Mai bejegyzésemhez nem fűzök kommentárt. Az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Iulian Fota némi bepillantást nyújt abba, hogy a román politika csúcsán miként gondolkodnak a régióról, a titkosszolgálatokról, a szövetségi kapcsolatokról. Nem állítom és nem is hiszem, hogy ez lenne a teljes és őszinte vélemény, sok helyen, főleg a területi kérdésekre vonatkozó résznél sokatmondó az is, ami nem hangzik el, például Fota kijelenti, hogy Románia egyetlen területét sem követelheti, igényelheti, kérdőjelezheti meg senki, de egy szót sem szól arról, hogy Romániának vannak-e területi követelései, igényei…

Végül néhány tévéműsor az elmúlt napokból. Nem feliratoztam őket, a román nyelvet ismerőknek viszont érdekes lehet. Apropó, kíváncsi vagyok, a bukaresti izraeli nagykövetség tiltakozik-e majd, hogy Dan Sova szociáldemokrata (PSD) szenátor megkérdőjelezte a moldvai zsidóellenes pogromokat (ld. a szenátusi közvetítésben).

Ennek a bejegyzésnek Székelyföld brüsszeli irodájának megnyitója az apropója, de mégsem (csak) autonómiáról szól. Ennek egyszerű oka van. Nevezetesen az, hogy talán ahhoz van a legkevesebb köze.

A legutóbbi bejegyzésem (Román–román viszony, avagy a bukaresti kettős mérce 7.), számomra váratlanul felkerült az index.hu címlapjára. Én ugyan nem láttam, de meglepetten tapasztaltam, hogy a szokásos napi 10-40 olvasó helyett egy nap alatt majdnem 1.400 lett, ami – nem tagadom – nagy örömömre van és ezúton köszönöm meg a népszerűsítést.

Amikor elindítottam a bukaresti kettős mércével foglalkozó, néha egymást keresztező sorozataimat, az előző évek tapasztalata alapján tudtam, hogy számos és könnyen érthető példát tudok majd erre bemutatni. Ezen várakozásomban, sajnos, nem kellett csalódnom. Többször is írtam arról, hogy szinte csodálni tudom, a román újságírók, politikusok, történészek, egyszerű emberek mennyire könnyen tudnak váltani a nemzeti kérdésben az etnocentrikus és az államközpontú megközelítés között.

Hajdanán, Ceauşescu idejében a román "marketingszakma" kitalált egy reklámszöveget, ami nagyjából a magyarországi "Könyvet a könyvesboltból" remekműnek felelt meg, ez volt a "Nici o masă fără peşte”, szabad fordításban: „Tömd magadba a halat, mert más nincs!”. Ez zajlik most is. Akármi történik Romániában, muszáj minden napra kitalálni valamit, amiért a magyarokba törölhetjük a lábunkat.

A választások közeledtével érdemes körültekinteni, hogy mi várható. A jelenlegi állás szerint a szociáldemokratákból, liberálisokból és konzervatívokból álló Szociális-Liberális Szövetségnek (USL) toronymagasan győznie kellene. Ám a helyzet nem ilyen egyszerű.

A mai bejegyzés témája az oktatási törvény körüli hercehurca, de most nem elsősorban a jogszabályt, hanem azt a közeget szeretném ábrázolni, amiben a vita zajlik. Ennek bemutatására egy tévévitát választottam, mely állatorvosi lóként szinte az összes tünetet felvonultatja.

A WikiLeaks-összefoglaló II. része

A WikiLeaks az RMDSZ-t és erdélyi magyar közösséget sem kerülte el. A WikiLeaks eddig nyilvánosságra került dokumentumaiból nem sokat tudunk meg az amerikai diplomaták véleményéről, de valamivel többet a magyar politikai közösségen belüli ügyekről. Egy kicsit lehangoló, hogy vezető politikusok falusi kofákként pletykálkodnak egymásról a nagykövetségi dolgozóknak, sőt, van olyan, aki fontosnak tartja Amerika-barátságáról biztosítani őket.

A román közélet közismerten alkalmaz kettős mércét a nemzeti ügyekben. Azt hiszem, ezt eddig is bizonyítottam az ezzel kapcsolatos sorozataimban. Ennek egyik példája alig néhány hónapos, hiszen mindnyájan emlékszünk – gondolom –, micsoda cirkuszt váltottak ki március 15-e környékén egyes magyar politikusok, vagy közéleti személyek autonómiával, országcsonkítás előtti múlttal kapcsolatos kijelentései. A gépszíj nemcsak a román politikusokat kapta el, hanem az értelmiségieket és a sajtó képviselőit is, akik kórusban szörnyülködtek és vádolták Magyarországot revansizmussal, imperializmussal, empirio kriticizmussal (na jó, ez utóbbival nem…).

Ma kitekintünk egy kicsit az eddig eléggé elhanyagolt Moldovai Köztársaságba. Ennek apropóját az adja, hogy kb. három hét múlva helyhatósági választást tartanak, amikor kiderül, az országnak sikerül-e elindulnia kifelé a jelenlegi politikai patthelyzetből. Bevezetésképpen ma - akárcsak a romániai választás beharangozásakor is - szintén egy interjút közlök, amit a romániai viszonyok között eléggé tárgyilagosnak ítélek meg.

Romániában a történelemhamisítás már a reklámokban is folyik. A politikától már megszoktuk, hogy Erdély múltjából minden eredményt a románoknak, sőt, ROMÁNIÁNAK (!!!!) tud be, de ez átterjedt az üzleti életre is. Már a temesvári sörgyár is készített történelmi szempontból eléggé vitatható állításokat tartalmazó reklámokat, de most a volt kolozsvári (a gyárat nemrég zárták be!) sör gyártói (tudtommal külföldi tulajdonban van!) ezen is túltett!

Szinte hihetetlen, de újra választások lesznek Romániában. Már hiányzott! Rendben, ez egy kicsit cinikusra sikerült. Ettől függetlenül, 2012-ben tényleg választások lesznek. Előbb helyhatósági, valamikor késő tavasszal, majd késő ősszel a parlamenti. Jelenlegi állás szerint, a szociáldemokratákból ("baloldali"), liberálisokból ("jobboldali") és konzervatívokból (?) álló Szociál-Liberális Szövetségnek (USL) nagy esélye van nyerni. A jelenleg kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) valószínűleg elhasal, amin a Teodor Baconschi ("párizsi győző!") külügyminiszter hétvégi bejelentése sem fog túl sokat segíteni, aki egymillió szavazatot ígér a levelezéses szavazási rendszer bevezetésével.

Hosszabb szünet után újra jelentkezem. Egy kicsit összetorlódtak a tevékenységeim és ezért nem jutott már időm a blogomra. Egy műszaki gondot is meg kellett oldanom, nevezetesen azt, miként tudom a román hírtévék anyagait megjeleníteni az oldalamon. Ez sikerült, így a következő hetekben nemcsak az írott sajtóban, hanem a tévékben megjelenő ügyekre is fel tudom majd hívni a figyelmet. Ennek része lesz, hogy a "Magyar-román viszony, avagy a bukaresti kettős mérce" sorozat keretében visszatérek majd a március 15-ét követő magyar-román vitára és annak hírtévék általi bemutatására. Úgy gondolom, tanulságos lesz...

Minden olvasómnak:

A Dan Dungaciuval készült interjú második része.

Ma újabb fejezettel bővül a román politika magyarokkal szembeni kettős mércéjéről szóló sorozatom. Ezúttal egy interjút közlök, amit Dan Dungaciu adott az Adevărulnak. Különösebb kommentárt nem kell az anyaghoz fűznöm, a szöveg magáért beszél. Annyit érdemes megjegyezni, hogy Dan Dungaciu Mihai Ghimpu szélsőségesen románpárti moldovai elnök személyes tanácsadója volt és többek között ezen szöveg kapcsán is sejteni lehet, kb. milyen tanácsokkal láthatta el főnökét Magyarországgal kapcsolatosan.

Mint előrelátható volt, a politikai ötletek hiánya, a mellőzöttség és tehetetlenség egyre többekből hozza ki a legrosszabbat. Egyik román politikus a másik után érez rá a sovén hangvétel ízére. Hiszen azt tapasztalhatja, hogy minimális elmetevékenységgel óriási nyilvánosságot szerezhet, a tévék, az újságok állandó és megbecsült részvevőjévé válhat. És ehhez tényleg szinte semmit sem kell tennie.

A március 15-e alkalmából kirobbant botrányok még mindig visszhangoznak a román közéletben. Nemcsak arra gondolok, hogy a román Képviselőházban szavazást tartottak egy olyan nyilatkozatról, amiben elítélik a magyarországi hivatalosságok Erdélyben tett kijelentéseit. A román törvényhozás "komolysága" melletti újabb bizonyíték, hogy Ioan Oltean (PDL) ülésvezető alelnök előbb bejelentette a nyilatkozat megszavazását és az ülés berekesztését, majd újra megnyitotta az ülést és bejelentette, hogy egy szavazat híján mégsem fogadták el a nyilatkozatot!

Mint az várható volt, az autonómiával kapcsolatos vita szép lassan inkább nyilatkozatháborúvá fog változni. Mi a különbség? Nos, a vita érvek ütközése, a nyilatkozatháború viszont a manipulációs eszközök alkalmazása.

2011. március 18-i beszélgetés Márványi Péter újságíróval a munkatörvénykönyvről, az ellenzék magyarellenes retorikájáról, Románia gazdasági kilátásairól.

(A hanganyag a képre kattintva indítható)

Mint az első részben említettem, most közlöm az Adevărulban megjelent cikk fordítását. Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatot igényelne, de fontos lenne, ha a szerző azokban a megyékben is körülnézne, ahol a magyarok vannak abban a helyzetben, mint a románok Hargita és Kovászna megyékben. De azt hiszem, túl sokat várok el Dancutól!

Úgy a romániai román, mint ahogy a magyar sajtó is nagy terjedelemben foglalkozott az Avram Iancut jelképesen felakasztó Csibi Barna ügyével. Ennek kapcsán az Adevărul egyik újságírója, a magyarok iránti szimpátiával nem gyanúsítható (ugye, milyen finom voltam?) Ionel Dancu azt a – románok között – közkedvelt sztereotípiát kívánta megvizsgálni, igaz-e, hogy a Székelyföldön a románoknak még kenyeret sem adnak, ha románul kérik.

Ma este csak egy politikai dal a bejegyzés. A fordítást fogadják türelemmel, nem vagyok műfordító. Egyetlen megjegyzés, a refrénben szereplő Prostitúció tér (Piaţa Prostituţiei) a parlament előtti Alkotmány térre (Piaţa Constituţiei) rímel.

Frissítés - 03. 22.: A szerzőkkel történt egyeztetés alapján a fordításos szám április 24-e után lesz elérhető!