Forró nap volt a tegnapi, amikor is az USL egyetlen nap alatt két olyan tisztséget „tisztított” meg a terveire potenciálisan veszélyes személyektől, melyek létfontosságúak célja eléréséhez. Miközben kedden három tisztségben történt személycsere, ezek közül valójában kettő volt fontos.
A magyarországi ombudsmannak megfelelő nép ügyvédje, illetve a szenátus elnöke tisztségekről van szó. Ezek közül ez utóbbi az igazán létfontosságú, hiszen amennyiben – egyes állítások szerint – már e héten felfüggesztik tisztségéből Traian Băsescu elnököt, az elnöki hatásköröket 99,9 százalékban a szenátus elnöke, vagyis jelen helyzetben Crin Antonescu veszi át.
A nép ügyvédje menesztésének, tekintettel arra, hogy eddig igazán nem sokan tudták, hogy egyáltalán létezik, valójában az intézmények megfélemlítése lehetett a szerepe, ezzel jelezve, hogy az új hatalom nem cicózik, mert nála van a slukker!
Roberta Anastase, a számos dicstelen szavazást és lépést levezénylő képviselőházi elnök menesztése már csak hab volt a tortán, egyrészt hogyan is nézett volna ki, ha éppen a szavazási csalás szinonimájává vált hölgyemény úszta volna meg a vérengzést, másrészt pedig ezzel biztosíthatták a parlamenti szabálytalanságok „igazságosztói” álcáját.
Mert ha az Alkotmánybíróság a házszabálynak megfelelően fog döntést hozni, akkor egészen egyszerűen nem engedheti át a két elnök leváltását. Többen, köztük Cseke Attila RMDSZ-es képviselő tegnap délután – pl. a România TV-ben – helyesen mondták, hogy Mircea Geoană menesztése a szenátus éléről azért volt lehetséges, mert a PSD új vezetői, pontosabban Victor Ponta meg akarta büntetni, illetve ki akarta iktatni lehetséges vetélytársát és a PSD így megvonta a bizalmat tőle, de Cseke abban már tévedett, hogy ettől függetlenül a PSD-t illette volna meg továbbra is e tisztség.
A házszabály csak arról rendelkezik, hogy visszahívni egy házelnököt csak az őt jelölő frakció tudja. Arról már nem, hogy mi történik ezt követően. Nem is tehetné, hiszen akkor köteleznie kellene a parlamentet, hogy megszavazzon egy bizonyos jelöltet, amit nem tehet. Ezért Geoană esetében azt történt, hogy a PSD-frakció visszahívta Mircea Geoanăt, de az így mindenki számára megnyíló jelöltversenyben már nem tudta érvényesíteni akaratát és a parlamenti többséggel rendelkező PDL elérte Vasile Blaga megválasztását.
Most azonban ez a helyzet nem áll fenn, mert a PDL nem vonta meg a bizalmát még Roberta Anastasetól sem, még kevésbé a nemrég pártelnöknek megválasztott Blagatól. Így a két politikus leváltása már eleve házszabályellenes, így minden további lépés törvénytelen.
Victor Ponta és Crin Antonescu ezzel rendkívül nehéz helyzetbe lavírozták magukat. Miután Pontanak nem sikerült cáfolnia a vele szemben megfogalmazott plágiumvádakat – az újdonsült krajovai polgármester, a magyarokat a város építkezéseiről kitiltani akaró volt nagy-romániás szociáldemokrata(!) Lia Olguţa Vasilescu azzal védte a miniszterelnököt, hogy ő biztosan tudja, a szabályok megengedik a másolást, ha az nem haladja meg az egész szöveg 30 százalékát! Köszönjük Olguţa, ülj vissza a helyedre! ‑, most egy olyan lehetséges közjogi pofonba szaladt, amiből nagyon nehezen tudja majd kimosni magát.
Valószínűleg abban bíztak, hogy gyorsan végigviszik az egész folyamatot az elnök felfüggesztéséig és mire mindenki felocsúdik, már ott is állnak a népszavazás előtt, amit már az új szabályok szerint megtartva, sikerül majd érvényesen és eredményesen levezényelni.
Ehhez azonban szükség lett volna még egy fontos tényező, az Alkotmánybíróság kiiktatására, vagy semlegesítésére. Nemcsak azért, hogy az elfogadja a Traian Băsescu felfüggesztéséhez felhozott indokokat, pontosabban ürügyeket, hanem azért is, hogy ne akadályozza a parlamenti választások remélt kétharmados, de valójában már egyre inkább csak egyszerű többséges megnyerését.
Ebből a tervüket tegnapig még csak nem is tagadták, eggyel korábbi bejegyzésem végén olvasható Crin Antonescu hétfő esti nyilatkozata az Alkotmánybíróságról, illetve összetételének nekik megfelelő átalakításáról.
Kedd folyamán azonban történt valami, homok került a „villámháború” gépezetébe és könnyen meglehet, hogy a végső siker zálogának tekintett és jórészt személyes bosszúk által mozgatott Băsescu-menesztés – mint azt már írtam és mondtam – az USL-s kormány Sztálingrádjává válik.
Tegnap délután ugyanis az USL kénytelen volt kiadni egy közleményt, amiben cáfolja és érthetetlennek nevezi azokat a vádakat, melyek szerint az Alkotmánybíróság átalakítására készülne. Persze, ha Antonescu éppen felfüggesztette az USL társelnöki tisztségét…
Azonban nem biztos, hogy ez a megtorpanás akadálya lesz a fő terv megvalósításának. Hiszen felmerült az is, hogy magát az Alkotmánybíróságot nem bántják, de a hatáskörét jelentősen módosítják, hogy ne avatkozhasson bele az új hatalom számára fontos ügyekbe. Illetve a számukra fontos választási törvény- és népszavazási törvény-módosításokat kormányzati felelősségvállalással, vagyis parlamenti vita nélkül fogadnák el. Persze, továbbra sem világos, hogy ezzel miként kerülnék az alkotmánybírósági kontrollt, hacsak nem azzal, hogy ezeket a törvényeket is kivonják az AB hatásköre alól. Ami meglehetősen furcsa lenne, de nem elképzelhetetlen.
Mindenesetre érdekes hétnek nézünk elébe és Ponta és Antonescu egyre kevésbé képesek leplezni éretlen és totalitárius hajlamaikat.
Az USL visszakozik: Nem merült fel, hogy kezdeményezzük a CCR bármely bírójának visszahívását
Az USL egy kedden kiadott közleményben azt üzeni, hogy „egyetlen pillanatig” sem merült fel, hogy a Szövetség kezdeményezze a CCR bármely bírójának visszahívását.
„A Szociál-Liberális Szövetség megállapítja bizonyos aggodalmak meglétét a közéletben azon szándékot illetően, hogy bizonyos változtatásokat hajtsanak végre az Alkotmánybíróságnál, pontosabban a bíróság egyes bíróinak leváltására vonatkozóan”, áll az USL által küldött közleményben.
„Világosan ki akarjuk hangsúlyozni, hogy egyetlen pillanatig sem merült fel az a kérdés, hogy az USL kezdeményezze az Alkotmánybíróság bármely bírójának visszahívását. Következésképpen ezek a félelmek alaptalanok”, áll az említett dokumentumban.
A közleményben megtalálható az is, hogy „az USL e nap folyamán visszahívásokat kezdeményezett a parlament két házának vezetősége szintjén, a házbizottság által leadott bizonyos szavazatok alapján”.
Az USL azt mondta még, hogy minden lépésük a törvényes keret betartásával és a parlament akaratát kifejező döntésekkel született.
„Emlékeztetünk arra, hogy az USL mindezen lépései a törvényes keret betartásával és különösen a parlament akaratát kifejező döntésekkel történtek. Eltökéltek vagyunk, hogy a törvényes keretekkel összhanban, végrehajtsuk azt a mandátumot, amit a románok megkövetelnek tőlünk, nevezetesen azt, hogy helyreállítsuk a törvényes rendet, hogy leállítsuk az ezekben az években elkövetett visszaéléseket és megszilárdítsuk a jogállamiságot Romániában”, áll a sajtóközleményben.
„Ilyen értelemben az USL határozott támogatója marad a jogállamiság elveinek, valamint hű azon kötelezettségekhez, melyeket Románia a nemzetközi intézményekkel szemben vállalt”, áll még a Szövetség közleményében.
Newsin
Forrás: ziare.com, 2012. július 3., 17:36
Elvesztheti-e az USL a hatalmat?
Egy elvárási, de a PDL-vel és Traian Băsescuval szembeni antipátia-hullámon hatalomra került, önmagát a jelenkori Románia „legbecsületesebb és legalkalmasabb kormány”-ának nevező Ponta-kormánynak néhány hét alatt sikerült maga ellen felsorakoztatni a civil társadalom jelentős részét, számos NKSZ-t, valamint az akadémiai és értelmiségi világ egyáltalán nem elhanyagolható részét. Ezen kívül maga ellen fordította a CSM-t (Legfelsőbb Bírói Tanács – PZS) és az Alkotmánybíróságot (CCR) és legalábbis a magisztrátusok egy részét, az ügyészekről már nem is beszélve. Traian Băsescu olyan szövetségeseket kapott, akikről egy hónappal ezelőtt csak álmodni tudott volna! Az eddig az USL-nek kedvező sajtószervek, mint amilyen a Realitatea TV, elkezdtek láthatóan egyre kritikusabbá válni a hatalommal szemben, egy olyan kormányellenes adó nézettsége pedig, mint amilyen a B1 TV, adott időpontokban rekordokat döntöget. A PDL és Traian Băsescu egyik eltökélt ellenfele, Cristian Tudor Popescu újságíró „fasiszták”-nak minősítette a kormánynak a bizonyos intézmények aláaknázását célzó akciót.
A kormány hétről-hétre, ha nem naponta robbant ki újabb botrányokat: Alistarral és Corina Dumitrescuval kezdődött (a Ponta-kormány még jelölti szakaszban kiesett tagjai – PZS), a Mang-botránnyal folytatódott (plagizálás miatt lemondásra kényszerített oktatási miniszter – PZS), az ICR-botránnyal, a Grăjdan-botránnyal (az Állami Építésügyi Intézet vezetőjét azután váltották le, hogy megpróbálta befolyásolni az Adrian Năstase-pert – PZS), az a botrány, amivel megpróbálták megmenteni Năstaset a börtöntől, a Brüsszel-botránnyal, amikor Ponta semmibevette a CCR egyik döntését (ami példa nélküli 1991 óta), a Hivatalos Közlöny botrányával és végül, a botrányok ezen koronájának ékszere, a „dottore”-botrány, mely a kellős közepén tart!
Ponta úr egy váratlan alkalmatlanságot mutatott arra, hogy úgy ahogy alkalmas és tisztességes minisztereket nevezzen ki: három nyilvánvaló kudarc után az oktatásügynél kénytelen lévén az örök „Abramburica”-hoz (Ecaterina Andronescu – PZS) folyamodni, aki összeférhetetlenségi perben áll az ANI-val (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – ANI). Időközben elvesztette a művelődésügyi minisztert is. Ennél is rosszabb, hogy a kormányfő a törvények és intézmények iránti tisztelet meglepő hiányát bizonyította, megpróbálva sürgősségi rendeletekkel és felelőtlen nyilatkozatokkal aláaknázni azokat, amikor neki nem megfelelő politikákat folytattak. Ezen akciók mérete példátlan az utóbbi 20 év Romániájában. Az Oktatási Minisztérium Etikai Bizottsága és újabban a CNATDCU (Ponta plagizálását kimondó okleveleket hitelesítő tanács – PZS) átszervezésének mértéke csak azért, hogy megakadályozzanak egy miniszterelnöki plagizálást elítélő hivatalos ítéletet egy minden oldalról sarokba szorított ember kétségbeesését is mutatja, aki már nem képes ellenőrizni a közbeszédet, akit tudatosan, vagy alkalmatlanságból félretájékoztatnak a közeli munkatársai, akire a plagizálás árnyéka vetül, amitől képtelen szabadulni és aki kaotikusan védekezik, ahogy egyre több és váratlanabb ellenállásokat kelt.
A kormányzók által a plagizálás ügyében adott válaszok nevetségesek és fittyet hányók: hogy a – most már a CNATDCU által megerősített és a nemzetközi sajtóban nagy terjedelemben említett – plagizálás nem más, mint Băsescu & Funeriu egyik ördögi furmánya, hogy 2003-ban (Ponta ebben az évben védte meg a doktoriját) más idézési szabályok voltak, hogy mindenki plagizált, Platónnal és Arisztotelésszel kezdve (dixit Ioan Rus!)! Egy olyan szolga által kiszolgált, mint Liviu Pop, Victor Ponta megvonta a CNATDCU-tól a jogilag törvényes hatalmát; de ezen fórum erkölcsi hatalmát nemcsak nem vonta el, de még növelte is az önkényes lépésével. És miközben a miniszterelnök belföldi és külföldi hírneve padlón van, az ország-besorolás romlik, az éves költségvetési hiánycél elszállni látszik, a Hidroelectrica felszámolás alatt, az IMF-fel kialkudott privatizálásokat folyamatosan halasztják, a kormány nem képes semmit sem dönteni sem a Verespatakkal, sem a Cuprumin-nal, sem a palagázzal kapcsolatosan. Azok a kísérletek, hogy szájkosarat tegyenek a CNATDCU-ra, hogy áthelyezzék az ICR-t az elnöktől a parlamenthez és a Hivatalos Közlöny-t a parlamenttől a kormányhoz kimerítették ezen hebehurgya kormányzás összes forrását!
Másrészről a CCR alkotmánysértőként elutasította a tiszta egyéni körzetes választásról szóló törvényt és valószínűleg el fog utasítani legalább egyet a parlament által elfogadott azon törvények közül, melyek megkönnyítették az elnök felfüggesztését és leváltását. (A kormányfőnek a CCR döntéseivel szembeni viselkedése után nehéz is lenne más reakcióra számítani!). Következésképpen, ha az ellenzék egy szövetségbe rendezi újra sorait és eltökéltséggel és intelligensen fog küzdeni, akkor elképzelhető, hogy megszerzi a parlamenti helyek több mint 25 százalékát és hogy az USL nem szerzi meg ezen helyek több mint 50 százalékát. Persze, lesz egy PP-DD is a parlamentben, de az a lényeg, hogy nagyon valószínűleg lesz egy Băsescu elnök is, amikor a választások után felmerül egy új miniszterelnök jelölésének kérdése. Egyre nehezebben hihetőnek tűnik, hogy Victor Ponta lesz a kijelölt. Azt hiszem, egyetlen dolog menthetné még meg a szerencsétlen „copy-paste” kormányfőt: ha a PDL most, a Vasile Blagat a kormánykerékhez juttató kongresszus után, obskúrus okokból, továbbra is folytatja a választások után alkalmazott harc nélküli modort, csak Monica Macoveire, Cristian Predara, vagy Radu F. Alexandrura hagyva a harcot a franc-tireur-ökkel (orvlövészek – PZS), egy olyan ügyért, aminek a mindenkié kellene lennie. Ponta megérezve, hogy ez lehet a menekülési útja, mézesmázosan gratuláló levelet küldött Blaganak, kifejezve reményét a hatalom és ellenzék közötti normális kapcsolatok iránt. Mintha elfelejtette volna, hogy alig két héttel korábban a PDL-t önkényesen megfosztottak egy jogosan kijáró helytől a TVR új Igazgatótanácsában, arra hivatkozva, hogy „sok rosszat tett korábban”! Reméljük, hogy a levél címzettje nem is felejtette el és nem is fogja elfelejteni.
Andrei Cornea
Forrás: revista22.ro, 2012. július 3.
A nép ügyvédje, egy diszkrét politikai hatalmi forrás
Az alkotmány 2003-as módosításával a nép ügyvédje jogot kapott arra, hogy az Alkotmánybíróságon támadja meg a törvényeket és a kormányrendeleteket.
Az USL kedden a parlament napirendjére tűzte Gheorghe Iancu hivatalból való visszahívását, helyébe Valer Dorneanu lépve. Szokatlannak tűnik, de a nép ügyvédje az utóbbi 10 évben nagyon fontos politikai szerepre tett szert. A nép ügyvédje eredetileg egy teljes mértékben elhanyagolt intézmény volt, melynek feladatát úgy tűnt, senki sem érti igazán. Ezen intézmény mintája az északi országok ombudsmanja volt, aki rendkívül aktív és fontos szerepet játszik a polgárok és az állam közigazgatása közötti viszonyok szabályozásában.
A liberális Dan Amedeo Lăzărescu az 1990-es alkotmányozó ülésszak idején azzal a gyűlés tagjainak többsége számára teljesen szokatlan ötlettel állt elő, hogy svéd mintára hozzanak létre egy új intézményt, melynek célja megvédeni a polgárokat az állami közigazgatás visszaéléseitől. Akkor a parasztpártiak ellenezték, akik nem értették, miért kellene egy olyan politikai térségből importálni egy intézményt, mely szellemében oly távol áll a román társadalomtól. Az alkotmányozó gyűlés munkálatai során a parasztpártiak azt állították, hogy a polgárok panaszait közigazgatási eljárásban lehetne megoldani, mint a háború előtt. Ennek ellenére Dan Amedio Lăzărescu ötlete megragadt és így bekerült az alkotmányba a nép ügyvédje intézménye.
Ahogy az már a parlamenti viták szakaszában látszott, az intézménynek – sajnos – nem sikerült aklimatizálódnia és sok évig teljesen figyelmen kívül hagyták. A polgárok panaszai bonyolult utat jártak be és ritkán jutottak el a megoldásig. A biztosított költségvetések maguk is túl kicsik voltak egy nyilatkozatok szintjén ennyire jelentős szereppel rendelkező intézményhez képest: nevezetesen arról a szerepről volt szó, hogy megvédje a polgárokat az állam visszaéléseitől, melyek mintha egy kiapadhatatlan forrásból fakadnának.
Az alkotmány 2003-as módosításával azonban fontos fordulatra került sor ezen intézmény sorsában. Bár sohasem kapta meg azokat a költségvetéseket, melyekre szüksége lett volna és nem vált a polgárok valódi reményévé egy állandóan túl erős visszaéléseivel szemben, az intézmény jogot kapott arra, hogy kihirdetésük előtt megtámadja a törvényeket az Alkotmánybíróságon és ezen kívül arra, hogy alkotmányossági kifogással éljen a törvények és a kormányrendeletek esetében. Az állam működésének intim mechanizmusaiban ezáltal megjelent egy maximális jelentőségű szereplő.
Elég egyetlen példa annak láttatására, hogy milyen erőssé vált a nép ügyvédje. A kormány 2008 végén sürgősségi rendeletben tiltotta meg a nyugdíjak és a bérek halmozását, de az akkor a Ioan Muraru alkotmányjogász által vezetett Nép Ügyvédje Hivatal az Alkotmánybíróságon megóvta a rendeletet. Az óvást elfogadták, de olyan módon, hogy az mégis lehetővé tette a kormány számára szándékai keresztülvitelét.
Látható azonban, hogy a nép ügyvédje jelentős szerepet kapott bizonyos közpolitikák elfogadásában, vagy megakadályozásában. Az alkotmányos jellegű ítélkezés fedezete alatt, amivel jogilag nem is rendelkezne, a nép ügyvédje egy diszkrét politikai hatalmi forrássá vált. Szintén a nép ügyvédje volt az, aki megtámadta a Securitate aktáit kezelő tanácsról (CNSAS) szóló törvényt, sikert érve el és a példák folytathatók.
A nép ügyvédje időben sokkal közelebb bírálta, hogy több bírót elnöki rendelet nélkül nevezte ki a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékre (ICCJ) és jelentős konfliktusba került a Legfelsőbb Bírói Tanáccsal (CSM). Gheorghe Iancu, aki jelenleg a nép ügyvédje hivatalát vezeti arra figyelmeztetett, hogy ha nem kérnek tőle bocsánatot, a CSM összes tagjának leváltását fogja kérni a szenátustól!
Íme tehát, milyen furcsán alakult Romániában az ombudsman helyzete, aki a meglévő valódi autonómiája révén olyan politikai erővé vált, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Bár a Nép Ügyvédje Intézménynek a működéséről szóló törvény alapján az a célja, hogy „megvédje a polgárok jogait és szabadságait a közhatóságokkal meglévő kapcsolataikban”, a gyakorlatban, progresszív kiterjesztésekkel nagyon sok mindennel foglalkozhat.
Az USL egy olyan emberre szándékozik leváltani Gheorghe Iancut, aki közelebb áll a politikai elképzeléseihez. Ez valójában egy ahhoz hasonló akció, ahogyan az Alkotmánybíróság tagjait kijelölik és kinevezik.
Azonban szabad szemmel láthatók az intézményi repedések. A nép ügyvédjének nem mindig sikerült elfojtania azon hajlamát, hogy az eredetileg meghatározottnál nagyobb szerepet játsszon, beavatkozzon a kormány tevékenységébe. Az intézményt vezető személy leváltása csak pótszer, mert a nép ügyvédje előbb, vagy utóbb újra az ombudsman képe mögé ügyesen elrejtett politikai szereplővé válik. Akárcsak más intézmények esetében, melyek időről időre a legerősebb vitákat keltik, talán egy alapvető átfogalmazást kellene végrehajtani.
Horaţiu Pepine
Forrás: Deutsche Welle, 2012. július 3.
