De Románia és Ukrajna aláírtak egy jó szomszédsági szerződést, ami a kisebbségekre vonatkozó utalásokat is tartalmaz, vannak Ukrajna által aláírt nemzetközi egyezmények. Gyakorlatilag azt mondja nekünk, hogy ezek csak papíron vannak és hogy valójában nem így történik?

Ez egy olyan valóság, amit mi nagyon jól ismerünk és tudjuk, melyek a gyökerei.

Mégis azt reméljük, eljön majd a pillanat, amikor az ukrán hatóságok megértik, hogy csak a román nyelvet beszélő lakosságra vonatkozó igazságot bátorítva tudunk majd túllépni bizonyos feszültségeken, melyek a kapcsolatunkban léteztek.

Látják, az államok sokszor vállalják, hogy tiszteletben fogják tartani a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretegyezmény és a kisebbségi nyelvek chartáját is, ám amikor azokat át kell ültetni a gyakorlatba, nagyon sokszor létezik ez a tendencia, hogy a dolgokat elég tágan értelmezzék, ami a román identitást illeti.

Mi nagyon jól értjük, milyen érdekük fűződött a szovjeteknek a román lakosság elnemzetlenítéséhez, de nem értjük, miért kell továbbra is kitartani emellett, mert a román közösség kettéosztása nem jelenti azt, hogy eltűnnek a gondok.

És a mi üzenetünk mindig ez volt, hogy hagyjanak fel ezzel a gyakorlattal, amit a szovjet hatóságok folytattak.

De a Szovjetunió régen megbukott. Miért van most is ez a románok elleni politika?

Mi mindig arra bíztatjuk a román közösségeket, hogy legyenek lojális állampolgárai annak az államnak, melyben élnek és legyenek jó románok, őrizzék meg román szellemiségüket.

Mi nagyon sokszor értetlenül nézzük ezeket a hisztérikus kirohanásokat, mellyel barátságtalan üzeneteket küldenek a román közösségnek.

Számunkra egy nemzeti kisebbség gazdagság az állam számára és Románia ezért szentel fokozott figyelmet a kisebbségeknek és ad egy sor kedvezményt nekik, hogy megőrizzék azt az örökséget, ami számunkra is lehetőséget nyújt arra, hogy minél jobban megértsük azon értékeket, melyek egy nemzetet képviselnek.

E tekintetben mi sem értjük, miből fakad ez a bizalmatlanság és ez a román kisebbségnek küldött rendkívül zavaros üzenet.

Egy adott pillanatban, egy másik korszakban léteztek tendenciák az elnemzetlenítésre, de néha nem tudjuk magunknak megmagyarázni, miért létezik továbbra is egy örökség, ami a románokkal meglévő kapcsolatokat illeti.

Mert vannak helyzetek, amikor megértési gesztusokat kapunk, de amikor azokat át kell ültetni a gyakorlatba, valami más történik és e tekintetben a dolgok valóban foglalkoztatnak és ugyanakkor aggasztanak minket.

Más szavakkal, Romániának hivatalos szinten egyet ígérnek és más történik.

Igen, a gyakorlatban más történik, mert – és egy rendkívül egyszerű példát mondok – van egy település Chilia rajonban, Odessza régióban, amit kompakt módon románok laknak. Hét évvel ezelőtt az iskolát, bár teljes mértékben román tannyelvű volt, orosz és ukrán tannyelvűvé változtatták.

Kértek magyarázatokat?

Persze. A magyarázatokat néha ugyanilyen nehéz megérteni, mint ezt a tendenciát a román közösség megosztására, mert azoknak nincs semmi közük bizonyos oktatással kapcsolatos elemi jogok tiszteletben tartásához.

Ez a tendencia aggaszt minket és továbbra is szorgalmazni fogjuk, hogy mint ahogy Románia tiszteletben tartja az ukrán kisebbséget, úgy tartsák tiszteletben a román kisebbséget is. Ez alapvetően fontos, hogy a közösségi elemet olyan kötőanyaggá változtassuk, mely egyesíti, nem megosztja a közösségeinket.

Nemrég járt a bulgáriai Vidinben élő románoknál. Mi a helyzetük, mert Bulgária nem ismeri el az etnikai kisebbségeket, pedig tagja az Európai Uniónak?

Ez államtitkári minőségemben a harmadik ottani látogatásom. Egy nagyon világos politikai jelzést akartunk adni, hogy foglalkoztat minket a bulgáriai román nyelvet beszélők helyzete, mert úgy a bulgáriai románokról beszélünk, mint ahogy a magukat vlachoknak nevezőkről, akik román nyelvet beszélnek és van még egy nagyon fontos közösségünk, az aromán dialektust beszélőké. Mind románok.

Valóban, a dolgok e téren is elég aggasztóak, mert egy szófiai középiskolán kívül, ahol román nyelven oktatnak, a szomszédos államban élő román közösség nem részesül ugyanabba a bánásmódba, amit Románia a bolgár közösségnek nyújt. Itt van egy bolgár parlamenti képviselőnk, van bolgár tannyelvű középiskolánk.

Ez a téma folyamatosan jelen volt a Külügyminisztérium napirendjén és minden alkalommal annak szükségességéről beszéltünk, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a román közösségnek. Továbbra is szorgalmazni fogjuk, hogy a szomszédos állambeli román nyelvet beszélők rendelkezzenek azokkal az elemi jogokkal, melyeket egy európai államnak kötelessége biztosítani egy olyan kisebbségnek, mint amilyen a román.

Nem fogjuk abbahagyni a kulturális, oktatási programok, a bulgáriai román fiatalok látogatásainak, ösztöndíjainak támogatását, hogy megerősíthessük az ottani románok bizalmát, mert a totalitárius időszak alatt létezett ezen távolság bizalmatlanságot ültetett el, ami a saját erőt illeti és ebből következően a román közösség rendkívül visszafogott abban, hogy vállaljon egy sor olyan jogot, amelyeket jogosan kérhet a bolgár államtól.

Számunkra örvendetes az, hogy nagyon sok fiatal tudatában van annak, hogy románok és már nem esnek áldozatául ezen románellenes propagandahullámoknak, melyek nemcsak Bulgáriában léteztek, hanem más szomszédos államokban is és melyek elriasztották a románokat attól, hogy vállalják identitásukat.

Ez nagyon fontos, mert meggyőződésem, hogy a bulgáriai románok számára is jönnek majd jobb idők. Az a lényeg, hogy a napirendünkön ők elsődlegességet képeznek.

Hány román van Bulgáriában?

Becsléseink szerint több mint 150.000 román nyelvet beszélő van.

Tehát a bulgáriai románoknak csak egy középiskolájuk van?

Ez a szófiai Mihai Eminescu középiskola, van még egy román templom Szófiában, ez erős központ a román közösség számára.

Ez mégiscsak nagyon kevés.

Bizonyára kevés, a románok más régiókban összpontosulnak és nekik egyszerűbb Krajovára (Craiova) jönni, például.

Nem tűnik el a nemzeti érzés, ha nincs iskolájuk, nincs templomuk, nincsenek könyveik?

Ezt próbáljuk ma behozni. Itt olyan övezetek vannak, ahol mindig is léteztek románok. Mi megpróbáljuk behozni a lemaradást, mert az 1940–1990-es időszakban az identitás kérdése nem volt napirenden, a moszkvai direktíva nagyon világos volt. A szovjeteknek volt egy bizonyosfajta politikájuk a kisebbségekkel kapcsolatosan. Bulgária ezt az elnemzetlenítési üzenetet támogatta és nemcsak a románok esetében.

Tehát Bulgária segíti a románokat abban, hogy megőrizzék hagyományaikat, vagy akadályozza őket?

Akkor fogjuk úgy tekinteni, hogy segíti őket, amikor lesznek román tannyelvű iskoláik, amikor a románokat nemzeti kisebbségként el fogják ismerni, amikor bevezetik őket a népszámlálási táblázatba. (folyt. köv.)