Eredetileg ma egy könnyedebb hangvételű bejegyzést akartam az oktatási törvényekkel kapcsolatos újabb fejleményekről, de az élet felülírja a terveket. Azért azt kiírom magamból, hogy a szenátusi oktatási bizottság ellenzéki tagjai (a Házszabállyal ellentétes módon és a kormánypártiak távollétében) három nap alatt lezavarták az oktatási törvény vitáját és összeállítottak egy jelentést az elfogadott és elutasított módosító javaslatokról, amit a Szenátus vezetősége elé terjesztettek. Nem tehetem meg, hogy rosszmájúan nem jegyzem meg, ha a munka 80 százalékához elég volt három nap, miért kellett a 20 százalékkal egy félévet eltölteni?! És még csak azt az enyhén nevetséges jelenetet említem meg, hogy az elvégzett munka utáni sajtótájékoztatón a szociáldemokrata és liberális képviselők úgy jelentek meg, hogy az előttük lévő névtáblán a nevükön kívül a román zászló színei és az "Iskola Pártja" felirat szerepelt...
Persze, sikeresen kiírtottak minden olyan rendelkezést, mely javította volna a kisebbségek anyanyelvű oktatását. Ezúttal a bizottság elnöke, a törvénnyel kapcsolatos, sokféleképpen értelmezhető alkotmánybírósági döntést az ellenzékkel együtt lelkesen megtapsoló demokrata-liberális Mihail Hărdău tiltakozott és a Szenátus vezetősége, az Állandó Büró pedig visszaküldte és a kormánypárti szenátorok távollétében elfogadott cikkelyek újratárgyalására utasította a bizottságot.
Az ellenzék így akart kész helyzetet teremteni az Alkotmánybíróság szerdai döntése előtt, amikor arról kell majd döntenie, folytatódhat-e, vagy sem a felelősségvállalási eljárás.
De mint írtam, nem erről fogok beszámolni, hanem a Román Akadémia egyik intézményének jelentéséről, mely a parlamenti vita előtt elméleti hátteret, valójában gyúanyagot akar biztosítani a magyar nyelvű oktatás ellenségeinek.
Jelen beírásomban csak néhány elemre hívom fel a figyelmet.
1. A Román Akadémia intézményének jelentése a szenátusi esélyegyenlőségi bizottság elnökének, Olguţa Vasilescu szenátor kérésére készült. Róla azt érdemes tudni, hogy mielőtt még ráébredt volna szociáldemokrata elhivatottságára, Corneliu Vadim Tudor üdvöskéje volt a Nagy-Románia Pártban (PRM), ahol az ifjúsági szervezet vezetésétől kezdve mindenféle magas párt- és parlamenti tisztségeket töltött be. Magyarellenessége még ebben a pártban is kitűnt az átlagból.
2. Mint a „tanulmány” Jurnalul Naţional általi összefoglalójából kiderül, a szerzők állítólag készítettek egy felmérést Hargita és Kovászna megyékben. Az eredeti anyagban sem szerepel semmilyen – pontos – utalás a „tanulmány” körülményeire, a mintára, a reprezentativitásra stb. A cikk is csak annyit említ, hogy mindenféle embereket (diákokat, tanárokat, tanfelügyelőket stb.) kérdeztek meg.
3. Miközben arra hivatkoznak, hogy a magyar anyanyelvű oktatást elutasítók, bírálók stb. között nemcsak románok, hanem magyarok is szerepelnek, a „tanulmányban” az idézetek forrásaként a következők szerepelnek: „a helyi központi (így!) közigazgatás volt felelőse; magyar etnikumú tanfelügyelő”, „vegyes etnikumú oktatási rendszeri felelős”, „volt sepsiszentgyörgyi alpolgármester”, „magyar etnikumú helyi tanácsnok”, „vegyes etnikumú tanfelügyelő”, „helyi politikai felelős”. Azt hiszem, ehhez nem szükséges kommentárt fűzni.
4. Miközben minden eszközzel elutasítja a magyar közösség jogát ahhoz, hogy saját maga jelölhesse ki oktatási vezetőit és képviselői legyenek az oktatással kapcsolatos döntéshozatal fórumaiban, arra hivatkozva, hogy ezzel hátrányba kerülne a „dominált (román) etnikum”, minden gátlás nélkül javasolja azt, hogy a Székelyföldön kisebbségben lévő románoknak saját, vagy általuk javasolt képviselők legyenek az oktatási miniszter tanácsadói között és a megyei tanfelügyelőségeken. Furcsa hozzáállás egy olyan anyagban, mely végig a magyar követelések „korszerűtlenségét” hangoztatja.
5. A nemzeti közösségek kis példányszámú tankönyveinek külföldön történő nyomtatásának lehetőségét azzal utasítja el, hogy ezzel a nemzeti közösségek „azon társadalom földrajzáról, történelméről, értékeiről és jelentőségeiről fognak tanulni, amihez egy távoli történelemben tartoztak, de amiben nem élnek, a román valóságoktól eltérő elemeket”. Magyarán, a magyar diákok nem a román történelemtankönyvekben szereplő hazugságokat és ferdítéseket fogják tanulni saját magukról. Jó lenne, de ez még a kormány által támogatott változatban sem így van. Az csak úgy rendelkezik, hogy a nemzeti közösségekhez tartozó diákok az anyanyelvükön tanulják a történelmet és a földrajzot, de a román tanrenddel és tankönyvekkel azonos módon. Ennél a paragrafusnál is van még ez-az, de majd kiderül, ha elolvassák, külön felhívom a figyelmet a történelemkönyvek „átpolitizáltságára” vonatkozó érvelésre.
6. Ezen kívül mindenféle hazugságok vannak, melyeket már sokat hallottunk az ellenzéki képviselőktől és melyek a törvény egyszerű elolvasására bárki számára nyilvánvalóak lennének. De természetesen itt is érvényes, hogy az beszél róla, aki nem is olvasta. Ilyenek a nemzeti közösségekhez tartozó diákok utazási, étkezési, szállási költségeivel kapcsolatos kitételek, amiben állítólag nem részesülnek a román gyerekek (nem igaz, hasonló helyzetben rájuk is érvényes, de csak nagyon kevés esetben kerülnek hasonló helyzetbe!), vagy a román nyelv hátrányba kerülésére vonatkozó állítások.
Mindent egybevetve, „rövid” összefoglalómat azzal zárom, hogy nem önmagában a tanulmány a veszélyes, hanem az, hogy az a Román Akadémia égisze alatt jelent meg. Márpedig óhatatlanul eszembe jut, a délszláv válság többek között egy szerb akadémiai tanulmánnyal indult, ami szerint a szerbek „sorsüldözöttek” voltak a saját hazájukban…
U.i. A Jurnalul Naţional cikkének fordítása az eredeti szöveg minél pontosabb visszaadásával készült. Elnézést a kissé döcögős stílusért.
Az eredeti tanulmány:
www.jurnalul.ro/usr/imagini/2010/11/22/138816-raport-legea-educatiei-nationale.pdf
A Román Akadémia megsemmisíti az oktatási törvényt
Ezen intézmény egyik jelentése rámutat arra, hogy a kormány által vállalt jogszabály etnikai szegregációhoz vezet
(A helyesírás az eredeti szerint! – RS)
A Hargita és Kovászna megyékben akár az etnikumok közötti feszültségek fokozódásához és enklavizáláshoz is vezető etnikai kritérium szerinti szegregáció lesz az oktatási törvény kormány által vállalt változatának hatása, mutat rá a Román Akadémia Etnikai Kérdésekkel kapcsolatos Európai Tanulmányi Központ által a kormány által elfogadott oktatási törvény alkalmazásának hatásairól a Szenátus kérésére kidolgozott jelentés.
Ezen kívül az ezen, a helyi (magyar) etnikai kisebbségnek többletjogokat adó rendelkezések alkalmazásával oda fognak jutni, hogy a többséginek tartott (román) etnikum hátrányba kerül. Mindennek a teteje, hogy ezeket a következtetéseket nemcsak román tanárok és fiatalok fejtik ki, hanem a magyar etnikum képviselői is, mondják a Román Akadémia kutatói. „A vizsgált lakosság felfogása az, etnikumtól függetlenül, hogy a Nemzeti Oktatási Törvény Tervezetének kisebbségekre vonatkozó jelenlegi rendelkezéseinek politikai jellegűk van, mert jönnek a választások és egyes pártok valamivel ki akarnak tűnni”, áll a jelentésben.
A szenátusi esélyegyenlőségi bizottság elnöke, Olguţa Vasilescu (jelenleg PSD, volt PRM – RS) javaslata nyomán készített dokumentum tegnap érkezett meg a Szenátus Állandó Bürójához és akkor fogják bemutatni a plénumnak, amikor megvitatják az oktatási Bizottság által elfogadott oktatási Törvényt. A jelentés Jurnalul Naţional birtokába került következtetései megsemmisítőek a PDL–RMDSZ hatalom számára, mely az oktatási Törvényben kikényszerítette a teljesen a kisebbségek nyelvén zajló oktatást. A Román Akadémia kutatói kihangsúlyozzák, hogy az oktatás etnikai kritérium szerinti elkülönítése az iskolában a fő közösségközi feszültségforrás, az oktatási Törvény szövege pedig, ahogy azért a kormány felelősséget vállalta, ezen helyzet felerősödéséhez fog vezetni.
„Oktatási Törvényként hozzá kellene járulnia a nacionalista jelenség csökkenéséhez az európai értékekhez viszonyítva. Ám a Tervezet fő gondja az, hogy az oktatás megosztási és nem integrálási tényezővé válik, ami ellentétes a feladatával. (…) Az elkülönítési folyamat azzal történik, hogy a diákok szocializálása szinte teljes mértékben eltérő nyelveken történik, eltérő információkat tartalmazó tankönyvek szerint, különféle kritériumok szerinti finanszírozásokban részesülve és elkülönült közegekben. Ezáltal a társadalmi kapcsolattartás gyengítési folyamatát és a diákok közötti interkulturális kölcsönhatások széttöredezését fogják bátorítani. Más szavakkal, a Törvénytervezet rendelkezései kedvező keretet teremtenek egy már folyamatban lévő politikának, ami a romániai oktatási környezet etnikai kritériumok szerinti szegregációjának véglegesítését illeti, az egész társadalomra gyakorolt hatásokkal. Valószínű, hogy a jövőben, az etnikumok közötti feszültségek fokozódásának elkerülése érdekében, a dominált (román etnikumú) kisebbségi lakosság egy olyan régió elhagyása mellett fog dönteni, ahol nem tudja kifejezni magát, ami egy közvetetett etnikai tisztogatási folyamattal ér fel”, áll a jelentés szövegében. A Román Akadémia kutatói azt mondják, a román nyelven történő írásnak és olvasásnak csak a román nyelv és irodalom tantárgyra korlátozása bevezeti majd a román nyelv marginális elemi státuszát a nemzeti kisebbségek oktatásában és idegen nyelvi jelleget fog neki adni.
A kisebbségeknek az iskolák és megyei tanfelügyelőségek vezetőségi szerveiben való képviseletére vonatkozó rendelkezések alkalmazását a Román Akadémia szakértői nem tartják szükségesnek, hiszen a hatályos jogrend nem tartalmaz etnikai kritériumok szerinti korlátozásokat. Ezen kívül, a helyi (magyar) etnikai kisebbségnek többletjogokat adó ezen rendelkezések alkalmazásával oda fognak jutni, hogy a a többséginek tekintett (román) etnikum hátrányba kerül. Ezért az Akadémia azt mondja, hogy „sürgetően szükséges”, hogy azokban a megyékben, ahol a többség helyi kisebbséggé válik, minisztériumi szinten jöjjön létre egy oktatási miniszteri tanácsadói tisztség, területi szinten pedig egy ezen közösségnek szentelt hatáskörökkel rendelkező tanfelügyelői a megyei tanfelügyelőségen, akiket a térségbeli román közösség kérésére és az azzal történt konzultálással neveznek ki.
Ami a kisebbségek speciális tankönyveinek kérdéskörét illeti, melyeket importálni lehetne, az Akadémia jelentése azt mondja, hogy ezen rendelkezések alkalmazásának az lehetne a következmények, hogy „a kisebbségek gyermekei nem alkalmazkodnak az intézményi térhez és kerethez, az időhöz és az általános műveltséghez (azon társadalom földrajzáról, történelméről, értékeiről és jelentőségeiről fognak tanulni, amihez egy távoli történelemben tartoztak, de amiben nem élnek, a román valóságoktól eltérő elemeket)”. „Ez elvezet ahhoz, hogy Románia önként engedi át az ellenőrzést az államrendet alkotó egyes kulturális folyamatok felett”, áll a jelentésben.
Az Akadémia kutatói azokat a cikkelyeket is bírálják, melyek lehetővé teszik, hogy azokon a településeken, ahol van kereslet egy kisebbség anyanyelvén folyó oktatásra, a tanulmányi egységek létszáma kisebb legyen, mint a törvény által előírt minimum, az anyanyelvükön a lakóhelyükön tanulni nem tudó diákoknak pedig elszámolják a legközelebbi anyanyelvű oktatást biztosító iskolába történő utazás költségeit, vagy ingyenes szállást és étkezést biztosítanak azokban az iskolákban. Az Akadémia szakértői szerint, ez a szupradiszkrimináció egy formája. „A kisebbségi diákokat mindezekkel a rendelkezésekkel egy többlet diszkriminációs folyamatba vonják be. (…) Ezen különbségek alkalmazásával észbontó helyzetekhez lehet eljutni, azzal, hogy gyakorlatilag kilométerkorlátozás nélkül biztosítják az utazást addig a helyig, ahol a kisebbségi diák az anyanyelvén tanulhat, bármely más diákkal szemben, aki esetében 50 km a határ. A diákok utazási elszámolással, ingyenes szállással és étkezéssel történő támogatása további ’túltámogatási’ elemek, melyek a modern korszak kellős közepén hozzájárulnak egy kiváltságokból álló mechanizmus létrehozásához”, mondja a Román Akadémia.
A Román Akadémia tanulmány a Hargita és Kovászna megyékben novemberben készített kutatásokon alapul, a megkérdezett lakosság pedig különféle etnikumú, románul és magyarul beszélő diákokat, tanárokat, tanfelügyelőket, politikai felelősöket és helyi tanácsnokokat foglalt magában. Úgy a román, mint ahogy a magyar etnikumúak által kifejtett vélemények, áll a jelentésben, azt mutatják, hogy „a közoktatásban a román nyelv csökkentésével kapcsolatos fő következmény az enklavizálás fokozódása”. Egyes etnikai hátterű feszültségek létezését úgy a román, mint ahogy a magyar fiatalok is elismerik, akik az iskolák nyelvi kritérium szerinti elkülönítését nevezik meg a gondok és feszültségek fő okának. Ami a tanárokat illeti, úgy a román, mint ahogy a magyar etnikumúak esetében, a gond és a megoldások ugyanazok: az iskolák szétválasztása a fő feszültségforrás, ez vezetve a „történelemtankönyvek átpolitizálásához”. „Különben többek között a magyar etnikumú felelősök, tanárok és tanfelügyelők is azt nyilatkozták, hogy a történelemtankönyv már átpolitizált, annak Románián kívüli nyomtatása növelni fogja politikai–ideológiai tartalmát, „tekintettel arra, hogy a tanrendet ellenőrző eszköz ezúttal a törvény szerint bizonyos politikai csoportosulások kezében lenne”, áll még a jelentésben.
Aniela Nine
(2010. november 22.)
