Az Adevărul sorozatot indított a románok kereszténységre áttéréséről és az egyház helyzetének romániai alakulásáról. E sorozat során van néhány cikk, mely majd bennünket, magyarokat is érinteni fog, meglehetősen sajátos, de az eddigi „hivatalos” román történetírástól nem szokatlan módon. Ezekről majd később. Ma a románok megkeresztelésével kapcsolatos vitáról szóló cikket ismertetem.
András apostol volt a kereszténység alapítója a románoknál?
Szent András apostolt tekintik a keresztény egyház alapítójának a Dunától északra. Vannak azonban történészek, akik vitatják ezt az elméletet.
„Hiszek a szent, zsinati és apostoli egyházban”. Így tanúskodnak az ortodox egyházba vetett hitükről a románok. Akár vasárnap a misén, akár otthon, vagy bármely más körülmények között Szent Andrásra hivatkoznak, mint az egyház alapítójára a Dunától északra. András apostoli tevékenységének története a mai Románia tartományaiban a múlt ködébe vész és nehezen kibékíthető vitákat gerjeszt a teológusok és a világi szakértők között.
Az egyház tanítása
A megváltó feltámadása és mennybemenetele után apostolai az ötvenedik napon Jeruzsálemben gyűltek össze. A Szentlélek pedig leereszkedett a kék égből és megalapította Krisztus egyházát. Így írja le a Szentírás a keresztény egyház létrehozásának momentumát. Később Isten parancsából az apostolok szétszéledtek a világ minden részébe, hogy kihirdessék a feltámadás csodáját.
Az egyház hagyománya szerint, a szent apostolok nagyon messzire eljutottak Jeruzsálemtől. Az egyik vakmerő állítólag Szent András apostol vovlt, aki még a szkítáknak is prédikált. Ez az információ Nagy Konstantin bizánci császár életrajzírójától származik. Neve szerint Cezareai Eusebius 262‑339/340 között élt. Legismertebb munkájában, az „Egyház történeté”-ben Eusebius azt írja, hogy „a megváltó szent apostolai, valamint a tanítványai szétszéledtek az egész akkori világban. A hagyomány szerint, a sors úgy hozta, hogy Tamás Parthiaba, András Szkítiába, János Ázsiába ment”.
Egy bibliai forrás a szkíták apostolok általi megkereszteléséről szól: Szent Pál apostol levele a kolosszeiekhez. A szöveg megemlíti, hogy a szkíták meghallották Isten szavát. Pál apostol azonban nem mondja meg, hogy ki keresztelte meg a szkítákat.
A szkíták, vagy a románok apostola?
Bibliai és ókori irodalmi források a szkíták megkereszteléséről szólnak, nem a románokéról. Akkor miért tekintjük András apostolt egyházunk megalapítójának?
A teológusok már a régi korokban Dobrudzsát tekintették az András apostol által megkeresztelt területnek, a Cezareai Eusebius írásai alapján. A mai Dobrudzsának már az ókor óta zaklatott történelme volt. A Krisztus előtti VII‑VI. századokban a görögök telepeket hoztak létre a Fekete-tenger partján. Aztán a Kr. e. IV. század végén a területet szkíták, egy iráni származású nomád népesség szállta meg.
A szkíta invázió meghatározta a régi történelmét, mert úgy a görög, mint ahogy a római források is utólag ezzel a népességgel azonosították a Duna és Fekete-tenger közötti területet még azután is, hogy ők elhagyták a térséget. Kr. u. 28-ban Dobrudzsa területét római protektorátussá nyilvánították. Néhány évvel később pedig (Kr. u. 46.) végleg a birodalomhoz csatolták, Alsó-Moesia részeként (a mai Bulgária keleti fele).
Tehát Dobrudzsa Dácia előtt a Római Birodalom része lett, ez utóbbit Traianus 106-ban hódítva meg véglegesen. Tekintettel arra, hogy Jeruzsálem is a Római Birodalom része volt, András apostol terjeszthette volna Krisztus szavát Dobrudzsában. Vajon eljutott-e a római világ szélére?
Teológiai és tudományos viták
A Román Ortodox Egyház (BOR) Szent Szinódusa 1995-ben úgy döntött, hogy november 30-a, amikor hagyományosan Szent Andrást ünnepelték, legyen piros betűs ünnepnap. Ez volt az első lépés annak „törvényesítése” felé, hogy az apostol volt a kereszténység alapítója Romániában.
Két évvel később, 1997-ben Andrást a Szent Szinódus éppenséggel „Románia védelmezőjé”-vé nyilvánította, november 30-át pedig „nemzeti egyházi ünnep”-é. A Konstanca (Constanţa) megyei Ion Corvin település közelében „megtalálták” azt a barlangot is, ahol András apostol élt, míg a dobrudzsai tájakon tartózkodott. A hívők és a turisták ott megtekinthetik a kőből faragott állítólagos „ágyat”, amin az apostol a testét pihentette.
A jászvásári (Iaşi) Nelu Zugravu történész, az időszámításunk szerint első évezredbeli duna-térségi kereszténység szakértőj vitatja a Szent András dobrudzsai apostoli tevékenységére vonatkozó források hitelességét. Mindenekelőtt rámutat arra, hogy az Újtestamentumban, a kereszténység fő forrásában nincs semmilyen utalás az apostolok szkítiai (szkíták országa) jelenlétére. Hasonlóképpen az első két keresztény évszázad egyházi irodalma sem említi András jelenlétét a Duna és a Fekete-tenger között. A teológusok által hivatkozott legrégibb forrást, „A tizenkét apostolról”-t csak a harmadik keresztény évszázadban írta Római Hippolytus (170‑235). Ám ennek szövege eredetiben nem maradt fenn, egy apostolokról szóló katalógus idézve az, amit alig 800 körül szerkesztettek.
Nelu Zugravu megjegyzi, hogy a Cezareai Eusebius által írt „Egyház története” sem használ hiteles forrásokat. Eusebius az Alexandriai Origenes (184‑253) által írt „Kommentár a Genézisről”-re hivatkozik, mely megemlíti András apostol jelenlétét Szkítiában. De az ókori forrás nem elég hiteles. Sőt, Origenes szövege nem maradt meg eredetiben, kizárólag idézetek formájában létezik.
A jászvásári történész következtetése az, hogy az apostolok missziós területeinek kisorsolásának momentuma, ahogy azt Eusebius leírja, a kereszténység kezdetére jellező „képzelt földrajz” termékének tekinthető.
Erről a képzelt földrajzról írt Dionisie Pippidi is 1967-ben, egy Románia régi történelméről szóló könyvében. Pippidi egy késői, VIII. századi keresztény forrást idézett, melyet Pseudo-Epiphanesnek tulajdonítottak. Ez a hamis Epiphanes András apostol képességéről írt a világ megkeresztelésére, missziós tevékenysége Szkítiától egészen Etiópiáig terjedve!
Szent Fülöp apostol és a románok megkeresztelése
A Nicolae Dănilă pap által a nyugati könyvtárakban folytatott kutatásai az utóbbi években egy újabb hipotézist hoztak felszínre a románok apostoli megkereszteléséről. Egyes katolikus források azt állítják, hogy Szent Fülöp apostol állítólag szintén prédikált Szkítiában. Az információ megtalálható egy VI. századi galliai (a mai Franciaország) latin írásban. Nicolae Dănilă azon a véleményen van, hogy ez a hipotézis még vitatottabb, mint András apostoli tevékenysége. Elsősorban a hiteles történelmi források hiánya miatt, de azért is, mert Fülöp apostolnak nem volt köze a dunai térséghez. Sokkal valószínűbb, állítja Dănilă pap, hogy a galliai latin szerző összetévesztette András és Fülöp apostoli tevékenységeit, mivel a megváltó két tanítványa gyakran szerepel társként az Újtestamentum írásaiban. […]
Ilarion Ţiu
Forrás: adevarul.ro, 2012. július 3., 22:00
