A legutóbbi bejegyzésem (Román–román viszony, avagy a bukaresti kettős mérce 7.), számomra váratlanul felkerült az index.hu címlapjára. Én ugyan nem láttam, de meglepetten tapasztaltam, hogy a szokásos napi 10-40 olvasó helyett egy nap alatt majdnem 1.400 lett, ami – nem tagadom – nagy örömömre van és ezúton köszönöm meg a népszerűsítést.
Ugyanakkor a bejegyzésem egy másodlagos vitát is kiváltott arról, helyes-e a Moldovai Köztársaság fővárosát Kisjenőként leírni. E vita eddigi lefolyását elolvashatják a fentebbi bejegyzésem alatt. Mivel a névhasználati döntésem megindoklása egyeseket nem győzött meg és nem szeretném, ha egy teljesen más dologról szóló téma mellett elsikkadna a kérdés, vagy úgy tűnne, konokságból ragaszkodom Kisjenőhöz, szeretném megismételni és újakkal kiegészíteni az indokaimat.
Nem vagyok sem nyelvész, sem történész, de több megfontolásból is e változat mellett döntöttem és ezt használom évek óta. Ezek a következők: 1. A Kisinyov változatot igazságtalannak tartottam, hiszen ez a város nevének orosz nyelvű változatából származik. 2. A Kisjenő változat mellett az erdélyi példák szóltak (a román településnevekben az Ineu és Inău ugyanannak a névnek a változatai, ugyanakkor nem mindig Jenőt jelentenek, hanem egyszerű hangzás szerinti átiratai pl. az Ünőnek, de ezek szabályt erősítő kivételek): Ineu/Inău (Kolozs megye) = Szamosjenő/Kisjenő/Jenő, Ineu/Boroşineu/Ienopolea (Arad megye) = Borosjenő, Ineu (Bihar megye) = Köröskisjenő/Kisjenő/Jenő, Ineu/Ienofalău/Inofalău/ Ienőfalu (Hargita megye) = Csíkjenőfalva, Jenőfalva. De talán a legszemléletesebb: Chişineu-Criş/Chişineu/Chişinău Criş (Arad megye) = Kisjenő. (Forrás: http://szabo.adatbank.transindex.ro).
Mivel „Állnév” továbbra is aggályokat fogalmaz meg, eddigi érveimet egy új bejegyzésben jelentetem meg és idevárom az ezzel kapcsolatos beírásokat is. Már csak a rend kedvéért is!
A beírásokban többen is hivatkoznak arra, hogy a moldovai főváros nevének magyar eredetére egy román történész hívta fel a figyelmet. Ştefan Ciobanuról van szó, aki egy városmonográfiában jelentette meg ezt az elméletet 1926-ban. Röviden leírom, mi szól elmélete mellett, legalábbis szerintem és hangsúlyozom úgy, hogy nem történészként, vagy nyelvészként vizsgálom a kérdést és nagyon is lehetséges, hogy téves következtetést vonok le. Şerban Ciobanu Besszarábiában született (1883), de Bukaresten halt meg (1950). Történészként, de főleg irodalmárként aktívan részt vett az első világháború utáni román emancipációs mozgalomban, ami itt csak azért érdekes, mert nem gyanúsítható azzal, hogy elméleteiben esetleg olyan szemléletet képviselne, mely gyengítené a román elem jelentőségét. Ennek ellenére az 1926-ban közölt monográfiájában, ami tehát akkor jelent meg, amikor Besszarábia már egyesült azzal a Romániával, ahol nagyon is divatos volt mindent tagadni, ami magyar volt, a magyar néveredetet támogatja a román nyelvű eredettel szemben. Mint a lentebb idézett részben látható lesz, felsorolja az addig (és eddig) felmerült lehetséges változatokat és számomra logikusnak hangzó módon cáfolja meg azokat, a Kisjenő változat kivételével.
Mindezek alapján és míg más, hasonló megalapozottságú változat nem merül fel, személy szerint én megmaradok Kisjenőnél (az idézetben – kivételesen – minden településnevet az eredeti formájában tartottam meg).
„Kisjenő azon kevés városok egyike, melyek neve egy sor évszázad során nem szenvedett el semmilyen változást. Chişinău nevét Jó Sándor (Alexandru cel Bun) idejében is úgy mondták, mint ma. A legtöbb iratban a neve így szerepel: Chişinău, egyesekben Chişnău, mely népies formát most is használják és nagyon ritkán – Cheşeneu, a szláv dokumentumokban pedig – Cheşenev, Chişenev, Chişinev.
A Chişinău szó etimológiája több elméletet szült. Egyesek, akik megpróbálták Besszarábia szláv jellegét bizonyítani, azt a véleményt fogalmazták meg, hogy Chişinău neve az ukrán Chişeni szóból ered, ami „zseb”-et jelent. A szó eredetét azzal magyarázták, hogy Chişinău régen kereskedelmi központ volt, ahol ukrán, örmény, zsidó és moldvai kereskedők gyűltek össze, hogy ez a gazdag város egyfajta „zseb” volt. Nem kevésbé furcsa az az elmélet is, miszerint a Chişinău szó a Câşia nouă, vagyis új juhesztena kifejezésből származik. E juhászelmélet támogatói abból az idillikus legendából indultak ki, mely szerint a XIX. százas első felében a város felső részében, ahol ma a reálgimnázium van, egy juhesztena volt, hogy az esztena korábban máshol volt – Câşla veche (Câşla – tatár szó); ezen juhmenedék körül a mai városiak ősei lassan összegyűltek, lerakva ezen városi település alapjait. Az igazsághoz közelebb állna az a vélemény, mely szerint a Chişinău szó a Keşene-ből származik – ami tatár nyerven sírra helyezet kápolnát jelent, vagy a Keşen-ből – ami remetekolostort, monostort jelent. Ez utóbbi elmélet egy 1420-as iraton alapulna, amiből állítólag az derül ki, hogy Chişinău-ban abban az időben egy monostor volt, egyesek feltételezései szerint a mai Mazarachi templom helyén. Ahogy lentebb látni fogjuk, ez az irat egy teljesen más településre vonatkozik és rosszul értelmezik.
Ezen elméletekhez, melyek nem oldják meg Chişinău neve eredetének gondját, hozzáadjuk a mi véleményünket is. Besszarábiában az erdő vidékén található néhány magyar nevű falu, melyeket valószínűleg valaha az első székely településekből származó magyar lakosság lakott, vagy Moldva uralkodói által Erdélyből később hozott „honfoglaló” telepesek. Ilyen a Ghidighişi falu Hidegeş-nél, ami – „hideg hely”-et jelent, románul Recea. A Bâc-on valamivel feljebb található a közelben egy Recea nevű falu is; Miclăuşeni (Nicolae – vagyis Miklós – falva), Orhei az Orhely-ből – őrvár, Micăuţi, Teleşău, Văscăuţi – mindezen elnevezések magyaroknak tűnnek, mint ahogy a Chişinău melleetti forrás, Burcut a Borcut-ból – „borkút”. Az biztos, hogy Chişinău neve is, a magyar származású képzőjével együtt magyar szó, talán a Kisjeno-ből (Kis Jenő), amiből az erdélyi Chişinău város neve is származik, vagy a Keszelvo, Keszen, Kiszinel szavakból.
Ez a hipotézis a XIII. és XIV. századok történelmi körülményeiben is megalapozottságot nyerhet, a moldvai magyar betelepítésekben, amilyen Bacău vidéke.
Megállapították, hogy a jelenlegi Ciubârciu falu, mely a Dnyeszter mentén kb 30 kilométerre van lejjebb Tighina-nál, hajdanán egy huszita magyarok által lakott város volt, akik Jó Sándor és valamivel később emigráltak. A régi Ciubârciu valószínűleg feljebb volt a mai falunál, Vârâţi településnél, ami 5 kilométerre van a jelenlegi falutól és ahol emberi települések nyomai, „faluhely”-ek találhatók.
Cetatea Albă elvesztése után Nagy István (Ştefan cel Mare) az ottani várkapitányságot Ciubârciuba helyezi át. A magyarok ilyenfajta emigrálásai Besszarábia központjába, az erdővidékre is lehetségesek voltak és erre a huszita mozgalmak előtt is sor kerülhetett. És e tekintetben nem érdektelen az sem, hogy volt egy másik Chişinău is, Ciubârciu közelében, mely város létezett a XV. és a XVI. században, vagyis akkor, amikor létezett az azonos nevű falu, a mostani város is.
Az a város a Botna folyó mentén volt és két iratban szerepel. Nagy István 1458. április 10-én megerősíti a Bistriţa monostr számára a Botna torkolatánál lévő tavak feletti tulajdont, mely tavak Botna Dnyeszterbe ömlésétől a mai Căuşeni-ig terjednek. (Itt kihagytam egy bekezdést, mely a fejedelmi iratokat idézi és úgy gondolom, e vita szempontjából nem túl érdekes – P. Zs.)
Tekintettel arra, hogy Botna tavainak határa a Dnyeszternél kezdődik és Căuşeni-ig tart, nem kizárt, hogy a Botna menti Chişinău a mai Căuşeni helyén volt, ami kétségtelenül egy régi település, tekintettel a földrajzi helyzetére is azon út mentén, mely a Dnyeszter partjától vezet el Tighinaig, a Duna partjától Isaccea-ig és Cetatea Albă-tól a Moldva északi részén lévő városokig. A tatárok Bugeac térségében történt letelepedése után, Chişinău a XVI. században a fővárosuká válik, nevét Căuşeni-re változtatva. Nehéz bármilyen feltételezésbe bocsátkozni arról, milyen kapcsolat volt a Botna menti Chişinău és az akkori Bâc menti Chişinău falu között. Az világos, hogy e két településnek volt valami köze a magyar részek felől Moldvába történt emigrálásokhoz. (…)”
(Forrás: Şerban Ciobanu – Monografia Chişinăului, http://www.basarabiaveche.com/monografia-chisinaului-1925/istoria-orasului-i/)