Mint előrelátható volt, a politikai ötletek hiánya, a mellőzöttség és tehetetlenség egyre többekből hozza ki a legrosszabbat. Egyik román politikus a másik után érez rá a sovén hangvétel ízére. Hiszen azt tapasztalhatja, hogy minimális elmetevékenységgel óriási nyilvánosságot szerezhet, a tévék, az újságok állandó és megbecsült részvevőjévé válhat. És ehhez tényleg szinte semmit sem kell tennie.

Ebbe a körbe lépett be Puiu Haşotti, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora, aki valójában a március 16-a óta tartó botrány kirobbantója.

Ő volt az, aki látva, hogy a kormány ellen a munkatörvénykönyv miatt benyújtott bizalmatlansági indítvány március 16-i parlamenti vitáján az ellenzék mégsem tud elég képviselőt átcsábítani a hatalom oldaláról, a szónoki emelvényre rontott és gyakorlatilag belehazudott a képünkbe. Ám annyira megtetszett neki az újonnan szerzett népszerűség, hogy már nem tudja abbahagyni.

Most éppen a Cotidianulnak adott interjút, mely lap, amióta Cornel Nistorescu vezeti, beállt a zsigeri magyargyűlöletet terjesztők sorába.

Nem hiszem, hogy túl sok kommentárt kellene hozzáfűzni, de érdemes tudni róla.

 

Párbeszéd conf. univ. dr. Puiu Haşottival, a PNL szenátusi frakcióvezetőjével

„Ne hagyjátok magatokat az RMDSZ által zsarolni!”

 

(A helyesírás az eredeti szerint! – RS)

 

„Ha egy román Gyulán, Magyarországon, a köztéren felakasztaná Kossuth Lajos képmását, mit gondol, kb. hány percet élne? Nagyon keveset”

Felidézünk néhány tényt… 2006. március 15-én, Kézdivásárhelyen az RMDSZ úgynevezett „mérsékelt” vezetője, Marko Bela kijelentette: „Az ügyintéző ablakoknál lévő tisztviselők újra tudnak magyarul, a magyarul nem tudókat pedig köteleznünk kell arra, hogy megtanuljanak. A rendőrt is, a postást is, mindazokat, akik a mi kenyerünket eszik. Mert mostantól így kell néznünk a dolgokat: aki itt, a Székelyföldön tisztviselő, az a mi kenyerünket eszi”.

2010-ben, egy csíkszeredai látogatása alkalmával Románia elnökét az Adóhivatal egyik fiatal tisztviselője, Csibi Barna fogadta, akin egy olyan póló volt, amire Kis-Románia (Munténia és Moldva) térképét rajzolta (valójában ez a tusnádfürdői tábor bejáratánál történt – RS). Hihetetlen szemtelenséget tanúsítva az „útlevelét” kérte az elnöktől, mert átlépte a székelyek „Belső Anyaországá”-nak határát.

Két héttel ezelőtt Magyarország Parlamentjének elnöke, a titkosszolgálatok volt főnöke, egy misztikus és egzaltált személy, Kover Laszlo beszédet tartott Marosvásárhelyen, melyben megengedte magának, hogy „istenítse” az úgynevezett Székelyföld autonómiáját: „Amit önök akarnak (a területi autonómia) törvényes, modern és helyes. Ez Isten akarata is, aki az életünket irányítja”.

Március 15-én újra megjelenik a szélsőséges Csibi Barna és elköveti Avram Iancu jelképes felakasztásának szentségtörését (valójában ez március 14-én történt – RS).  Szintén a magyarok ünnepe alkalmából Erzsebet Bajtai asszony, Fuzes Oskar magyar nagykövet felesége Marosvásárhelyen felolvasta (milyen minőségben?) Viktor Orban kormányfő üzenetét, megengedve magának, hogy hozzáfűzzön egy versszakot Wass Albert háborús bűnös egyik verséből: „Legyen Erdély újra olyan, amilyen volt és a magyar nemzet, amilyen volt”. Mindezen történések zűrzavarában, melyek gyorsan eltűntek volna a felejtés sötétjében, Líbiának és Japánnak engedve át a helyet a hírek élén, Románia Szenátusában egy liberális megszakította a román gyávaság hagyományos folyamát és – mint az ismert – azt kérte a parlamenttől, hogy dolgozzon ki egy Magyarország hatóságainak címzett tiltakozást. Őt bojkottálta a kormánytöbbség, de a téma egyik napról a másikra forró lett a románok számára. A topánfalvi és abrudbányai tüntetések Csibi Barna jelenléte ellen a legfrissebbek. Puiu Haşotti régésszel beszélgetünk, aki előadótanár a Konstancai Tudományegyetemen, egy, a görögországi Veriából érkezett nemzetségben született arománnal, a PNL alapító tagjával és a szenátusi Liberális Frakció vezetőjével.

„Az RMDSZ 21 év alatt pontosan annyit ért el, amennyit elérhetett. Itt meg kell állnia!”

Az RMDSZ 21 éve forgolódik csárdáslépésekben a román politika színterén. A román pártok „függőivé” váltak ezen csalóka táncnak, szinte minden kormányzásba bevezetve partnerüket. Mi a véleménye az etnikai párt ezen „Hatalommal való Örök Szövetségé”-ről?

A PNL-nek politikai szervezetként nincs semmi gondja az RMDSZ-szel. A magyaroknak figyelemre méltó képzettségű embereik, igazán rendkívüli parlamenti képviselőik vannak, akik jelentős mértékben hozzájárultak a jogrend kidolgozásához. Az RMDSZ ezen 21 év alatt megpróbált, nem tudom, mennyire sikerült, elhatárolódni egyes olyan személyiségek románellenes nyilatkozataitól és megnyilvánulásaitól, mint amilyen Laszlo Tokes – aki nagy antipátiával nyilvánult meg a román néppel szemben és teljesen tiszteletlenül a nemzeti történelemmel szemben. Az RMDSZ-nek sokszor sikerült elhatárolódnia a püspök úrtól és szintén sokszor sikerült kevésbé, vagy nem akart elhatárolódni. Sajnos, a román politikusok soraiban is volt egy szélsőséges mozgalom, csak C. V. Tudort említem és ez elég, ami sok rosszat tett a román politikának. Paradox módon ez a mozgalom jót tett az RMDSZ-nek, mert így volt mire hivatkoznia. Az RMDSZ kormányon való „örök jelenlété”-ről beszélve, azt hiszem, ez jót tett, nemcsak az általa rendelkezésre bocsátott szakértők révén, hanem az általa létrehozott egyensúlyi tényező révén. Nekik volt egy nagyon ügyes politikájuk a magyar közösség érdekében és pontosan annyit értek el, amennyit elérhettek. Itt meg kell állniuk! Csakhogy a jelenlegi kormányzás hajlamos bizonyos eltúlzott kompromisszumokat tenni, mint amilyen – például – négy–öt cikkely az Oktatási Törvényben, valamint az a szándék, hogy keresztülvigyék a Kulturális Autonómia Törvényét (így! – RS) és a helyi közigazgatást módosító törvényt (a régiók törvényét).

Az RMDSZ új elnöke, Kelemen Hunor kijelentette, hogy módosítani kell az Alkotmány 1. cikkelyének 1. bekezdését, Romániát már nem lehet „nemzetállam”-ként meghatározni. El tud fogadni egy ilyenfajta „modernitást” a művelődési miniszter úr gondolkodásában?

Tudom, hogy létezik ez a vita is. Románia vagy nemzetállam, vagy nem az. Ebben a történelmi, etnikai és kulturális szempontból ennyire zaklatott délkelet-európai, balkáni-dunai-fekete-tengeri környezetben nem vagyunk felkészülve arra, hogy elfogadjuk, Románia nem egységes és független nemzetállam. Tehát az 1. cikkely 1. bekezdését nem lehet módosítani. Ezért megnyitok egy szükséges zárójelet: azon valószínűleg eltúlzott előnyökért, melyeket az RMDSZ a PDL/RMDSZ-kormányzat alatt megszerzett, vagy amelyeket meg fog szerezni, nem az RMDSZ a hibás. Ahogy mondani szokták: nem az a hülye, aki kér, az a hülye, aki ad. A PDL a hibás.

Mit mond a hungarizmus budapesti apostolainak inváziójáról, ami miatt ön félbeszakította a parlamenti vitát? Mit mond a nagykövetné asszonyról, aki burkoltan elítéli a Trianoni Szerződést – ami 92 éve mániája a magyar irredentáknak?

A világ bármely kis államocskájában, akármilyen szerencsétlen is, megengedhetetlen, hogy egy nagykövet felesége elmenjen egy nyilvános gyűlésre, felolvassa a férje által képviselt ország miniszterelnökének szövegét és aztán önhatalmúlag hozzátegye egy háborús bűnössé nyilvánított alak holmi verssorait. A nagykövetet normális esetben azonnal haza kellett volna hívni, a román állam iránti tiszteletből. Másrészről megengedhetetlen, hogy a magyar parlament elnöke nyilatkozzon a Trianoni Szerződés és implicit módon a párizsi, az 1947-es ellen – mely szerződések örökre szentesítik Erdély egyesülését az Anyaországgal, Romániával.

„Megmondtam a PDL-s kollégáknak: uram, ha gondjaitok vannak bizonyos fontos törvényekkel, a liberális frakció megszavazza nektek, megszavazzuk nektek, de ne hagyjátok magatokat az RMDSZ által zsarolni”

Egy jó ideje Március 15. napja válik a Romániát felkavaró eseménnyé. Valójában mit ünnepelnek a magyarok ezen a napon, professzor úr?

Egy kevésbé ismert dolgot fogok önnek elmondani: 1848-ban, március 15-én Kossuth Lajos és Petoffi Sandor (mértéktelenül románellenesek –a szerz.), néhány tábornokkal együtt, elfoglaltak egy nyomdát. Akkor egy nyomda több volt, mint egy mai tévé. Ezáltal megszerkesztettek egy kiáltványt, melynek 12. pontja Erdély Magyarországhoz csatolását írta elő. Következésképpen mi, ma, elfogadjuk, hogy a romániai magyarok megünnepeljék ezen napjukat. A megértés, a tolerancia, a nemzeti nyitottság milyen más bizonyítékát várják el a magyar politikusok a románoktól?

Egy szót mondjon, kérem, Csibi Barnáról, a csíkszeredai középkori „hóhér”-ról. Ő a budapesti tankönyvek alapján tanult történelem „terméke”?

Nagyon is meglehet, de nem ez számít. Én egy másfajta forgatókönyvet szeretnék felvázolni: el tudjuk képzelni, hogy Gyulán, Magyarországon egy román elkövetne egy ilyen megfontolatlan gesztust, hogy köztéren felakassza Kossuth Lajos képmását? Nagyjából hány percnyi életet adna még neki? Nagyon keveset. Sőt: el tudjuk képzelni, hogy Roberta Anastase asszony, vagy Mircea Geoană úr elmenjen Budapestre és azt mondja, Isten óhaja az, hogy Románia Burebista államának határaiig terjeszkedjen ki, mely egész Magyarországot magába foglalná? Végül akkor, amikor holmi hivatalos személyek eljönnek és merényletet követnek el a román állam egysége ellen, a román hatóságok hallgatnak. Ha én beszéltem, azért tettem, mert az elnöki hivatal hallgatott, a kormány hallgatott, a külügyminisztérium hallgatott, a parlament hallgatott… Beszéltem és kirobbantottam ezt a hasznos vitát.

Az RMDSZ a Szenátuson hallgatólagos eljárással keresztülvitt egy törvényt, mely oly módon változtatja meg a fejlesztési régiókat, hogy a magyarság egy régióba kerüljön, mely egybeesik a Magyarországnak az 1940-es Bécsi Diktátummal odaadott megyékkel. Ön ezt véletlen egybeesésnek tartja?

Nem, természetesen. A PDL-vel kialakított öt fejlesztési régiók egyikéről van szó (nem látom be, miért ne maradhatna nyolc, mint jelenleg!). Ez a régió tényleg egybeesik Erdély azon részével, amit Magyarország a Bécsi Diktátummal rabolt el. Uram, ilyesmi nem lehetséges! Miért tettek a magyar kollégák egy ilyen javaslatot? Értetlenül nézem és fel vagyok háborodva, ez nincs rendben. Persze, hogy nem fog átmenni a Képviselőházon, de miért jutunk el odáig, hogy ilyenfajta dolgokról vitázzunk, melyek egyáltalán nincsenek rendben? Én nem vádolom semmivel az RMDSZ-es parlamenti képviselőket, csodálom a kitartásukat és a következetességüket, de nézze meg, mint mondott, például, Marko Bela úr a legutóbbi kongresszusukon: „A területi autonómia az RMDSZ fő stratégiai célkitűzése és azt észrevétlenül kell teljesíteni”. Hogyhogy „észrevétlenül”? Íme, mit mondott, szintén a kongresszuson, Kelemen Hunor úr: „Új fejezetet fogunk nyitni az identitás megőrzéséért folytatott harc tekintetében: kibővített jogok az anyanyelv használatával, kulturális és területi autonómia, a fejlesztési régiók átszervezése”. Miért? Kinek a javára? Nem fogjuk elfogadni, hogy egyes állampolgároknak több joguk legyen, mint másoknak. Nos akkor megismétlem: nem az RMDSZ hibás, hanem a PDL, mely a hatalmon maradás kedvéért hajlamos engedni bizonyos nyomásgyakorlásoknak, melyek nincsenek Románia előnyére… És megmondtam a PDL-s kollégáknak: ura, ha gondjaitok vannak bizonyos fontos törvényekkel, gyertek, vitassuk meg azokat, a liberális frakció megszavazza nektek, megszavazzuk nektek, de ne hagyjátok magatokat az RMDSZ és az UNPR által zsarolni!

Éppen bejelentették, hogy a magyarországi kábelcégek nem fogják többé továbbítani a romániai tévéadókat, csak akkor, ha az előfizetők bizonyítják, hogy román állampolgárok! A gyulai és a környékbeli, amúgy is szinte elmagyarosodott románok mérgesen megpróbálják megszerezni a román állampolgárságot, de – természetesen – egy kegyetlen bürokráciába ütköznek. Miként kommentálja?

Felháborító, hogy ez a dolog egy EU-tagországban történik, mely az EU-elnökségét látja el! De kérdem én: látott valamilyen tiltakozást Románia elnöke, a miniszterelnök, a külügyminiszter, vagy éppenséggel az RMDSZ részéről? Látni akarok egy RMDSZ-es vezetőt, aki magát „európai”-nak tartja, miként tiltakozik ezen döntés ellen!

Elkezdtek magyar állampolgárságot „adni” egyes román állampolgároknak. Ezt rendben lévőnek tartja?

Nagyon jó, hogy adják ezeket az állampolgárságokat, ez egy helyes gesztus az ő szemszögükből nézve. Csakhogy van egy sor köztisztség, mint amilyen a megyei tanácsi elnöki, a képviselői, a miniszteri, az államtitkári, akik a törvény alapján minősített, bizonyos rangú információkhoz jutnak hozzá. Amikor két ország állampolgára vagy, egyforma kötelezettséged van mindkét országgal szemben. És akkor mit teszel? Kinek a szolgálatába állsz mindenek előtt? Íme, miért merül fel bennem a kérdés, hogy tisztségviselőként mennyire helyes két állampolgársággal rendelkezni? Azt hiszem, nem helyes és már van egy üdvözlendő törvénykezdeményezés e témában, egy PSD-s kollégától, Valeriu Zgonea úrtól.

„Románia a pozitív diszkriminációk országa”

Tudom, hogy vannak gondjai a romániai etnikai kisebbségek ügyében. A parlamentben a jövőben is megtartunk képviselőket mind a 18 kisebbség számára, szenátor úr? És tényleg van 18 kisebbségünk?

E tekintetben van egy gondunk. Ez egy túlzás. Véleményem szerint ezen kisebbségek egyike nem is létezik. Ez egy kitaláció, egy mesterséges dolog. Hallott a szláv macedónok kisebbségéről? A 18 kisebbség képviselői közül úgy 3–4 kevesebb szavazatot kapott a saját kisebbségén belül, mint amennyit egy megyei tanácsnok kap. Mind a 18 nagyjából annyi szavazatot gyűjt össze, amennyit 3 egyszerű képviselő. És akkor felmerül bennünk a kérdés: mennyire helyes, hogy ezeknek a képviselőknek a parlamentben egyenlő szavazatuk legyen egy egyéni körzetben megválasztott PDL-s, PSD-s, vagy PNL-s képviselővel, 30.000 népi szavazattal maguk mögött? Nem beszélve az ezen képviselők által kapott nagylelkű támogatásokról, akik általában állandóan a hatalom oldalán állnak. A kormányok megvásárolják maguknak ezeket a biztos támogatókat és ez nem helyes. Nem beszélve arról, hogy a kisebbségek parlamenti képviselői az egész országból gyűjtenek szavazatokat, az ország lévén a választókörzetük! Míg egy román párt parlamenti képviselője csak egy választókörzetben, vagy egy megyében indul. Ebben az esetben is pozitív diszkriminációról van szó, mint az RMDSZ-nél (így! az RMDSZ ugyanolyan feltételekkel vesz részt a választásokon, mint a román pártok – RS). Románia a pozitív diszkriminációk országa. Ezért úgy hiszem, a helyzetet rendezni kell, hogy többé ne legyünk Európa „eredeti”-jei.

Ion Longin Popescu

(Forrás: Cotidianul.ro, 2011. március 30.)