Tudom, a címben látszólag két hamis állítás van. Egyrészt a múlt hétvégi választás nem „az” a választás volt, másrészt a dobra vert két képviselői helyen az ellenzék, vagyis a Szociál-Liberális Szövetség (USL) és a kormánypárt, vagyis a Demokrata-Liberális Párt (PDL) testvériesen osztozott meg. Ettől függetlenül kitartok a cím mellett. Megmagyarázom.
Igen, „ez” a szavazás nem „az” a szavazás volt, de néhány következtetést a jövő évi két választásra vonatkozóan is le lehet vonni. Például azt, hogy úgy látszik, a politikusok által a közvélemény befolyásolására megrendelt közvélemény-kutatások eredményeinek már csak maguk a politikusok hisznek, annak ellenére, hogy tudják, miként készültek azok. Az USL kb. fél éve hangoztatja, hogy lehengerlő győzelemre számít jövőre, sőt, az utóbbi két hónapban fentebb említett felméréseket is készítettek, melyek szerint az USL-nek bőven 50 százalék feletti támogatottsága van, sőt néhol már lukasenkói 80 százalékokat is „mértek”. Ezzel szemben a hétvégén bebizonyosodott, hogy 1. a közvélemény nem vesz részt a „közvélemény-kutatásokon” vagy 2. a politikusok akár pénzt is áldoznak a saját átverésükre, ami azért nem semmi!
Csak a jegyzőkönyv kedvéért rögzítsük, mi is történt a múlt hétvégén. Egy szociáldemokrata (PSD) képviselő elhalálozása miatt időközi választást tartottak a moldvai Nemc (Neamţ) megyei 6. választókörzetben, míg a Máramaros megyei 2. választókörzetben azért kellett választást kiírni, mert a korrupciós vádak miatt lemondott nagybányai polgármester helyére Cherecheş volt szociáldemokrata, majd nemzeti liberális (PNL) képviselőt választották meg városvezetőnek, így az ő helye is megüresedett. Nemc megyében 55,7 százalékos részvétel mellett a PDL-s jelölt (amúgy mezőgazdasági minisztériumi államtitkár) 54,95 százalékot kapott, az USL-s pedig 45,05 százalékot. Máramaros megyében a részvétel jóval alacsonyabb, alig 28,46 százalékos volt. Itt az USL-s jelölt nyert 42,67 százalékkal, míg a PDL-s 35,48 százalékot kapott. Az RMDSZ Máramaros megyében nem indított jelöltet, hanem az ellenzéki USL-st támogatta. Ennyit mutatnak a pőre adatok.
A tegnapi – román és magyar nyelvű – sajtó folyamatosan egyenlő osztozkodásról, döntetlenről beszél, holott a vak is látja, hogy a két meghirdetett helyet korábban ellenzéki politikus töltötte be, tehát a mostani eredménnyel a kormányoldal szerzett egy új mandátumot, míg az ellenzék elvesztett egyet (tehát minimum 0:1 a PDL javára).
Még súlyosabb a vereség az ellenzék szemszögéből nézve, ha figyelembe vesszük, hogy Moldva hagyományosan baloldali volt, a PSD különféle metamorfózisain kívül itt szinte senki sem rúgott labdába. Ha még mélyebbre szeretném döfni a tőrt a PSD-sek szívébe azt mondanám, hogy ráadásul falun vesztettek, ami végleg baloldali védőbástyának számított. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy az USL–PDL mérkőzés eredménye nemcsak 0:2, hanem még annál rosszabb is lehet.
A választási csalással kapcsolatos vádak már a voksolás előtt megjelentek, természetesen, zömmel az ellenzék részéről, Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök két nappal a voksolás előtt már azzal fenyegetőzve, hogy mostantól bojkottálni fognak minden időközi választást. Most ne foglalkozzunk a kijelentés demagóg jellegével, hiszen lassan-lassan bármi történik a parlamenti képviselőkkel, már amúgy sem lehetne időközi választást kiírni. És azzal se foglalkozzunk most, hogy valóban megállják-e a helyüket a választás után – mindkét oldalról – elhangzott választási csalási vádak. Ugyanis a végeredmény szempontjából ennek nem lesz nagy jelentősége.
Mert ha csaknem három évnyi gazdasági pangás, sőt sodródás, kaotikus kormányzás és kormányzati kommunikálás, sokszor észbontó és logikátlan döntések után az ellenzék nem képes több szavazatot szerezni, mint amennyit – állítólag – a kormány elcsalni tud, akkor ez nem lesz másképpen jövőre sem! Ne feledjük, hogy az elmúlt húsz évben, de az utóbbi tízben biztosan nem volt olyan választás, ahol az ellenzék ne vádolta volna csalással már előre a kormányoldalt. És mégis, eddig egyik kormánypártnak sem sikerült újráznia! Tehát, ha voltak is csalások és kétségtelenül voltak, ezek mértéke nem tudta felülírni az általános hangulatot. Ebből egy kicsit kilóg az elnökválasztás, de erről majd máskor.
A két választókörzet helyzete jelentősen eltérő. Míg a Nemc megyei zömmel községekből és falvakból áll, a Máramaros megyei Nagybánya feléből, Nagysomkút városból (inkább nagyobb község) és néhány községből és faluból áll. Az előbbi túlnyomórészt falusias jellegéből adódhat a magasabb részvétel. Nemcsak azért, mert falun hagyományosan magasabb a részvétel, hanem azért is, mert úgy látszik, a kisebb közösségeket az agilis politikai vezetők jobban ellenőrzésük alatt tudják tartani. Márpedig Nemc megyében a karácsonkői (Piatra Neamţ) polgármester, Gheorghe Ştefan – Pinalti, azaz Büntető – bizonyította, hogy meglehetősen hatékonyan tudja alkalmazni a bevett, vagy a törvényesség határát súroló, vagy azokon is túllépő kampányfogásokat. Ez azért fájdalmas tapasztalat az USL-be tömörült ellenzékiek számára, mert a megyei jogú városokban, a megyeszékhelyeken eddig is meglehetősen rosszul álltak, ha ezután a kisebb településeket sem tudhatják maguk mögött, akkor nem lehetnek túlságosan vérmes reményeik. Egy másik tanulság az, hogy a falun élőket vagy nem tudta meggyőzni az ellenzék, hogy rosszabbul élnek, mint korábban, vagy nem érdekli őket, hanem sokkal fontosabbak a politikai irányítók utasításai, vagy a kampányokban osztogatott alamizsnák.
Ennek nem mond ellent a Máramaros megyei ellenzéki győzelem, hiszen a fentebb említett majdnem 29 százalékos részvételi arányban – vélelmezésem szerint – a községek, falvak vitték a prímet. A nagybányaiak tehát egyszerűen nem, vagy elenyésző számban mentek el szavazni. Már Cherecheş megválasztása is meglehetősen gyér részvétellel történt, most ezt is sikerült alulmúlni. A kormányoldalnak pedig még akár jól is jöhet a városok esetleges tüntető távolmaradása.
Mert ha biztosítani tudja magának a falvak, községek, valamint a levélben történő szavazással a külföldön élő románoktól remélt egymillió szavazatot – hogy Baconschi külügyminisztert, a párizsi „győzőt” idézzem – és bevezetik a Băsescu elnök által szorgalmazott „a győztes mindent visz” rendszert, kompenzációs listák nélkül, akkor már szinte mindegy is lesz, miként szavaznak majd a városok. Sőt az olajos/lisztes/csirkés kampány-megvesztegetések is – láthatóan – jobban működnek falun, mint városon. A PDL kampánystratégáinak ebben az esetben csak annyit kell elérniük, hogy a politikában tájékozottabbakkal elhitesse, az ellenzéki jelöltek annyira nem jobbak a kormánypártiaknál, hogy nem érdemes elmenni szavazni, vagy ha igen, nem érdemes rájuk szavazni, mert ugyanazt kapják.
E kép kialakításához pedig eddig az ellenzéki vezetők/képviselők is jelentősen hozzájárultak. Victor Ponta és Crin Antonescu ellenzéki vezetők annyira ötlettelenek és alkalmatlanok, hogy egyszerűen lehetetlenség elhinni nekik, képesek lesznek valamilyen életképes alternatívát nyújtani. A pimaszkodás, durva beszólás és teljesítmény nélküli melldöngetés csak ideig-óráig képes leplezni a működőképes gazdasági, politikai, társadalmi elképzelések hiányát. Băsescu, Udrea, Boc szakmányban szidása egy ideig lehet, hogy jó mulatság, de mindennapos alkalmazása máris unalomhoz vezet.
Az USL vezetői úgy tűnik, eddig csak azt tudták elérni, hogy a tájékozottabb, tehát legalább híreket, újságok címlapjait elolvasó választópolgároknak egyszerűen elegük legyen mindenből és mindenkiből. Az ő közömbösségük pedig meglehetősen tág lehetőségeket hagy majd a nyíltabb, vagy burkoltabb, a durva, vagy kifinomultabb csalásoknak.
Ám a társadalom normálisabb részének elfordulása a politikától egy másik veszéllyel is jár. Nevezetesen azzal, hogy az emberi ösztönök legalja kerül felszínre. Hiszen a társadalom ilyen szempontból legkevésbé – tudással, ismeretekkel – védett része alkalmas a legaljasabb manipulációk, előítéletek befogadására. És ebbe nemcsak a szociális manipulációt értem bele, hanem a nemzetit is. A regionalizációról folytatott „vita” kapcsán már láthattuk, hogy jelentős médiatámogatással milyen mélységekbe tudnak lesüllyedni amúgy normálisnak, kiegyensúlyozottnak tűnő politikusok is. Márpedig a jövő évi kampányokra egyre kevesebb olyan téma (korrupció, gazdasági alternatívák, átvilágítás stb.) maradt, amit eddig nem tettek nevetségessé, vagy hiteltelenné. Ilyenkor jönnek jól az örök „mumusok”: a magyarok. Ha ezt még egy kis vallásos/misztikus szósszal is leöntik, kész a gyúlékony elegy…
