Interjú Nicolae Timofti elnökkel a Timpulban.

 

 

Nicolae Timofti elnök a Moldovai Köztársaság jövőjéről: „Nem egyesít minket egy világos gondolat”

Elnök úr, köszönöm, hogy a Timpulnak adja első interjúját államfői minőségében. Bár az e tisztségbe való megválasztását a politikai válság túlhaladásának tekintik, Igor Dodon azt állítja, hogy az AIE többé már nem létezik, Lupu és Filat pedig arról biztosítanak minket, hogy a Szövetség megőrzi majd ugyanazt az összetételét. Kért Dodon valamilyen tisztséget az önre adott szavazatért és megreformálják-e, vagy sem a kormányzást a MoK-ban?

Remélem, hogy a Szövetség, mely előterjesztett az elnöki tisztségre, megőrzi majd egységét és támogatni fog, hogy együtt, a nép érdekében, megvalósítsuk az AIE kormányprogramját. Nem jósolhatom meg az esetleges változásokat egy bizonyos politikai konjuktúrában, mert nem vagyok jós. Őszintén, nem tudom, mit kért Dodon és nem is érdekel. Ez az elnök megválasztásáról döntő pártok közötti kapcsolatokra tartozik. Én azt szeretném, ha ezek a pártok a MoK érdekében dolgoznának, hogy jobb életet és jövőre vonatkozó reményeket biztosítsunk a polgároknak.

Egy interjúban azt mondta, hogy március 16-ig tárgyalva Dodonnal, voltak bizonyos nézetkülönbségeik. Miről volt szó?

Nem szeretném most érinteni a sok polgár számára érzékeny kérdéseket. Nem megosztani akarom a polgárokat politikai, vagy etnikai kritériumok mentén, hanem közelíteni őket. Azt akarom, hogy mindnyájan legyenek büszkék arra, hogy a MoK állampolgárai, függetlenül attól, hogy ukránok, oroszok, románok… Remélem, a politikusok is megállapodásra jutnak majd e nézetkülönbségek esetében.

Mit kellene tartalmaznia az ellenzékről szóló törvénynek, melynek elfogadását támogatja?

Világosan rögzítenie kellene az ellenzék jogait, kötelességeit és viselkedését, de köteleznie is kellene az ellenzéki képviselőket arra, hogy ne hiányozzanak a törvényhozás üléseiről, nem sértve azon jogukat, hogy békés utcai tüntetéseket is szervezzenek.

A szocialisták is készítenek egy törvénytervezetet, mely arra akarja kötelezni a kormányzatot, hogy adja át az ellenzéknek az állam egyes ellenőrző szerveinek vezetését: Számvevőszék, Központi Választási Bizottság (CEC) és mások. Mihai Ghimpu kijelentette, hogy távozni fog a Szövetségből, ha átengednek bármilyen tisztséget a szocialistáknak. Kinek van igaza?

A Dodon úrral és más pártok vezetőivel folytatott megbeszéléseken azt javasoltam, hogy az ellenzék álljon elő egy ellenzékről szóló törvényjavaslattal, ami a parlament következő ciklusától lépnek érvénybe. Akkor senki sem támasztott feltételeket. Bizonyos tisztségek felajánlása nem tartozik az elnök hatáskörébe. Megállapodtunk, hogy ilyenfajta helyzetekben az AIE álljon elő egy köös javaslattal, ami nem tartalmazza a nézetkülönbségeket.

Elnökválasztása napján mondott parlamenti beszéde eléggé álmodozónak tűnt nekem. Azt mondta, minden öntől telhetőt megtesz majd, hogy az országból távozott moldovaiak hazatérjenek, hogy külföldi befektetéseket vonzzunk, hogy nőjenek a bérek és a nyugdíjak és hogy boldog néppé váljunk. Választóink gyakorlatilag minden választáskor hallanak ilyenfajta ígéreteket, aztán mindről megfeledkeznek. Európa legszegényebb országának élére kerülve tényleg úgy hiszi, hogy mandátuma ideje alatt lehető lenne a polgárok életszínvonalának ennyire meredek növekedése?

Valóban, ez az én óhajom, de megvalósulási ideje mindnyájunktól függ. Rendelkeznünk kell egy nemzeti gondolattal, ami ma az európai integráció. Ha ebben az irányban fogunk dolgozni, akkor nem vártan jó eredményeket fogunk elérni. A volt Szovjetunió más államai is voltak hasonló helyzetben, de függetlenné válva növekedni tudtak. A balti országok jelentik számunkra a legjobb példát. Bennünket azonban nem egyesít egy világos gondolat, annak ellenére, hogy a felemelkedés itt is lehetséges lenne – vannak okos és az AIE által javasolt kormányprogramot megvalósítani képes embereink.

Ha az Európához közeledésre utal, ott is tartós a válság, az európai polgárok sem éppenséggel boldogok…

Az európai államok, a válság ellenére, jobban élnek nálunk. Nekünk is feltétlenül ezen az úton kell haladnunk, mert nincs alternatívánk. Teljes meggyőződéssel mondom, hogy a dolgok jó irányban fognak változni, ha a kormány megvalósítja tervezett programját. A legfrissebb statisztika gazdasági növekedést bizonyít a MoK-ban is, annak ellenére, hogy a polgárok körében ez még nem érezhető. Vagyis, vannak lehetőségek. Én nem politikából érkeztem, az üzleti életből sem, hogy rejtett érdekeim legyenek, hanem azért vállaltam szerepet, hogy segítsem ezt az országot túljutni a politikai válságon. Eleinte, amikor elutasítottam az elnökké válás javaslatát, elmagyarázták nekem, hogy én vagyok az egyetlen, akiben az AIE alkotóelemei megbíznak, hogy nem fog átállni valamelyik párt oldalára. És én ezt megerősítem – meg fognak erről győződni. Azért is fogadtam el, mert a politikai instabilitás közepette az AIE kormányprogramja nem valósulhatna meg. Most, egyhangúlag dolgozva, úgy hiszem, hogy elkönyvelhetjük majd az első pozitív eredményeket.

Ki lesz az 1. számú ember az államban – ön, vagy Vlad Filat?

Parlamentáris köztársaság vagyunk és nem követelem magamnak az elsőbbséget. A magam helyén akarok lenni. A kormánynak meg kell valósítania programját, a parlamentnek törvényeket kell hoznia, az elnöknek pedig fenn kell tartania az egyensúlyt a társadalomban. Higgye el, nincs más érdekem, csak az, hogy a népért dolgozzam.

De nem fél attól, hogy az AIE-n belül véget nem érő konfliktusok elnyelhetik önt? Milyen döntési hatalma lesz úgy, hogy két tűz között lesz – egyrészről a Szövetségen belüli nézetkülönbségek, másrészről az, hogy a PCRM nem tekinti önt legitim elnöknek?

Nem lesz könnyű, lehetnek majd nyomásgyakorlások, de igyekszem majd leküzdeni őket. A bírói munka felkészített arra, hogy meghallgassak másokat, de arra is, hogy kérdezzek, hogy kiegyensúlyozott legyek, hogy mérlegeljem a dolgokat és helyes döntést hozzak.

Nem rendelkezve politikai tapasztalattal, ahhoz, hogy független elnök legyen, hozzáértő csapatra van szüksége. Különben fennáll a veszélye, hogy az AIE bábjává válik. Ki lesz Timofti elnök apparátusának tagja? El fogja majd fogadni a Szövetség vezetői által javasolt személyeket?

Kevés embert ismerek azok közül, akik a kormányzatban tevékenykedtek, de ismerem az elnök tanácsadóinak többségét, akik profik. Nem gondolkodom a lecserélésükön. Ugyanarra a Vasile Sturzara, Vladimir Ciobanura gondolok – nagyon jó szakértők.

Ők Marian Lupu tanácsadói. Tényleg nem érzékeli annak a veszélyét, hogy egy független csapat hiányában befolyásolható lehet majd arra, hogy az AIE valamelyik pártja érdekében és mások hátrányára cselekedjen?

Mi lehetne egy tanácsadó döntési hatalma, hogy megváltoztassa az elnök döntését? A bírói rendszerben sok csapatot vezettem és meg tudom különböztetni az objektív információt a hamistól. Nem jobb, ha profi tanácsadóim vannak, mint ha alkalmatlanok? És nem fogom átvenni Lupu úr teljes apparátusát – a tanácsadók egy része nála maradnak majd. Nekem is vannak embereim, akikkel az igazságszolgáltatásban tevékenykedtem és remélem, beleegyeznek majd, hogy velem dolgozzanak. Nagyon nehéz alkalmas, bölcs és profi embereket találni.

Egyetért azzal, hogy az utóbbi 20 évbeli tisztségviselőinknek „köszönhetően” is lettünk a legszegényebbek Európában, akik zömmel a saját érdekeikre gondoltak és nagyon kevéssé a lakosság gondjaira? És hogy az átlagpolgárokat csak eszközként használják fel, hogy a választási kampányokban a szavazatokat biztosítsák?

Neagu Djuvara professzor, aki valóban ismeri népünk történelmét azt mondta, ezen nép tragédiája az, hogy elfogadja a hazugságot. Amikor egy párt ígér neki, az emberünk érti, hogy hazudnak neki, de elfogadja és szavaz. Így kerülnek hatalomra az üres ígéretek. Szeretném, ha arra a szintre jutnánk, amikor emberünk különbséget tud tenni a hazugság és az igazság között. Akkor mindnyájan jobban fogunk élni. A hazugság megállításához meg kell tanítanunk az embereket reálisan gondolkodni.

A dolgokat azonban alapjaikban kell megváltoztatni. A MoK egész történelme a polgárok kicsúfolása volt. Míg Snegurnak nem volt tapasztalta, őt Lucinschi követte, aki – ez köztudomású – jelentős lopásokhoz nyújtott védelmet a szegények zsebéből, többek között az útlevélmaffián keresztül. Aztán Voronin következett…

Nem akarom elődeim tevékenységét értékelni, olyan nyilatkozatokat sem akarok tenni, ami felszítaná a kedélyeket. Nagyon nagyra értékelem a MoK bármely elnökének érdemeit.

Melyek Voronin érdemei?

Megmondtam, hogy nem beszélek erről, de találkozni akarok vele és beszéljünk, még ha nem is ismer el elnöknek…

Nem tudom, a helyzet jobb-e ma. A MoK polgárai nem tudnak megélni a nyugdíjakból és a fizetésekből, míg az állam által protezsált személyek óriási jutalmaknak örvendenek. Például a „Tutun-CTC” igazgatója, aki 2011 októberében, amikor a vállalat éves nyereségét még nem számították ki, több mint 800 ezer lejes jutalmat vett fel. Filat kormányfő, aki általában elégedetlen az állami vállalatok vezetőinek túl magas fizetésével, most hallgat. Ön is, elnökként, hallgatna egy ilyen helyzetben?

Az világos, hogy más közalkalmazottakkal összehasonlítva, akik sokkal kevesebbet kapnak, ez túlzott összeg. De csak az ellenőrző szervek határozhatják meg, hogy ezeket a jutalmakat törvénysértően vették fel és megtehetik a szükséges lépéseket. Én a törvény embere akarok maradni. Azt hiszem, hogy egy nyugdíjas és egy vállalati vezető jövedelme közötti ennyire nagy különbségek egy gondról árulkodnak és meg kell néznünk, hogyan küzdhetjük le. Ha a törvény ezt megengedi, akkor keményebbeknek kellene lennünk az adók terén.

A törvény egyik embereként kérdem: a kommunistákat miért védik a jogintézmények? Miért zárják le minden aktájukat, vagy miért mentik fel őket a bíróságok?

Nem tudok ilyen értékeléseket tenni. Elnöki státuszom van és hiszek a jogintézményekben, melyek bármely döntésének bizalmat kell sugallnia a polgároknak. Kerülöm, hogy a polgárokat politikai, vallási, vagy származási kritériumok szerint osszam meg. Megígértem és be is tartom, hogy mindenki elnöke maradok. A kommunisták is, a demokraták is, a liberálisok is a MoK polgárai és ennek megfelelően kell őket kezelni. Ismerünk olyan egyszerű embereket is, falvakon, akiket ügyészek, bírók, vagy rendőrök védenek. Valaki ellen nyomozás indul, senki sem találja és aztán lebukik, hogy valamelyik ügyész kertjében dolgozik. Vagyis arról van szó, ahogy a törvény emberei teljesítik kötelességüket. Tőlük azt kell kérnünk, hogy teljesítsék becsületesen kötelességüket és ne tűrjük el ezeket a baklövéseket.

Az igazságügy reformjáról is több éve beszélnek, de hasztalanul: a bírókat, kevés kívétellel, továbbra is úgy adják-veszik, mint a piacon. Le fogja állítani, vagy sem ezt a tobzódást? És miként?

Mivel a 90-es évekig is a bírói rendszerben tevékenykedtem, biztosíthatom, hogy a jelenség így 2001 után tűnt fel. Addig mi elindítottuk a reformot az igazságszolgáltatásban és jó, a nemzetközi szakértők által méltányolt törvényeket fogadtunk el. Következésképpen a MoK 2001-ig csak néhány aktában vesztett az Európai Emberi Jogok Bíróságán. De a PCRM hatalomra kerülése után Voronin úr ok nélkül leváltott több alkalmas bírósági elnököt és magisztrátust, engedelmes személyekkel váltva fel őket. Minden EJEB-ítéletet, amiről a sajtó beszél, az a rendszer fogadott el. 2001-ben az igazságszolgáltatás antireformja történt, most pedig vissza kell hoznunk a normális kerékvágásba a dolgokat. Én is ajánlatokat tettem ezzel kapcsolatosan, melyeket, sajnos, nem hallgattak meg. Nem bírálom a kormány által előkészített tervezetet, de bizonyos hangsúlyokat át kellett helyeznünk. Például az Igazságügyi Minisztérium, vagyis a kormány és a bírói hatalom közötti nézetkülönbségek túlhaladása érdekében javasoltam egy bírói részleg létrehozását a Legfelsőbb Bírói Tanács mellett, mely az igazságszolgáltatási helyzetért felelős. A bírók megválasztásának módját is módosítani kellene. Ennek megfelelően javasoltam egy bizottság létrehozását, aminek tagjai a civil társadalom képviselői, mely értékelné a bírói tisztségre jelöltek erkölcsi és intellektuális képességeit. Mert ma vannak olyan bíróink, akik tisztségbe kerülnek, de nem tudnak beszélni az emberekkel. A kérdéses bizottság által elfogadott jelölteket szakmai szempontból a LBT Képzési Kollégiuma tesztelné és csak aztán küldenék tanulmányokat végezni a Nemzeti Igazságszolgáltatási Intézetre. Ennek elvégzése után néhány évig tevékenykedjenek referensekként, vagy tanácsadókként a bírósági rendszerben. És csak azután készüljön róluk általános jellemzés és javasolják őket bírónak. Ezáltal felkészültebbek lennének, ami jelentősen csökkentené a korrupció jelenségét. Sajnos, nem hallottak meg…

Az orosz sajtó önt „oroszellenes elnök”-nek nevezte el. Mi lehetne a MoK stratégiai irányvonala Oroszországgal szemben?

Oroszországgal meg kell őriznünk a hagyományos, gazdasági, baráti kapcsolatainkat.

Lehetsz barát azzal, aki hadsereggel tör be a házadba és megtagadja a kivonulást?

Értem, de a transzdnyeszteri vitát a nemzetközi szerződések és a moldovai‑orosz egyezmények korlátai között kell megoldani. Nekem nincs semmi bajom az orosz néppel. Ellenkezőleg, csodálom a kultúráját. Ennek ellenére a köztünk lévő gondokat egyenlő felekként kell megoldanunk, párbeszéd keretében, annak ellenére, hogy a nagy politikán belüli befolyást illetően nincs ugyanakkora súlyunk. Az oroszoknak megvannak a maguk érdekei, de nekünk is megvannak a magunk érdekeink. És fontos, hogy kiegyensúlyozott álláspontunk legyen, amit a hasznunkra fordítunk. Nekem is, a kormányfőnek is és más kisjenői hivatalosságnak is a világon mindenhol egyetlen álláspontot kell képviselnünk és olyan országként tekintsenek ránk, mely képes megvédeni magát.

A kisjenői kommunisták pedig „unionista elnök”-nek nevezték…

Amikor az államiságról kérdeznek, akkor azt magyarázom, hogy be kell tartsuk az alkotmányt. Az egyesülés pedig nem szerepel sem az alaptörvényben, sem az Európa-párti kormányprogramunkban. Ám ezen ország jövője az utódainké. És ha ők egyesülni akarnak majd Romániával, mit tehetünk? Ha egyesülni akarnak majd Ukrajnával, vagy Oroszországgal, akkor mi már nem fogunk élni és ők fognak dönteni. De mi nem készíthetjük fel a gyermekeinket úgy, hogy egy bizonyos módon gondolkodjanak, hanem hogy a gondolkodásban és a választásban szabadok legyenek.

Jevgenyij Sevcsuk az elmúlt napokban azt nyilatkozta, hogy „Timoftinak tiszteletben kell tartania Transzdnyeszter csúcsvezetőségét”. Ön szerint, mit rejt ez az üzenet?

Nem szeretném, ha válaszom ártana az úgynevezett transzdnyeszteri vezetőség jószándékainak, de azt hiszem, be kellene fejeznünk a figyelmeztetéseket. A transzdnyeszteri kérdésben szigorúan a MoK alkotmányának rendelkezései fognak vezérelni. Különben is kötelességünk fenntartanunk egy jó kapcsolatot a Dnyeszter túlpartjával, hiszen ott a MoK állampolgárai élnek. Meg kellene szüntetnünk minden köztünk lévő barikádot, hidakat kellene építenünk a Dnyeszteren és a MoK közös érdekeiért kell élnünk. Az oroszok pedig vonják ki lőszereiket hazánkból, mert a MoK semleges állam. A hadsereget egy civil ellenőrző misszió váltja majd fel, mely tankok és repülők nélkül védi a nyugalmat.

Újra szóbahozta a MoK állampolgárainak arra kötelezését, hogy ismerjék a román nyelvet. Miként győzzük erről meg az etnikai kisebbségeket?

Nem értem, hogy egy olyan diák, aki a MoK-ban úgy végzi el az iskolát, hogy tízesei vannak az állami nyelvből és angolból, de csak angolul tud. Ileana néni, amikor orvoshoz megy, az anyanyelvén beszél, vagy angolul? Minden az Oktatásügyi Minisztérium ezen kérdéshez való viszonyából indul ki. Ha megtiltanák az oklevelek kiadását azoknak, akik nem akarják megtanulni a nyelvünket, akkor a helyzet megváltozik. Bármely közszereplőt kötelezni kell arra, hogy ismerje az államnyelvet. Ha anyáink elmennek egy állami intézménybe és a titkárnő azt mondja nekik, hogy „Говорите на нормальном языке” („Beszéljen normális nyelven - PZS), akkor ez törvénysértés.

Miért nem mond román nyelvet?

Hogy román, hogy moldovai, nem erről van szó. Nekünk meg kell tanulnunk és senkinek sincs joga azzal vádolni engem, mert románul beszélek és nem moldovait. Amikor majd lecsillapodnak a kedélyek, el fogjuk dönteni, hogy nevezzük. Én hiszek az élet törvényeiben, melyek meghatározzák a dolgok menetét és melyek végül elvezetnek az igazsághoz. […]

Mit beszélt telefonon Traian Băsescuval?

Elsőként Băsescu úr gratulált, aztán Janukovics úr. Mielőtt román kollégám felhívott volna, figyelmeztettek, hogy felveszi majd a kapcsolatot velem, de pont akkor ért el, amikor a Legfelsőbb Bíróság melletti vendéglőben ebédeltem. Băsescu úr azt kívánta nekem, hogy legyek jó elnök. […]

Pavel Păduraru

 

Forrás: timpul.md, 2012. március 21., 11:54

Președintele Nicolae Timofti despre viitorul R. Moldova: "Nu suntem uniți de o idee clară"

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eres.blog.hu/api/trackback/id/tr554473870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása