Mai bejegyzésem apropóját egy Adevărulban megjelent cikk adta, mely szerint a transzdnyeszteri – Oroszország kivételével senki által el nem ismert – hatóságok őrizetbe vettek és egy hét elzárásra ítélték egy falu polgármesterét és egy körzeti tanácsnokot, mert megemlékeztek a dnyeszteri polgárháborúban elesettekről.

Az eset valóban felháborító és újra rávilágít a transzdnyeszteri kérdés megoldásának tarthatatlanságára. A nyugati elemzők hajlamosak Oroszország nyakába varrni ezt a kérdést, de ritkábban említik, vagy ha mégis, akkor csakis negatív felhangokkal az úgynevezett Kozak-tervet. Putyin orosz elnök volt különleges megbízottja egy olyan tervet terjesztett az akkori moldovai elnök, Vladimir Voronin elé, mely de facto föderalizálta volna a Moldovai Köztársaságot, erős hatásköröket adva a Dnyeszteren túli területnek és tényleges beleszólást a közös állam ügyeibe. Cserében a transzdnyeszteriek elfogadták volna a közös állam létét. Persze, az orosz katonai erők is megmaradtak volna még 20 évig a Moldovai Köztársaságban, valószínűleg ugyanolyan feltételekkel, mint az ukrajnai kontingens esetében.

Sokáig úgy tűnt, hogy Voronin elfogadja ezt a megállapodást, kitűzték az aláírás dátumát, sőt Putyin is megérkezett a kisjenői reptérre. Ám az amerikaiak és a nyugat-európaiak óriási nyomására utolsó pillanatban lefújta a dolgot és az orosz elnöknek haza kellett utaznia. Ez az epizód aztán döntő módon befolyásolta Oroszország későbbi viszonyulását Voroninhoz is, Moldovához is. Számomra mai napig nem túl világos, hogy a románok pattogásán kívül, pontosan mi bajuk volt a nyugatiaknak a Kozak-tervvel. Az azóta eltelt 8 évben semmilyen gazdasági blokáddal nem sikerült visszakényszeríteni a transzdnyeszterieket, sőt, ahogy telik az idő, úgy erősödnek a széttartó erők. Az orosz csapatok azóta is ott vannak, a javasolt hatalommegosztási technikák/eszközök pedig részben most is működnek (Gagauziának például széles körű személyi, kulturális és területi autonómiája van), másrészt a kétszintű törvényhozás és a régiók szerinti képviseleti rendszer sem jelentettek volna olyan mértékű változásokat, melyek nem érték volna meg a béke helyreállását. Az amerikaiaknak és a nyugat-európaiaknak pedig nem sikerült kiszorítaniuk az oroszokat, nemcsak Transzdnyeszterből, de még Moldovából sem.

Ezt látszik alátámasztani egy CBS-AXA által készített felmérés, mely többek között a moldovaiak egyesülési, integrálódási hajlandóságára utal, amire a csatolt cikk ki is tér. Ezek szerint a moldovaiak 40 százaléka azt szeretné, hogy országukat Oroszországhoz csatolják, míg az EU-csatlakozást csak 28 százalék szeretné! Még Ukrajnával is nagyobb arányban szeretnének egyesülni (7%), mint Romániával (5%). Természetesen, az ilyenfajta adatokhoz mindig hozzá szoktam fűzni, hogy ezeket megfelelő távolságtartással kell kezelni. Nem mindegy, hogy kit és miként kérdeznek meg. A minta még akár reprezentatív is lehet, de ha a kérdések irányítottak, akkor szinte bármilyen eredményt ki lehet hozni és annak az ellenkezőjét is. A moldovai románpárti sajtó neki is rontott a készítőknek, azzal vádolva őket, hogy orosz szervezetek fizették le őket. Ellenpéldaként azt hozzák fel, hogy eddig minden felmérés azt mutatta, hogy egyre nő az EU-csatlakozást támogatók aránya, már-már elérve a 70 százalékot. Persze, bennem megszólal a kisördög, hogy mi a biztosíték arra, hogy ezeket a felméréseket nem az EU kedvére készítették? Az eredeti felmérést még nem sikerült megtalálnom, de még keresem!

Tehát, ha az arányok el is túlzottak, szerintem legalábbis igen, nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a moldovai társadalom csaknem 20 évvel a Szovjetunió felbomlása után is erőteljesen kötődik a múlthoz, amit úgy látszik, sokkal inkább egy teljesen még át nem élt függetlenséggel szeretne felváltani és nem egy újabb szoros kötődéssel. Ami szerintem teljesen érthető. Ráadásul úgy, hogy a moldovai társadalomban érezhetően sokkal kisebb az Oroszországtól való, valóságos, vagy műrettegés, mint mondjuk Romániában, vagy Lengyelországban. Éppen ezért a moldovaiak nem érzik annyira sürgetőnek, hogy egy védőernyő alá helyezzék magukat, akár az EU-ról, akár a NATO-ról van szó. Ezt talán érdemes lenne figyelembe venni és nagyobb megértéssel közeledni hozzájuk, akár Budapest, akár Brüsszel felől!

A pártokról és a politikusokról egy következő bejegyzésben!

És íme a cikk:

 

 

Transzdnyeszteriek által letartóztatott moldovai polgármester

 

A dnyeszteri háború hőseiről megemlékező mise után a corjovai (Moldova) Valeriu Miţul polgármestert elvitték a szeparatisták. A településvezetőt, szintén tegnap, hét napnyi fogdára ítélték a transzdnyeszteri úgynevezett bírók, „függelemsértéssel és ellenállás kifejtésével” vádolva őt.

A transzdnyeszteri háború kitörésének 19. évfordulóján tartott megemlékezés a moldovai hatóságoknak adott pofonnal ért véget egy olyan településen, amin a kisjenői és a szeparatista hatóságok vitáznak. Valeriu Miţult, a Dnyeszter partján lévő Corjova falu polgármesterét és Iurie Coţofant, dubăsari-i rajoni tanácsnokot őrizetbe vették az úgynevezett rendfenntartó erők és a dubăsari-i rendőrség elkülönítőjébe vitték. Kettejüket éppen a corjovai (a kommunista Vladimir Voronin szülőfaluja) templom elől vitték el, rögtön azután, hogy kijöttek a háborúban elesett hősök emlékére tartott miséről és a temető felé indultak. Mindkettőjüket „függelemsértéssel és a transzdnyeszteri hatóságokkal szembeni ellenállással” vádolták. Coţofan tanácsnokot azzal vádolták, hogy a Moldovai Köztársaság trikolórja volt a kezében, a polgármestert pedig azért tartóztatták le, mert állítólag engedélyezte az áldozatokról megemlékező eseményeket.

„Ránk rontottak!”

A tanúk szerint, a templomot nagyjából 30 milicista vette körül. „A szeparatista milícia mintegy 15 gépkocsiját számoltam össze. Eredetileg a templomban lévő egész embercsoportot őrizetbe vették, megpróbálva őket erőszakkal a kocsikba ültetni. Aztán elrabolták a tanácsnokot, röviddel később pedig mintegy 10 milicista a polgármestert is gépkocsiba rakta. A megemlékezésen nők és gyermekek is voltak. Világos utasítás volt a szeparatista erők részéről, hogy kimondottan a polgármestert és a trikolórt vivő személyt vegyék őrizetbe”, jelentette ki Alexandru Zubco, a Promo-Lex jogásza. Maria Jimbei, Dubăsari rajon alelnöke, aki szintén jelen volt az eseményen azt mondja, hogy alig tért magához a sokkból. „Az egész váratlanul történt. Ránk rontottak. Mind kiabáltunk. Annyi éve megyünk Corjovaba megemlékezni a háború áldozatairól, de sohasem volt ennyire rossz. Ikonokkal voltunk, a gyermekek koszorúkkal”, mondta Maria Jimbei.

Hét nap fogda

Egy sztálinista típusú per után, védelemhez való jog nélkül, Valeriu Miţul polgármester 7 nap fogda közigazgatási büntetést kapott. Vitalie Grabovschi, a dubăsari-i moldovai felügyelő elment tárgyalni a két hivatalosságot őrizetbe vevő milicistákkal. „A transzdnyeszteri milicisták hajlandók voltak velünk tárgyalni és ennyi. Elvitték őket a bírók elé, ahol megkapták a büntetésüket”, jelentette ki Grabovschi. A moldovai reintegrációs miniszter, Eugen Carpov szerint, Corjovaban provokációra került sor.

Felmérés: Oroszország felé tekintve

A moldovai állampolgárok csaknem harmada kívánja a Moldovai Köztársaság integrálását az EU-ba. Ugyanakkor a válaszolók 40 százaléka azt mondta, azt akarja, hogy országukat Oroszországhoz csatolják, derül ki a CBS-Axa által készített egyik felmérésből. 28 százalék független jövőt akar a Moldovai Köztársaságnak. A moldovaiak további 7 százalékának meggyőződése, hogy Ukrajnával kellene egyesülniük és csak 5 százalék akarja ezt Romániával. Nagyjából 8 százalék még mindig a Szovjetunióban szeretne élni. A leghitelesebb politikusok Vlad Filat kormányfő, a kommunista Vladimir Voronin és a Parlament elnöke, Marian Lupu. (Natalia Hadârcă)

Több mint ezren haltak meg a háborúban

A transzdnyeszteri háború csaknem öt hónapja (1992. március 2–július 19.) alatt 286 moldovai vesztette életét, míg a szeparatistáknál 800 áldozat volt. A katonai műveletekben 10.000 moldovai vett részt – rendőrök, katonák és önkéntesek. A harcok Cocieri, Coşniţa és Tighina településeken zajlottak. A háború kirobbanásának egyik hivatalos változata szerint, volt egy fegyveres konfliktus a moldovai rendőrök és a szeparatista milicisták között Dubăsari városban – ami a 19 évvel ezelőtti harcok forró pontja volt. (Valentina Basiul)

Anastasia Nani

(Forrás: Adevărul, 2011. március 2.)

Címkék: putyin kisjenő chisinau voronin transzdnyeszter

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr662708824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása