Nem sokkal ezelőtt megjelent „élő” közvetítésemből már kiderült, hogy a Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett, alig kéthónapos kormány nem élte túl első parlamenti megpróbáltatását. Az ellenzék bizalmatlansági indítványa átment, így a kormány megbukottnak számít.
Sajnálattal olvasom, hogy az erdélyi és a magyarországi magyar sajtó máris úgy tálalja az eseményt, hogy a kormány a „magyar ügy”-nek esett áldozatul. Azért annyi helyzetismeretet elvárna az ember, hogy ne essünk bele ugyanabba a csapdába, amibe minden valószínűség szerint néhány kormánypárti politikus is belegabalyodott.
Ugyanis a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar karának létrehozása valóban szerepelt a bizalmatlansági indítvány témái között, de nem ez volt a fő oka és a vita során sem ez kapta a legnagyobb hangsúlyt. Szerepe annyi volt, hogy az ellenzéki pártok arra számítottak (úgy néz ki, nem alaptalanul!), hogy a helyhatósági választások előtt másfél és a parlamenti választások előtt hat hónappal a politikusok nem mernek majd nem tűnni elég „hazafinak”. Ezt az ügyet a mai vita során is jellemzően csak Crin Antonescu PNL-elnök hozta fel, a tőle – sajnos, már egyre inkább – megszokott populizmussal.
Valójában az egész bizalmatlansági indítványosdi is másról, vagy másról is szólt, mint a kormány megbuktatása és az USL vezetői éppenséggel mindent „összelapátoltak”, ami eszükbe jutott. Végső céljuk pedig inkább a zavarkeltés volt most, a választások előtt, mint valódi kormányzati vészhelyzet elhárítása. És még kevésbé a hatalom tényleges átvétele. Sőt, megkockáztatom, hogy a Ponta-Antonescu kettős lépre ment és ez nagyon sokba fog nekik kerülni nemsokára.
Ugyanis az indítvány három fő témája – az ország forrásainak kárt okozó kezelése a privatizációk révén, a központi pénzek politikai kritériumok szerinti osztogatása és az egyetemi autonómia megsértése a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen – nem voltak olyan jellegűek, melyek megoldatlansága helyrehozhatatlan károkat okozott volna.
Igaz, hogy az utóbbi időben felerősödtek egyes szóbeszédek réz-, palagáz-, illetve más lelőhelyek koncesszióba adásáról, újra és újra szárba szökkennek pletykák energiaipari privatizációkról, de nem gondolom, hogy bármekkora nyomást is gyakorolt Traian Băsescu az érintett miniszterekre, a jelenlegi kül- és belpolitikai helyzetben komolyan felmerülhetett volna ilyen lépések kezdeményezése és még kevésbé azok végigvitele is. A központi pénzek politikai osztogatása talán az egyetlen ügy, ami igazán foglalkoztathatta volna az ellenzéki vezetőket, hiszen ezek jelentős szerepet játszhatnának egy-egy térségben a polgármesterek meg-, vagy újraválasztásában. És logikus és jogos cél lehetett volna ezen versenyt tisztességtelenül torzító forrás elvágása. Persze akkor, ha nem átirányítás lesz, hanem valódi lezárás.
Ami a harmadik témát, a MOGYE-t illeti, ez, mint írtam, a csali volt, amivel reményeik szerint megszerezhetik a szükséges hiányzó szavazatokat, de nem valódi ok egy bizalmatlansági indítványra.
Ezt erősíti, hogy néhány napja Ponta újabb két témát is fel akart venni a listára, az európai pénzek lehívási mértékét és az alacsony nyugdíjasok túlzott megadóztatását. Ebből is látszik, hogy mennyire voltak végiggondolva és mennyire voltak sürgetők az ellenzék témái.
Tehát ilyen rövid idővel a választások előtt az ellenzéknek más céljai voltak/lehettek. Például annak bizonyítása, hogy léteznek, hogy nem hagyják nyugton a kormányt, hogy van parlamenti tevékenységük, hogy a hatalom nemcsak a közvéleménynél, de már a parlamentben sem rendelkezik hatalommal.
Fontos nyereségnek tarthatták, hogy Mihai Răzvan Ungureanu kormányfőt, akiről azt mondják, új jobboldali erőt kíván létrehozni, már első vonalbeli politikai karrierje elején egy vereséggel bélyegezzék meg.
Az is megfordulhatott az ellenzéki stratégák fejében, hogy amennyiben az indítvány átmegy és Traian Băsescu – híven minden eddigi nyilatkozatához – mégsem az ellenzék részéről jelöl kormányfőt, akkor újból elindíthatják ellene a felfüggesztési eljárást és bízhatnak abban, hogy egy esetleges népszavazás már nem mentené meg az elnököt. Persze, a jelenlegi szabályok szerint az érvényességhez a választói jegyzékben szereplők felének az egybevágó szavazata kell, de talán még ez lenne a legkisebb akadály. Az elnök felfüggesztése nem annyira most, mint inkább a novemberi választás után lehetne érdekes, mert különben még két évig együtt kellene dolgozni vele.
Ezért aztán valószínűleg az ellenzék vezetői lepődtek meg a leginkább, hogy az ölükbe hullt a kormányzás. Az történt ugyanis, hogy Băsescu ma konzultálásokra hívta a pártokat, külön-külön és a PDL volt az utolsó. Az ellenzék azzal jelent meg, hogy az USL-n belüli megállapodás szerint Victor Pontat javasolják kormányfőnek, a PDL azonban bejelentette, nem állít jelöltet és ellenzékbe vonul. Az RMDSZ Kelemen Hunor révén már kora délután arról beszélt, hogy az indítvány megszavazása után az ellenzékiséget választják. Traian Băsescu pedig arra hivatkozva, hogy a konzultálásokon egyetlen jelölt neve hangzott el bejelentette, hogy Victor Pontat fogja javasolni.
Azt, hogy ez mennyire nem lenne magától értetődő Băsescunál bizonyítja az, hogy az eddigi kormányalakításokkor mindig arra hivatkozott, hogy őt csak akkor köti a legerősebb párt javaslata, ha annak a pártnak minősített többsége van a parlamentben, sőt, arra hivatkozott, hogy pártkoalíciók esetében még ez sem elég! Az tehát, hogy most szó nélkül jelölni fogja azt a Victor Pontat, akiről nem is oly régen azt állította, hogy soha az életben nem nevezi ki, meglehetősen nagy és sokról árulkodó változás.
Könnyen meglehet ugyanis, hogy a kormánypárti stratégák viszont úgy gondolkodtak, hogy ha már a fő kormánypártot, a PDL-t nem is lehet kormányon tartani, próbálják meg minimalizálni a veszteséget. Ennek tudható be, hogy Emil Boc bukása után minden PDL-s minisztert lecseréltek ismeretlen újoncokra, most pedig ténylegesen is ellenzékbe vonulnak. Ha Pontaék nekilátnak a kormányzásnak, akkor kevéssé valószínű, hogy az elkövetkező pár hónapban csodát tudnának végrehajtani. Sokkal inkább valószínű, hogy a válságos helyzet már azelőtt elkezdi majd koptatni az USL népszerűségét, hogy az igazi megmérettetés megtörténne. Nem beszélve arról, hogy a hatalmi pozíciók megszerzése/betöltése vitákat szülhet az utóbbi hónapokban amúgy is hektikus USL-n belüli kapcsolatokban is.
A politikai opportunizmus csúcsa, hogy a zömmel PSD-s és PNL-s dezertőrökből álló UNPR elnöke, a korábban Adrian Năstase szociáldemokrata kormányfő bizalmi emberének tartott, majd a PDL oldalára átállt Gabriel Oprea máris felajánlotta politikai szolgálatait az új kormányfő-jelöltnek.
Tehát nem olyan biztos, hogy valóban Victor Ponta a nap nyertese, de majd meglátjuk!
