Azok számára, akik a múlt heti koalíciós fogadkozások (magyarul: megállapodás-aláírások) után elhitték, hogy most már sínen van az úgynevezett fejlesztési régiók átszervezése és végre létrejöhetnek a gazdaságilag–kulturálisan–történelmileg megalapozott új közigazgatási egységek (igen, Székelyföld is), az egyik kolozsvári napilap, a ZIUA de CLUJ ankétja meglepetést fog jelenteni.

Mai bejegyzésem apropóját egy Adevărulban megjelent cikk adta, mely szerint a transzdnyeszteri – Oroszország kivételével senki által el nem ismert – hatóságok őrizetbe vettek és egy hét elzárásra ítélték egy falu polgármesterét és egy körzeti tanácsnokot, mert megemlékeztek a dnyeszteri polgárháborúban elesettekről.

Egyre több jele van annak, hogy 2011 tavaszát a "magyarkérdés" felmelegítése fogja jellemezni. Victor Ponta és Crin Antonescu RMDSZ-kongresszus körüli és az eseményen tett, szinte udvarló nyilatkozatai, illetve a sajtó egy részében a magyar ügyekkel kapcsolatosan újra felbukkanó tendenciózus írások, bár egymással látszólag ellentétesek, valójában ugyanabba az irányba mutatnak.

2011. február 23-i beszélgetés Márványi Péter újságíróval a közelgő RMDSZ-kongresszusról és általában véve a romániai politikai tavaszról.

(A hanganyag a képre kattintva indítható)

Újra fellobbant a „táblabotrány” a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE). Ennek gyökerei 2006-ig nyúlnak vissza, amikor az egyetem magyar oktatóinak egy csoportja megpróbálta elérni három önálló magyar kar létrehozását. Ezt az oktatási intézmény vezetősége elutasította. Ezt követően a Hantz Miklós Péter, Kovács Lehel és Bodó Barna által vezetett Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az egyetemet egy korábbi döntésének teljesítésére akarta kényszeríteni, hogy a BBTE ne csak a hivatalos nyilatkozatokban, hanem ténylegesen is „multikulturális”, vagyis többnyelvű legyen.

 

Térjünk át Szerbiára. A timok-völgyi románok, a vajdaságiakkal ellentétben, sohasem rendelkeztek a nemzeti kisebbségekre jellemző jogokkal. Megfosztották őket az anyanyelvű kulturális, oktatási és vallási tevékenységektől. Mi történik ott?

 

De Románia és Ukrajna aláírtak egy jó szomszédsági szerződést, ami a kisebbségekre vonatkozó utalásokat is tartalmaz, vannak Ukrajna által aláírt nemzetközi egyezmények. Gyakorlatilag azt mondja nekünk, hogy ezek csak papíron vannak és hogy valójában nem így történik?

Az Adevărul elektronikus kiadásában ma interjú jelent meg Eugen Tomackal, a határon túli románokért felelős államtitkárral. Ezzel nem is lenne semmi baj, végül is nagyjából így kell foglalkozni a határokon túl élő nemzeti közösségekkel, mi is ezt tesszük. Kisebb-nagyobb sikerrel. De nem hagyhatom ki, hogy ne hangsúlyozzam ki azt a kettős mércét, amit a bukaresti politika/politikum alkalmaz a nemzeti közösségek esetében.

Előző bejegyzéseimben gyakran bíráltam a romániai fő hírtelevíziókat, a Realitatea TV-t és az Antena 3-t. Továbbra is fenntartom, hogy főleg az utóbbi időszakban rendkívül elfogultak, bulvárra hajlók, a műsorvezetők gyakran inkvizítorként viselkednek a nekik kevésbé tetsző politikusokkal. Sok ügyet eltúloznak, sok aprócseprő dolgot elefánt nagyságúra fújnak fel. De…

Az Adevărul részleteket közöl egy felmérésből, melyet a Totem Közvélemény-kutató Központ készített a Diszkrimináció Visszaszorításáért Országos Tanács (CNCD) megrendelésére. Az alábbiakban közlöm az eredeti cikket, de előtte néhány megjegyzést fűzök hozzá.

Az Adevărul honlapján tegnap megjelent egy interjú-részlet. A beszélgetést a FP România készítette Teodor Meleşcanuval, aki a baloldali PDSR (Románia Szociális Demokrácia Pártja) színeiben külügyminiszter volt Nicolae Văcăroiu kormányában, majd kilépett a pártból, megalakította és elnökölte a Szövetség Romániáért-et (ApR) és végül a szervezetet beolvasztotta a jobboldali Nemzeti Liberális Pártba (PNL), melynek színeiben aztán védelmi miniszter lett Călin Popescu Tăriceanu kabinetjében. A román politikai színpadon jelenleg zajló folyamatok alapján mondhatnám, hogy most pedig a PNL-t olvasztja be a baloldali Szociáldemokrata Pártba (PSD), körré alakítva ezt a szép ívet, de ez egy megalapozatlan és rosszindulatú kijelentés lenne…

Ma újabb epizód zajlott le a fegyveres erők kötelékéből nyugdíjba vonultak ügyéből. Ezt a kérdést tudatosan választom külön a többi nyugdíjas helyzetétől, mert sem a mostani, sem a korábbi állapotuk nem azonos. Az elmúlt 20 évben, kihasználva a rendszeren belüli formális és informális befolyásolási/zsarolási/érdekérvényesítési képességeiket, egy sor foglalkozás képviselői a kiváltságosok kasztját hozták létre. A bírók, a katonák, rendőrök, titkosszolgálatiak, parlamenti képviselők stb. elérték, hogy rájuk különleges bérezési és – ebből következő – nyugdíjazási szabályok legyenek érvényesek és ezekhez megteremtették az ideológiát is.

Amikor a mai bejegyzés témáján gondolkodtam, két témát latolgattam. Az egyik az RMDSZ-en belül elkezdődött belső elnökválasztási kampány. Bár már az elején szolgál bizonyos tanulságokkal, mégis azt hiszem, jobb, ha néhány nap múlva térek vissza rá. A másik téma azzal kapcsolatos, hogy a nyugdíjcsökkentési hullám utolérte az egyenruhásokat is. Ez nem új téma, már tavaly, a többi nyugdíj csökkentésekor felmerült, de bombaként most robbant.

Az RMDSZ-ben nincsenek túl jelentős hangok, vagy csoportosulások, melyek nyomást gyakorolnak a kormányból való távozásért, a magyar szervezet érdeke jelenleg az lévén, hogy vállalja a kormányzást, annak eredményeivel együtt, állítja Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

Markó Béla a Ziare.com-nak adott interjújában kijelentette, az RMDSZ a mandátum végéig kormányon marad a demokrata-liberálisok mellett, függetlenül attól, ki kerül a PDL élére, amennyiben ez a párt a kongresszus után is egységes marad.

Ugyanakkor Markó Béla nem tudja elképzelni, hogy az RMDSZ örök barátságot, vagy szövetséget vállalna egy bizonyos párttal, függetlenül attól, melyik lenne az, a következő elnök vezetésével. Ami a politikai színpadon lehetséges többi szövetséget illeti, Markó Béla azon a véleményen van, hogy a liberálisoknak lehetnek majd a legnagyobb nehézségeik abban, hogy közeledjenek a többi politikai szervezetekhez.

Az RMDSZ vezetője nem utolsó sorban elismerte, aggasztja a Tőkés László által létrehozott Erdélyi Magyar Néppárt megjelenése, de úgy véli, ez ugyanazon a választói rétegen, a magyar választók legfeljebb 15 százalékán fog osztozni a Magyar Polgári Párttal.

Kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy a jelenlegi ellenzék stratégái arra a következtetésre jutottak, a közelgő választásokon – Romániában 2012-ben helyhatósági és parlamenti választások lesznek – egy új „nemzeti egységszövetség” képes győzelmet biztosítani. És arra is, hogy ennek elérése akkor a legvalószínűbb, ha egy győztes receptet másolnak le. Igazuk lenne?

A legutóbbi bejegyzésemben már megpendítettem, hogy új politikai szövetség körvonalazódik a román politikai színpadon. Ez megtörtént, a Konzervatív Párt (PC) felmondta eddigi szövetségét a Szociáldemokrata Párttal (PSD) és a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) bútorozott össze. Nehéz még az új szövetség programja alapján ítélkezni – ilyen ugyanis nincs! –, de legalábbis néhány kérdés már most felvetődik.

Tegnap újabb botrány korbácsolta fel a román politika vizeit. Nagyjából magyar idő szerint 10 óra körül a két fő hírtévé, a Realitatea TV és az Antena 3 szinte egyszerre azt írták ki a képernyőkre, hogy elhalasztották Románia – amúgy 2011 márciusára tervezett – csatlakozását a Schengen-övezethez. Ennek alapját állítólag Pintér Sándor magyar belügyminiszter egyik nyilatkozata képezte, aki szerint Románia és Bulgária Franciaország és Németország ellenállása miatt nem fognak csatlakozni. Erre beindult a médiagépezet és egymást követték a nyilatkozatok.

Ha valakit részletesebben érdekel a Schengen-övezethez csatlakozás témája, meghallgatásra ajánlom a Gazdasági Rádióban 2010. december 29-én elhangzott beszélgetésemet Márványi Péter újságíróval.

(A hanganyag a képre kattintva indítható)

A blogomon igyekszem a legritkább esetben bulvár témákkal foglalkozni, de most kivételt teszek, mert a főszereplő mostani viselkedése tünetszerű arra, hogy a törvény Romániában még mindig szelektíven működik. Ha egy egyszerű állampolgár viselkedett volna úgy, ahogy a továbbiakban bemutatott politikus, biztos, hogy már a második pillanatban bilincsbe verve ülne a rabomobilban, útban a fogda felé! Az alább bemutatott politikus nem hivatkozhatna a mentelmi jogára sem, hiszen bűncselekményeit (hivatalos személy bántalmazása stb.) tanúk és tévékamerák előtt követte el, tehát működne a tettenérés.

A romániai hírcsatornák nem hazudtolják meg önmagukat. A kizárólag híreket sugárzó adók közül a két legnagyobb, a Realitatea TV és az Antena 3 eddig sem ment a szomszédba a kedélyek szításáért. Kitűnő érzékük van akár a legkisebb ügyből is nemzeti, sőt globális katasztrófát gyártani. De ezt a képességüket különösen akkor kamatoztatják, amikor a magyarokkal lehet valamilyen botrányt kelteni. Most végre újra alkalmuk volt mozgósítani hírolvasó hölgyeiket és állandó meghívottaikat, akik mindenhez értenek a külpolitikától az utcaseprésig. De a „magyar ügyhöz” mindenképpen.

Terveim szerint ez az idei utolsó beírásom. Ezért, a teljesség igénye nélkül, megpróbálkozom egy rövid visszatekintéssel az éppen elmúló évre.

Az év elejét a 2009-es elnökválasztást elvesztő két pártban lezajló kongresszusok határozták meg. Míg a már az első körben elbukó, de tisztes eredményt elérő Crin Antonescut újraválasztották a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökének, a második elnökválasztási kört gyermeteg hibákkal és némi szavazási "furcsaságokkal" elvesztő Mircea Geoană már nem tudott újrázni, helyét az amúgy kampánybeli szóvivője, az „ifjú török”-nek számító Victor Ponta vette át. Kampánybeli együttműködésük nem olyan furcsa, mint elsőre tűnne. Az igazság az, hogy mindketten gyenge képességű politikusok, de míg Geoană eddig nem tudott megfelelő ellenszert találni politikai bukdácsolásai leplezésére, Ponta erre a nyegleséget és a bombasztikus jelzők és szavak használatát választotta. De ez inkább mulatságos, mint erőt sugárzó.

Ma súlyos csapás érte Romániát. Mondhatnám, újabb súlyos csapás egy nem túl nagy képzelőerővel megáldott kormány és egy tehetetlen ellenzék után. Románia ezúttal a külpolitikában hasalt egy nagyot és a fő politikusok első megnyilatkozásai azt mutatják, tényleg nem hitték, talán Traian Băsescu elnök kivételével, hogy az európai – elsősorban francia! – politikusok komolyan gondolták, amikor arról beszéltek, hogy Románia – és vele együtt Bulgária – nem 2011 márciusában fog csatlakozni a Schengen-övezethez.

 

20.000 diák tanul a német tagozatokon

Romániában mára 65.000 német maradt, az 1940-es 750.000-hez képest. Az oktatás szempontjából miként kezelik ezt a helyzetet?

Sajnos így van. A kivándorlás most befejeződött, de elöregedett lakosságunk van és elképzelhető, hogy a demográfiai tendencia csökkenő. Ez majd kiderül a következő népszámláláskor, de ezen kevesek számára és a gyermekeink számára is alapvetően fontos, hogy legyen egy anyanyelvű oktatási formánk, mert az mindenkinek hasznos. Azt hiszem, kevés kivétellel a kisebbségeknél csökkenő a demográfiai tendencia. Lehet, hogy a romáknál és az ukránoknál nem így van. Sokkal idültebb gondok vannak a kisebb kisebbségeknél, a szlovákoknál, a szerbeknél, bonyolult helyzetek vannak.

Nincsenek kompakt településeink, mint más etnikumoknak. Nem a magyarokról beszélünk, de más etnikumok, a szerbek, a horvátok esetében, ezeknek vannak községeik, ahol etnikailag többségben vannak és ott van kevés, de szilárd oktatási egységük. Nálunk más a profil. Mi talán többen vagyunk, mint a horvátok, de sokkal szétszórtabbak vagyunk. Sajnos kevesebbek vagyunk 10 százaléknál, mint voltunk Nagy-Romániában 1930-ban.

Ami az oktatást illeti, a közoktatási német tagozatokon a diákok száma néhány éve elvileg állandó, országos szinten úgy 20.000. Ez az az érték, ami körül forgunk, óvodától érettségiig és nyilvánvalóan nem mind tartoznak a német etnikumhoz.

Ezt a hétvégét az oktatási törvény jegyében fejezem be. Az Adevărul folytatja a nemzeti közösségek képviselőivel készített interjúk sorát, ezúttal Ovidiu Ganţ német képviselőt kérdezve. Persze, maga a név is sokatmondó. A szatmárnémeti Informaţia zilei egyik 2008-as számában a német nemzetiségi képviselő még Ovidiu (így! nem igazán német keresztnév, sőt, kimondottan a románokra jellemző, mondjuk olyan gyakori, mint a magyarban az Ákos, vagy a Hunor – RS) Ganz formában szerepel. A cikkben viszont már Ovidiu Ganţ (ejtsd: Gánc – RS) formában jelenik meg. Először arra gondoltam, az újságíró túlbuzgóságában románosította a vezetéknevet is, de a Képviselőház hivatalos honlapján is ez a németben szintén nem túl gyakori írásmód szerepel. Ez viszont eléggé elgondokodtató! Az interjúban vannak zavaró tévedések, ld. azt a részt, amikor a német közösség képviselője a németek „romániai jelenlétének kezdeti évszázadairól” beszél, a XII-re és a XIII-ra utalva, amikor nemcsak hogy Erdély Magyarország része volt, de Románia még csak nem is létezett. Úgy érzem, egy kisebbségi politikusnak ennél árnyaltabban kell fogalmaznia. Persze, egy többséginek is! A néhol eléggé nyilvánvaló nagyképűség ellenére úgy érzem, fontos ismerni ezt a véleményt is.

 

Nicolae Păun, a romák képviselője: „Az ötödik osztálytól kezdve nincs egy egyöntetűen elfogadott tanrendünk”

A romák száma: 535.140

Elhelyezkedésük: zömmel Erdélyben, a Körös-vidéken, Munténiában és Olténiában

* Ez a törvény közvetve előnyös nekünk, mert ha más kisebbségeknek sikerül előrelépni, akkor automatikusan nekünk is sikerül, talán nem ugyanúgy, mint ők, de mi is fejlődünk

* Más nagy kisebbségeknek, a magyaroknak és a németeknek minden szinten van oktatásuk, vannak tanáraik, vannak iskoláik, vannak tankönyveik. Mi fejlődőben vagyunk.