Az elmúlt hét és a mai nap eseményei megerősítették, hogy a Nyírő-ügy kitűnő alkalmat nyújtott a kampányolásra, úgy a magyar, mint ahogy a román pártoknak is. Nincs elég bizonyítékom azt állítani, hogy az újratemetés mostanra időzítése már eleve választási célokat szolgált, de a helyzet utólagos alakulása szempontjából ez szinte mellékes is.

Mai bejegyzésemmel egy kicsit eltávolodok a helyhatósági választástól és a parlamenti voksolás olyan elemére térnék ki, aminek a magyarországi választásokon is jelentősége lehet. Akár így, akár úgy, vagyis akár a magas, akár az alacsony részvétel miatt. A határon túli románokról van szó.

Vannak hasonlóságok is, különbségek is. A hasonlóság az, hogy Traian Băsescu, illetve a PDL még mindig reménykedhet abban, hogy a – valóságban nem is annyira – gyorsított eljárással román állampolgárrá vált, elsősorban moldovai köztársasági, szavazók ősszel „hálából” rájuk fognak szavazni és ezzel segítenek majd egy kevésbé fájdalmas eredményt elérni. Ez a réteg megfelelhet azoknak a határon túli magyar szavazóknak, akik az utóbbi két évben kapták meg a magyar állampolgárságot és egyben a szavazati jogot.

Lassan a célegyenesbe érkezik a választási kampány és ebben minden fegyvert bevetnek. Például a külügyeket. A Nyírő-ügy kezelését az előző bejegyzésemben már említettem, de a román‑román vita sem kutya… Az elmúlt napokban többször is éles vita robbant ki Victor Ponta miniszterelnök és Traian Băsescu között, ezúttal a külügyi kompetenciákról.

Ám úgy tűnik, a vita sokkal többről szól annál, hogy ki ül – például – az Európai Tanács ülésein. Egyre több jel azt mutatja, hogy elsősorban Ponta, de más – most már kormánypárti – politikusok éles, nem ritkán valósággal sértő nyilatkozatai Băsescuról azt a célt szolgálják, hogy kiprovokáljanak az államfőből egy olyan lépést, vagy akár csak nyilatkozatot is, ami ürügyül szolgálhat a hivatalából való felfüggesztéshez.

Ennek több oka van és ezek közül soknak az emberi hiúsághoz több köze van, mint a politikai számításokhoz.

Az elmúlt napokban újabb fejezete zajlott le a már szokásos magyar‑román történelemértelmezési adokkapoknak. Ám ezt most nem a magyar‑román kettős mércés sorozatomba illesztem, hanem oda, ahol szerintem a helye, a választási kampányra vonatkozóba.

És ennek az az oka, hogy bár mindkét fél tagadja, a Nyírő-ügy úgy magyar, mint ahogy román részről is kampánycélokat szolgál. És ebben az ügyben is olyanok szólalnak meg és olyan módon, amire őket ez a legkevésbé sem jogosítja fel.

Előző bejegyzésemben egy cikkhez fűzött olvasói bejegyzések alapján igyekeztem bemutatni, nagyjából milyen társadalmi viszonyok között kerül sor az idei romániai választásokra. Legalábbis ami a magyar‑román kapcsolatokat illeti.

Már nincs sok hátra a romániai helyhatósági választásokig és talán nem érdektelen megvizsgálni, milyen környezetben kerül majd ezekre sor. Ennek egy speciális szeletéről, a magyar‑román viszonyról lesz szó, pontosabban arról, milyen módon viszonyul e két közösség egymáshoz. Ennek ábrázolására két cikket választottam, melyek inkább nekünk, magyaroknak, tűnnek kedvezőnek, illetve olyan újságban – România liberă – jelentek meg, melyek olvasóközönsége sokkal inkább tekinthető a „normálisabbak” közzé tartozónak.

 Amint az várható volt, Traian Băsescu nem fogja egykönnyen lenyelni, hogy kénytelen volt miniszterelnöknek jelölni azt a Victor Pontat, akit korábban egyáltalán nem hízelgő jelzőkkel illetett. Még mindig úgy gondolom, a hatalom átadása az eddigi ellenzéknek nem feltétlenül volt politikai/választási hátsó szándék nélküli, utolsó kétségbeesett kísérletként kevésbé megalázóvá tenni egy előrelátható vereséget.

A dákokról szóló sorozat ötödik részében Adrian Cioroianu történész, volt külügyminiszter arról beszél, miként használta fel a Ceauşescu-rendszer a dák mitológiát saját hatalma legitimálására. Talán ez a cikk ábrázolja a legpontosabban azt a jelenséget, ami e sorozat elindítására késztetett, nevezetesen azt, amikor a politika, beavatkozva a történetírásba, hosszú távú károkat okoz a társadalomban.

Dákokról szóló sorozatom ezen részében egy interjú olvasható Alexandru Vulpeval, a Vasile Pârvan Régészeti Intézet igazgatójával.

A történelem és a politika kapcsolatából következő torzulásokról szóló sorozatunk ezen részében a dákokkal kapcsolatos ideológiai elemek megjelenésére és hatására kapunk néhány magyarázatot.

A dák-román kontinuitással kapcsolatos vitát Zoe Petre történész ellenvéleményével folytatjuk, aki mítosznak tartja az elsősorban a Drăgan és Săvescu által képviselt dákközpontú elméletet. A cikk elsődleges forrása a Historia, de az adevarul.ro-n is megjelent. A cikkel kapcsolatos érdeklődést mutatja, hogy mostanáig 14957 megtekintést könyvelhet el.

Lehet, hogy az újdonsült kormányfő, Victor Ponta szárnybontogatásaival kellene foglalkozni, bár nagyon nehéz komoly véleményt írni róla. Míg Ponta szerint ez „Románia valaha létezett legtisztább kormánya”, már a rajtvonal előtt kiesett két miniszterjelölt (az oktatás élére szánt Corina Dumitrescu plagizálás és hamis önéletrajz miatt, a társadalmi párbeszédért felelős Victor Alistar pedig azért, mert az összeférhetetlenségeket vizsgáló ügynökség – ANI – korábban 2012 közepéig eltiltotta köztisztségek betöltésétől), és ez még nem minden…

Egyelőre csak a tények, még kommentárok nélkül.

Victor Ponta kijelölt kormányfő kedd este bejelentette új kabinetje összetételét, mellyel a parlament elé fog állni, hogy megkapja a beiktatáshoz szükséges szavazatokat.

Ponta kijelentette, hogy lezárt minden megbeszélést és meggyőződése, hogy ez „jó” kormány lesz, mely „azt fogja átültetni a gyakorlatba, amit az emberek elvárnak”.

„Meggyőződésem, hogy az általam javasolt kormány jó kormány lesz és átülteti majd a gyakorlatba, amit az emberek elvárnak tőlünk”, mondta Ponta.

„Négy nappal azután, hogy megkaptam a mandátumot, ahogy azt bejelentettem, ma ismertetem a javaslatainkat. Ezeket a politikai struktúráink elé terjesztjük. Hétfőn a parlamentben bemutatom a kormány listáját és a kormányprogramot. Ez egy különleges kormány, különleges körülmények között, egy választásokig tartó mandátummal rendelkező kormány. Az a szándékunk, hogy e hat hónap alatt minél többet teljesítsünk”, mondta Ponta.

„Meg akarjuk mutatni, hogy Romániát lehet másképp kormányozni. A kormányt csakis a Victoria-palotából fogják irányítani, nem Cotroceniből, nem a PSD-s székházakból”, tette még hozzá Ponta. Ennek megfelelően az új kijelölt kormány tagjai:

1. Mezőgazdasági Minisztérium: Daniel Constantin (PC-tag, 2010 februárjában választották meg a Konzervatív Párt elnökévé. Szakmáját tekintve mérnök és a 2009. április‑október időszakban a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség igazgatója volt.)

2. Belügyminisztérium: Ioan Rus (a minisztériumot megosztották Rus és Victor Paul Dobre között) (PSD-tag, 1994 óta a PDSR tagja, a Năstase-kormány idején már volt belügyminiszter, 2003-ban pedig kormányfő-helyettes is. 2004-ben nagy csatában alulmaradt Emil Bockal szemben a kolozsvári polgármesterségért folyt versenyben.)

3. Közigazgatásért felelős tárca nélküli miniszter: Victor Paul Dobre (PNL-tag, 1990-ben kezdett el politizálni a PNL-ben. 1996 és 2000 között Galac – Galaţi – megye főispánja volt, 2006-ban pedig megválasztották a PNL alelnökének.)

4. Pénzügyminisztérium és kormányfő-helyettes: Florin Georgescu (PSD-tag, 1992 óta tagja a PDSR-nek. 1992 és 1996 között ugyanezrt a tisztséget töltötte be a Văcăroiu-kormányban. 2004 óta Románia Nemzeti Bankja első kormányzó-helyettese.)

5. Igazságügyi Minisztérium: Titus Corlăţean (PSD-tag, 2003 és 2004 között a határon túli románokért felelős államtitkár volt, 2005 és 2006 között az EP tagja megfigyelőként.)

6. Külügyminisztérium: Andrei Marga (PNL-tag, filozófus és kétszer volt a Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektora, a román oktatási rendszer egyik legjobb vezetőjének tartják. 1997 és 2000 között oktatási miniszter volt.)

7. Regionális Fejlesztési és Idegenforgalmi Minisztérium: Eduard Hellvig (PNL-tag. 2004 és 2008 között Bihar megyei képviselő volt, 2011 óta pedig a PNL főtitkára. 2000-ben Mugur Isărescu államfőjelölt tanácsadója volt.).

8. Védelmi Minisztérium: Corneliu Dobriţoiu tábornok (PNL-tag. A román hadsereg tábornokakért államtitkár volt. 2006-ban egy hónapig a honvédelmi miniszter helyettese volt.)

9. Művelődésügyi Minisztérium: Mircea Diaconu (PNL-tag, ő volt az első színész Romániában, aki a forradalom után benyújtotta lemondását, szabadfoglalkozásúvá válva. 2004 óta vezeti a Nottara Színházat, politikai téren pedig szenátor és a PNL alelnöke.)

10. Munkaügyi Minisztérium: Mariana Câmpeanu (PNL-tag, végzettségét tekintve közgazdász, a Tăriceanu-kormányban már volt munkaügyi miniszter. Miniszteri kinevezése előtt az Országos Nyugdíjpénztárat vezette.)

11. Távközlési Minisztérium: Dan Nica (PSD-tag, a miniszteri tapasztalattal rendelkezők egyike. 2003-tól a PSD Galac – Galaţi – megyei szervezetének elnöke, 2000 és 2004 között már volt távközlési miniszter.)

12. Közlekedésügyi Minisztérium: Ovidiu Silaghi (PNL-tag. 2007 áprilisától 2008 decemberéig a kis- és közepes vállalatokért, kereskedelemért, idegenforgalomért és szabad foglalkozásokért felelős miniszter volt. 1990 óta PNL-tag.)

13. Oktatási Minisztérium: Corina Dumitrescu (PSD-tag, a Dimitrie Cantemir Tudományegyetem rektora. Cristian Dumitrescu PSD-s szenátor felesége és PD-tag volt korábban.)

14. Egészségügyi Minisztérium: Vasile Cepoi (PSD-tag. Az új miniszter, aki ugyanezen tárca államtitkára, az elmúlt télen került előtérbe a Raed Arafat-botrány kapcsán.)

15. Gazdasági Minisztérium: Daniel Chiţoiu (a minisztériumot megosztották Chiţoiu és Isar között) (PNL-tag, közgazdaságtudományi doktor és Gyurgyevó – Giurgiu – megyei PNL-képviselő, 2004 és 2008 között a Gazdasági és Pénzügyminisztérium alá tartozó Országos Adókezelő Ügynökség elnöke volt.)

16. Üzleti környezetért felelős tárca nélküli miniszter: Lucian Isar (Váratlan szereplő a Ponta-kormány listáján, közismert a gazdasági elemzők körében. A Bancpost kincstárának vezetője volt.)

17. Európai Ügyek Minisztériuma: Leonard Orban (független, az európai ügyek miniszterévé történt 2011 szeptemberi kinevezése előtt Băsescu elnök egyik tanácsadója volt. 2004 és 2005 között Románia EU-s főtárgyalója volt.)

18. Környezetvédelmi Minisztérium: Rovana Plumb (PSD-tag, 2005-től a PSD Nőszervezetének elnöke, 2007 novemberében lemondott a 2004-ben szerzett képviselői mandátumáról, hogy PSD-s euroképviselő legyen.)

19. Társadalmi párbeszédért felelős tárca nélküli miniszter: Liviu Pop

20. Kormányzati stratégiákért felelős tárca nélküli miniszter: Victor Alistar (A Ponta-kormány meglepetése 28 éves és a Transparency International ügyvezető igazgatója. Dolgozott a sajtóban, a közigazgatásban és az NKSZ-ek területén.)

22. Parlamenti kapcsolattartásért felelős tárca nélküli miniszter: Mircea Duşa (PSD-tag. Képzettségét illetően közgazdász, másodjára képviselő. 1996 óta tagja a szociáldemokrata szervezetnek, 2001 és 2004 között Hargita megye főispánja volt.)

Ioana Oancea

 

Forrás: adevarul.ro, 2012. május 1., 21:12

Premierul desemnat Victor Ponta şi-a anunţat miniştrii

Segítségül, hogy némi képet kapjunk Victor Ponta szándékairól:

Milyen tervei vannak Victor Ponta kijelölt kormányfőnek Románia gazdasága számára

 

Victor Ponta már a kormányfőnek való jelölése bemutatott egy sor gazdasági lépést, melyektől azt reméli, hogy életre keltik úgy Románia iparát, mint ahogy a pénzügyeit is, nemrég kijelentve, hogy nem lát semmilyen okot e stratégia megváltoztatására. A Ponta által bejelentett első lépések között van a társadalombiztosítási járulékok csökkentése, az alacsony ÁFA bevezetése a mezőgazdasági termékek esetén, a nagy vagyonok többletadója, a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó és a minimálbér 26 százalékos emelése 850 lejre.

Victor Ponta már pénteken, az Ungureanu-kormány bukásához vezető bizalmatlansági indítványról tartott szavazás előtt bemutatott egy sor Romániának szánt gazdasági lépést.

A Ponta által javasolt fő lépések:

1. A munkaadók által az államnak fizetett társadalombiztosítási járulékok csökkentése, ami serkenteni fogja munkahelyek teremtését. Az USL azt reméli, hogy ezáltal egymillió munkahely jön létre.

2. Közvita szervezése a költségvetési és fiskális szerződésről, amiről az EU 25 állama döntött 2011 decemberében és amihez Románia azonnal csatlakozott.

3. Kitartó párbeszéd az ellenzékkel, az NKSZ-ekkel, a civil társadalommal Románia Schengen-csatlakozásáról, az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmusról, az igazságügyi rendszer hatékonyabbá tételéről és Románia EU-n belüli szerepének hangsúlyozásáról.

4. A korrupció visszaszorítása a Számvevőszék jelentéseinek betartásával. Az ANAF- és ANRMAP-ellenőrzések depolitizálása és szaporítása. A közbeszerzési törvényt európai minta szerint át kell alakítani.

5. A decentralizált struktúrák depolitizálása. Államtitkártól lefele minden tisztséget csak versennyel lehet betölteni. A köztisztviselők jelöltként indulási jogára vonatkozó „Igaş-törvény” visszavonása.

6. A bérek és nyugdíjak visszaadása és ezek visszatérése a 2011. június 1-e előtti szintre, az IMF által kért 3 százalékos költségvetési hiány elérése, az adófelelősségi törvény alkalmazása és stratégia kidolgozása az európai pénzeknek egy szakminisztériumon keresztüli lehívására.

7. A miniszterelnök tartalékalapjára vonatkozó jogszabályok sürgős rendezése, hogy ezt többé ne lehessen a helyi kiskirályok kampányának költségvetésből való finanszírozására.

8. Az energetikai „okos fiúknak” fizetniük kell. Egy közép- és hosszú távú energetikai stratégia kidolgozása és betartása.

9. Három aspektus figyelemben tartása Verespatak esetében – a környezet, a nemzeti érdek védelme és figyelem a politikai korrupcióra.

10. A mezőgazdasági termékek ÁFÁ-jának csökkentése a hazai termelők támogatására tett erőfeszítés keretében, a nekik nyújtott hitelezéssel és támogatásokkal együtt.

11. Az állami költségvetés bevételeinek növelése differenciált adórendszer bevezetésével a nagy vagyonok esetében, egy pénzügyi tranzakciós adó és a tulajdonokra kivetett differenciált adók bevezetésével. A koncesszióba adott természeti források bányajáradékainak emelése.

12. A minimálbér 850 lejre növelése – ez többletbevételt jelent a társadalombiztosítási költségvetésnek. A munkatörvénykönyv módosítása.

13. Az állami vállalatok igazi magánvezetéssel és technológiaváltással történő fellendítése. „’Nem!’-et mondunk a kis áron és nagy sikerdíjjal végrehajtott privatizálásoknak – támogatjuk a magánvezetés gondolatát”. A részvénycsomagok eladásából származó pénzt technológiaváltásra, vagy egy speciális fejlesztési szociális alap létrehozására kell használni, a Norvégiában alkalmazott modell szerint.

14. Véget vetni az RMDSZ követeléseinek és feltételeinek. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében „az RMDSZ túllicitál és eleget kapott”. Van egy valódi egyetemi autonómia és azt be kell tartani. Stratégia kell a romák integrálására.

15. A parlamenti képviselők számának 312-re csökkentése és egy ezzel kapcsolatos törvény elfogadása, melyet az egész politikai osztály elfogad.

Az USL ezen kívül még 1.200 kilométer autópálya megépítését is ígéri 2020-ig, a hazai piacról történő kormányzati hitelfelvétel korlátozását, hogy elkerüljék az államadósság növekedését. Ezen kívül külföldi hiteleket pedig csak beruházásokra fognak felvenni.

Az USL ígéretei között van az ANAF, a Pénzügyőrség és a vámhatóságok átszervezése, 6.000 állás megszüntetése ezekben a tisztségekben, melyek többsége 2009 és 2010 közötti politikai kinevezés.

Az USL tervei között szerepel a javakkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos költségeknek a jelenleginél 50 százalékkal alacsonyabb szinten történő korlátozása.

Elena Dumitru

Forrás: adevarul.ro, 2012. április 29., 15:14

Ce planuri are premierul desemnat Victor Ponta pentru economia României

Mostantól újabb „rovattal” bővül bejegyzéseim sora. Már eddig is közöltem történelmi jellegű cikkeket, ilyen volt az Avram Iancuról szóló sorozat. Úgy gondolom, ahhoz, hogy megértsük a román politikai életet fontos azt is tudnunk, mi a véleményük a múltról, hogyan látják a saját, vagy a mi, vagy – mert ilyen is van! – a közös történelmünket.

Nem sokkal ezelőtt megjelent „élő” közvetítésemből már kiderült, hogy a Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett, alig kéthónapos kormány nem élte túl első parlamenti megpróbáltatását. Az ellenzék bizalmatlansági indítványa átment, így a kormány megbukottnak számít.

15:06 – Georgian Pop PSD-s képviselő bejelenti a végeredményt: 248 parlamenti képviselő szavazott, ebből négy voks érvénytelen volt. 235 képviselő megszavazta a bizalmatlansági indítványt. 9 képviselő ellene szavazott.

(Mivel a bizalmatlansági indítvány megszavazásához 231 igen kellett, az Ungureanu-kormány megbukott! - PZS)

Interjú Nicolae Timofti elnökkel a Timpulban.

Korábbi bejegyzésemben az elmúlt időszak történései között említettem meg, hogy a Moldovai Köztársaság parlamentjének csaknem három évnyi próbálkozás után végre sikerült államfőt választania. Az új elnök, Nicolae Timofti bíró volt korábban és tisztségét annak köszönheti, hogy a kormányzó Szövetség az Európai Integrációért (AIE) tagpártjai, az erősen Románia-párti, Mihai Ghimpu által vezetett Liberális Párt (PL), a se hús, se hal, Vlad Filat kormányfő által vezetett Liberális-Demokrata Párt (PLDM) és a kommunistáktól átszökött Marian Lupu által vezetett Demokrata Párt (PDM) két év alatt képtelenek voltak egy közös jelöltben megállapodni.

A Kelemen Hunorral készített interjú második része.

Nagyjából 45 nap van a helyhatósági választásokig és ez jó alkalmat ad arra, hogy szép lassan visszatérjek blogomra. Az elmúlt három-négy hónapban megbukott a kormányfő, Emil Boc és helyét a volt külügyi hírszerzés-főnök Mihai Răzvan Ungureanu vette át, a Moldovai Köztársaságnak végre van elnöke, Románia területi követeléseket fogalmazott meg Bulgáriával szemben, Traian Băsescu újra felajánlotta a lemondását (ha elfogadják az alkotmánymódosítását!). A szokásos!

Kevéssel több mint két héttel a Kocsonyafesztivál előtt még mindig nem tudok elegendő időt szentelni a blogomnak. Ezért a román kormányfő lemondásával kapcsolatos véleményem egy hivatkozás formájában jelenik meg.

Hosszú szünet után jelentkezem újra és nem ígérem, hogy ez ezután is rendszeres lesz. Először is köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik a legutóbbi bejegyzésem óta még mindig újra és újra felkeresik blogomat és azoknak is, akik kommentárokban, vagy levelekben méltányolták eddigi munkámat.

A George Maior SRI-igazgatóval készített interjú második része.

A politikai élet figyelésével eltöltött több mint tíz év tapasztalata alapján általában csak átfutom azokat az interjúkat, melyeket titkosszolgálati vezetők adnak a nyomtatott, vagy elektronikus sajtónak. Ugyanis általában semmitmondóak, felszínesek és ne kerülgessük, meglehetősen unalmasak. Persze, nem is nagyon tehetnek mást, ezzel nincs semmi gond, csak éppenséggel időfecsérlés foglalkozni velük. Most mégis kivételt teszek.

Három név, egy kosaras, egy miniszterelnök, egy NATO-főtitkár. Vajon ki a kakukktojás?