitérnek majd a témára, ezeket a cikkeket majd ide fogom gyűjteni új bejegyzés nyitása helyett. Ezért akiket érdekel, az látogasson többször vissza ehhez a bejegyzésemhez.

Tényleg kísérteties a hasonlóság az eredeti, a második világháborús és a Szociál-Liberális Szövetség (USL) mostani, 2012-es „villámháború”-ja között. Ez utóbbi is egy sikeres lengyel offenzívával (bizalmatlansági indítvánnyal történt kormányváltás) kezdődött, amit egy gyors és sikeres nyugati támadás követett (helyhatósági választások), majd ezen felbátorodva elég erőt éreztek arra, hogy elindítsák saját Barbarossa-tervüket (az államhatalom utolsó még nem ellenőrzött területeinek megszállása).

A hasonlóságot csak növeli, hogy mindkét támadás egy hadászatilag másodlagos fontosságú, de személyes vonatkozásaiban elsődleges csatán bukott és látszik elbukni (az első a sztálingrádin, a második a népszavazáson).

A hosszú romániai perpatvar után ma egy kicsit keletebbre kalauzolom el önöket, Kisjenőbe, a moldovai fővárosba. Ennek apropóját az adja, hogy Angela Merkel német kancellár egy hete idelátogatott és ezzel kapcsolatosan nagyon sok várakozás és szóbeszéd volt.

Egyrészt a hatalmon lévő Szövetség az Európai Integrációért (AIE) konglomerátum európai „pecsétet” kíván, pontosabban annak megerősítését, hogy az EU a továbbiakban is támogatni fogja ezt az országot és ez a támogatás elég lesz ahhoz, hogy komoly esélyekkel rendelkezzenek a kommunistákkal, nevezetesen a Moldovai Köztársasági Kommunisták Pártjával (PCRM) szemben. Ugyanis a legfrissebb felmérések szerint is ez a párt az egyik, ha nem éppenséggel a legerősebb szervezet Moldovában.

Azok a politikai vezetők, akik alig egy-két hónappal ezelőtt néhány nap, sőt néhány óra alatt gyakorlatilag megszállták az állami struktúra egész, addig még nem birtokolt részét, fittyet hányva a szokásjognak, sőt a tételes törvényeknek is, most hirtelen a szabályok és eljárások mániákus követőivé váltak. Most hirtelen felfedezték, hogy milyen nehéz összehívni egy parlamenti ülést, milyen bonyolult utat jár be egy határozat a Hivatalos Közlönyig és egy sor egyéb nehézséget, melyek májusban-júniusban valami csoda folytán nem léteztek!

A Ziarul Financiar és a Gândul segítségével áttekinthetjük a Ponta-kabinet eddigi 100 napját, elsősorban egy olyan terület, a gazdaság szemszögéből nézve, amivel itt – nem lévén szakembere – kevésbé szoktam foglakozni. Ezért mindig szívesen ismertetek olyan cikkeket is, melyek segítenek nekünk jobban megérteni, mi történik ezen a területen. Is!

Több hetes nyűglődés után az alkotmánybíróknak sikerült magukból kipréselniük egy döntést. Ha a tényeket nézzük, magyarán azt, hogy 9,1 millió szavazat kellett volna és nem volt csak 8,4 millió, akkor azt mondhatnánk, hogy ez a döntés nagyon nehezen született meg, hiszen a végeredmény nem lehetett volna kétséges. Akármennyit bűvészkedtek is volna a kormány intézményei, jogszerűen nem lehetett eltűntetni milliókat a választói jegyzékről. Az a trükk pedig egyszerűen érthetetlen volt, hogy a külföldön élő románokat töröljék az állandó választói jegyzékekből. Egyszerűen nem volt érthető, hogyan képzelik megmagyarázni, hogy több millió ember elvileg szavazhat, de nem számítanak be a határozatképességbe?!

Ugyanakkor ha azt vesszük, hogy az Alkotmánybíróság rendkívül átpolitizált és az erőviszonyokat 4 PDL-párti, 4 USL-párti és 1 RMDSZ-es bíró állásfoglalása határozza meg, a döntéshez pedig ebben az esetben legalább kétharmad kellett, az alig három óra alatt megszületett döntés éppenséggel meglepően könnyűnek tűnik.

A mai nap utolsó bejegyzéseként a legújabb népszavazással kapcsolatos cikkekből készített összeállítás.

Ez az ügy még egyáltalán nincs lezárva. A botrányt kirobbantó folyóirat napirenden tartja Victor Ponta kormányfő plagizálását.

Hétvége van, elsősorban csak cikkgyűjteményeket közlök, kommentárok nélkül.

Itt például a magyar-román viszonyról, az autonómiáról, a Székely Mikó Kollégium ügyéről. Csak román lapokban közölt anyagokat közlök, a magyar lapok azok számára is könnyen elérhetők, akik nem tudnak románul.

Miközben a térségben a közfigyelem a romániai helyzetre összpontosult, egy kicsit keletebbre, a Moldovai Köztársaságban is pezseg a politikai élet. Ennek több oka van, egyrészt az, hogy úgy néz ki, Moszkva Igor Szmirnov transzdnyeszteri vezető távozása után sem nagyon mutat hajlandóságot ezen előretolt állás feladására, másrészt a moldovai társadalmon belüli identitáris viták is újra erőre kaptak.

Ez utóbbiak sorába illeszkedik a volt szovjet jelképek eltávolítása körüli vita. A moldovai parlament nemrég törvényben ítélte el a kommunista rezsim bűneit és helyezte törvényen kívül e rendszer jelképeit. Ez beleillene a Közép-Kelet-Európában lezajlott, vagy/és lezajló hasonló folyamatba, csakhogy a Moldovai Köztársaság némiképp más helyzetben van, mint a többi posztkommunista állam.